Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 18-es doboz
Stanczi néni a zsúron. Mint az igaz lélek, mely fölszabadulta földi élet nehéz rabigája alól s boldogan ter meg a mennyek országába, az angyalok közé, én is ép [ oly örömmel röppenek i e bájos hajlékba, mely az én mennyországom s hol várnak rám és fogadnak nyájasan az én édes angyalkáim. Egy pillanatra elszomorodik a szív arra a gondolatra, hogy elmúlt a meleg napsugár, nem sütkérezhetünk arany sugarában ; de aztán meg is vigasztalódunk szépen, mert hát a baráti szeretet, mely kedves körötökbe vonz, egyetlenéim, még a napnál is nagyobb meleget áraszt. Ejha, milyen vígan lobog a tíjz a kályhátokban, édeskéim ! Nem volt sok baj vele, mikor először befütöt- tetek? Jaj az enyém úgy füstölt, sőt még most is úgy füstöl, mint egy gőzmalomnak a kéménye. Futnom kell hazulról. Arra vagyok kárhoztatva, hogy folytonosan látogatásokat tegyek, csakhogy nélkülözzem a be- fülést. Hiába, lelkecskéim, Páris vagy Budapest egy kutya. Egy lattal se külömb egyik a másiknál. Egyiknél ép úgy dühöng a demoralizáczió, mint a másiknál. Párisban ott van Steinheilné, az a sötétlelkü perszóna, a ki meggyilkoltatta az urát, drágaságaim, értsétek meg, a férjét ! és most csak úgy paczkázik a törvény szigorú embereivel. Teheti, hiszen majd mindegyikkel volt egy kis techtli- mechtlije, no és itt van a mi Steinheilnénk, a szépséges Havcrda Mariska, a ki az anyját lövette agyon, és mit szóltok hozzá, angyalkáim, a biró uraknak csak úgy ketyegett a szivök a szerelemtől, a mikor — vallatták. Ah, női szemérmem nem állja ki pirulás nélkül, ha arra gondolok, hogy az ügyész ur bement hozzá, hogy vallomásra bírja, aztán az lett a vége, hogy az ügyész ur vallott neki — szerelmet. Állítólag igy akarta kipréselni belőle a vallomást. No persze ! Tapintatosan akart eljárni. No, szivecskéim, a Mimi konyháját se irigylem ám ! Képzeljétek, mindenségeim, a napokban találkoztam vele véletlenül a mészárszékben. Mert hát a dolog úgy áll, hogy nincs a löld kerekségén az a cseléd, a ki nekem kedvemre való húst tudna hozni, azért mindig én is bemegyek a cselédemmel. Igen, hát mondom, olt találtam Mimit is, mert ott hagyta a cselédje, s kénytelen volt ő maga a konyha után nézni. Három verdung húst kért — hiszen nincsenek sokan hozzá, csak heten ! Levágja a mészáros a három verdung húst; de egy kicsit több lett. Mondja is. — Nagyságos asszony, három krajczárral ugy-e nem baj, ha több lesz? Vagy levágjam, a mivel több? — Igen, igen, csak vágja le, — feleli Mimi, aztán mintegy mentegetőzve teszi hozzá, — mit csináljak én annyi hússal 1? Hallottátok, báránykáim, megint elitéit a törvényszék egy hírhedt leánykereskedőt. Én nem értem, manapság 8 ez olyan gyakori eset, hogy elitéinek egyeseket ilyen botrányos üzelmek miatt. Bizony addig-addig, mig egyszer csak be fog következni, hogy a leánykereskedés is rendes iparág lesz s csak úgy fognak beszélni róla az emberek, hogy X. Y.-nak virágzó leánykereskedése volt a Liliom-ulczában. Furcsa dolgok dívnak most mindenfelé. Nem tudom, hogy ez a feminizmus dicsősége, vagy pedig épen ennek rovására megy. Annyit mondhatok, hogy ránk, lányokra nézve végtelenül káros. Mit szóltok,"angyalkáim, a két- férjüséghez? Különben ezt úgyis lehetne kérdezni, hogy tudjátok-e, hogy sok helyen két férfinek van egy felesége? A házibarát nem kültag csupán a házasság hármasszabályában, hol a három ismert tényező összeadása által megkapjuk a negyedik ismeretlent, hanem a férjnek hű szövetségese, a kik együtt gondoskodnak az asszony eltartásáról. Hja, drága világot élünk és az asszonyoknak általában nagy igényük van, aztán meg úgy is tudják a férjek, hogy a feleségük megcsalja. Eszerint nem veszt a férj, sőt nyer. így aztán az asszony közös jószág, azzal a különbséggel, hogy a férj nevén van. Magdus kért a közelmúltban, hogy lányának szerezzek férjet. Mondok : Nehéz dolog az, kedvesem, hanem adhatok egy jó tanácsot. Ti elég vagyonosak vagytok, hál fogadjon fel a férjed egy hivatalnokot rendes havi fizetéssel, a ki férji szolgálatban leiz a lányod mellett, s a kinek továbbá kötelessége lesz férji hivatását mindenkor betölteni. Nem értem, Gizikém, hogy mért is állsz szóba Etussal, azzal a pletyka teremtéssel. Ha tudnád, hogy kiszól. Csak képzeld, találkoztam ma vele. Eldicsekedett, hogy meghívtad a zsurodra. — Remélem, — mondok, — el is jössz. — Van eszembe, — feleli. — Tavaly is, a hány zsuron csak nála voltam, mindig elrontottam a gyomromat. Különben az nem is csoda ! A kávéra tejszínhab helyett mindig tojásfehérjéből vert habot tettek. Ah, Isten hozott, Etuskám ! Épen rólad beszéltünk. Már azt hittük, el se jössz. Pedig Gizi nagyon megneheztelt volna érte. Hidd el, úgy hiányoztál a társaságunkból. A napokban roppantul gyöngélkedtem. Elhivattam a háziorvosomat, a ki - no nektek megvallom — roppantul veszkődik értem. Azt mondja, miután megvizsgált : — Nagysád kérem, önnek férjhez kellene mennie. Elérte azt a kort, mikor már legfőbb ideje, hogy a leány férjhez menjen. Úgy hiszem, ez csak magától függ, hiszen kérője mindig van néhány tuczat. Ti nem tudjátok, mindenségeim, mért mondta ezt. Ez csak köntörfalazás volt. Biztatást várt, mivelhogy ő akarta megkérni a kezemet, a mit tőlem ugyan megkapott. Mondok : — Köszönöm, doktor ur, meg fogom csináltatni a reczeptet.. . Bár szerelő, kedves körötökből távozni, üdvöskéim, valóságos szívfájdalmakat okoz; de már most mégis mennem kell. Képzeljétek, lelkem drága felei, még nem is láttam e havi műsorát a «Fővárosi Orfeumnak». Már pedig azt meg kell néznem ! Azért hát, mindenségeim, a csókok özöne piczi szájacskátokra. Pá, pá ! BOLOND ISTÓK. NOVEMBER 14
