Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 18-es doboz

Szerda, november 2. o Halottak napján. — Virágos sirhantok. — — Saját tudósítónktól. —* Budapest, november 1. Szép, napsugaras időjárás köszöntött ránk llalottak napjára. Tavaezias, langyos napsugarak tűztek le a virágerdös sírokra, amelyekhez ezré­vel zarándokolt ki a város népe, a rendőrségnek ugyancsak bőven akadt dolga, hogy rendet tartson a nagyszámban közlekedő kocsik és a rengeteg gya­logjáró között. Különösen szép volt a kerepesi-uii temető. Elhunyt nagyjaink nyugvőhelyeit sokan ke­resték föl, így Kossuth Lajosnak, Deáknak ón Batthyánynak mauzóleumát, amelyeket a főváros feldiszittetett. Jókainak, a Petöíi-családnak, Mik­száth Kálmánnak, Munkácsy Mihálynak, Tóth Bé­lának, Reviczky Gyulának sírját a koszorúk és vi­rágok nagy tömege borította. Az emlékezés adóját az újságírók is lerótták el­hunyt kartársaik sirján. A Magyarországi Hírlap­írók Nyugdíjintézete Csernátony Lajosnak sírját, a Budapesti Újságírók Egyesülete pedig Hollósy Gézának, nemrég elhunyt titkárának sírját dí­szítette fel gazdagon virágokkal. A nagyok sírjait a család koszorúin és virágain kívül egész sorege díszítette az egyesületek, körök, kaszinók és testü­letek koszorúinak. Kossuth Lajos sírjára fia, Kos­suth Ferenc/ hatalmas babérkoszorút belezett úgy a maga, mint öcscse, Kossuth Lajos Tódor nevé­ben. A koszorú elhelyezése után néhány perczig meghatottan imádkozott örök emlékezetű atyja sír­jánál 3 jeles politikus. (A Kossuth-párt kegyelete.) Ä függetlenségi és 48-as Kossuth-párt tagjai délután három órakor testületileg vonultak ki Kossuth Lajos mazoleumához. Ott voltak: Kos­suth Feroncz, Sághy Gyula, Benyovszky Sándor, Siluha Pál, Szebeny Antal, Koyácqy,, Kálmán, Zlinszky István, Csontos Andor, Pozsgay Miklós. A mauzóleum előtt a párt nevében Szebeny Antal mondott beszédet. — Hazánk nagyjainak kegyeletét ápolni — úgymond -— nemcsak kötelességünk, hanem szük­séges is, hogy erős küzdelmeinkre megaczélozzuk idegeinket. Ilyen gondolatokkal jelenünk meg «lőtted, Kossuth Lajos, segítségedet kérvén küz­delmeinkhez, kérvén, hogy erősíts meg a te el- mulhatatlan szemed igézetével és bölcseségotdr.1. Nein is azért, mintha mi nem ismernők az igaz­ság útjait; nem mintha mi tévelyegnénk, hanem, mert újra szükségünk van, hogy a múlt idők em­lékeit, felidézzük és tanuljunk belőlük. A te szel­lemed, Kossuth Lajos, akihez ma minden magyar­nak közelednie kell. Ha lapozzuk az elmúlt szabad- ságharcz történetének lapjait és ha olvassuk az ezt követő korszak történetét, mennyit olvashatunk ki abból! Te voltál az, aki a szatmári béke utáni 150 esztendőt életre váltottad. Mert te megértetted, hogy ennek a magyar nemzetnek » fiaiban csak a politikai gazdasági függetlenség válthatja ki azokat az erőkincseket, amelyek benne rejlenek. Milyen regeneráczió Volt az 184S-iki szabadságharcz nem­csak - oroszláni küzdelmeiben, nemcsak péliá’lau heroizmusában, banem a higgadtságban és böl- cseségben is, amelylyel megalkot ta a 48-iki ma- cziusi törvényeket. Ezekkel megalapozta a mi szabadságtörekvéseinket és ezen az alapon állunk ma is, amazzal a heroizmussal, önfeláldozás* ü ki­vívta a világ csodálkozó tiszteletét, ellenfeleink félnek tőlünk, jóakaróink szeretnek. És mikor ezt a tiszteletet és szeretetet a két ha-talom letiporta, mikor gyászba borult a nemzet, amikor a feltáma­dás reménye kiveszett minden szivből. akkor egye­dül Kossuth az, aki hisz a nemzet jövőjében. Beszédét igy végezte: A te emlékednek' áldozunk és annak tartalmát szivünkbe akarjuk szívni. Oltsd a hazaszeretet me­legét szivünkbe, meggyőződésednek azt az erejét, amelylyel az egcsz világot felráztad tespedésóből. Leheld azt a bülcseséget, amelylyel kétes id5kvcn a nemzet ügyeit oly bölcsen vezetted. Erősítsd meg a nemzetet azzal, ami téged eltöltött, amidőn hon­talanul állottál és a Vaskapun keresztül zugő Duna árját hallottad, amikor azt vallottad, hogy honfi könnyed hullott mindenért, csak egyért nem: -ne.r, voltál akkor sem reménytelen, biztál hazád jövőjé­ben. Oltsd belénk a te nagy szellemedet, hogy az ml az erővel, lelkesedéssel járjuk be ezt az országot, mindenütt az országban hitet adjunk ennek a sokat EGYETÉRTÉS sanyargatott magyar nemzetnek. Kossuth Lajos, utánad megyünk, követünk, egyik nemzedék a má­sik után, követjük igaz szavaidat, megvalósított esz­méidet. Ezután a 4S-as függetlenségi Kossuth-párt ne­vében díszes koszorút helyezett el. Innét a párt Irányi Dániel sirjához vonult, ahol Kovácsy Kálmán orsz. képviselő tartott beszé­det. Szép szavakban emlékezett meg arról a minden időkre példát nyújtó nagy hazafiságról, amelylyel Irányi Dániel bevéste a nevét a magyar históriába. (Az egyetemi ifjúság kegyelete.) Ív égi szokáshoz híven az idén is elzarándokol­tak az egytemi ifjak nagyjaink sírjaihoz, hogy ke­gyelettel áldozzanak emléküknek. Az ifjúság az Egyetem-téren gyülekezett és zárt sorokban vonult ki az ifjúsági lobogó alatt a temetőbe. Sok koszorúi és babérágat vittek magukkal. Mindenekelőtt Kos­suth Lajos mauzóleumát keresték fel és ott Szvie- zsényi Zolién tette le szép beszéd kíséretében az emlékezés koszorúját. A Batthyány-mauzoleumnál, ahol Oláh Kálmán mondott emlékbeszédet, majd a Petőfi-család sírját keresték fel s itt Kakucsy László mondott beszédet. A vértanuk sírjánál Ba­logh Gábor beszélt, majd felkeresték Deák Eerencz- nek, Arany Jánosnak, Jókai Mórnak, Semmelweiss Ignácznak, Vörömarty Mihálynak, Trefort Ágos­tonnak, valamint a tudomány és a közélet sok más elhunyt jelesének sírját éa emlékboszédek kereté­ben mindegyiknek sírjára koszorút helyeztek. A délután folyamán nlégegyszer kimentek az ifjak a temetőbe és a koszorúkon kívül mécseseket helyez­tek el az elhunyt nagyok sirjain. A Turul- és Kossuth-szövetség tagjai küldött- ségileg vonultak ki a temetőbe. Először jVora- üieczky Micziszlavnak, aki a szabadságkarezban a lengyel légiót vezette, sírját koszoruzta meg a szö­vetség nevében Szűcs Elemér. Megkoszorúzták még Kossuth Lajosnak a sírját, ahol Wagner Károly dr„ Batthyány Lajos gróf sírját, ahol Kovács László és Eorinyák Géza sírját, ahol Gerlóczy József be­széltek. (A budai temetőkben.) A budai oldalon lévő csendes temetőket is nagy számmal keresték fel a kegyelete« emberek. A villa­mos vasutak ős alkalmi távsaskocsik alig tudták itt is lebonyolít cm a nagy íoigalmat. Nagy volt a nép- vándorlás a németvölgyi,^ krisztinavárosi, a'farkas­réti, az .óbudai és katonai temetőben s mindenütt friss őszi virágok, koszorúk, gyertyák ős mécsesek díszítették a sírokat, A krisztinavárosi temetőben, különösen a negyvennyolezas honvédek sirhalmát ke­resték fel sokan, melyet valósággal elárasztottak virággal s mécsessel az emberek. A katonai temető- bem szépen fel volt diszitve Édelsheim-Gyulay lá­pot báró néhai hadtestparancsnok sírhelye. A baj­társak megkoszorúzták álnoch ezredesnek s többi társaik sírját is. (A nádor-család sirja.) A budai királyi várpalotában a Szent István- templom alatt lévő sírboltban van a nádor-család temetkezési helye. Ez a komor, díszes sírbolt meg­nyílt ma a nagyközönség számára. A művészi em­lékekkel ékesített kriptát rengeteg virág díszítette. A főherezsgi család gyönyörű koszorúkat köttetett az alcsuti kertészetben és ezekből került József főherczeg koporsójára. László főherczeg szarkofág« jára és a nádor-család többi elhunyt tagjának so- porsójára. A sírboltot sok villanylámpa világította meg és a nagyszámban megjelent közönség meg­hatottan és áhítattal nézte a történelmi jelentő­ségű síremlékeket. Holnap, szerdán reggel kilencz órakor Kanter Károly prelátus udvari apátplébá­nos gyászmisét mond a sírbolt oltára előtt. A sír­bolt, mely ma egész nap nyitva volt, holnap dél­után 6 óráig tekinthető meg. (A színészek sírjainál.) A színpad halhatatlan nevű művészeinek sir­jához az Országos Szinészegyesület szinésziskolá­jának növendékei teljes számmal vonultak ki Balassa Jenő igazgató és Vámos Dezső titkár ve­zetése alatt a kerepesi-temetőbe é3 felkeresték ott Jókainé Laborfalvy Rózának, Hegyi Arankának, Hegcdiisné Mcdgyaszay Evelinnek, Hunyadi Mar­gitnak, Egressy Gábornak, Halmi Ferencznek, Paulay Edének, Szigeti Józsefnek és Imrének. Fe­leld Miklósnak, Szigligeti Edének, Vízvári Gvulá- nak, Lánczy Ilkának, Nádai Ferencznek, Szatmári Árpádnak, Tóth Edének sírjait és emlékbeszédek, szavalatok kíséretében tették le a sirokra az em­lékezés koszorúit. (A művészek kegyelete.) A Képzőművészeti Társulat részéiről dr. Ambro- zovics Dezső titkár és Lesskc János helyettes titkai hatalmas babérkoszorút helyeztek el úgy Munkácsy- nak, valamint Lotznak a kerepest temetőben levő •irjára, amelyeket a Magyar Képzőművészek Egye­sülete nevében Bruck Miksa festőművész koszorú­iéit meg. A művészet többi nagy halottjának a sír­ját szintén ólárasztotta a kegyelet pálmával, babér­ral és az ősi friss színes virágaival. Mint állandóan, most is virágpompában állott a Fadrusz sirja és kegyelete* kezek virágokkal hintették be Zichynek s a közelben elhunyt Pap Henriknek és Fittlei Kamillnak a sírjait is. Székely Bertalanról, aki a szadai temetőben aluszsza örök álmát, szintén nem feledkeztek meg az egykori tanítványai és Mibálik Dánielnek a szolnoki temetőben frissen hantolt sír­jára is bőven jutott a virágból. (Telepy Károly síremlékének felavatása.) Az Országos Magyar Képzőművészeti Társu?** hálája és kegyelete jeléül maradandó emléket ál­líttatott egykori titkárának és mütárosának: Telepy Károly festőművésznek a kerepeli temető­ben levő sirja fölé, aki úttörője volt a magyar fes­tőművészeinek s egyik megalapítója a Társulatnak, amelynek nagygyá fejlesztése körül hervadhatatlan érdemeket szerzett. Az emlék, amely a temető együk legszebb ékessége, linna József szobrászmű­vésznek alkotása. A terméskőből faragott reliefen a művészet gyászoló géniusza ül, aki szeretettel fogja át a hamvvedret. Az emléket ma délelőtt avatták föl nagysza­bású szép ünnepélynek keretében. Klotild főher- czegasszony, akinek gyermekei tanítványai voltak a mesternek, elküldötte képviselőjét, Paar Hugó ud- . vari titkárt. József főherczeg és Auguszta főher- czegasszony távolmaradását gróf Szápáry József fő­udvarmester táviratilag mentette ki, miután. Kis- tapolcsányban időznek. A sokaságban, amely a sírkövet körülvette, ott voltak: dr. Berzepiczy Albert titkos tanácsos, a képviselőház és a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, gróf Ziöhy János közoktatásügyi minisz­ternek a képviseletében dr. Lippich Elek minisz­teri tanácsos, a művészeti ügyosztály főnöke, dr. Szmrecsányi Miklós miniszteri tanácsos, a művé­szeti ügyosztály volt főnöke, Vaszilievits János alpolgármester ég FolkushAzy Lajos tanácsnok, Hóna Józgéf, sr Magyar Képzőművészek Egyesüle­tének elnöke, Buszt József udvari tanácsos, alel- nök és dr. Kemény Miklós a Lipótvárosi Kaszinó képviselői, Várdai Szilárd a Képzőművészeti Fő­iskola igazgatója, dr. Meiler Simon a Szépmüvét -veti Muzeum képviselője, Déri; Béla a Nemzeti Szalon igazgatója és Jlubo-vics Márk mütáros, Hor­váth Géza a Könyves Kálmán mükiadó társaság igazgatója és Dénes Gyula irodafőnök, dr. Bókay egyetemi orvosprofesszor, Jakab Ödön iró; a mű­vészek közül: Madarász Viktor, Újházi Ferencz, Kodier Róbert, Tölgyessy Arthur, Gross Béla, Strobl Alajos, Bálint Zoltán, Bruck Miksa, Kiss György, Gerster Kálmán, Teles Ede, Alpár Ignácz, Baló Ede, Papp Sándor, Poll Hugó, Lányi Dezső és igen sokan mát'ok. A Képzőmüvézseti Társulat részéről megjelen tek Forster Gyula báró, főrend, alelnök, Benkő Kálmán udvari tanácsos, igazgató, Jendrassik Jenő helyettes igazgató, Zala György és Dudits Andor igazgatósági tagok, Amhrozovics Dezső dr. titkár, Lesskó János helyettes titkár, Paur Géza mütáros és Mészáros Eerencz, a számvevőség főnöke. Teljes számmal jöttek el a felavatásra Telepy Károly gyermekei és unokái, valamint a néhai művész né­hai feleségének, Egressy Etelka családjának a tag­jai is, akik mély gyászba öltözötten állottak köz­vetlenül a sir körül. Ott volt Telepy Gábriellla a férjével, Könzey Imrével Kolozsvárról, Telepy Mar­git férjével, A'eográdi Antal festömüvészszel, Te­lepy Abigél a férjével, dr. Kondor Eerencz jogügyi tanácsossal és Telepy Kornélia a férjével, Ullerich Miklóssal. A felavató beszédet Jendrassik Jenő fes­tőművész, a Képzőművészeti Társulat heljmttes igazgatója mondotta, aki rövidesen kifejtvén azo­kat az érdemeket, amelyeket Telepy Károly a ma­gyar művészet és a Társulat fejlesztése kéjül szer­zett, hálás kegyelettel tette le a Képzőmű­vészeti Társulat koszorúját, utána kegyelete« sza­vakkal Fala György szobrászművész helyezte el a magyar művészek testületének, a Magyar Képző­művészek Egyesületének a kos7.oruját az emlékre, amelyre a főváros koszorúját Folkusházy tanácsnok, a Szépművészeti Múzeumét dr. Meller, a Nemzeti Szalonót Déry igazgató, a Lipótvárosi Kaszinóét dr. Kemény, a Könyves Kálmán Társaságét Hor­váth igazgató tette le. Hatalmas babérkoszorúval áldoztak a mester emlékének a Képzőművészeti Társulat tisztviselői s gyönyörű koszorút helyezett el arra a Corvin Mátyás-páholy, amelynek tagjai testületileg vettek részt a fölavatáson. Ugyancsak kivitte koszorúját a sírra a művésznek minden gyermeke és unokája és a művészek, mvg Telepy tisztelőinek mindegyike hozott egy-egy virágszálat a sírra, amelyek a babérokkal és a pálmákkal azt egészen elbontották. Véget érvén a koszorúzás, a család nevében Neográdi Antal festőtanár mon­dott őszinte köszönetét a Képzőművészeti Társu­latnak azért, hogy Telepy sírját a díszes emlékkel örök időkre megjelölte.

Next

/
Thumbnails
Contents