Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 18-es doboz
635 _______ 5 99 TÁRHÁZ. Adatok Petőfi halálához. (Ismét három levél, melyek elseje érdekes részleteket közöl a segesvári csatár 1 és csatatérről; a másik kettő korábbi levelek téves állításait czáfolja.) XI. Thaly Kálmán levele. I*cst, nov. 25. Tisztelt szerkesztő ur! A nyarat és az ősz egy részét Erdély beutazásával töltöttem. Részletesb úti vázlataimat világ elé szándékozom bocsátani, addig is azonban, mielőtt ez megtörténhetnék, elmondom önnek, a mit Petőfire vonatkozólag megtudhatók. Sept. 13-án Fejéregyházára mentem,a régi várkastélyt, s az ezen helység és Segesvár közötti csatatért megszemlélendő. A kastély érdemekben megőszült birtokosa, gróf Haller Ferencz, ki mint Bemnek 1849-ben egyik seregparancsnoka, később az Újépületben és Josephstadtban —honnét csak pár éve szabadult ki — sokáig fogva volt, a legnagyobb szivességgel fogadott. Az első órákat a szép régi. de a forradalomban sokat szenvedett kastély megtekintésével töltöttük el. Alkonyat előtt kimentünk az országutra dűlő kertbe, melynek keleti oldalán egy magas, emeletes, szintén a forradalom alatt rommá lett kerti lak áll. E nek tetejéről, honnét az egész tájra felséges kilátás nyilik, néztük át a vidéket, illetőleg a segesvári hareztért, melynek azon része, hol a magyar seregek állottak: Fejéregyháza határában fekszik. A csata egész folyamát, s egyes részleteit a derék gróf — ki abban maga is személyesen résztvett — legélénkebb színekkel feste le előttem. Ki ' a helyszínét ismeri — pedig ez vagy szemmellátás, vagy rajz nélküli leírás által változatossága miatt alig eszközölhető — csak az szerezhet magának tökéletes fogalmat a csatáról, s az értheti meg Bemnek azon —■ hogy úgy mondjam — tulvakmerőségét, hogy egy 42 ágyúval ellátott, 18 ezer emberből álló sereg ellenében: mikép mert harezot kisérleni 2800 emberrel s 8 rósz ágyucskájával. Mert bár ez igy vala is : mindamellett, ki a csatatérrel, és Segesvár fekvésével ismeretes — lehetetlen, hogy meg ne győződjék afelől, miszerint ha — a tervhez képest — Kemény Farkas Maros-Vásárhely felől eljő vala, s azon oldalról megtámadja az ellenséget : egy orosz sem menekül ki Segesvárból. De Kemény Tordánál egy napot késett : emiatt veszett el a csata. — Bár a harczról némi részletet most csak a Petőfi dolgáért Írok is : okvetlenül szükségesnek látom, a helyiségről legalább némi fogalmat adni. A Nagy-Kíiküllő folyama Udvarhelytől Segesvár irányában lefelé haladván, magas hegyektől környezett völgyületet foly át. E völgy egyik kat- lanszerü kanyarulatában fekszik a festői ódon Segesvár, s tőle alig félóra járásnyira Udvarhely felé Fejéregyháza. Ezen helység és Segesvár között a hegység mindinkább összeszorul, olyanformán, hogy közvetlen Segesvár mellett egy majd egész meredeken kinyúló hegyfok áll; — e hegyfok aljáról tüzeltek az orosz ágyuk, mig tetején a jobb szárny : az orosz gyalogság állott, állotta meg-megujuló rohamait a Bem balszárnyát képező honvédségnek, mely az átellenes hegy erdős tetején volt fólállitva : feladata az orosz jobb szárnyat rohammal áttörni, 8 ágyúik mögé kerülni. Azon, szintén a völgybe alányuló, de lejtős oldalú hegy — melyre a magyar gyalogság volt helyezve — Fejéregyház közelében s határában esik és amazt dominálja. E hegy lejtőjére állittatá Bem a maga nyolez ágyúját, mig jobb szárnyán huszársága : a Kossuth- és Mátyás-huszárok küzdöttek a túlnyomó orosz lovasság ellen, lenyúlva egész a túlsó meredek hegyek alját mosó Küküllő partjáig. Az 1849-iki év julius 31-ik napján volt — beszélé a lelkes gróf — délelőtt 10 óra tájban, midőn a hegy lejtőjén Bem mellett állottam, ki is akkor mozdonyoztatá le ágyúit, s azok elhelyezését személyesen rendezé. Petőfi ekkor szintón Bem közelében időzött. Egyszerre észreveszsziik, hogy a segesvári utón porfölleg verődik, s felhőiből lándzsák erdeje villan ki. Scaria- tin tábornok vezette hadra a kozákokat. — ,,Die Kanon her! — kiáltott az öreg — ich will szelbst szieszen!“ S azzal sajátkezüleg irányzá meg a legközelebbi ágyút. A lövés —legelső e csatában — eldördült, a tizenkétfontos jól oda vágott a porfölleg közé — s Scariatin generálist lehordá lováról. (Most is ott áll síremléke, az országúinál nehány ölnyivel fólebb.) így kezdődött el a csata. Az ütközetre kivonuló orosz seregek — kiknek vezényletét most már b. Haydte vette át — tábornokuk holttestével szemben találkoztak. Rósz omen. A tüzelés azonban mind hevesebben folyt. Az oroszok a hely szorossága miatt teljes erejüket ki nem fejthették, másfelől meghallván, hogy Kemény Farkas minden pillanatban hátuk mögött teremhet : lovasságuknak jó részét tehát azon oldalról tárták készen legalább az első roham visszaverésére. Déli 12 és 1 óra között Bemnek ágyúi már kezdettek áthevülni, mig az oroszok mindig frissekkel dolgozhattak, — azonban tüzéreik átkozott roszul lőttek. Majd kevés idő múlva két magyar ágyú — olyan Gábor Áron- féle, harangmassából öntött — szétpattant. S a magyarok már-már lanka- dozni kezdőnek. Epedve várták : mikor fognak már tulfelülről megszólalni Kemény Farkas ágyúi? De azok nem szólaltak meg. Kemény még min- , dig nem érkezett. Bem gyalogsága már ötször ostromolta meg a szemben fekvő meredek i hegyet : s ötször veretett vissza a mindig ujuló orosz csapatok által. Azért folyvást puskáztak egymásra. Az ágyuk azonban gyérebben dörgének. Egyszerre — mintegy félháromkor — egy lengyel káplár szökött át az ellenségtől, tizennyolez orosz közlegénynyel. Ez figyelmezteté Bemet, hogy még csak két óra folyásáig tartsa a tüzet, s az oroszok bizonyosan meg fognak retirálni, mert már 600-nál több halottjuk van, s a katonaság lankád. A magyaroknak ekkor még alig volt 60—80 halottjuk, de sebesült — különösen a gyalogság között — számos. Bem erre kettőztetett erővel ujitá meg a csatát : a tüzelés rettenetes lön; két orosz lőporszekér a légbe röppent. Petőfit Haller ez idő alatt többször látta az ágyuk háta inegett a hegyfordulat lábánál ülni, azon 20 — 25 huszár közelében, kik oda ágyufödözetkép voltak felállítva. Ott ült Petőfi a csata alatt, leheveredett a gyepre, s egy térdére fektetett papírdarabra valamit jegyezgetett. Ezalatt az orosz sereg azon részéből, mely a Kemény Farkas ügyelésére volt rendelve, kivált mintegy két század kozák, s megunván a hosszas várakozást, s látván, hogv Kemény nem érkezik; elkezdett a Maros-Vásárhely felé vezető ut, s a Küküllő jobb partjáni hegyek között előrehaladni. Fölérve e hegyek egyikére : Fejéregyház irányában, a magyaroktól észre nem vétetve a völgybe aláereszkedtek, s a faluban, a leégett kastély mögött végig haladva ráütöttek azon 20 — 25 huszárra, kik Bem ágyufödözetét képezték. A jobb szárnyon küzdő huszárság a lármára hátratekint, s látván, hogy a kozákok hátok mögé kerültek, megfutamodik, mire a nyomukban özönlő orosz lovasság a védtelen maradt ágyukra csap, s a tüzérek között irtóztató pusztítást visz végbe. A kozákok között az óriás erejű és bútorsagu Zeyk Domokos vági.tt utat Bemnek, kivel Haller is vele voít. Azon pillanatban — mondja ez utóbbi — midőn visszavonultak : látta ő jobbra tekintve, hogy Petőfi azon 20—25 huszár végromjaival küzdő ko- zákság el -1 alig 25—30 lépésnyi távolban futott az úttól föl a hegynek, az ezt borító erdő felé törekedvén. Az erdő azonban a hogy aljához még jó messze van, s ő gyalog, üldözői lovon, tőle alig 25—30 lépésnyire. Hogy elérhette-e az erdőt? vagy a kozákok által leöleiett? Haller azt már nem láthatta, — mert ő Bem megmentésével volt elfoglalva. Többé aztán nem is látta ő Petőfit, pedig Bemnek további táborozásaiban is résztvett. Különben — föltéve, az ezek szerint nagyon valószinütlen körülményt — hogy t. i. Petőfi a kozákok elől szerencsésen az erdőségbe menekülhetett volna : még ez sem bizonyítja, hogy e harezban el nem veszett : mert midőn a rend teljes megbomlása után a sokszoros rohamokban kifáradt gyalogság a többi sereg után — állásából a most már támadó orosz balszárny által is szorittatva — előszállongott volna; az az egész völgyet, s oldalokat elborító, s tábornokuk és 700 bajtársuk veszteért boszut lihegő oroszok által igen csekély kivétellel lekonczoltatott. Azok közöl pedig, kik az erdőkben szertebo- lyongának, némelyek sebeikben vérzettek el ápoláshiány miatt, másokat pedig az ellenséges érzelmű szász és oláh nép vert agyon. Ezeket haliám a leghitelesebb szemtanútól, gróf Haller Ferencztől, ki Bemre vonatkozólag még igen sok érdekeset és jellembevágót beszélt, a mi már szintén mind a história tulajdona; majd másutt elmondandom. Másnap végig mentem a csatatéren, elborongtam a még itt amott látszó harczi sirok fölött, lelkem elborult a fájó emlékezettől, midőn hosszasan gondolkodóm az elveszett csatáról és elveszett költőről. Azután beszéltem egy segesvári polgárral, ki az elesettek temetésénél személyesen jelen volt, s állítja, miszerint ő szintén látott egy mellén piká- val átütött szökeszakállu és bajszu embert, zsebeiből kiforgatott iromány okkal,’mint ezt aV. U.egyik — Petőfi haláláról irt— [tudósításban is olvashatni; csakhogy e holt — szerinte — az úttól kissé fölfelé, az említettem hegynek lejtőjén feküdt, mint ez a gr. Haller elbeszélésével is teljesen összehangzó. így tehát ő azon, a reserva-huszárokra rohanó s a csata sorsát véletlenül eldöntött kozákság által öletett volna le. — A magyar halottak száma — úgymond a segesvári polgár — ezeregyre ment, kik közöl sokakat az erdő széléről hordtak le: mely körülmény bizonyltja,hogy épen az erdő aljánál — merre Petőfi törekedett — dühöngött erősen az öldöklés a csata után. A kozákok rohama, — és igy valószinüleg Petőfi halála is — délutáni 4—5 óra között történt, gr. Haller és e polgár szerint. Még mielőtt Segesváiott jártam volna : utaztam le a borszéki fürdőből Gyergyón át Csíkba. Szárhegyen kocsit cseréltem. Egy jó értelmes arczu székely fuvarosom akadt, kinek világos kékkel szegett nadrágjáról azonnal észrevettem, hogy egykor a székely-huszárok között szolgált. Szóba elegyedtem vele. Kisült, hogy a forradalomban Bem alatt harczolt. Elő kezdém hozni a forradalmi csatákat, s mennél tovább haladtunk, és igy mennél jobban ismerkedtünk : az én székelyem annál nyiltabbá lön. Utóbb a segesvári csatáról is előkerült a szó. Kérdezém, hogy ott volt-e? — Vagy igen, eédes urfi, ott es ott valeek! A Beem apót midőn kihozók a bajból, igaz székely hitemre mondom, nyolez kozákot küldeek a más világraa! De egy rusnyagyeekja ugyancsak fejül es vágaa! S ezzel levevé kalapját, s nagy csontos homlokán valóban egy mély görbe forradás tanusitá. hogy székelyem valót beszél. Majd Zeyk Domokos hősi halálát is elmondó, állítván, hogy ő szintén Zeyk közelében harczolt, s egyedül jó lovának köszönheti menekülését. — Ott eseek el Petőfi es! Tévé utána a jó atyafi, nem kis bámulatomra,
