Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 18-es doboz

1902. február 18.

mezt» meg elég hathatósan a trónörökös személyét a függetlenségi váciakkal szemben.

Ez a néppárti taktika, aa ilyen beszéd s az ilyen természetű vádaskodás magyar és nemzeti szempontból kihívja a tiltakozást. Evek hossza során át láttuk és tűrni voltunk kénytelenek, hogy Magyarország föminiszterei csak udvari politikát űztek, s a nemzettel nem törődtek. Ennyi sanyarú, tapasztalás után alig hihette valaki, hogy éppen a magyar törvényhozás termében politikai tökét kovácsoljanak a magyar kormány önérzetes s mindazáltal lojális föllépéséből. Ezt a fegyvert ma már nem lehet sikerrel forgatni. A nemzet szeme megnyílt, és észreveszi, ha politikusok és politikai pártok fölfelé licitálnak. Észreveszi a ma már együgyű cselszövést, az ellenfél beíeketitését s ezzel kapcsolatban a maguk nagy alázatosságának és mindenre való készségének föltüntetését. Oly időket élünk, olyan szellemben edződik a jelen nemzedék, hogy remélhetőleg többé ez országban sein egyes politikusok, sem politikai csoportok boldogulásukat nem kereshetik a magyar nemzet ellenére vagy rovására, a magyar nemzet dicső múltjának megtagadása, jelenének föláldo- zása és jövőjének megrontása árán. i ívakovszky mindenképpen azt akarta bizonyítani, hogy Széli Kálmán miniszterelnök egyetértett Komjáthy Béla heves és éles beszédének minden részével. A miniszterelnök nagy önmérséklettel válaszolt a mesterkélten, megkonstruált vádakra a mit felelhetett volna egyebet: hivatkozott a minapi beszédére, a melyben eljárását teljesen és tökéletesen igazolta,

Itakovszky beszédéből kifolyólag erős és csípős összeszólalkozás támadt a néppárti szónok és Ivánka Oszkár közt s a szóváltásban nem Ivánka húzta a rövidebbet. Egy párbaj-affér is keletkezett, a melynek azonban, szerencsére, nem lesz komoly következménye.

! Magában a költségvetési vitában följegyezzük Bujanovich Gyulának, a szabadelvű párt egy szimpatikus fiatal tagjának első föl- szőlalását, a mely mindenképp tartalmasnak és becsesnek mondható. Higgadt, eszes szónok, a ki ritka biztossággal beszél s adja elő a mondanivalóját, a mi az első föllépésnél is soknak és értékesnek látszik. A gazdasági kérdéseket fejtegette azzal az egyetlen helyes célzattal, hogy a különböző érdekeket összeegyeztesse, a nemzet boldogulásának érdekében. És Sándor Pál meg az agráriusok fölfogásának összevetéséből bizonyította, hogy az ellentéteknek elsimítása a a kölcsönös egyetértés megteremtése nem is olyan nehéz föladat. A szabadelvű párt zajos tetszéssel honorálta Bujanovich beszédét, a melynek végén mindenki gratulált a fiatal képviselőnek.

Ugyancsak a költségvetésről beszélt az országgyűlésnek régebb idő éta ismert, tiszteletreméltó és érdemes tagja, a ki azonban a múlt cikluson nem volt tagja a Háznak, — Bornemissza Lajos. Sáros vármegye tisztikarát védelmezte Artim Mihály vádjaival szemben, azután a nemzetiségi kérdésről szólt és a felvidéki kivándorlás okait fejtegette, erős logikával, az egész Ház osztatlan figyelme közben.

A képviselőkáz ülése.

Elnök: Bániéi Gábor.

Ä jegyzőkönyv hitelesítése után a költségvetés tárgyalására tértek át.

A költségvetés.

Bujanovich. Gyula örvend annak, hogy a mezőgazdák iránt való antipatia tisztult az utóbbi években. J ól van az igy, mert a mezőgazdaság, ipar és kereskedelem egymásra vau utalva, ezért szükséges az egyöntétii, békés eljárás. (Helyeslés a középen.) Sziv- böl óhajtja az iparnak állami támogatással való föl- yirágzását, de joggal kívánja a mezőgazdaság részéra is ezt._ Az önálló vámterületet a szóló csak eszköznek tekinti a magasabb cél elérésére, s e tekintetben megnyugtatja őt a miniszterelnöknek a fölirati vitában mondott beszéde. Sándor Pált örömmel üdvözli a parlamentben. De téved, mikor az agrárizmust oly hatalomnak állítja, melytől az ipar és kereskedelem élete, halála függ. Ez nem is volna kívánatos állapot, mert egészségtelen az olyan helyzet, melyben az egyik gazdasági ág a. másik kegyelmére szorul. Fejlődést és virágzást csak úgy lehet képzelni, ha valamennyi köz- gazdasági ágat egyenlő elbánásban részesítünk. (Helyeslés a középen.) A gazdák sohasem támadják a kereskedelmet és ipart, csak a visszaéléseket. A börzét sem támadják, mert szükséges intézménynek tartják, de azt akarják, hogy teljesítse hivatását s ne foszsza meg a termelőt munkája gyümölcsétől. Az őrlési forgalom ellen való küzdelemben az eredmény a gazdák-