Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 18-es doboz

-item, arcában miért közeli erdélyi had- áéde volt; Bem őt adta; ama vén arabs mindig lovagolt, neki any hét előtt pedig őt őr- a kinevezést sem Kossuth, megerősíteni nem akarván, el- j, megy Debrecenbe, és ha a kine- .rősíttetheti, leköszön s nejével Pes- magát.

.rozatát Bem is helyeselvén, neki két alet adott, egyiket Kossuthoz, a másikat részére. Könyek közt vált el Bemtől. Debre- ,ű Kossuth kicsinlőleg fogadta s mogorván utasi- ,„a Klapkához. Klapka komoly volt, de nem indulatos, első szava az volt: »Ki tette közzé a lapban Bem levelét a Vécsey-ügyben?« Most tudtam meg, jegyzé meg Petőfi, hogy miért nem erősítették meg kinevezésemet, és hogy nem is fogják megerősíteni; de azért bátran feleltem, hogy én, de a Bem parancsára. »Ez utóbbi nem igaz,« förmedt rá Klapka.

E szóra, nem igaz, Petőfinek (mint mondá,) a vér agyára tolult s azt feleié, hogy soha nem hazudott és ezennel leköszön.

Ennyit megirt Bemnek, de a következőket nem.

Klapka azt mondá leköszönésére, hogy most azt sem el nem fogadja, sem vissza nem utasítja, mert Petőfinek, mig Bem válasza a levél közzététele iránt meg nem érkezik, ott kell maradnia s örül rajta, hogy Petőfit a csatatértől visszatarthatja, mert soha jó szemmel nem nézte azt, hogy Petőfi katona, mivel a katonáskodás nem neki való, és ő helyette ezer és ezer ember hasznosabban szolgálja a hazát.

Petőfi ezt, mint alább igazolva lesz, helytelenül arra magyarázta, hogy Klapka őt gyávának, ügyetlennek tartja, s magával, mint mondá, gorombáskodtatni tovább nem engedhetvén, indulatosan hagyta ott Klapkát s tilalma ellenére tüstént indult Pest leié.

Törökszentmiklóson, (levelében Szolnokot Írja,) a fogadóban számos honvédtiszttel ebédelvén, kik már akkor nyíltan egyik Kossuth, másik Görgey tisztjének nevezték magukat, ebéd közben Petőfi a Klapkával ■‘■örtént esetet elbeszélte. Ez elbeszélés Klapka ellen ál- ^ ______

t

alános fölháborodást idézett elő, boszút, elégtételt kiabáltak s végre abban egyeztek meg, hogy Petőfi jtarto- zik provokálni Klapkát. Petőfi e lázas és ingerült állapotban tüstént levelet irt Klapkának, melyet nyilvánosan fölolvasván, a tisztek megéljenezték és ők adták postára is. E levél lényegét híven elmondta ugyan Petőfi, de pár nap múlva azt eredetiben én magam is olvastam, tartalma körülbelől ez volt!

»Hadügyminiszter ur! Ön egy saját érdeme nélkül uborkafára fölkapott hetyke, goromba és igazságtalan ember, mit bizonyítanak azon szabadságharcosok, kik őn alatt szolgáltak. Ön irányomban is igy viselte magát és engem mélyen megsértett, melyért öntől ezennel véres elégtételt követelek és reményiem, lelövöm önt mint egy verebet. Petőfi Sándor.«

Alig egy óra múlva már megbánta, mint mondá, e levél elküldését. »Sokat adnék értté,« sóhajtott fel,»ha azt nem Írtam volna.«

Másnap megérkezett hozzánk Egressy Gábor is, kinek egyik keze lövés által volt megsebesítve. A napot kedélyesen töltöttük el. Alkonyatkor azonban egy paraszt szekér érkezett, melyről egy honvéd-százados leugorván, Petőfi után tudakozódott. Hozzánk utasították. Mihelyt közel jött, azt kérdezte: »Ki önök közűi Petőfi ?« Petőfi előlépett. A tiszt neki egy írást adott kézbe. A mint Petőfi olvasni kezdte, fölkiáltott: »Hiszen ez formális elfogatási parancs. Ki fogat el?« »Klapka hadügyminiszter ur, ki a Nagy Sándor táborába ma érkezett meg,« feleié a tiszt.

Petőfi ekkor hozzám fordulva, halk hangon ezeket mondta: »A szerencsétlen levél. Ha holnap délig vissza nem jövök, tudasd nőmmel, elébb nem.« Elmentek.

Egressy semmit az előzményekből nem tudott s nagy zavarban volt; én röviden fölvilágosítottam s tanácsát kértem. Abban állapodtunk meg, hogy én Petőimét értesítem, vele Görgeyhez megyek s közbejárását kikérem. Tüstént indultunk. Görgey Petőfi elfoga- tását tőlünk meghallván, legkisebb zavart sem árúit el s csak annyit mondott; »Csodálom Klapkát. Tudják-e önök, miért fogatta el ?«

Elbeszéltem, a mit nekem Petőfi egy nappal előbb mondott. Görgey azt mondta: »Ez nagy baj, én nem tudom mit tennék, de hogy Klapka mit tesz, gyanítom; mert ő lovagias, humánus, engedékeny, szelíd ember. Minden esetre Írok neki pár sort, várják meg önök a választ.«

Mi a szabadba mentünk, ő pedig egy szobába s alig néhány perc múlva láttunk egy huszárt sebesen ügetni a Gellérthegy felé, melynek háta mögött volt a Nagy Sándor tábora.

Mintegy másfél óra múlva a huszár visszajött.Be- mentünk a szobába, hová Görgey is és utánna a huszár belépett. A huszár állásba téve magát, ezeket mondta : »Jelentem alásan, a levelet átadtam. Klapka jhadügy- miniszter ur nem irt, csak azt üzeni, tiszteli tábornok urat, Petőfi úrral meg Nagy Sándor tábornok úrral

vacsorái.«

A huszár távozván, Görgey felénk fordult: »Jól ismerem Klapkát, — mondá, — most nyugodtan haza mehetnek.«

Mogorván, ingerűlve és boszúsan érkezett meg másnap délelőtt Petőfi s találkozását Klapkával igy beszélte el:

Megérkezve a Nagy Sándor táborába, a tiszt, ki őt elfogta, vele a Klapka szobájába ment, Petőfit bemutatta s távozott. Klapka őt állva fogadta, kezében egy levelet tartott; nem köszönt, hanem szó nélkül hozzá közel menve, eléje tartotta a.kezében levő levelet és higgadtan azt kérdezte: »Ön irta e levelet?« Igenlő válasz után Klapka folytatta: »Ön engem e levélben oly dolgokkal vádol, melyek ha igazak lennének, nem lennék érdemes arra, hogy egy becsületes ember velem kezet fogjon ; hivatkozik ön az általam vezényelt hadtestre; nem fog ön abból nem tiz, de egyetlenegy embert sem találni, a ki az ön nézetét felőlem helyeselné. Én önt nagyra becsülöm, minden munkáját gyönyörrel olvastam, épp azért azon igyekeztem, hogy a hadseregtől és a csatatértől eltávolit- sam, mert ha e hadjáratban ezrek vesztik is életüket., azok helyett ugyanannyi és oly emberek születnek, de ha Petőfi elesik, nem születik Magyarországnak talán soha oly nagy költője. Ön azonban félreértett. Most én önt főbe lövethetném, a helyett, hogy meggyőzzem arról, mennyire rosszúl ismer engem, és hogy bebizonyítsam azt, hogy én önt kiválólag szeretem és tisztelem, levelét ezennel visszaadom és kérem, nyújtsa karját, menjünk Nagy Sándorhoz theázni.«

A levelet Petőfi nekem átadta, azt elolvastam, Klapka nemes jelleme meghatott. Petőfi azonban vigasztalhatatlan és tulságig indulatos volt. Dühöngött Klapka ellen, ismételve fölkiálott: »Inkább köttetett volna föl, minthogy igy megalázott.« És: »Lelkemből gyűlölöm azt az embert azért, mert lekötelezett és becsülni vagyok kénytelen.«

A ki Petőfit jól ismerte, ezen nem csodálkozhatott. Aznap délután kimerülve a fáradtságtól, érkezett meg Petőfi régi öreg inasa, ama szomorú hírrel, hogy a Petőfi anyja a kholerát megkapta s fiát óhajtja látni. Az inast ott hagyva, tüstént indultunk Pestre ketten. A Dunán csak a hajógyár mellett lehetvén