Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 18-es doboz
(A B. N. kiküldött tudósítójától.) Mióta a Painlevé—Briand—Caillaux- cormány megalakult, a francia közéletben isinct divat lett a politika. Mindenki politizál Caiilaux mellett .vagy Caiiiaux elleti. Hívei még jobban bálványozzák, mint annakelötte,/•ií'zont/nagyszámu ellenségei olyan s^íél/és fonton támadják, hogy nagyon is/ félő, hogy ennek a? attaknak clőbbru/óbB az lesz a vége,, hogy a kitűnő fináncpolitikusr.ak' ismét .el kelj tunni a láthatárról. \ - Hogy milyen Caillaux-láz van Páris- ban, azt legjobban bizonyítják azok az ütközetek, amelyek estéről-estére lezajlanak a színházakban. _ . Haditudósitónk jelen volt több .jhjjn csatában, amelyek közül a leghevesebb kétségtelenül a Theatre de Antoinban lezajlott háború volt. Ez az ütközet is úgy kezdődött, mint a többi. Felvonásközben képeket vetítettek a közönség szórakoztatására. Néhány reklámkép és vicc után következtek az aktualitások. Az első kép: »Painlevé'a bizalom megszavazása utján meghirdetés után megjelent az uj kép: »Caiilaux, az uj pénzügyminiszter hivatalában.« Fülsiketítő ordítás tőrt ki erre. — Hazaáruló! Hazaáruló! — kiáltották minden oldalról. Hindenburg barátja! — Le vele! A nagy zajba kereplők és fütyülök lármája ve'gyílt. A radikálísi tábor se hagyta magát .és sok helyről $és taps válaszolt a tüntetésre. A gépész úgy látszik, hogy kedvét találta & vitatkozásban, mert jó pár percig nem Cserélte a képet, hogy mindenki kedve szerint leszegezhesse magát politikai hitvallása mellett Közben az/erkély jobboldala, amely úgy látszik csyba baloldali elemekből rekru- tálódott, ellentüntetésbe ment át és zajosan éltette Caillauxt. Mikor a kép már eltűnt, a két csoport még mindig szembenállóit egymással, de most már nem a pénzügyminiszterre! foglalkoztak, hanem egymást illették válogatott gorombaságokkal. —- Hamis pénzt gyártanak Herriot-ék Rádióklub alakul Szuboticán Mozgalom ez amatőrök megszervezésére Megírtuk, hogy Novispdon Ntnado- vies , Velimir posta- és távirőinspektor kezdeményezésére értekezLsteí tartottak a yártió^ntőrÖk' és elhatározták, hogy ráűíóklubót Vakítanak. A hír a vajda« sági városokban élénk visszhangot kel« tett és többek között Szuboticán is mozgalom indult meg a rádióamatőrök körében rádióklub alakítására. Külföldi tapasztalatok azt mutatják, hogy a klubok mindenütt úttörő munkát végeznek a rádió terén. A rádió- klubok rendszert visznek a rádiósportba, műszaki irányú gondolkozásra és érdek* lődésre nevelik az ifjúságot és legális működésűkkel megteremtik a kívánatos kapcsolatot a rádióamatőrök és a hatóságok között, ami által a tulszigoru hatósági rendszabályok enyhitése is el* érhető a rádiósport fejlesztése érdekében, Szuboticán épen ezért műszaki férfiak és rádióamatőrök akciót kezdtek, hogy novisndi mintára itt is alakuljon meg a rádiók lub. Az akció vezetői fel fogják kérni Nxmadovics novisadi posta- igazgalósági inspektort, hogy hívja össze értekezletre a szuboticai rádióamatőröket is a rádióklub megalakításának előkészítésére. Ezek után várható, hogy rövidesen megalakul a suboticai rádióklub, amely hivatva lesz népszerűsíteni a rádiósportot. aludtam. Utolsó gondolatom az volt* hogy a bálban szép u! nőkkel ismerkedtem meg és hogyan fogok ettől a nőtől megszabadulni. Egy kicsit már untam ízt az ismeretlen bécsi nagyságát, aktve! lső nap kétszer volt randevúm. Rettenetes zajra ébredtem. Mintha vajki rugdosta volna az ajtót. A hideg vé- :igíutott rajtam. Talán a féri hirtelen negérkezett! Az asszony meegyujtotta l kis lámpát és valamit kiszólt. Az jedtségtől nem értettem, hogy mit — Mi az? — kérdeztem az álmából felzavart ember riadt zavarával. Mosolygott. — Semmi. Engem költöttek fel. Utazom el. Még aludhat egy félórát, amis felöltözöm. Hirtelen nem tudtam, hogy mit mondjak. — Hány óra? — kérdeztem, bár igazán nem tudtam, hogy ez miért volt akkor fontos. — Hat óra. — felelte — az én hajóm Í^8-kor indul Velencébe. — Maradion! — Nem lehet. — Miért nem mondja meg nekem? Drága , . . — Jobb igy. Hagyjon fiam öltözni, mert lekésem a hajót... igazán ne... — 'Nem kési el! És ha lekési annál jobb! Visszarántottam. De a hatót azért tem kérte el. Én szédülten támolyogtam vissza a izobámba. Délután három óráig aludtam. Mintha asz egész álam lett volna. Ki volt? Mi volt? Legalább a nevét tudtára! Meg se kérdeztem a keresztnevét se! Mi volt? Kolcott vagy untaő? Lero- lantam a portáshoz. Legalább megnézem a névéit 119! Néztem a fekete táblán a fehér betűket: — 119: Otto Schlesinger negodunte Pram Az ul vendég. Már a nevét is letörölték. Kérdezzem! meg a portást. Minek?. <. így sokkal egyszerűbb ez a történet.
