Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 18-es doboz

^ . evf. 43 . tícrr

1 '»HtI

K&errWstö

Főidőt kór a nép a fő idős urnák

Irta Nyíró József

Az embereket nagyon megdöbbentette az „Integrál-kenyér“, ez a feketés, tippadt. szegény, erőtlen táplálék, a hamuvá őrölt elegybuze százalékokkal keresztelt gyermeke. A felnőtteknek az ínyéhez tapad, a gyermek szemei kidüllednek nyelés közben. Hiába izzad fölötte a fehérnép, dagaszthatja órákig, a szegény tészta bizony csak .elnyúlik fáradtan a teknőben , és hiába , rakja rá akár a vetett ágyat, hogy melengesse, g.em hólyagzik fel illatosán kelés közben. Úgy rnarad halottén teknőhosszában elfeküdve.. Vetheti rá a keresztet, nem fog rajta. Integrál-kenyér .vagyok és kész. Félléba ber.yulik a lezajlott’háború fekete idejébe és valósága rémitve fekszik rá a népekre. — Mi lesz velünk? — sóhajtják. ,

>. • • V Séta a merőn

Semmi. Esszük az integrál-kenyeret — ui • termésig. Az uj terméssel azonban bajo k vannak;: Ahogy mondani szokás, gyengén mutatkozik és. kevés is van. A bevetett területek statisztikája rohamos esést mutat. Ugaron, bevetetlenül1 feketedik az áldott föld. Katángkórók verik raj la egymáshoz zörgő fejüket, vakondhalmok és egérszéntés fölött tébolyodott' juhok filozofálnák. A rög mögött földelő friss gabona pedig olyan mint a csecsemő, összerézkódik a fölötte elhúzó vén varjú árnyékától is.

. Pedig mekkora veszedelmek készülődhetnek áz idő méhében ! Felnézek a magassógos egekbe, hol tornyosuló felhők nedvesen, vihartjóslóan vonulnak. A földek hátán kietlen szél vág végig és borzong tőle a jeges víz. Itt-ott már uj rügyek duzzadnak és átfúrta halvány fejecskéjét a fagyott kérgen néhány kökörcsin. A szép napok kicsalták. Hogy megzendült egyszerre minden a bárányka farkától a rnegasbalendült madárfüttyig. A butácska zöld hegye megforrósodotl és a belső ingerek aejtépitő csodája munkálkodni kezdett. De csendesen a hegyek mögül már szállani kezdett a kegyelmet nem ismerő fagy és a lét megdermedt érintésétől. Védő hótakaró sehol és az elvetett áldás gyökere belefagyott a gondviselés markába. Vájjon belefagyott ? A föld komoly férfié töprengve ássa meg ujjával a tövét és még csak a reménység tartja távol az ólálkodó’ gondok terhét. Hátha az élet mégis halhatatlan!

Az embert és búzát egyforma nehezen nevelik. Ugyanegy féltés, szeretet, türelem, aggodalmak, munka, áldozat kell mindkettőhöz. Sajót testünkkel, sokszor az élet, egészség árén kell óvniihk őket. Minden egyes buzacsecsemőt külön él kell dédelgetni. És mennyire csecsemő még a buzácskánk! Jóisten, mekkora ember kell hozzá, hogy minden szálacskának a gondját el bírja viselni, külön érezni ! Hogyan

nagy hozományt keres. Persze, senki se gondolta, hogy ilyen nagy hozományt sikerül kapnia. Viszont — talán az egy Viktóriát kivéve — senki sem gondolja, hogy hűséges férj lesz .belőle.

Két hét múlva a Belváros nagy üzletei kö- -xül véletlenül találkoztam Vikióriéval. Gratuláltam neki. Gúnyos mosolygással nézett rám, azután szótlanul ment tovább..Vele kellett mennem, ha riem akartam udvariatlan lenni; és ha nem akqrtam udvariatlan lenni, a rövid gratulációt még néhány változattal ki kellett egészítenem. Mennyire örültem a hírnek .. . remélem, hogy igy iesz, remélem, hogy úgy lesz. Megállóit a gyalogjáró közepén és ezzel megint rá- kéiiyszeiitett, hogy szembe nézzek vele.

— Maga is elhitte, — kérdezte fanyarul, — hogy az évek folyamán ostobább lettem ? Nem ? Hát akkor mit gondolt ?

' — Azt gondoltam, hogy rossz dolog egyedül leélni ez életet.

f — És én ez okból férjet vásárlók ?

Megrázta a fejét. Tovább indult. Szótlanul ment egy darabig mellettem, azután kezet nyújtott, mint aki búcsúzik. Keztyüs kis keze azonban nem eresztette el a kezemet. Az ujjaimon éreztem az ujjai ideges szorítását, de a szemébe nem lehetett belenéznem. Elfordította a fejéi, néhányszor hosszú lélekzetet vett, azután szinte pihegve mondta:

Egy napon ... egy napon eszembe jutóit, hogy mindent megadhatnak nekem és mindenért kárpótolhatnak majd ... a gyerekeim. És akkor ujjongtam és sírtam, — hogy ez nekem, oktalannak,,. nem jutott eddig eszembe — és a mezőn, ahol ez a gondolat belém villámlotj, leboniltam a földre, hogy megköszönjem Istennek. És akkor elkezdtem keresni... és én. attól a , . . ettől a házasságiéi nem akarok, mást és nem fogadok el semmi mást, csak ... csak . . csak . . .

Kennybelébadt a szeme, megfordult és ott-*«. Pár hét múlva megvolt az esküvője; és

halványul, zsugorodik össze a kemény férfitest. ha a vetésszalagocskán a pusztulás, vagy her- vadás sárga foltjai feltünedeznek 1 Leszakítok egy sárga, fagyott buzaszálat. Már csak viz van benne. Kivül is nedves, mint haldokló a be- végzett élet első perceiben, göröngy alá rejtem, hogy legalább annyi gondot ellopjak ismeretlen apjától. Legalább ez ne terhelje. A lelkileg szenvedő ember megőszül a szenvedő föld meghal. A föld pedig szenved, ha nem fejtheti ki erejét, ha nem tépik fel keblét és nem szórják rá az élet magvait, az ilyen föld nem bírja el még a rátelepülő nyúl terhét sem. Pedig ennek a földnek embermilliókat kell diadalmasan viselnie hálán és duslania kell a a gazdag vetések életélől, hogy ne szálljon ránk az integrál-kenyér szégyene és rekvirélások özöne.

* A mezőn tett egyszerű séta sajnos azt mondja a hozzáértőnek, hogy könnyen megi hosszabhodhotik az integrál-kenyér ideje. Azé a . kenyéré, amefy olyan, mintha bűzét és földet

* sütöttek volna össze,

| Ahol nem tavaszi munkák

: készülődnek

Gyorsan esik a nap. A mező borzong a felit éledt kevés szín pillanatok alatt elvéss. A kö- í körcsin visszahúzza fejecskéjét a földbe. A juh- , nyáj vonulóban, a bárónykák szemét az álmos- Ü ság, fáradtság fej'szinü köde folyja át, az állal \ szója megfázik a zuzmarás avartól. Az erdő ko- i paszon zug. a fék egymásba futnak. Némaság, kiellenség vesz erőt mindenen.

Kész este lett, mire a faluba értem, szót váltok az emberekkel az életről^ a dolgokról. Oh J nem eszmékről, nem is politikáról. (Sülyedjen el, aki kitalálta!) beszédünk nem tréfás, hanem amilyen illik a valósághoz, ami van, ami körülvesz.

Mindenki emlékszik még, mit jelentett a népnek, a földből nőtt embereknek a gondolat: — földet kapunk 1 Fel sem lehet hamarjában mérni ennek az Ígéretnek eredményeit. Az Ígéret megvalósult, a bizottságok megalakultak és végezték a kisajátítást. Ugyahogy már készen is van a nagy munka. Szémonvenni még korai volna, hogy ez a világtörténelmi, súlyos ténykedés mit eredményezett. Hataiinas néptanulságok származtak eddig is belőle, de ezeket most hagyjuk. Tessék szelni egy karaj integrái-kenyeret és az ize mellett gondolkodni fölötte. Sokkal könnyebben el lehet érni azt az eredményt, amit a megszámlálhatatlan memorandumok, revíziós kérvények, nagy rakományokat kitevő jegyzőkönyvek el tudnának mondani a „föld és hozama" sorsáról.

Í Engem sokkal inkább meglepett a falu. Az

azután elég gyéren hallottam hirt róla. Élteit hét esztendő. Látogatóban jérlam a kis városban és ott megtudtam, mi történt vele. A házassága első három esztendejében született három fia. Forró vágya volt, hogy egy lénye is legyen, de nem adatott meg neki, hogy ez a vágya teljesüljön. Negyedszer is fia született. A férjétől mér a házassága első hónapjaiban se kívánta, hogy hűséget játsszon. Ez a derék fiú meglepetve és felvidultan élt azzal a szabadsággal, amelyet ettől a kényelmes feleségtől kapott és hosszú ideig nem is sejtette. gy a negyedik fiú születése az ő régi szerep nek Viktória életében körülbelül véget fog vélni. Nagyon meg volt le- petve, amikor a negyedik fiú születése ulán Viktória barátságosan fölajánlotta neki, hogy vegye át egy távolabb lévő birtoka kezelését és költözzön is mindgyárt oda. A fiait természetesen meglátogathatja, amikor akarja, de házascleiről kettejük között természetesen nem lehet szó többé. ;

A meglepett férj próbált ellenkezni, ismét megpróbálta azt, amit a házasságuk legelső idejében Viktória határozott visszautasítására hamar abbahagyott: hogy vágyat és szerelmet mutasson; de végre is engedelmeskedett és otthagyta Viktóriát a négy fiúval. A kis város mindebből csak annyit látott, hogy a Viktória házassága végétért és még arra a föltevésre is hajlott, hogy a házasság azért bomlott föl, mert a férj nem volt hajlandó tartani a házassági hűséget, amelyet Viktória most már megkívánt. Azt senki se sejtette, hogy a házasság nem is jött létre másért, csak hogy Viktóriának négy fia legyen és arról nem is álmodott senki, hogy egy szilaj és liszta léleknek milyen fanatizmusa kellett hozzá, hogy mindez így történjék meg. amint megtörtént. ÁzoR között a szokatlan és meglepő kérdések között, amelyeket Viktória még leánykorában hozzám intézett volt. szerepelt egyszer ez: nem hiszem-e, hogy egy férfi olyan forró ragaszkodással meg tudja szeretni egy álarcos nő ölelését (ugy-e a

emberek nem tavaszi munkára készülődnek hanem a határ katasztrófáival birkóznak. Sok kimondhatatlan sok baj van a földekkel. A „földet kapunk“-mámor eltűnt, esztendők teltek el közben és ezeknek tapasztalatai után valahogy másképpen látják a helyzetet az egyszerű emberek.

— A föld megvan — mondják az emberek, csak ne volna hozzá kisajátítás!

Nemcsak a nagybirtokosok mondják, hanem a paraszti emberek is. Annál jellemzőbb, hogy ebben az esetben román lakosságú faluról van sző. Itt esett meg az alábbi história.

A nép földet kér a foldesurnak

Ebben a kétezerén fölüli lakössáVű faluban volt egyik ismert magyar mágnásnak négyezerholdas birtoka. Az agrárreform végrehajtása megkezdődött. A bárónak meghagyott az elsőfokú kisajátítási bizottság háromszáz holdat. Másodfokon ebből is elvettek, máradt százhúsz hold. A báró felebbezett és kiszállott a birtokra a felülvizsgálóbizottság. A szemleut eredménye az volt, hogy a bizottság jóváhagyta az elsőfokú ítéletet a háromszáz holdra. Most az agronom felebbezett, mire a revíziós határozat a bárónak összesen 180 holdat ítélt meg.

Közben telt az idő. A falu népe részben megkapta a nekiitélt birtokot. A láz elmúlt. A meggondolás utat tört, az emberek mérlegelni kezdették jelen és korábbi helyzetüket. A családok százai rájöttek, hogy helyzetük, kereseti lehetőségük megcsappant, életviszonyaik sokkal rosszabbak, mintha a bárónál kapnának munkát és életlehetőségeket. Ez a valóság aztán érdekes elhatározásra bírta őket. Megbeszélték egymás között É3 ennek az lett az eredménye, hogy memorandumot szerkesztettek a kormányhoz, melyben azt kérik, hogy a bárónak legalább a háromszáz holdját adják vissza. Értelmesen megírták a magas kormánynak, hogy minő eredménye lett a környéken a kisajátításoknak és hogy őket minő súlyos jövő elé állította az eltolódott helyzet. Az emlékiratot többen aláírták száznál és annak rendje, módja szerint deputációt választottak, hogy kérésüket megvigye a kormánynak Bukarestbe.

Szürkén és röviden en ny i történt. Nem lehet tudni, mi lesz az eredmény. A gondolat azonban tetté épült ki és erre az elhatározásra bírta. A szegény, integrál-kenyér evése sokmindenről felvilágosítja az embert. A nép azonban előrelátó és reális. Nem sokat késlekedett, mert látja, hogy ez integrál-kenyér után milyen kenyér készül a mezőkön. Ebből is látják, hogy az élet nagy ur és elkerülhetetlen. Jó lesz elővigyázatosnak lenni és az integrál-kenyeret kisebbre szabni, mert a gabona kinn a mezőkön még zsenge csecsemő, ki egyetlen szélfuvintósra is örökre behunyhatja szemeit.

a régi Velencében álarcot hordtak a kalandkereső nők ?), olyan sóvárogva vágyódik az isme- < retten nő öle és ölelése után, hogy az álarc te- «£ hullásakor végül szépnek tudja találni a rut arcot i^'

Akkor igennel feleltem erre a kérdésre éfc •" úgy éreztem, hogy Viktória hibát követett, él. amikor kísérletet se tett rá, hogy magához láncolja azt fa férfit, aki végre is férje volt. De azután megértettem, hogy Viktória nem cselekedhetett másképpen. Nenéz órái és nehéz napjai tehettek. Fiatal vére bizonyosan tüzelt néha és fellángoló vágyódását kegyetlen erővel kellett elnyomnia. De lelkének tisztasága és egész lényének szűzi ridegsége olyan kérlelhetetlen volt, hogv mindig újra fellázadt még a gondolata elten is, hogy vágyódva olvadjon bele egy szerelem nélkül való ölelésbe. A szeretem nélkül való ölelés csak azért volt szabad számára, hogy Isten jóságából és kegyelméből megáldas- sék a teste.

Akkor pár szót beszélhettem csak Viktóriávalazután megint évek teltek el évek után; eleinte hallottam, hogy azzal telik az élete, hogy neveli a fiait és gyűjti számukra a vagyont; azután kigyulladt a világ és felfordult az étet; nem hallottam róla és egy kissé megfeledkeztem róla. Az elmúlt tavaszon találkoztam vele Hamburgban. Hirtelenében nem isfnerfem meg: a jobbján és a balján két délceg, szép fiú ment*, tizenkilenc-huszévesek: előttük másik kettő : tizenhét-tizennyolcévesek. Az egész csoport olyan szép volt, az asszony a középen olyen derülten ragyogó, és annyira nem gondoltam rá, hogy Hamburgban (alálkozhatom vele, hogy köszönés nélkül mentem volna el mellettük. Viktória azonban felemelté a kezét és erre megismertem. Hozzájuk csatlakoztam és az első percben láttam, hogy Viktória megkapta az életben azt, amit kívánt. Hosszú évek nehéz munkája, nagy fáradsága, fáradhatatlan gondossága, sok virrasztása. lelki erőfeszítése, mind egyszerre feltündök- lött abban, ahogyan a négy fiú az anyjára né-