Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 18-es doboz
? • rtooí.. fc m Jókai Kolozsvárt Az ötödik éa hatodik látogatás — Mátyás király emléktáblájának és szobrának leleplezésén Mátyás szülőháza emléktáblájának leleplezése 1889 január végén váratlanul meghalt Rudolf trónörökös is. Jókai a hirt a képviselőház- Iban hallotta s összetörve a bánattól s a veszteség súlyától, mely az országot is, de őt magát, a trónörökös bizalmas jó emberét érte, ment kocsin haza, hol pár napig enni is alig tudott, akkor aztán a Nemzetben irt bánatos cikkében uezércsillagomnak nevezte a trónörököst. Május 5-én vasárnap a M. Tud. Akadémiában ünnepi beszédet tartott a trónörökösről. A beszéd befejezését, melyben a trónörökös halálát a világbékének hozott önáldozatnak tüntette föl — Jókai fantáziájából nem csodálható tévedésnek tartották, de a gyönyörű beszéd nagy hatást tett. Mint a Kolozsvár munkatársát Petelei István akkor direkte azért küldött föl Budapestre, hogy Jókaitól a beszédet a lapnak elkérjem. Az Akadémiában beszéltem Jókaival, kit most is látok, amint fekete diszmagyarjában a tábornoki egyenruhába öltözött Andrássy Gyula gróffal az Akadémia lépcsőjéről jött le. Jókai kegyesen fogadott és intézkedésére megkaptam a beszéd egy litografált példányát, mellyel hazautazva másnap (május 6) a fővárosi sajtóval egyszerre közöltük Jókai müvét. Annyira állandó volt Jókai bánata, hogy ez év szeptember elején, midőn Kolozsvárt a Mátyás király születési háza emléktábláját leleplezték és Mátyás királyt ünnepeltük, Jókai ünnepi ódáját, melyet maga mondott el, ismét vezércsillagának felemlitésével végezte. Jókai Szapáry Gyula gróf földmivelési miniszterrel, aki a gazdasági egylet állatkiállitására jött le és Hegedűs Sándorral érkezett. A pályaudvaron minket Jókai - érdekelt, őt akartuk látni, őt hallani. Mikor a személyvonat beérkezett, Albach Géza polgár- mester először a minisztert üdvözölte, aztán Jókait. Az öreg kedves polgármester levett kalappal köszöntötte (amire természetesen Jókai is levette a kalapját). „Nagyságos Uram — szólította meg az ősz polgármester Jókait, aki erre vidáman s kedvesen szólt oda a polgármesterhez: — Tegyük fel a kalapjainkat a kopasz fejeinkre! zott és az anyjához beszélt, sőt abban is, ahogyan egymáshoz szólt. Viktóriának sikerült elérnie azt, hogy a négy fiú egymást is szeresse; ami pedig őt magát illeti, a négy fiú nemcsak gyöngéd és nemcsak lovagias Viktóriához, a négy fiú elbűvölt szeretettel nézett Viktóriára ^ ez a négy gyönyörű fiú szépnek találta Viktóriát. Viktória azt beszélte el nekem, hogy a legidősebb fiú mérnök lesz, a második kémikus, a két fiatalabb gazda; és a tervük az, hogy egy nagy vállalkozásban együtt fognak dolgozni, mikor a legidősebb az órájára nézett és nagyon udvariasan azt mondotta, hogy most már jó lesz autóba ülniök, mert a hajó délben indul a külső kikötőből. Viktória rámosolygott a fiára, azután kezet nyújtott nekem. — Hová utaznak ? — kérdeztem. — Kanadába — felelte Viktória. — Kanadába? — kérdeztem meglepetve. — Mit csinálnak ott ? — Birtokot vettem. Egyelőre én vezetem, azután majd a fiuk. Otthon mindent eladtam. — De hát hogyan ? -r- kérdeztem meglepetve. — Minek? Miért? j Az autó ott állott már és a fiuk udvariasan vártak, hogy besegítsék az anyjukat. Viktóriának elsötétedett a szeme. — Nem Jehet Európában maradni — mondta halkan. — Én elviszem innen a fiaimat. Az autpmobil elrobogott. Most mennek a belső kikötőbe, onnan a kis gőzösön a külső kikötőbe, ott alf a nagy hajó, azon mennek Kanadába. Tűnődve néztem utánuk. Viktória elviszi innen a négy fiát. Miért ? Zavaros és zagyva gondolatok jutottak eszembe. Beteg körülöttem ez a pezsgő élet és ez a nyüzsgő világ ? Vagy csak én öregedtem meg ? Minden olvasókönyvben benne van az a történelmi anekdota, hogy Attila ostromló serege már-már elvesztette a bizalmát, amikor Attila megmutatta nekik, hogy az ostromlott Aquileja egyik házáról, a gólyafészekből, a gólyanya csőrébe fogva elviszi a fiókáit. A gólyaanya elvitte a fiókáit: és Apuileja helyén pór nap múlva már csak füstölgő romok voltak. És jó példával előljárva, föltette a kalapját, majd az üdvözlet után melegen megköszönte a polgármesternek a szívélyes fogadtatást. Jókai ismét a Nemzeti Száltodába szállott. Másnap délelőtt a városi tanács tisztelgett nála, majd Jókai meglátogatta Szapáry minisztert s vele kihajtatott az állatkiállitáshoz a sétatérre. Természetes, hogy bankett nélkül nem ment az állatkiállitás és a miniszter tiszteletére rendezett lakomén gr. Kornis Viktor mondott köszöntőt Jókai Mórra, aki az ebéd folyamán felszólalt s, nagy figyelem közt beszélt: — Én, aki csak a papirost szántom és csak a betűket szaporítom, emelem poharamat azokért, kik Magyarország legszebb költeményét valóságban állítják elő: a magvar mezőgazdákért. Harminchat év előtt, midőn mostani tisztelt közgazdasági miniszterünket 'látta a város, mint gazdát a gazdasági egyletben megjelenni, akkor a gazdasági egyletek voltak ama parlamentek, hol beszélni lehetett Magyarország jövőjéről. A gazdasági egylet most is ilyen jelleggel bir. Magyarország jövője azoktól függ, kik ez ország földjét gazdaggá a magyar faj erősödésével tudják tenni. Az ünnepély szeptember 2-án folyt le. Előbb istentisztelet a főtéri templomban. Jókai Mór diszmegyarban jelent meg, ott volt Csiíey Gergely is, Orbán Balázs is, akinek a Székelyföldről szóló monumentális müvél forrásul Jókai nem egy erdélyi tárgyú regényében, igy Egy az Istenben is felhasználta. Lönhárt Ferenc erdélyi kát. püspök mondta az ünnepi misét. Az ünnepély a Mátyás király születési háza előtt folyt le, a szónokoknak s főnotabilitósoknak emelvényt állítottak fel. Mindenkit Jókai személye érdekelt. Hegedűs Sándor ünnepi beszédet mondott. „Ekkor (írja a Kolozsvárban Petelei István, aki ezt a pár sort maga irla bele a tudósiíésba) felemelkedett helyérőt Jókai. Megéljenezték s egyszerre elcsendesült a tér. A nap besugarazta a minden időkre szóló poéta fejét, ki eljött, hogy minden időkre szóló királyt énekeljen. Diszma- magyar ruhában volt, fekete bársony mente a vállán. Arcával az emléktábla felé fordulva, melyen az Igazságos mellképe tündöklött a feliratos lepel alatt — kezdte ünnepi versét. Hangjában csendes borongással idézte a dicsőséges múltat. Aki egyszer hallotta Jókait beszélni, el nem felejti az ő szép lágy hangját, mely beér az ember szivéig. Amint visszasóhajtott a fényes múlt után, dicsőítve a hatalmas királyt, ország erejét, azokat a regősöket juttatta eszünkbe, kikről a krónikák beszélnek. Azonképen, mint ők mentenek, hogy énekben énekeljék az unokáknak apáik nagy tetteit, buzdítva őket, vigasztalva és lelkesítve őket, úgy jött el a mi időnk legnagyobb lantosa, hogy nekünk dalt mondjon a legnagyobb magyar királyról. Mély csodálattal, áhítattal és lelkesültséggei hallgatta mindenki. Jókai ódáját hosszas viharos éijenzésscl kisérte a közönség. A lelkes tetszészaj közepette hullott le a lepel az emléktábláról. Az ódát este elszayalta * díszelőadáson E. Kovács Gyula is. A Programm következő száma egy alkalmi újdonság volt. Bródy Sándor „tehetséges fiatal iró“ (aki akkor már Kolozsvárt volt s előkészitette egy hó múlva megindulandó napilapját, ezért volt ő csak „tehetséges fiatal iró“) Mátyás király Kolozsvárt c. drámai epizódot irt, mely osztatlan tetszést aratott. El ne felejtsük, hogy az elmaradhatatlan bankett — ezúttal sem maradt el. Szász Gerő éltette Jókait, aki válaszolt. Beszédében hivatkozva a hadseregre mondott tósztra, elmondta, hogy ő leszolgálta a harctéren fiatalsága idején kötelességét, ha ott maradt volna, talán most penzionatus generális lenne. (Derültség.) Van itt egy tábor azonban, mely most is hóditésra termett. Mint a Tudományos Akadémia küldöttje erre a táborra emeli poharát, üdvözölve a tudományos világ itt jelenlevőit. Másnap reggel a félhatórás vonattal Hegedűs Sándorral együtt elutazott Jókai. Tizenhárom év múlva viszontlátjuk Kolozsvárt ismét Mátyás király tiszteletére, a Mátyás-szobor leleplezésén. Utolsó két látogatása Mátyás királynak tiszteleiére történt tehát. * A Mátyás-szobor ünnepsége Jókai 1902 őszén, a Mátyás-szobor leleplezési ünnepére jött ide második feleségével. Nagy Bellával. A Nemzeti-szálló a Nevvyork helyén állott s a kormány mindenható tagjainak minden szállást ott lefoglalták, Jókai a Központi-szálloVili. éaf. 43. Kánt dába szállott. Nem szólok a szoborlcleplezéa. gyönyörű ünnepéről, melyet megza\..rt egy később világgá szökött ellenzéki képviselő által szervezett kormónytbosszantó tüntetés, a Gotterhalte a kormány tagjai ellen. A hivatalos körök el voltak foglalva a király képviselőjével, a Széli- kormánnyal, a notabilitásokkal. A költőfejedelmet a közönség s az ifjúság szeretettel éljenezte. Az ünnepély első része volt a leleplezés előtt az Erdélyi Irodalmi Társaság ünnepi ülése, melyre Szamosi János alelnök s e sorok Írója, a titkár hivták meg a költőt, aki felesége társaságéban fogadott. Saját, kész memoárjaimból idéztetek: „Jókai kedves és szerény volt, mint egy fejedelem. Azon kesergett, hogy neki nincs még jegya a másnapi szoborlelepíezésre s vajion.beengedik-e őt az ünnepélyre, jegy nélkül?“ Önkéntelenül mosolyogva és mély tisztelettel jegyeztem meg, hogy szó sem férhet ahhoz, hogy őt, akit éppen Kolozsvár tiszíelettel és szeretettel vért, ne fogadják azzal a tiszteletiét, mely megilleti. Ekkor megszólalt... második felesége és mint egy színpadi királyné, fejét hátravetve, gőggel mondta; „Jókai Mórnak nem kell félnie attól, hogy be nem eresztik..." Az ünnepélyes gyűlésen, amely az unitárius kollégiumban volt, Gél Kelemen igazgató az épület előcsarnokában fölállította az ifjúságot és ő fogadta ott Jókait beszéddel, Jókai erre azt hitte, hogy unitárius gyűlésre jött és szép apológiát mondott az unitárius vallásról. Ugyanazt tette benn a gyűlésen is, hol üdvözölték, s hol ismét az unitáriusokat dicsérte. Szamosi elnökölt, Bartha Miklós Mátyásról beszélt, Jankó Abigél elszavalta Jókai ódáját Mátyáshoz, Szabolcska Mihály és Felszeghy Dezső költeményeket adtak elő... Az ülésen a dobogón ült Jókai Mór, akit természetesen odavezettem. Feleségét az elsősorba, díszhelyre ültettük. Hegedűs Sándor, a szoborbizottság elnöke, aki később jött, szintén az elnökség emelvényére került s felesége Jókai Jolán egyszerűen melléje ült — amit senki nem is vett rossz néven. De Jókainénak nyilván nem tetszett, hogy Hegedüsné eléje jutott s elég kínosan tűrte, hogy H-né fölötte ült... Jókait az egész ünnepély folyamén s a szoborleleplezéa alatt is tüntetőleg ünnepelték ... íme befejeztem Jókai kolozsvári látogatásénak történetét. 1893-ban (ötvenéves jubileumén) már előre Kolozsvár díszpolgárának választották Jókait, aki két évre la szoborleleplezés után meghall. Már előtte egy évvel szállott a sírba Fadrusz János, feledhetetlen barátom, ez a zseniális művész, akitől nemzete s a művészet annyit remélt még. Maga mondta sok érdekes egyéb közlése mellett, hog> legjobban ezt a müvét szereti. „Kolozsvárra költözöm majd, mondta, hogy állandóan gyönyörködjem ebben a munkámban." És az ilyen művész még előbb költözött oda, ahova az agg költő, a halhatatlanságba. Gyalui Farkas.^ m*ß**fi6ßmßßfm*fiß**f**z**m*Ml6' Emberek, emberek miért akartok kést döfni a szivembeT Hagyjatok magamra, no törjetek belém célt, eszmét, tormát, szabályokat. Nem az vagyok, akinek kiterveltetek, más az én szivem és más az agyam. A bennem buzgó erőt, vihart, dörgést, tengerharsogást nem érzem mögöttem; még eddig nem adták, amit én adok. Az én mondanivalóm nem jó és nem rossz, nem szép, nem rút, nem igaz, nem hazug: uj egység, ami felül van ezen uj Nap, amelyet még kőd takar el. A mezőre, amelyről jámbor állatok már minden füvet lelegeltek, hiába küldtök engem: nem megyek! Dús, zöld füvű, illatos, uj mezőre indulok, amely szűzi, ép és egyetlen fűszál sem sajog még benne tépéstől, harapástól; én vagyok az első állat, aki beléharap és tanyát ver ott. Eletek élesztője az én szememnek mélye, ágyékomból friss csoda szakad, uj és szent. Hagyjatok magamra kínjaimmal, zavar nagyon, ha duruzsol a múlt. KIBÉDI SÁNDOR
