Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 18-es doboz
VW. évi. 37 87ám Jókai Kolozsvárt A második at — Jókai feleségével, Laborfalvi Rózával a kolozsvári nemzeti színház megnyitásinak félszázados jubileumán Gyalul Farkas dr. előző cikkében Jókai Mér első kolozsvári útját ismertette 1853 májusénak elejéről» Az alábbi cikke Jókai második kolozsvári utjának emlékeit kutatja fel és ismerteti. A második ut 1 $71 március 31 -én Az első látogatás az abszolutizmus alatt folyt le s a költő, akár Nehemiás próféta, népéi vigasztalta is, csüggedésében bátorította, amint erről adataink vannak. Második ízben, már az alkotmányos korszakban, 1871 március 31-én érkezett Kolozsvárra feleségével, Laborfalvi Rózával, résztveendő a kolozsvári nemzeti színház megnyitásénak fél- százados jubileumi ünnepén. Természetes, hogy nemcsak Kolozsvár, hanem vidéke is lelkes érdeklődéssel várta. Kalotaszeg értelmiségének nagyszerű képviselői Csúcsún, Erdély határén várták Jókaiékat, kiket Gyarmathy Zsigmond bánffyhunyadi birtokos üdvözölt meleg beszéddel. Erre a beszédre Jókai (a Magyar Polgár tudósítása szerint —) „elmondá, hogy e szives fogadtatást neje részéről -— kinek ő most csak kísérője, — köszönettel fogadja. Neje veszélyes beteg voll, gyógyulni jijtt Erdélybe, hisz Erdély oly sokszor gyógyilá ki Magyarországot, midőn ez nagybeteg voll. Ő Erdélynek sokat köszönhet, hisz Erdélyből kapta, ki neki mindenek felett legkedvesebb, nejét. „Az indóház ét-csarnokában a vendégeket Kaszoné úrasszony ismert vendégszeretete várta pompás reggelivel, mely alatt Jókai poharat emelt Kaszonéra, ki 1848-ban, midőn egész Erdély Csúcsából állóit, annyiszor vendégelte meg az erdélyi magyar hadsereget.“ Bénffyhunyadon Ignácz Károly ref. lelkész üdvözölte Jókaiékat. „A hunyadi polgárok nagy számmal jöttek tiszteletüket kifejezni. Az asszonyok, leányok szép kalotnszegvidéki viseletűkben ünnepélyes dísszel, bokrétát nyújtottak át Jókat" nénak. ki egész elragadtatással nézte e szép népet és festői ruházatát. Jókai itt is melegen üdvözlő az erdélyieket, kik őt ennyi barátsággal fogadják“. Kolozsvárra délután fél 3 órakor érkezett a vonat s az indóháznál Jókaiékat nagy számmal várták tisztelői, nők és férfiak, szegény és gazdas; egyaránt. A szívélyes éljenzéssel fogadott Jókai előtt Szász Gerő, ref. pap és költő mondott üdvözlő beszédet, melyre Jókai „többek közt ezeket mondá“ : 1 Az ember visszatér első szerelméhez „Van egy francia példabeszéd, mely a világ minden nyelvére le van már fordítva s ipy szól; „Az ember visszatér első szerelméhez!“ Így vagyok én is, visszatértem a földre, mely nekem első szerelmem, hisz Erdély volt az az ország, melyben költészetem első lelkesedését meriié. Erdély bércei voltak, hol költészetem első felszárnyalását nyerte. Politikámnak is Erdély volt első szerelme tárgya, a jogos védelem, a szabadság e fészke, mely mindig küzdött a nemzet függetlenségéért karddal és ésszel; s midőn a kard kiesett kezéből, midőn nem volt képes Magyarország fölszabadítására hadserge- ket küldeni, ekkor elővette szellemi fegyvereit s azokkal harcolt tovább, kiküldé tudósainak, művészeinek szellemi táborát a felvilágosodás és műveltség terjesztésére. De kedves előttem Erdély azért is, mert családi boldogságomnak legjobb napjait is neki köszönhetem.“ Mér délután 4 órakor fényes diszebéd volt az ünnepélyre idejött vendégek tiszteletére. Ezek közt voltak Jókain kivül Szigligeti Ede, Szerdahelyi Kálmán, Feleki Miklós és neje. A király- bagóntuli sajtó képviselői közül fel kell említenem Ábrányi Emilt és Kornélt. A vendégeket a házigazdának felkért Szabó Károly, a múzeum- egylet könyvtárigazgatója s a nagynevű bibliográfus fogadta. A pohárköszöntők sorát Péchy Manó gróf királyi biztos kezdte meg, a királyi párra. Szabó Károly a nemzeti színház jövőjéért emelt poharat. A színházat Szabó Károly is a művészet szentélyének tartja, melynek oltárán a szép, jó és igaz örök eszméinek tiszteletére lobogó láng, mindig tisztán, mindig dicsőén, századok hosszú során át kiolthatatlanul égjen. Jókaira és nejére Szász Béla a Kelet szer- kcszlőjc, a későbbi kiváló tudós, egyetemi professzor mondott köszöntő!, mint akik költészettel, művészettel ébrentartották a nemzetet a nehéz napokban. .Jókai Mór Erdélyt köszöntötte fel, beszédének legalább kivonatát is kénytelenek vagyunk a Kelet és Magyar Polgár egymást kiegészítő tudósifásából összeállítani. „Nem magyar az, mondá Jókai, kinek szive fel nem dobban, midőn Erdély szent földére lép. a szép, a nemzeti, a vitéz Erdélyért, mely mindig előharcos volt a szellem küzdelmeiben, mely küzdött karddal s ha kiejté azt kezéből* folytatta a küzdelmet ésszel, tollal. Erdély volt a magyar nemzeti műveltség szülőföldje, mely mint Athéné szétküldé bölcseit a világba, de nem járt úgy, mert Athéné, melynek nem maradtak végül bölcsei, mert Erdélyben mindig állottak elő uj harcosok s nemhogy fogytak volna, de mentői többet küldött szét, csodásán annál több maradt helyükben otthon is. Erdélyt — úgymond —■ Magyarországgal sem a kard, sem a törvény, sem a korszellem nem egyesilelte, hanem a közszellem. Végül felköszöntötte egybefogva, — „nem mintha három pohár bort is el nem birt 'volna, vagy fösvénykedve a szóban, hanem mert szoros kapcsolatban vannak“: Erdély íróit, művészeit és lelkes közönségét. Nem elég a szeretet! Jókainak még több köszöntőjét emlitik föl a tudósítások „a nemzetiségi viták sírjának begye- pesedéseért,“ majd a nőkért. „A természet nem volt miért, hogy márciusi hóval fogadja utján, mert az erdélyi nőknek nics szükségük szépítő szerekre ; majd Szabó Károlyért ürített poharat: amilyen szépen megírja ő Magyarország történetét, legyen neki oly szép története a hazában. Végül a honvédekért köszöntött Jókai, kinek felesége azonban nem vett részt a banketten, melyről éppúgy Prielle Kornélia is hiányzott. Ott voltak azonban másnap valamennyien a Péchy Manó gróf, kormánybiztos által rendezett lakomán, mely a Jókai-pár tisztdelére adatott. Az ebéd háziasszonya gróf Esterházy Kálmánná (férje akkor Kolozs megye főispánja volt), a ma is élő, 90 éven felül, egészségben levő urinő. A királyi biztos az ebéd során felköszöntötte Jókainét „a nemzeti színművészet legnagyobb büszkeségét, gyöngyét, Magyarország legfényesebb elméje és szellemének lelkesítőjét.“ Jókai Erdély jövőjére emelt poharat s többek között mondá: mindig dicsérjük, magasztaljuk, hogy milyen szép, milyen fenséges regényes ország ez, milyen fényes múltja van. de egyet elhallgatunk mindig, hogy milyen szegény ! Nem elég szeretetet -áldozni Erdélynek, hanem minden erővel odahatni, hogy dússá, gazdaggá, boldoggá legyen. Volt egy nemzeti fejedelme Erdélynek, ki ez a jelszót választá magának: „Fata inveniant viam“: A sors majd eligazodik, — a másodiknak ez : „Non curnentis, non volentis, séd mi8eren(is Dei.“ Jók voltak ezek akkor, de ma már nem elég — magunk erejére vagyunk utalva, nekünk kell tenni mindent, amit csak meg lehet. Szóló maga részéről Ígéri, hogy jövőre mindig és mindenütt, hol szava és alkalma lesz, küzdeni fog Erdély érdekei mellett, mert Erdély földe igazán a magyar nemzet védbós- tyája, ez a mi várnégyszögünk erre kell támaszkodnunk. Élteté tehát Erdély jövőjét.“ A jubileumi elindulások Bármennyire csábitó is az alkalom, csak a legrövidebben lehet ezúttal említést tennünk a színházi ünnepélyekről, melyek két napon át tar- . fótiak. Az április 1-én tartott díszelőadáson Szász Gerő prológusát E. Kovács Gyula szavalta el, aki majd három évtized múlva, szemem előtt roskad össze a fehéregyházi síkon, miután emberfölötti erővel még elmondja Jókai Mór versét Petőfiről és párnapi vívódás után ott hal mea. A színházi előadás élő képleteiben resztvettek Gödé István és Véb Mária, akik a színház 1821. évi megnyitásán is közreműködtek. (Véb Máriát még én is ismertem, itt Kolozsvárt élt s halt meg 1884-ben, 85 éves korában.) A jubileum második napján, mint lapjában K. Papp Miklós előre jelezte „Jókainé fog versenyezni Jókaival afelett, hogy a „Szigetvári vér- tanuk“-ban Anna szerepe szebben van-e írva, mint eljátszva lesz ?“ Erről az előadásról nem kisebb tanút, mint Hermann Ottót idézhetem, a természettudóst, aki akkor egy erdélyi piuzeum természetrajzi gyűjteményének őre volt. Jókainé- . ró! ennyit ir: „Jött, fellépett és győzött. Mit mondjunk még ?“ „Az első felvonás után megindult a taps és kihívás vihara : Jókai, Jókainé!!! 8 amidőn az ünnepelt pór kilépett, oly éljenek hangzottak, aminökßen csak a lelkesedéssel párosult igaz szeretet és tisztelet nyilatkozik.“ „Színház után diszfáklyás menet világított Jókaiéknak — írja Hermann — s a szállás előtt , * f’53 r.y<g. Zlií #z éljenek csak akkor szűntek meg, am». Jzdsz Domokos ékes szónoklata megkezdődöf», rely Jókainé érdemeit kiemelve, ügyes fordulattal Jókaira tért át. Jókai meleg szavakban válaszolt — a fáklyák kialudtak — az ég ragyogott csillagoktól, keblünk pedig a nagy est lelkesítő emlékeitől.“ Egy felfedezés Egy érdekes epizódot nem hallgathatunk el. A színtársulat tagjai közül „Kassainé" alakja, játéka és hangja magának Jókainénak is felhívta figyelmét s Kassáméról, .mint olyan tehetségről beszélt, ki előtt szép jövő éli. Ígéretet telt K-nénak személyesen, hogy ha visszatér Kolozsvárra, az ősz Folytán készséggel lesz útmutatója, tanácsadója. El lehet gondolni, hogy az Ígéretei Kassainé milyen hálával fogadta." Jókainé jóslata fényesen bevált. Kassainéből Jászai Mari lett. nemcsak Magyarország, de Európa egyik legnagyobb tragikája. (Itt fölemlítem, hogy Jókainé Kolozsvárt legelőször még mint Laborfalvi Róza 1839 szeptemberben és októberben lépett föl nagy sikerrel.) * Április 3-án a tordaiak meghívásának engedve, hajnalban két tordai polgár s több kolozsvári, valamint nehány vendég kíséretében odaréndult. A sóbányát nézte meg s a bankettről, melyen Jókai Torda városát köszöntője és egyéb ünneplésről nem szólva, fölemlítem azonban, hogy egy szegény asszony a bányából kijövő költőnek tordai pogácsái adott ót, „mint olyant, mely tiszta szívből nyujtatik“. Kirándulást is tettek Jókaival Torda környékére. Este már Kolozsvárt volt Jókai. Alig jött haza Toráéról, ugyanaznap este Szász Gerő vendége volt, a pesti vendégek nagyrészével. Szigligeti Ede (aki Kolozsvárt előbb mint színész, majd most mint ünnepelt szinrnüiró szerepelt). kezdte meg a köszöntők sorát. „És ezután a felköszöntések egész kereszttüzét állotta ki Jókai, folytonos derült hangulatban. Visszaköszöntött ő is többször, s különösen egy toasztban éltette Magyarország ifjúságát, kire szebb jövő, de nehezebb kötelességek várnak. Másnap, április 4-én Jókaiék látogatást tettek. Az intézetek közül meglátogatták a muzeum éremtárát (és régiséggyüjteményét) valamint a természetrajzi gyűjteményeket. Jókai kijelentette, hogy még az év júliusában Kohóra megy gróf Teleki Sándorhoz. Tudtommal csak 1876-ban, mikor Kolozsvárt és Toroczkót újból meglátogatja, teljesíthette e szándékát. Ez estén Szász Domokos vendége volt a Jókai-pár. (A ház fia Károly, aki a napokban halt meg, akkor 8 éves volt.) Április 5-én reggel Jókaiék visszatértek Pestre;” a vasútnak köszönhetjük — írja elégedetlen a M. P. — hogy „viszontlátásig a legközelebbi időben“. Távozása után a Jókai-pár- nak következő bucsusorai jelenlek meg a helyi lapokban: Búcsú és hálaszózat Kolozsvár mélyen tisztelt közönségéhez. Nem válhatunk el Kolozsvárról anélkül, hogy azon baráti és honfiúi szívességért, mellyel minket Erdély fővárosa lelkes hölgyei és fér- fiai elhalmoztak, forró hálánkat ki ne fejezzük. A hazai irodalom és művészet megbecsültetéso- ként fogadtuk mindazt és pályánk legmagasb jutalmát találjuk benne. Holtig megőrizzük ez örömnapok emlékeit s holtig viszonozzuk azt, a lelkes Erdély közönsége iránt táplált szereletünk- ,kel. Kolozsvár, 1871. Április 5. Igaz tisztelőik Jókai Mór és Jókainé Laborfatvi Róza. A Jókai-pár hazaérkezése után pár nappal a Jókai-családnak Pesten örömünnepo volt; Flegedüs Sándor, a Hon nagyteheíségü munkatársa tartotta esküvőjét Jókai Mór unokahugával, Jolánnal. (Jókai Károly leányával.) Az esküvőn Jókai nővére Váli Ferencné is jelen volt, szép ezüstös régi magyar főkötőben. Az akkor fiatal hirlapiró uj férj fényes pályafutása ismeretes. Jókai azonban a legközelebbi viszontlátásra csak öt év múlva jött le, 1876-ban, tanylményo- Uat tenni Egy az Isten regényéhez Toroczkón és környékén. Gyalul Farkas dr. J A Keleti Újság ereje a tiszta meggyőződés és elvhiisóg. Ez az ereje képesíti arra, hogy mások meggyőződését is tiszteletben tartja. Es mivel nem az emberi gyengeségre épít, legfőbb célja, hogy kialakuljon és megerősödjék körötte egy tiszta ítéleti és müveit közvélemény. Menyasszonyi *"■’ ' ásznat, shiffont,asztalnom'‘: jjtn »\a S*mAV1 .a lehetbev*
