Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 18-es doboz
Jókai Kolozsvárt A negyedik látogatás — Am Aranyembtr bemutatóján Jókai tősztjai egy estén Az Aranyember első előadására 1885 jan. 31. (szombat) reggel érkezett meg Kolozsvárra Jókai, ezúttal negyedik látogatását tevén Kolozsvárt. Most mér mint szemtanú (és fültanu) is beszélhetek, mert láttam s hallottam Jókait ez alkalommal, ott voltam magam is a nevezetes premiéren, melyen Jókait az egyetemi fiatalság nyílt színpadon ünnepelte. Jókait a pályaudvaron óriási közönség s a város hivatalos vezetői fogadták, ezúttal nem a gyorsszekér kocogott be vele, hanem a gyorsvonal pontosan berobogott s Haller Károly dr. polgármester üdvözölte. Mire Jókai körülbelül ezeket mondta: — „Kedves barátaim, ígéreteket tenni gyönge vagyok mér, adósságot csinálni pedig az én koromban könnyelműség. Mélyen meghatva e -nemes város fogadtatása által, nem ígérhetem, hogy annak megfelelőt adhatok, azt sem, hogy adósságomat iránta lefizethetem. De iparkodni fogok e mélyen érzett adósság kamatjaiból fizetni le valamit. Isten tartsa és virágoztassa e nemes várost". Jókai a Newyork-szállóba szállott, ugyanabba a szobába, melybe 1871 és 1876-ban. Később éppen ezért nevezték el a Szén-utcát Jókai-utcának, mert a szoba, melyben Jókai lakott, erre az utcára nyilott. • Jókai mindenek előtt reggel 9 óra után az egyetemi könyviért látogatta meg, hol Szabó Károly professzor, igazgató fogadta. Ekkor Jókai már egyik szerkesztője volt Rudolf trónörökös könyvének, Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben. Erről beszélgetlek Szabóval, aki bevezette a könyvtárba Jókait. Az olvasó közönség megéljenzi, Szabó Károly több érdekes és ritka könyvet mutat a költőnek, aki érdeklődéssel nézi s végül megjegyzi, hogy „valóságos barbarizmus ily érdekes könyveket csak amúgy futtában megtekinteni s majd a nyáron legalább egy hetet szentel a könyvtár tanulmányozására." A bemutaló Az Aranyember első előadásán — ez volt az általános vélemény, — csak Liszt Ferenc kolozsvári hangversenyén volt ekkora közönség. Jókai gr Esterházy Kálmán főispán és intendáns páholyába foglalt helyet, az előadás megkezdése után érkezett, de azért pillanatnyi taps és éljenzés fogadta. Az előadás — minő remek előadás volt 1 -i- Korhű kosztümökkel és E. Kovács Gyulával a címszerepben, Gern Linéval (a legnagyobb művésznők egyikével, aki e korban létezett), aki Noémit játszta, Szentgyörgyi István Brazovics Athanaz s Krasznainé a nyárspölgér asszonyok utolérhetetlen ábrázolója. Az első felvonás után falrengetö tapsok hívjak Jókeit, aki megjelenik általános éljenriadal közt, majd fölmegy a függöny s az egyetemi hallgatóság héttagú küldöttsége áll óit és Sztupjár Samu jogász -r később főügyészhelyettes Marosvásárhelyen — csinos beszéd kíséretében átadja az ifjúság babérkoszorúját. . Jókai látható elérzékenyedcssel igy válaszolt : T- Szeretett ifjú barátaim! Drága előttem minden levele a babérnak, mit a munkásság bármely terén tett csekély szolgálatomért nekem ajánlanak: de egy sem oly kedves, mint az, melyet a költészetért kapok. Azért bocsássa meg nekem nemzetem, ha most ahelyett, hogy a kép- viselőbázben helyemen az okos és szakértő beszédeket hallgatnám, most idejöttem, hogy én beszéljek. Amennyire tisztelettel meghajlok a reális előtt s amennyire elismerem, hogy a tudomány s az anyagi fejlődés előmozdítója a jólétnek s a külső boldogságnak, amennyire hangsúlyozom, hogy az ipar adja meg a szükséges húst és kenyeret, annyira követelem elismerését annák. mikép a lelket csak a költészet adja. A költészet adja a hazaszeretet, abban koncentrálódik minden poézis. A hazaszeretet pedig mint denekfölött való. Azért gondoltam, hogy lejöve- leleiíimel talán elérek némi Hasznot, el azt, hogy ezáltal is eszközlöm valamennyire az ideális javajknak kultuszát. Megvallom, hogy a szónok által nekem mondott szavak és a kitüntetés oly nagy jutalom nekem, hogy nagyobbra nem is vágyom. Viszonzásul fogadják egy hanyatló öreg embernek kéréséi, ha valami jót tettem, kövessék példámat. Ezután az egyelem „magyar irodalom cs nyelv szakhallgatői“ Both István bölcsészethall- gató (később Zilahon tanár) állal köszöntötték a költőt. Both e szvakkal végezte rövid üdvözletét: „a kétség nyomasztó hatása alatt kérdezzük, vajh lesznek-e még irodalmunknak nagyjai?" Mire Jókai lakonikus csattanósséggal felelt: „Köszönöm, én erre csak azt felelem: vannak és lesznek.“ Természetesen mindvégig számtalanszor kihívták a költőt. Kedves epizódja volt az előadásnak a színfalak mögött a következő: Mikor Timér a Senkiszigeten van, Noémi nyakába borul s boldogan mondja neki, akit eddig nem tegezett — Te, te, le! Az első előadás alatt Jókai megjegyezte, hogy ezt a szerepet Gerő Lina elragadóan adja, de egy kifogása van a jeirenet ellen: „a negyedik te engemel illetne.“ Meg is kapta illetményét. Jókai látogatása második napján a város tanácstermében tisztelgéseket fogadott, városi tanács testületileg tisztelgett a ma is élő Deák Pál főkapitány bátyánk vezetésével, aki üdvözölte Jókait, mire a költő biztosította a tanácsot Kolozsvár iránt való rokonszenvéről. A magánosok közül Tuisek Anna írónő következett, a színtársulat jelent meg s átadta az Aranyem- fcer-albumot, melyben a szereplők fényképe foglaltatott. Vedress Gyula beszélt, majd pár szóval Kovács Gyula adta át az albumot. Jókai beszéde Ezek után Jókai lett látogatásokat s következett a nagy bankett, a karzatodon hölgyek, ez asztaloknál. 200 férfi. Kolozsvár közönsége nevében Haller’Károly polgármester mondja az első tósztot, mire Jókai felel: ' — Önkénytelenül jút eszembe az a régi adoma ittlétem alatt, amiden már hanyatlóban levő Hellasnak egyik fia -üatkozótt egy rómaival, azt mondván: Minden bölcsesség, minden műveltség innen, mitőlünk ment ki, mire a római azt felelte : annyira kimen!, __ hogy nektek alig maradt ^Nagy derültség). Eszembe jut ez nekem, midőn azt mondják: Kincses Kolozsvár. Igaz, hogy Kolozsvár annyi kincset osztogatott a nagy magyar hazának, mert innen ment ki anyagi, szelleme, szabadságbeli kincse nz egész országnak, hogy utoljára Kolozsvárnak magának alig maradt. Nekünk magyaroknak pedig nemcsak az áll érdekünkben, hogy Magyarország léteiének demonstrálására egy nagy Budapestet, egy nagy metropolist alkossunk meg. De érdekünkben áll, hogy Erdély lététének demonstrálása végett egy erős központot, egy Kolozsvárt is alapítsunk. Értik ezt azok, akik érteni akarják. — És nem mondhatjuk azt, hogy az alkotmányos korszak alatt a törvényhozás, a kormány nem igyekezett azon, hogy ami egykor Kolozsvárról szélszivárgoit az egész hazára, ismét visszaszivárogjon, hogy Kolozsvár ismét a műveltségnek, a tudmónynak Akropolisa legyen a kis Erdélyben. Szellemben nem volnánk szegények mos! sem ám. Hanem hát amit tegnap a színpadi világítás mellett mondtam s amit most a belső illumináció mellett ismétlek (Nagy derültség) az, hogy első dolog a szellem. A szellemre nézve azonban azt mondják, hogy: neked itt könnyű beszélni a terített asztalnál, hol tégedet megtraktálnak jó ételekkel és italokkal s te azért megfizetsz szellemmel és poézissel. De jönnél csak oda ahoz a másik asztalhoz, ahol az adópótlékot Irancsirozzék I Ott meglátnád, hogy erre a szóra: adó, csak egy kádencia van, a megadó. (Hosszantartó derültség.) Hiszen nemcsak Isten igéjével él az ember, hanem kenyérre! is. Az anyagi hatalomnak, az anyagi erőnek központosilása Kolozsvárt, — ez lenne feladata annak, aki Erdélyt, mint Erdélyt épen, hatalmasan elsajátitlanu! meg akarja tartani Magyarországnak. Hanem azt mondta Szent Nepomuk a segélyért kiáltó vizbeesettnek, hogy: Én fiam segitlek, de ússzál magad is (Derültség). Tehát ússzunk magunk is és iparkodjunk feltalálni a segédeszközöket, amelyekkel partra juthatunk.* A ieméntelen többi beszéd közül felemlítjük a hivatalos fósztok után Éltes Károly apátblébénosét, melyre Jókai nyomban felelt ragyogó humorával: — Tisztelt Ház! Kezdi, a derültségre pedig nyomban visszavág. Nem tévedtem, mert tisztelt ház az. ahol ily díszes lakoma van. (Derültség.) Több szónok az általános tárgyaláshoz nem lévén felírva, a további részletes tárgyalásra tartván fenn az ezután következőket, elnökilcg kimondhatom, hogy a szőnyegen levő tárgy általánosságban elfogadtatott. (Hosszantartó nagy derültség.) Tudniillik az, hogy nekem élni muszáj. (Nagy derültség, taps.) Szó ami szó, nem tagadom, hogy nagyon szeretném megérni a milleniumot. (Hosszas éljenzés.) Jelen lenni azon a nagy riadalmon, mit 4 magyar nemzet fog hallatni, mikor ez ünnepélyt megüli. Azért is, hogy elmondhassam, hogy mi, öregek, akik kötelességünket teljesítettük s akiket az Isién még továbbra is élni enged, — abban a gyönyörűségben részesülünk, hogy látunk egy uj nemzedéket, melyre megnyugvással mondhatjuk, hosy jobb lesz. mint mi voltunk. (Éljenzés.) Az uj Magyarország más. mint volt a régi. Sokkal jobb, okosabb, erősebb. Ebben a megnyugtató tudatban hajijuk le fejünket egykor az örök álomra. — Amint az eddigi szónoklatokból kivettem, úgy találtam, hogy Önök közt általános megegyezés töriént az iránt, hogy politikáról nem fognak beszélni.. Azonban engem, mint más város lakosát, az Önök statútumai nem köteleznek. Én tehát bátor vagyok azokért emelni poharat, akik a legjobb politikát csinálják az országban Kolozsvár városának azon feléért emelem poharamat, amely nincs ugyan beírva a választók névsorába, de azért mégis azoknak a választásáért szoktunk legjobban esengeni. (Nagy derültség és. éljenzés) Ez a fele a közönségnek az, meiy a mi táborunkban ugyan közkatonai helyet nem foglalhat, de vezető helyet igenis. Ók azok, akiknek kommandószóra engedelmeskedni szoktunk s akiknek zászlóit nagyon híven követjük. Emelem poharamat Kolozsvár város hölgyeire, azokra, akik valóban a legjobb politikát csinálják: a szeretet politikáját, a család, az emberszerefet és a hazaszeretet szentháromságának politikáját. (Éljenzés.) Az Isten tartsa meg őket, éltesse és tegye őket boldogokká. Éljenek Kolozsvár hölgyei. (Hosszantartó éljenzés.) Harmadik beszéd egy estén A bankett folyamán Bénél Ferenc ügyvéd a karzaton ülő hölgyek nevében és Megbízásából köszönetét mond Jókainak a nőkről való megemlékezésért, mire Jókai, aki pompás hangulatban volt, újra felszólalt: — Elöltem üressé vált palack indokolja azt. hogy én most elkezdek dicsekedni (Halljuk). Legelőször dicsekszem azzal, hogy ebben a szent februárius hónapban töltöm be én hatvanadik évemet. (Nagy éljenzés). Másodszor dicsekszem azzal, hogy tizenkétéves koromban végeztem iskolai pályámat. És mindig első eminens voltam. 17 éves koromban írtam első drámámat és regényemet. Már most kezdődnek az alább való hagyások. (Nagy derültség). 43 év óta folytonosan pótolom azt, megfesziiett tanulással, amit 17 éves koromig elmulasztottam. — Roppant lárhé- előttem az, amit mindennap el kell hogy hódítsak. Hasonlítsuk össze jnostani fejlettségünket boldog aranykorbeli ifjúságunkkal, akiknek mindenhez volt időnk, legkevesebb a tanuláshoz és valóban meg kell hajolni nekünk öregeknek az utánunk jövő fiatalok előtt. A bankett után még'nehány látogatás, még nehány tisztelgés, fogadás után az Aranyember második előadását nézte meg, az első s második felvonást végignézhette, erre a Nemzeti-széjl- lóba lakására s onnan az indóházhoz hajtatott. Ott ismét nagy közönség éljenezte. Kraszinai Miska pedig, aki a banketten már virágoskodv- ben volt s iit elmondta, hogy ő hozta a legnagyobb áldozatot Jókaiért, mert kiment eléje érkezésekor a vonathoz reggel, mikor ő le1 szokott feküdni, „nem tudott ellentáílani“, hogy ipég cg üdvözlő szónoklatot ne mondjon Jókainak, ban a szempillantásban, ahogy Miska 'elvégezte beszédét, a mozdony éleset füttyén!, s a vonat indul. — Kívánom, hogy egyik előadását se kisérje ilyen fütty, szólt Jókai a jelenlevők derültség^ közt. Gyalul Farkasy rali szeszgyDr lehetőleg azonnali belépésre keres önálló gyárvezetőt aki mindenfé'.e nyersanyag feldolgozásiban megfeleld elméleti képzett-' j-1 éa több évi gyakorlattal rendelkc. :.s önállá gépészt aki szeszgyári gépészt teendőkben több évi gyakorlattal rendelkezik- V Kímélet! képesítést és gyakorlatot igazold, bizonyítvány-másolatokkal felszerelt, fizetés- és lakásigényeket magiban foglald részletes ajánlatok ,.Spírstas** Jelige alatt ezen lap kiadóhivataliba küldendők
