Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 18-es doboz

34

PESTI HÍRLAP

tak, a kerepesi-uti .Marczibányí házban, meg is látogatta- őket.

A gyűjteménynek természetesen legérdekesebb része az, amelyek azokra a nőkre vonatkr ír nak, akiket a költő szeretett. Ott látjuk a Cyjyíus- lombok első kiadását: Cyprus lombok E telke sírjára. Csapó Etelka volt ennek az ábráménak a hősnője, Yachot Sándor alig tizenhatévés sógornője; Petőfi úgyszólván a halálos ágyon*' szeretett -belé ebbe a leánykába n mint egyik verséiben meg is Írja, „tetemét ő tette a koporsóba.“ V^ichot Sán- dorné, Csapó Mária, nekem gyermekkoroönbaii még sokat mesélt elhunyt nővéréről. Azt is mondta, Petőfi már régebben udvarolt Ételkének, j de ez ■mindig kinevette a neki hitárcerttit meg verseket hordó, rosszul öltözködő poétát.

töfiné egy másik barátnője is mint „beszámithat- lan lényt“ említi Júliát. Temérdek levele volt tőle, kivált abból az időből, amikor „letette az özvegyi fátyolt“. Ezeket halála előtt elégette a nagyasszonyomért nem akarta, hogy valaha bárki is olvashassa azokat a „rettenetesen megrázó lelki busákat.“, melyeket Julia magával vívott-, mikor „megtette azt a lépést, amelyért a világ követ vetett rá . . .“ Mennyire exaltált volt Szendrey Júlia, mutatják már a megszólitások, aláírások. Garaynét. „Szentséges 11 áriám"-nak aposztrofálja, s igy írja alá-leveleit: imádó Júliád.

Azt is említik életirói, milyen nagy jelentősége volt életében a 8-iki dátumnak. Szeptember 8-án ösmerkedett meg Petőfivel, 1847. szeptember 8-án esküdött, néki örök hűséget, s 1868. szepuri-utcai Pilvax, a mostani Sovauec-ben — talált! a költőt, ott szónokol, lármázik, pipál s billiárdozil a 1 izekkel. Mellette van Jókai, Vasváry, a dadogc Sükey, aki dühösen mondja: „0... o... okosan so., só ... sohase esi... csináltak még forradalmat.1* A nagy fehér márvány-asztalon körmöli verséi Szegfy Mór: „Mit kérjünk a királyoktól“, amely- lyel rohannak a nyomdába s csakhamar azon ned vesen osztják szét. A fiuk pedig lelkesen olvassák bogy „nem kell se rang, se hiú fény, csak szabadság . . . szabadság . . .“ Nagybecsű a freskók vidám lelkű írójának, Bernáth Gazsinak a testamentuma. Fölirása: Végrendelet, per mopsz. TJtá na következik, hogy Petőfinek két hozzá intézeti nagybecsű levelét a „legkedvesebb gróf-gyereknek“, Teleki Sándornak testálja. „Tanú és végren1909. november 7„ vasárnap.

A Szerelem Gyöngyei.nek azt a példif yat, amelyet annak idején Petőfi Mejpyáifszky nak nyújtott át, még az egykori ideál szeme -n adta át Kéry Gyulának. Hetvenegy éves voll* már akkor a „szőke gyermek, kékszemü kökémyfa“, aki a .Szerelem Gyöngyei-re inspirálttá, körítőt. De még karcsú, akár egy fiatal leány « pir ulva mondta Kcrynek:-— Én sohasem nittem eiy n°'gy i'etőfi komolyan szeret. Olyan szerény, félénk volt, akár egy 'diák . . Istenem, ha álkor megértem, talán minden máslcént fordult volna..

Micsoda fátuma majdmmn minden írónak, művésznek, hogy ezt többnyire haláluk után mondják csák az ideálok. Vragy talán tényleg nem értik őket — mint nem Értette meg solia Szendrey Ju- lia- sem az őt bá’iványként imádó Petőfit.

— Nagyon szekirozta- szegény Sándort! — mondotta Tér- Mari néni nekünk sokszor gyermekkorunkba

tember 8-án hunyta örök álomra szemeit az a boldogtalan asszony, aki valódi prototypusa lehetett volna Feuillet későbben divatba jött femme in- comprise-ának.

Pax . . . Nyugszik immár a „Darna kis lány“, aki a költő „mind a két életének reménye volt.“ Szentségtelen kezekkel ne szakgassunk föl régi sebeket. Ne bontogassuk olyan titkok fátyolét, amelj-et halandó úgy sem ért meg. A tény az, hogy Petőfi addig-ameddig, mégis boldog volt Juli.a oldalán. Ö volt az egyedüli asszony, aki mellett otthont, tűzhelyet talált, aki mellett megnyugodott .szenvedélyes, csapongó lelke. A legszebbet, amit Szendrey Júliáról mondani lehet, elmondta tavalyi temetésénél dr Prohászka Ottokár, a nagy pap. Ebben benne volt az. ember megértése, az absolutio, a megváltás!

E Érzékenyedre állunk meg a Julia szarvasbőr k'eztyüje előtt, amelyet egykor Petőfi eléséht s egy egész estén át csókolgatott. Megnézzük azt a

deleli executor az isten."

Nem kevésbbé becses az a pléhpersely, amely* ben ezüst pénzben kapott- honvédtiszti fizetését tartotta Petőfi, meg az a nagy, cifrán faragott kulacs, amelyet nyakába akasztván, vigan járt-kelt az uzdi halászbálon.

Es mintha csakugyan a Szabadság szentsé ges lehelletével volna tele ez a terem, amelybe! csupa 1848—49-ből való versek, újságok, nyomtat ványok vannak elhelyezve. A közepén az a Lande- rer-féle sajtó, amelyen az első cenzúra-mentes, szellemi termék, a „Talpra magyar“ . kinyomódott. Pethes István „előszedő“ nyújtotta ki a példányokat a nyomda ablakán s menyasszonya, Gabnaj Terézia, akkor a Prés-ben szakácsnő, kapta el az egyik első, még nedves lapot.

Rendkívül nagybecsüek a költőre vonatkozé személyes reliquiák, képek. Ezek közt pompás Köp- pay József műve, amelyet daguerottyp után festett Becsessé teszi az is,-hogy azt Neugebauer László

Ezt .- kijelentést . nekem csak a napokban tette , egy s zatmármecyei igen - müveit, szellemes asszony, ak\ még ösmerte Kovács Edvárdné Térey Marit, s h a vele együtt- volt, szinte benne élt a „Sándor—Julia cultusban.“

Szó? zélyes. ideges, külsőségeken kapkodó, nia ilitotta Térés Mari Szegdrer Júliát, *• 'mikor vállalkozót’ is .„szerelmük közvetítésére“, előre megjósolta a fátumot:. ■

Es talán jobb, hogy ezt. a fátumot Petőn Bem érte meg teljesen. Hogy legalább boldognak hitte magát, a lelke úgy röppent el a földről. Lobbant ki meteorként; vagy ment. föl egyenesen Hadúrhoz, tüzes szakéren, mint Illés próféta.

V . Garay Jánosné, a halhatatlan költő neje, Penyári Karmester a gyermekben csak azt a lényt ismeri, aki á zenekart a legrosszabb időben tudja énekléssel és sikoltozással megzavarni. Som úr szitkozódott.

— Csöndnek kell lenni, áhitatos csöndnek, mondta magában és lelkesen fütyÖlve sietett a pályaudvarra, hogy megvárja Elzát és a lány anyját, akik megígérték, hogy ma eljönnek a tó partjára, ‘ahol olyan szépen süt a nap.

II.

A karmester űr ott állott a zenepavillon bejárójánál és a felé igyekvő embereket nézte. A tóparthoz vezető szerpentinutat zöld fenyők övezték' és most szőkehaju asszonyok lépkedtek rajta, és látszott rajtuk, hogy azt remélték : ma ők lesznek itt a legszebbek. A karmester úr természetesnek találta, hogy az ő kedvéért ! ideözönlenek, a zene köré, hogy az ő tiszteletére kiöltözködnek és a legszebbnek akarnak látszani, a legszebbnek. Elzára nézett. Azután rögtön a mái szerzeményére gondolt. Az ő fáradságos és küzdelmes élete gondokkal volt tele. Csupán ez a .két megnyugtató gondolata volt : a szerelme és a művészete. Ha elkeseredett olykor, ha megbántás érte, vagy kisebb alkalmakkor is, ha társaságban zavarba jött és nem tudott úgy viselkedni, ahogy — amint utólag, mindig rájött -r- kellett volna, mindig elővette ezt e két nyugalmas érzését., hogy elfelejtse általuk a kellemetlent. Ilyenkor elhatározta. magában : most rájuk fogok gondolni. Rájuk ; Elzára és .a sikerre. És ez a két gondolata együtt járt mindig: nem párhuzamosan, mint a gyönyörkedtető gondolatok szoktak járni, hanem egymásután, egyik a másik nyomában. A karmester úr azt remélte, hogy a lány szemében majd nőni fog a zenei 1

puplin, tárkászinü, 1848-iki divat, után szabott ruhát, amelyet, először vett- Juliskájának. Akkor, amikor vizitelni ment pesti ösmer ősökhöz 6 megnézzük az órát, amely a Marcibányi házban annyi boldog órát ütött a „Talpra magyar“ írójának.

Mert csakhamar forradalmi zűrzavar, csatazaj váltjából a boldog szerelem idylliümát. „Varrd meg azt a zászlót“ — krja .jóslatszerűen Petőfi, Julia meg a Pestre érkező Tompának panaszkodik;

— Sanyit sohase látom. Egész nap a Pilvaxban van.. Eeyoluciót csinálnak!

Tompával aztán átkisérteti magát Budára, ahol a piacon csirkét vásárolt, mert ott olcsóbb.

Tonipa is a „Szabadság csarnokáéban — az

a kitűnő Petőfi-forditó, ajándékozta. Áz a szegényes, egyszerű faagy, amelyben századának egyik legnagyobb fia született. Diákköri füzetei. Iskolai bizonyítványok. Jegyzetek* Kedves pipája. Amelyből füstölgetvén, dalolta, csak a vakságtól őrizz« meg az isten, mert mit ér az élet, ha nem láthat lányt és pipáfüstot. Priellé Cornélia óratartót hímzett'a költőnek; rövid szerelmük emlékének a jele ez a kis kézimunka. Ott van a gyufatartója, benne talán még egy pár akkor uj. rnpdi Irinyfimasiná- val, gyujtáfavul. Ezt.Julia vette már neki. A Pető- fi-házuak özv. Csiky Kálmánná, a néha-i nagyérdemű államtitkár Gönczy Pálnak leánya, ajándékozta. Ott pattog a csodaszép kis palóc, Lsznyay. Es ott füstöli finom miláreszét a mindig elegáns,

alkotásai, a sikere révén. É r olykor félretéve kételkedő, aggodalmas gondolatait, elhatározta : most Elzával fogok foglalkozni’. Ilyenkor eszébe jutottak a találkozásaik, mikor a lány a fasor túlsó oldaléul járt s ő mellékutcába fordult, hogy eiibe kerülhessen és köszönhessen neki; meg a csöndes sétái, este, az ablaka alatt, mikor azt próbálta eltalálni, vajon mi történik most benn, a kis szobában, a sárga láuipaernyő alatt, most, este, a finom egyenletes melegben, a feliérhuzatu, kéktakarós ágy szomszédságában.

Tizenegy órát harangoztak. A zenének kellett kezdődnie. A pavilion körül Sauer úr bizalmas emberei állottak, hivatalos pofával és avval az elhatározással a szivükben, hogy ők ma, mivel zenét hallgatnak, zenét fognak érteni és — kritizálni. Sauer úr volt a vállalkozó, aki a fürdőtelepet építtette. Sauer úr üzletember volt és csak most látom, hogy milyen rossz szó ez : üzletember, mert hiszen Sauer úr első-, másod-, sőt harmadsorban is üzlet volt csak, és csupán ezredsorban : ember.

A karmester az emelvényre lépett. Kiterjesztette á karjait. Egy pillanatra átvillant az agyán : vajon mi történne most, ha ő az izgalomtól, a zenével való együttérzéstől, a sok színtől, az álmainak a megvalósulásától, a szereimétől nem tudná végi gvezényelni a bevezető indulót? Ekkor —■ egy kis pózzal — hátra is fordult, hogy Elza buzdító, aggodalmas és boldog arcá,t lássa, de a lány világos, szalagos, széles karimáju kalapja eltűnt a többi kalapok tömegében. (Miért van az, hogy ez a lány nem hasonlit egy nőhöz sem és a kalapja után mégis össze lehetne téveszteni, akárkivel a világon?) A zenejáték sikerült. A karmester urat megtapsolták.

— Das ist ein Orchester, was»

Ezt Sauer kérdezte. És körülnézett,

büszkén, hogy lássák és gratuláljanak neki. Általában: itt minden az ő érdeme volt. Hogy a villák fölépítitek, hogy a kávéház tele volt, hogy a napísütött, hogy a zene játszott, minden, minden. És amikor a karmester meghajolt, Sauer űr végigsimogatta a tekintetével. : ezt jól játszottad — nekem.

Az emberek egyre jöttek ezalatt és mindjárt jókedvüek, szívélyesek és kedvesek voltak, nem várták meg, míg hangulatot hoz a nyári nap és a muzsika, hanem, hogy megérkeztek, rögtön beletalálták magukat a ploty- kázásba, tervezgetéshe és megbeszélésekbe Éhez kielégítő kiséret volt a zene, de az az áhitatos csönd, amilyet a karmester úr a téli hangversenyeken észlelt, zeneakadémiai növendék korában, nem uralkodott itt. Ez fájt- neki. És most nem vigasztalta meg a jövő gondolata. Most . . . most itt van Elza és látja ezt a zsivajos vásárt, a szines alsószoknyákat, teniszütőkei, udvarlást és nembánomságot és ezentúl fogja tudni, hogy ő . . . hogy Som, a karmester csak nélkülözhető eszköze egy kellemes nyári délelőttnek.

Ismét felállt az emelvényre : kopogott. A saját müvére került a sor. Szerette ezt a munkáját. És azt akarta, hogy sikere legyen,. Eredetinek tartotta, merész újításnak becsülte. Most, hogy érezte az egész hangverseny nyári jellegét, most már nemcsak meghódítani akarta a közönséget, hanem visszahódítani a piety-, kázásiól és fecsegéstől. A kis pavilion körül csend támadt: az emberek figyelni kezdtek. A csónakokban abbahagyták az evezést. Kit hullámok ütődtek a parthoz. Nagy meleg csönd volt. A tó fordulóján kibukkant egy gőzhajó : az orrán utasok álltak, hogy gyönyörködjenek az uj képben, a kéményéből