Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 18-es doboz
A nemzeti szellemű és tiszta irodalom szükségességét hangoztatta a Petőfi Társaság ötvenharmadik nagygyűlése A JóKai-nagydijat Csathő Kálmán LányoK, anyáK, nagyanyák című regénye kapta — Az Uj Nemzedék tudósítójától. — Vasárnap délelőtt fél tizenegy órakor tartotta a Petőfi, Társaság az Akadémia nagytermében ezidei nagygyűlését, amely a társaság életében az ötvenharmadik volt. Az elnöki megnyitót Császár Elemér mondotta. Tanulmányában megállapította, hogy a magyar irodalomnak a többi nemzet irodalmától eltérőleg élesen kirajzolódott jelleme és egyénisége van és ez a nemzeti eszme. A magyar költészet minden más nemzet költészeténél nagyobb mértékben immanensen nemzeti. Éppen ezért dolgozik a Petőfi Társaság minden erejével azon, hogy irodalmi értékében minél magyarabb, felfogásában minél nemzetibb legyen s mikor a magyar faji érdekeket lenéző és a nemzeti eszményeket lerombolni törekvő irányzatok ellen küzd, ezzel nemcsak a magyarság, hanem a művészetek nagy érdekelt is szolgálja. A nagyhatású elnöki megnyitó után Lám pért h Géza főtitkár olvasta fel főtitkári jelentését, amelynek bevezetőjében lendületes szavakkal emlékezett meg arról, hogy most van nyolcvanadik évfordulója a szabadságharc diadalmas tavaszi sikereinek. A költői lendületű beszámolót a közönség hosszas tapssal honorálta, Raffay Sándor Gondolatok az irodalomról címmel tartott előadást. Kifejtette hogy nem lehet közömbös az, mit ad az irodalom, amely az emberi lélek mindennapi tápláléka. Ha van büntetés a táplálék meghamisitóira, akitor elsősorban a lelki táplálékok hamisítóit, az irodalmi kufárökat kell sújtani keményen, mert a lélek egészségét támadják meg. A mindennapi életnek is vannak árnyékai, de az irodalomnak nem az a föladata, hogy ezeket meztelenül föltárja és mutogassa, hanem annak beigazolása, hogy nincs az élet mélységeiben sem olyan sötétség, amelyen a vigasztalás csillaga át ne ragyogna. A lélek fájának is vannak éretlen és romlott gyümölcsei, de jó ízlésű ember nem rak vendége elé romlott gyümölcsöt. Az irodalom tisztaságot követel mindenben és mindenkitől. A beteg irodalmi alkotások a társadalom egészségét támadják meg. Az az irodalom, amely nem ópit, hanem rombol, nem emel, hanem sülyeezt,
