Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 18-es doboz
KASSA» NAPLÓ“ VASÁRNAPJA 6ZAB0LCSKA MIHÁLY: Jókai. fSzUletése százados évfordulóién.) Mikor kimondom a nevét: szivemben Álmok varázsát erezem, S valami édes, bűbájos Igézet f Játszadozik velem. t Elvész előlem a rideg valóság, El ez az egész látható világ, Valami más, tisztább világba járok, Körülölelnek melegeb>> sugárok, s mosolyog rám ezer csoda virág! Milyen világ ezl Hasonló a földhöz, De más — gyönyörűségesebb: Balzsamosabb, kékebb a levegője, Sugara íényesebb. Mennyboltja mélyén bűvölőn ragyognak Nagy, ábrándos nézésű csillagok, S míg fötteklntesz hozzájuk merengve: Megbabonáznak egész életedre, Fényük örökké telkeden ragyog. S milyen a népe ennek a világnak?! — Erősek, szépek, jók, nagyok! Lelkem kibontja szárnyát: hadd lehessek Olyanná, mint azok! TI talpig hösök, lériljellemek ti, TI földlségen túlnőtt alakok: Va'.ódiságtok én nem mércslkéltem, Csak veletek rajongtam, kiizdtem, égtem S ti mintaképnek úgy beváltatok! A nö: a férfi eszményképe itten Naptiszta, glórlás Ideái, Kihez a küzdő ifjú szive, lelke Csak imádkozni jár, Ez a világ a tiszta szerelemnek Meleg családi, nyájas otthona... — Oh szerelem, gyötrelem-édes álom: Nem álmodott át költö e világon Jókainál gyönyörűbben soha! Mélyen hajolj meg, népem Ifjúsága, Mikor kimondod a nevét. A szerelemnek ő hadd hintse rátok Első Igézetét! Könyvel: csupa lillomszirombó!, Szerelme mint: „Énekek éneke"... Az Azráfe törzse sohse hal ki végkép, Mig itt veszi szerelme mintaképét! Az Hju és szelíd szerelmese! — Oh hányán áidhik hü emlékezéssel. Lelkét, világát, álmait. Kik itt lettünk r 'ongő hívetekké: És bár az élet nagy tömkelegében Ezt a vllcágot nem Igen lelem: Csak hadd maradjak a hívője ennek, S a kis cselédeim, ha íölcseperednek, őket Is Jókaihoz vezetem! Oh Jókai, ml örök büszkeségünk, Szórd ránk öröklő lényedet! S ha valaha nemzeted életét Is Túlél! a neved: Hirdesse híred akkor Is világgá Az eljövendő századokon át, Hogy az a nép, mely Jókait termette, szerette Eszményeit, szabadságát, honát! A gyakorlott ügyes háziasszony parkett és linoleum tisztításához csak „Cirinét“ használ a folyékony parkett és linoleum bevonószer minden drogériában, linóleum-üzletben kapható. Egyedüli készítője: Cirine-Werke JOS.LORENZ und Co. Eger (Chemnitz I. Sa. u. Salzburg). Kérjen Ingyenes árjegyzéket a parkett és linóleum szakszerű karbantartására Dohai a világirodalomban Jókai müveit későn bár, de mégis csak lefordították tömérdek nemzet nyelvére s bizonyára millióiknak telt bennük nagy gyönyörűsége. Jókai gyűjtötte müveinek fordításban ni Lejelent egy-egy példányát és dolgozószobájában hatalmas könyvszekrényt töltött meg a gyü;teménye. Hosszú és fölösleges fölsorolásba kellene bocsátkoznunk, ha egyenként elő akarnánk számlálni, micsoda regényei, mely nyelvre vannak lefordítva. Inkább beérjük néhány általánossággal, amely azonban képet ad az ö nemzetközi népszerűségéről. Először németre fordították le néhány munkáját és a német publikumot csakugyan egy csapásra meghódította. A kiadók vetélkedtek Jókai írásáért és nem egy müve egyidejűleg jelent meg könyv formában németül és magyarul. Ha Jókai csodálatos irodalmi termelését körülbelül száztíz kötetre tesz- szük. túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy vagy nyolcvan kötet jelent meg belőlük német nyelven is, tehát alkotásainak több, mint kétharmadrésze. Nem keresünk most lélektani okokat, honnan ez a páratlan siker a magyartlenéző Németországban, egy okra azonban rá kell mutatnunk mert ez lesz a magyarázata egyben annak is, hogy másutt viszont miért nem tudott Jókai igazi népszerűséghez jutni. Ez az ok pedig igen egyszerűen az. hogy németre hóemberek fordították Jókait, ha nem is vele kongeniá- lis szellemek, de mindenesetre szorgos, lelkiismeretes mesteremberek, akik inkább megdolgozták, semhogy szőrin-szálán e Isik asszák Jókai értékes írói kvalitásait, a fordulatait, szelíd és mégis olyan friss, a sorokon át kilüktető humorát, nyelvének ritmusát és mi mindent még, ami az írásait a kifejező készség művészi mo. numentumaivá avatják. A nyolcvanas években Jókai a németeknek egyik legolvasottabb írója volt; említettük, — hogy a kiadók vetélkedtek müveiért és Jókai, akinél abszolutahb lenézéssel senki se volt a pénz iránt, tréfás kérkedéssel — amelyben pedig mennyi szomorú' igazság volt — nem egyszer emlegette, hogy valamennyi regényének magyar kiadása nem hajtott neki akkora jövedelmet, mint egy-egy müvének német nyelven való megjelenése Amivel müveinek németországi kapóssáv'k magyaráztuk, ugyanazzal indokolhatnók m^g azt is, ha viszont a többi nagy nemzet nyelvén alig jutott népszerűséghez. Tudniillik rosszak a fordítások. Párisban valahol a Szajna parton kezünkbe akadt néhány francia Jókai-re- gény. Ott a sorok és szavak versenyt gyilkolják a mi nagy Jókainkat és a jobb sorsra érdemes francia nyelvet. Tudniillik itt az történt, hogy a költőfejedelemnek néhány magyar tisztelője, javarészt arisztokraták, elhatározták, hogy Jókainak a „hóna alá nyúlnak“, lefordítják müveit franciára és majd ők megmutatják, így meg úgy, de Jókait világhírhez segítik. Meg is csinálták a fordítást: szánalmas. Tanári kék plaj- básznak maradt ott csak helye és korrektori deleáló ceruzának, legfeljebb még pici hely a felháborodás számára. De Jókai kiszorult belőle, ki annyira, hogy még a saruja porát' se találjuk. Ne lepődjünk meg hát rajta, ha Franciaországban — ahol különben is exkluzív a nemzeti ízlés — nem ismerik Jókait. Angolra számos müve le van fordítva és Amerikában — mondják — Jókai maiglan nagyon kapós. Ott egy pennys füzetekben árulják müveit s a kiadók meggazdagodnak rajta, de Jókai irodalmi nimbusza tönkre megy bele. A kritikára illetékesek tudniillik egyszerűen ponyvaregénynek hiszik és bele se néznek így Amerikában egyrészt milliók ismerik, akik alig számítanak, azok közül pedig, akik számítanának, nem ismeri senki. Amerika ezzel a furcsa paradoxonnal hódol Jókainak. Olaszra, spanyolra lengyelre, a szláv nyelvekre általán: számos müve van lefordítva és érdekes, hogy a balkáni szlávok — szerbek, bolgárok — Jókait szinte nemzeti Írójuknak tekintik. Főleg a török tárgyú müveit ismerik, olvassák. Innen is a nagy vonzódásuk hozzá, — hiszen az a korfestés, az egész milieu nemcsak Magyarországra illik, hanem a valaha török hódoltság alatt nyögő többi országra Is... Állítólag — de bizonyságom nincs rá, csak egy japáni ismerősöm kijelentése — néhány Jő- kai-regényt japánra is lefordítottak, még pedig az amerikai ponyvakiadások alapján. Van, mindezek tetejébe, néhány dán, svéd és norvég Jókai-regény is __ mindenesetre elm ondhatok, hogy alig van kulturnyelv, amelyen Jókainak legalább egyikét alkotása nem lenne hozzáférhető. a. a. Látogatás Jóhai Múp leányánál Jökai relikviák — Hogyan dolgozott a nagy regányiröt Ködös decemberi délután volt, máikor először kerestem feJ Fesztyék lakását. Kis cédula fogad az ajtóban. A hölgyek nincsenek Itthon — mindjárt jönnek — kulcs a szomszédban. Kísérőm kinyitja a lakás ajtaját s meggyujt- ja a villanyt, mondja: — Nem baj ha később jönnek — addig körülnézhetünk. Hozzá is fogunk a körülnézéshez. Bájos művészi fészek Feszty Árpádné, Jókai Róza és leánya Feszty Mara otthona. Minden faláról, minden sarkából egy csoda szép szeretettel, köny- nyel megszentelt múlt beszél. — Itt vannak Jókai kéziratai — mutat egy kis üvegszekrényre Lőrinczy dr Feltűnően kevés kézirata maradt meg Jókainak. Teljes müve talán csak egy van meg — a „Kőszívű ember fia.“ Ez van a legtetején, rajta kegyeletes kézzel rátett kis virágcsokor. Egész kincsesbánya ez a kis szekrény. Jókainak két finom akvarellje kerül elő: tardonnai tájkép az egyik — bujdosásában lestette. A nagy fehér- kő van rajta, amely oly nagy szerepet játszott a „Tengerszem ü hölgy “-ben. E mögött a kő mögött lapult meg Bálványossy — e mögül a kő mögül kémlelte a szerelmes Jókai az utat, nem hozza-e el vad féltékenységgel vágyódó szive az ő szerelmes asszonyát? óh, sokszor elhozta. Asszony volt Laborfalvy Róza, forró szivü, szerető asszony, megérezte, mikor a párja hívta — várta ... Megérkeznek a hölgyek: fogadnak szives szeretettel és Mara viszi is L.őrinczyt a másik szobába, hadd TOzéljen a mama. — Nagyságos asszonyom, — meséljen valamit Jókairól — az emberről — hiszen az Írót mindannyian ismerjük Mosolyog Fesztyné. Sohasem láttam még ilyen bámulatos hatású mosolygást. Mikor a szobába lépett, fáradt arcú, fehér hajú nő volt — mikor mosolyogni kezdett, úgy láttam, téli havon ibolyák nyiltak ki varázsütésre — eltűnt a fáradság és édes fiatalos derű aranyozta bt. — Amit mondhatok már mind le is írtam, — színfoltok — össze-vissza szedett rendszertelen emlékhalmaz, zsibong az agyamban ... ——— Mi a legelső emléke Jókairól? — Két éves voltam, mikor haza kerültem, addig -egy öreg színésznő nevelt. Emlékszem, sétálni vitt a papa a Svábhegyre és én elfáradtam. Sírni kezdtem és panaszosan mondtam — elfáradt a Róza — -és a karjára vett, úgy hozott haza. Ez az első emlékem — és az altató dala. Minden este ő altatott el a nótájával. „Nem Jó csillag lett volna én belelem “ Nézem a fényképeit és kérdezem, milyen volt a nagy mesemondó szeme? Ugy-e kék volt, mint a búzavirág— olyannak kellett lennie — mondom és Fesztyné múltba néző lélekkel felel — Nem. A szeme legcsodálatosabb szem volt. Néha égszinü volt, — néha szürkébe játszott, a legtöbbször olyan színes volt, mint egy felhőé, amelyik eltakarja a napot — a felhőé, amelyik mögött annyi sok minden ragyogott. Ha társaságban volt — egy percre derüskéken villant meg a szeme, azután a távolba nézeti — mintha egy felhőfátyol hullt volna elébe s már csak a teste volt velünk__a lelke tudja I sten milyen csodavilágban járt. — Ritkán mosolygott s mosolya melancholi- kus volt, nevetni csak anekdotázás közben hallottuk. . — Mikor dolgozott? — Mindig. Az agyvele soha sem pihent, de írni pontosan, mint az óra, mindig S-tól 10-ig irt — akkor elment a parlamentbe, a szerkesztőségbe. Mikor egy-egy témához kezdett, bezárkózott dolgozó szobájába, még a szomszédszoba ajtaját is becsukta s addig járkált fel s te a szobában, míg el nem készült vele. H,a készen volt, hozzáült asztalához és csaknem törlés nélkül Irta te az egészet. Megszólalt a csengő, látogató érkezett — azért, hogy magával vigye Fesztynét. Mennék én is — de Feszty Mara olyan kedvesen marasztak és még annyi a látni való., Míg öltözik Fesztyné, rámutat Jókai egy festményére — balatoni tájkép, balatonfüredi villája terra szán festette. — Az Ernst-muzeumban összegyűjtik Jókai festményeit és szobrait, egy külön kiállítást rendeznek belőle a centennárium alkalmából. Búcsúzik, megy is. Még egyszer gyönyörködöm csodálatos mosolyában és azután egy kis portrén akad meg a szemem: csodaszép gyermeikleányt ábrázol: a Laboríalvy Róza leánykája. A sarokban Laborfalvy Róza iróasz. tala van — gyönyörű intorziákkal díszített szakretör, rajta sok fényképen Jókai diszma- gyárban, Jókai Marával, Fesztyné fiatal lány. kora diadalmas szépségében és egy másikon a boldog anya mosolygásával öleli keblére a pici Marát. Jókai gipszbe mintázott jobb kezét Iá* tóm — majd a szomszéd szoba könyvespolca* nézem Jókai könyvtárának egy töredékét Oh, hogy szerethette a könyveit. Mindegyik írónak más és más színbe kötött müveit — meghatott lélekkel forgatom egy megyszinü da* masztba kötött „Három testör“-nek francia példányát. Egy remekbe készült kis tulipános ládán akadt meg a szemem. Sötétbarna, csaknem fekete fakeretben hasonló színű selyemfehér is barnapáros selyem szállal varrt gránátalma és tulipán virit. A láda tetején az évszám 1866, Komárom asszonyai küldték városunk nagy szülöttjének Jókai a színpadon ötvenkét esztendő alatt, vagyis. 1546-tól 1598_ig — (az utolsó Jókai-premierig) — Jókainak tizennyolc drámai müve jelent meg a Nemzeti Színház színpadán, az Arany ember legutóbbi előadásának napjáig összesen 303 előadásban. Legnagyobb sikere az Arany embernek volt; huszonöt év alatt 133-szor került színre és még ma is egyik legvonzóbb darabja a Nemzeti Színház műsorának. Ezt a sikert Jókai egyetlen drámája sem közelítette meg; innen van a nagy aránytalanság az Arany ember és a többi tizenhat dráma előadásainak száma között. A Szigetvári vértannk-at harminckilenc év alatt 57-szer játszotta a Nemzeti Színház, Ez a látszólag és aránylag nagy eredmény azonban nem annyira a darab népszerűségének tulajdonítható, mint inkább annak a körülménynek, hogy e dráma tárgyánál és költői lendületénél fogva, igen alkalmasnak bizonyult irodalmi és nemzeti ünnepeken díszelőadásául. Az előadások számát véve a színpadi siker mértékéül, harmadik a sorban a költő Könyves Kálmán cimü tragédiája. Ez — ugyancsak bar. minckilenc esztendő alatt — 23-szor került színre a Nemzeti Színházban. Jókainak ez a három drámája 213 estét foglalt a 303-ból, úgy, hogy a többi tizenöt darabra összesem 90 előadás Jut. Jövedelmezőség tekintetében, természetesen az Arany ember .árt elől, mely ma is, még mindig megtölti a Nemzeti Színház pénztárát. Az Arany ember egy-egy előadásának bevétele a régi Nemzeti Színházban 2500— 3000, a Népszínház épületében 3400-—4000 korona között váltakozik. Ezeket a numerusokat csak a Szigetvári vártanuk két előadása közelíti meg, melyeknek egyike 1984 január 15-én a költö 50 éves írói jubileumának ünnepestéjén volt. Az első előadás jövedelme 1351 forint 40 krajcár, a másodiké 1054 forint 60 krajcár A többi Jókai-esták nagyon alatta állanak ezeknek a számoknak. Jókai drámaírói pályája 1842-ben kezdődik a Zsidó Hu című öt felvonásos drámájáva.1 Ez a darabja az akadémiai pályázaton dicséretet nyert, sőt két biráló a jutalomra Is érdemesnek Ítélte, de színpadra nem került soha. Amellett, hogy Jókainak ez volt első lépése a színpad felé, még az a nevezetessége is van ennek a drámának, hogy a kéziratot Petőfi tisztázta le, mielőtt az akadémiára került volna. Jókai első debütje a Nemzeti Színházban 1546 április 15-án volt: Két gyám. Eredeti népszínmű dalokkal c. darabjával. Bizony nem adták azt többet soha. Jókai első kísérlete bukás volt, annyira, hogy mikor négy év múltán megint a Nemzeti Színház közönsége elé lépett, jónak látta álnév alá rejtőzni. Ez a második Jókai-premier 1850 ápril.» 14-én volt. A Földönfutó c. darabjával melyet Csalóközi névvel irt Ez a darab sem aratott sikert. Következő darabja Jókainak, az 1551 november 15-én előadott romantikus, francia tárgyú dráma a Hulla férje, A nevek franciák, a történet Párisban játszik. Ez sem volt két elődjénél szerencsésebb. A mint látjuk, Jókai drámairól karrier!» nem valami szerencsés előjelekkel kezdődőit. De a következő nyolc esztendő, amely győri egymásutánban hozta legjobb történeti drámáit, már értékesebb és maradandóbb sikerrel bo* norálta munkásságát. Az 1852-ik év novembef 27-én szinrekerült Dalma (Jóka»rié-val a címszerepben) műsoron maradt hat esztendeig él 12 előadást ért meg. Az ötvenes évek nagyo* kedvelt darabja lett. Különösen az előadást magasztalják az egykori bírálók. Ez volt a Nemzeti Színház első fénykora. Hatalmas művészi gárda állott Jókai szolgálatában: Egressy Gábor, Tóth József, Lendvay (az öreg), Szentpé- tery, Szigeti József és Jókainé. A magyar színészet történetének legfényesebb nevei.
