Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 18-es doboz
2 7 92 Kereskedelmi I pa BUI) AP FEJA OÄV fctfk. Illető« 77. ___________ F i ókk ia dóh I va ta 1 s MALOM-UTCA 22. SZ. T e I e I o a 8 z á m : 187 S z erne ro- u6 XLLótfTolyam. APLÓ ME6JELENIKMINDENK ELŐFIZETÉSI If*“ évr®----------216 F elévre _____ t08 Negyedévre _ _ _ _ Egy bóra.. _ _ _ _ Egyes szóm 1 K Kedd, 1925. március 10. Jókai. ■P 56. szám, Irta: Ignotus. Most harmnicöt-negyven éve, a nyolcvanas lévek vége felé, mikor Magyar Miska olyan \ember lett, ki a könyvet igenis megszerette s mindenesetre olyan uj városi nemzedéke sarjadt, tneíynek számára érdemes volt Idegen könyvet hozatni s magyar könyvet kiadni: a budapesti Révai Testvérek cég a hatvanéves Jókaitól a tizennyolc éves Bródy Sándorig, maid az egész magyar novellistáknak kiadója Jett. S amily lelkes, olyan okos kladó.a, ki jó bort mért, de tudta, hogy a jó bornak kivált elkel a cégér s nem sajnált sem ügyeskedést, sem fáradtságot, hogy a jó könyvet belopja a közönségbe s hódítson számára olyan réteg olvasót, mely addig nem ment volna vásárló számba. Például: a serdülő ifjúságot: a eég akkor adta ki Jókai legjókaibb regényét, „A lőcsei fehér asszonyát s füzetesen adta ki — s magammal együtt bizonyára sok diák volt akkor Budapesten, aki zsebpénzét markában szorongatva, kéthetcnkint izgatottan fordult be 1 váci-utcai kis könyvesbolt ajtaján, hogy i boldogító uj füzetet magához váltsa és rántsa, az utcán tenyerével vágja fel s még azon hazamentében járva elolvassa. így olvashatták fel nemzedékkel elébb London utcáin az ottani fiuk az imádandó Boz-Dickens regényeinek füzeteit, azzal az úszó, lebegő, sütkérező érzéssel, hogy nincs, aki így tudna szivükhöz szólni, mint ez az édesszavu ember. Akkortájt támadt Révaiéknak az a gondolatuk', hogy jó könyvekkel szorítsák le a pony- . ytnó) is a ponyvairodaimat és leg,óbb írókkal leírassanak a nép számára olvasnivalót. Ez a vállalkozás nem vált be, mert mint most látom, hamis nyomon indult volt; a népnek nem a “Wp "számára Irt - könyvek kellenek, hanem ■ innál Hii>k ojvastára urnák érzi magát, csakúgy, mint ahogy az ifjúságnak sem ifjúsági könyvek kellenek, hanem teszem,’ éppen Jókai- lyek, mik felnőtti ábrándokba ringatják, zeí már is érintettem a Jókai örökkévalósága .'tiík&v csak elébb megemlítem, hogy a J6 Könyvekbe — ez volt gyűjtőcíme is a Révaiék ponyvavállalatának — nem kisebb Íróval, mint Mikszáth Kálmánnal, nem kisebb íróról, mint Jókai Mórról Írattak Révaick verses népmesét. A mesének az volt a cime, hogy; „Jókai Mór, vagy: a komáromi fiú, ki a világot hódította meg“ — s már ez a cim is hamis volt. (Mint mellesleg mondva, minden, mit ez a túlságosan okos ember később, az ő Jókai-életrajzá- ban, Jókai Mórról túlságosan igazat Irt. Ha Jókainak az ő valóságos élete lett volna az élete, akkor már húszéves korában főbe 15- hette volna magát.) Mert Jókai ugyanis bizonyos fokig csakugyan meghódította a világot, de hogy meghódította s ahogy meghódította, abban semmi sem volt Jókaiból s ahhoz kevés köze volt Jókainak Mit jelentett, még mikor ismerték is, mint ahogy ma nyilván rég elfelejtették, Jókai a nagyvilágnak! Legtöbb, ha egy exotikusabb fajta Dumas pere-t, egy jóöl- tésü meseszövő, kinek szálait azonban nem tanácsos egyenként nézni s kinél a TauGhnitz- kőnyvék Quidája jóval lélekbekapóbb költ5, nem szólva az elandalltó Turgenyevről, vagy például berlini olvasó számára, a lelkek mélyébe szóló Friedrich Spielhagenről. (KI emlékszik még rá?) Ha még otthon is és olyan értelmek és jóhiszemek, mint Gyula Pál, Arany László és Péterffy Jenő a Jókai meséit — hogy Arany Jánosnak egy más vonatkozású szavát alkalmazzam ide — az epikai hitel, a hihetőség s a megokoltság colstockjával méricsélték: mit várhatott az Idegentől, kinek számára minden magyar nóta egyforma, mint ahogy minden szerecsen egyforma s egyhangú dünnyögés, melynek tagozatlar.ságából nem tud melódiát kifogni? Ahogy a komáromi fiú a világot hódította meg. az nem volt különb hódítás, mint mikor a komáromi prímás bejut a potsdami palotába, hogy egy fertály órát « huzza a talp alá valót. Ez a hóditás volt Jókai Mórnak a legkisebb dicsősége s legmellékesebb értékmérőd. Ha vágyott ilyesmire, csak mint egy elméletben vágyhatott, mint ahogyan az ember szeretne gazdag lenni, de nem csodálkozik, hogy nem az. Amily műveltebb, olvasottabb és érdeklődőbb fajta ember volt: a nagyvilághoz nem volt több köze, mint a nagyvilágnak őhozzá, s nyilván nem hiányzott neki, hogy Becsen és Berlinen kiviil vén koráig nem látott idegen helyet. Sőt bánthatta is. mikor ekkor, felesége 9 hlsantont konferenciájánál! programja. Bukaresti jelentés szerint a bukaresti, belgrádi és prágai kormányok között a kis- antant konferenciájának Programm jára nézve megtörtént a végleges megállapodás. A konferencia Bukarestben a Sturdza- féle palotában március 23-án fog kezdődni. A megnyitáson Bratianu miniszterelnök fog elnökölni. A megnyitást az európai politikai helyzetről való nézetek kicserélése fogja követni. A tulaidonképeni program tárgyai lesznek: 1. A bolsevista-ellenes .Balkán-blokk megalkotása; 2. a magyarországi monarchista töiek1 vések megvalósításának megakadályozása; 3. a bolgár hadsereg újból való feláll! tása, hogy a bolsevista mozgalmakat annál biztosabban meg lehessen akadályozni; 4. egységes álláspont foglalása a szövetségközi és az utódállamok tartozásaira nézve. Diplomáciai körök szerint a bukaresti, belgrádi és prágai felfogások közt nagy eí térések vannak. A bolsevistaellenes blokk tekintetében különösen Prága álláspontja tér el Romániáétól; a bolgár hadsereg felállítása pedig Pasics szerb miniszterelnök- ’nek nincsen Ínyére. Incidens Coolidge beiktatásán, Danes alelnäk me^támscSta a szenátust. „Ne lopják az időt, hanem dolgozzanak!“ Newyorkból jelentik: Coolidge elnök nivatalbalépcse nem múlt el szenzáció nélkül. Coolidge elnöki proklamáció anak felolvasása után kivette az esküt Dawes al- elnökből, aki hivatalból egyben a szenátus elnöke. Dawes alelnök ezután székfoglalóbeszédet mondott olyan hangnemben és olyan tartalommal, amilyen beszéd még nem hangzott el soha az Egyesült-Államok elnökének beiktatásánál. Dawes beszédében felhasználta az alkalmat arra, hogy élesen kikeljen a szenátus elavult házszabálya ellen. öklével az asztalra csapott Éá indulatosan kijelentette, hogy nem nyugszik addig, amig a szenátus házszabályait meg nem változtatja. Szükség esetén a népre fog apellálni — mondotta —- és gondoskodni fog arról, hogy a szenátus végre a nép érdekében dolgozzék és ne fecsérelje hiábavalósá- ságokra az idejét. A szenátus eddigi munkája nem volt hasznos és céltudatos és ezen sürgősen változtatni kell. A feltűnést keltő beszéd nagy megdöbbenést keltett a szenátus tagjai között, bár voltak sokan, akik helyeselték Dawes fejtegetéseit. Ezután Dawes alelnök kivette az esküt a szenátorokból. A beszéd következtében az amerikai közvélemény teljesen Dawes mellé állt, akinek addigi tekintélye és népszerűsége hallatlanul megnövekedett. halála után Róza leányával Olaszországba menve, valóságban meglátta a mesevilágot, melyet álmában annyiszor elképzelhetett s azt kellett látnia, hogy tündérinek tündér! ugyan, talán annál is tündéribb, mint 5 gondolta, de nem olyan, mint ahogyan ő gondolta... Ezt ne vegyétek elme szedésnek, ez mélyen belevág az álomkirály leglelkébe, — csak úgy, mint ahogyan a kis anekdota, mit egyszer vele megértem, több az anekdótánál, mert adalék. Egy szombatos tárgyú regénye jelent meg akkor folytatásonkint a Pesti Hírlapban, egy este vendége voltam vacsorára s az azon reggeli folytatásban arról volt szó, hogy a szombatos família asztalára behozzák a párolgó sólet-eledelt s meg volt írva, hogy mi a sólet: gölödén, vastagon meghintve Ubatejjer- tővel. Én ezt nem igy tudtam, a zsidók nemzeti eledeléről, a sóletről azt tudtam, s minden kétágú ember azt tudja, hogy (mint a délfrancia cassoulet étel, melytől neve s nyilván maga is származik) szárazbabfőzelék. Ám, gondoltam, lehet, hogy a szombatosok gölődént esznek sóletnek — mindenesetre megkérdeztem az öreg urat. hogy mikor evett szombatosoknál s ilyen sóletot? — Nem láttam én, öcsém világéletemben eleven szombatost, nemhogy ettem volna — felelte Móric bácsi. — Hát akkor honnan tetszik tudni az ételüket? — voltam most már kiváncsi. — Megállj csak, meg tudom mondani — volt a felelet — egyszer a Király-utcában léptem fel követnek s ott voltam hivatalos egy nagy zsidó vacsorán, s az ünnepi fogás gőtédén volt. (Nyilván húsvéti vacsora volt; ennek a derékfogása valóban gölődénes leves.) No, meg azt is tudtam, hogy a zsidók szeretik a libatepertőt, e nem rossz lehet a gölődénre, ha jó vastagon meghintik vele. Gondoltam: ez. a sólet!... Gondoltam — ha Jókai gondolta, akkor Így is kellett lennie, Jókai szentül hitte, hogy amit ő gondol, az úgy is van s ha a valóság másmilyen, annál rosszabb a valóságra nézve. Ez, mondom anekdóta, de adalék is 8 megint a Jókai örökhatásának titkát érinti. Tudniillik: hit nélkül nincsen hatás, mint ahogy meggyőzés sincs. Meggyőzés, megejtés, meglgézés csak emberi melegtől emberi melegbe* lehetséges, tehát csak a vágy s a hit legforrójából. Amily valótlanok a Jókai emberei és elképzelései, annyira megejtőek, annyira nem zavaró e valótlanságuk. Mert 5 maga hisz bennük, ő ilyennek látja őket, azt gondolja, hogy ilyenek s nem gondol rá *— igaz, nem Is akar rágondolni — hogy nem ilyenek. Ez az ő epikai hitele. Ezzel persze máris kiesik "kivált a nyugati világból, ahol a msére külön rá van Írva, hogy mese, mint a vallásra is a tudománytól külön, hogy vallás. Viszont a magyar világ számára képzelete hitelesítve van, kétszeresen is, mert egyrészt a magyar képzelődés é„ álmodozás maga is olyan virtusból-szövő, aminőből a Jókai hősök származnak, másrészt a magyar valóság ád támasztékot ilyen virtusos elképzelésre. A mesebeli, a legendás magyar hős enm tisztán hős, vagyis emberfeletti tehetségű, hanem mindig olyan, aikí valahol, valami formában kivágja a rezet, virtuskodik. Még a valóságból vett legendáiban is. Imre király, ki fegyvertelen, egymagában, kezében egy szál vesszővel megy át lázadó öccsének fegyvers táborába: „Meglátom, ld mer kezet emelni a királyra!“ Mátyás király, ki tudósai közt ül arany palotájában, úgy tudja kézzel enni a le- veses ételt, hogy uj,a csak meg sem nedvesedig Kinizsi Pál, ki foga közt s jobb.ában, baljában egy-egy törökkel Jária a halottas mezőn a diadaltól táncot. S a hozzánk közelebb valóságban: a táblabiró és politikus Nyáry Pál, kiről éppen Jókai Írja meg, hogy sohasem kártyázott, mert egy pakli kártyát, ha egyszer végig levelezett, mindenfket meg tudta mondani a hátáról, hogy micsoda s a beszédet, amit végig hallgatott, azon ültő helyében eleiétől végig egy szó kihagyás nélkül el tudta mondani. Kerkápoly Károly, filozófiai és Jogi professzor, vidékről, Pápa városából, ki bekerülvén a delegáció hadügyi bizottságának előadószékébe, tisztára a havi költségvetésből nyolc nap alatt úgy megtanulta a hadi szervezetet és igazgatást, hogy a generálisok nem bírtak vele. Eötvös Károly, aki ugyanigy, hogy a tiszaeszlári perben perdöntő tiszadadai hulla dolgának ura lehessen, néhány hét alatt anatómussá tudósította magát S a karakternek Is vannak Ilyen virtustevői: Deák Ferenc, kinek ajkát hazug szó el nem hagyta, ki a királytól, kinek trónját megerősítette. Jutalmat, vagy kitüntetést e’ Valuták március 9-én. 100 korona értéke: Zürichben 15*40 svájci frank Budapesten 215.400*— magyar kor. Bécsben 21*12 shilling Berlinben 12*48 billió német márka Prágában fizettek ma: l dollárért . . . 33*80 K-t 10.000 magyar koronáért 4*335 K-t 10.000 osztrák koronáért 4*80 K-t 1 billió német márkiért . 8*11 K-t Búza Bratislavában 255—265 K Búza Budapesten 572.000 mK nem fogadott s mikor ez valami barátságképpen fényképé küldte el rámában: Deák Peren* csak a fényképet fogadta el. a rámát visszaküldte. S bezárja a sort — szomorú, hogy véggel is olyannal, mintha a költő festette voln» hozzá végső tökéletességül: Tisza István, t délceg dalia, ki ma kurátor, holnap banki?»*- gató, holnapután miniszterelnök; egyfit oa» .ogász, másik nap történetíró, harmadik ni» esztétikus, vakmerő lovas, elragadó szónok, férfias táncos s mikor a képviseiőház elnök) székében golyót röpítenek felé, hidegen folytatja az ülést... Látnivaló: Jókai az 5 valószrütlenségelt s valóságból vette s éberálma, — mert hUze» minden költészet az — affaita volt, ahogy * magyar szók ébren álmodni. Idegennek ne® sokat mond vele, de nekünk mindent. A magya» ember (az igazi magyarról beszélek, arról, kinek fajtája nyolcvan és hatvan év előtt a műveltségnek, a tehetségnek s a karakternek olyan sehol! egy csomóban elő nem fordul plejádját s ezt is megsokszorosodva termette. mint Széchenyi, Vörösmarthy, Arany, Szakiy László, Horváth Mihály, Kemény Zsigmond. Deák Ferenc, Kazinczy Gábor, Gyulai Pál és Salamon Ferenc, — mind csupa terzsökös ma. gyárt!) a magyar ember, mondom, nem szereti magát, amig nem olyan, amilyennek szereti magát, — s valamely fokig olyan is, amilyennek szereti magát. Miért látta volna Jókai másnak, — kivált mikor maga sem volt más, maga is azon mód: karcsú előkelőségével, kék mese szemével, úri kezével, bűbájos beszédjével, gyermeki életével s kifogyhatatlan tehetségé- vol s szorgalmával, mintha a meséből 'került volna az életbe? Komédia? Lehet. De akkor az Is komédia, aki úgy áll az életben, mintha szünetlen ott állana isten itélőszéke előtt s isten helyett maga vigyáz arra, hogy méltatlan ne legyen az Ítéletre. Nem mondom: persze: á valóság azért mégis más, mint ahogy megálmodjék. S ha ae álom mégugy a valóságot cifrázza, a valóság mégis alatta marad az álomnak. S rá kell ébredni s találkozni ke« vele. — találkozni még önmagunkkal Is, ahogy minden virtuskodással mégis csak véges emberek s nem mesebeli hősök. Ez a találkozás keserű vokia, ha meg nem enyhítené a tudat, hogy mindazonáltal e fogyatékos emberből válik a tökéletes hős, s igy a csalódás, haragban való kitörés helyett humorban fel nem olvadna. Ezért: a magyar álom: dráma, epopea, hősköüemény; a magyar reálizmus: anekdóta. S Jókai ebben is in- kárnátus magyar: mig „komoly“ regényeiben protagonistákul csak angyalai és ördögei vannak, mellékfiguráiban vagy kisebb novelláiban olyan reálista, hogy nincs az az orosz, ki lé- lekzetesebb volna. S ilyenkor mindig humoros, s mellék meséje vagy novellája: anekdóta. Ezt idegen ember megint nehezen értheti, s nem fogja megérteni a nemzetet, melynek hőse vagy színész, vagy Joculator. De ez az idegennek ba.a, nekünk csak akkor volna bal, ha az idegen értelméből kéne megélnünk. Am, mivel erre sohasem kerül sor, s ha élünk, csak a magunk emberségéből élhetünk: akkor élhetünk is és örülhetünk, magunknak. Ez nem azt jelenti, hogy kiszakadjunk a világból, s magunkhoz ne váltsuk, amijét ésszel felérhetjük. De azt igenis, hogy ami saját értékünk van, Vezető márka! Mindenütt kapható.
