Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 18-es doboz
Cenzúrát Oradea-Mare (Nagyvárad) 1925. '!9M Főszerkesztő: HEGEDŰS NÁNDOR február 18. ötvennégyedik évfolyam, 39. szára. wmtmmmammmmm. a mrMmammmttmKmmtuammBmmmmmmmfrví Egyes szám ára 4 lel Jókai Huszonhárom évvel ezelőtt járt Jókai Nagyváradon. Amikor a költőfejedelem az állomáson, feleségével kiszállt a vonatból, legifjabb tisztelői, a nagyváradi fiatal Iá« nyok nevében Hegyesi Erzsiké köszöntötte Jókait. Az egykori lapok riportere felje« gyezte, hogy Jókai könnyezve csókolta meg a kis leányt, aki túlboldogan csókolt kezet a nagy regényírónak. Hegyesi Erzsiké azóta asszonysorba cseperedett, de ma is élete legszebb esemé* nyék ént ereklyézi a huszonhárom évvel ez* előtti pillanatot, amiről ma igv emlékezik meg: — Dél felé jöttek az üzenettel, hogy készüljek a beszéddel, mert délután négy'5 kor érkezik Jókai. Nagy dolog volt az ak* kor énnekem, annyi publikum előtt való szereplésre ilyen hirtelen elkészülni. Féltem is, hogy belesülök. De amikor meglát5 tam Jókait, olyan lelkesültsóg vett rajtam erőt, hogy egv percig sem trémáztam s a világon mindent el mertem volna Neki mondani, olyan jóságosán nézett reám A keresetlen mondatokon keresztül ki ne pillantaná meg az ö szelíd szemét s ab* ban a két, örökre lezárult kék szemben miniden költő megértő lelkének visszatük- rözését?! Olyan jóságosán nézett, hogy mindent el mertem volna mondani Neki! Jókai születésének századik évferdu« lóján) szinte megreszket a kérdés: Hova lett ez a tekintet a világ vezető szellemeinek szemeiből? A tekintet, mely bizalomra gerjeszt, mely előtt megcsen5 desül a félő szivek kidobbanni készülő, szegény zakatolása?! A tekintet, mely ég-5 kék tisztaságában is jobban olvaszt a gyű5 lölet parazsánál, mert úgy olvaszt, olyan jóságosán, hogy a Világon mindent, de mim dent el tudnánk mondani neki! Pedig gyűlölködő emberek éppen úgy voltak a Jókai korában is, mint napjaink5 ban. Gyűlöletből akkor szeretet fakadt. Éppen a Jókai példáján hullámzott át s éppen azokban a napokban, amikor a költőkirály Nagyváradon is járt, gyűlölőt is, meg a szeretet is. Pozsony elfelejtette, hogy negyvennyolc március 15«ének hősei között közvetlen Petőfi és Kossuth neve mellett állott Jókai. Elfelejtette a száznál több kötetre halmozott mesét, amivel Jós kai a magyar irodalmat nem „gazdagította“, de sivár szegénységből egy ember5 öltő alatt gazdaggá varázsolta. A zsidó nővel kötött házassága mellett eltörpült a gyűlölködő Pozsony véreres szemében a több mint félszázados óriási múlt s Po« zsony egy hangos, buta, kegyetlen bot« ránnval a költőt szivenszúrta. Gyűlölet volt, de a gyűlölet nem tu«5 dott elhatalmasodni. Jókai sebét egy ország gyógyította, köztük Nagyvárad is. Adták a honneurt, nemcsak neki, hanem mert a recipe úgy irta elő, az asszonynak is, aki jóösztönével megérezte, hogy az elégtételadásban neki csak a közvetítő eszköz szerepe ju5 tott, az orvoslásból az ostyáé, amibe a port begöngyölik. — Nagyvárad jó emberekből áll — mondotta az asszony — önök igazán) jó emberek s megértik, hogy mire mondom ezt?! / Hogyne értették volna! Miszen a jóság j megérti a másik jóságot, a jóságos a go* coszságot is meg tudja érteni, csak a gyű* j lelet nem érti meg nemcsak a másik gyűlöletet, de a jóságot sem. Áin a gyűlölet akkor nem uralkodott, j Jókai közvetlenül a magyar szabad' 1 ságharc leveretésére következett években ! beutazta Erdélyt, hol a sírok még frissek i voltak, a fájdalmak sajgók, az emlékek ele« venek. Más szem, úgylehet, nem is látott volna többet Erdélyben akkoriban,, mint friss magyar sírokat, sajgó magyar fájdal? makat, eleven magyar emlékeket. A Jókai szeme azonban más volt, mint az a bármi? lyen másfoTma szem. A Jókai szeme már akkor is, úgy nézett, hogy annak a szem? niek mindent, de mindent el lehetett mondani a világon,- És azok előtt a szemek! előtt már akkor megszólaltak a román han? tok, román fájdalmak, román emlékek is. Szörnyűnek, elrettentőnek odatárta azért a. harci dúl ást, ha az román volt is, de nem tudott elfogult lenni, hogy ne lássa a románban a jót, a nemest. Volt úgy, hogy hősei közt a legmagasabbra idealizált cm« berek román tribünök vcAtak, minit a Bárdi-házban s volt úgy. hogy a román nép A költődürály, akinek ma századik születésnapját ünnepli nemcsak a magyar glóbus, hanem az egész művelt világ, több- ízben megfordult Nagyváradon is. Ö maga mondta, mikor legutoljára Nagyváradon jártában az üdvözlő küldöttségek felkeress ték: — Többször voltam e városban s min« dig megtaláltam Nagyváradon azt a szel« lemi fensőbbséget, amely e várost a többi magyar vidéki városok fölé emeli. részére keserűbb, véresebb tollal követelte a méltányosságot korabeli román íróknál, mint a Szegény-gazdagokban!... Mert a szemei kékségét nem hályo« gczía gyűlölködés, sem opportumus pulit U kai praktikum. Mert költő volt az igaziak, lélekkel mesélők, saját vérüket írók fajtá« jából. MegértiMe ezt a vakság huszadik századbeli zsoldosai, megértik«e ezt világ« háború utáni franciák, bajorok, olaszok, románok, magyarok megórtik?e, hogy ví> iaha a mi európai életünk azért volt szeob, jobb a mainál, mert voltak szemek, amiknek tükrében fájdalmak, örömök, ujjoigá- sek és elcsüggedések láttatni kívánták ma? gukat?! Kölcsönös bizalmatlanságok setét em? beröltőjében bárha kígyóinál ma tűrkizké? ken a két öreg, tiszta szem s világítana nekünk különösképp, hogy gyötrött szi? vünk rezgése elnyugodjék, idegeink vissza? hajladozzanak az őrület felé ágaskodó len* «kilétükben s hogy a világon mindent el tud? junk mondani egyszer, mert olyan jóságosam mosolyogna ránk a nagyok tekintete, vagy olyan megértőén egy kiderülő, emberibb, tiszta kor! Tabéry Géza. Sajnos, hiteles följegyzéseink ninose« nek róla, hogy mely időre eshetett Jókai Mór többi nagyváradi látogatása, ám, való« szinü, hogy olyankor szállt meg hosszabb- rövidebb ideig Nagyváradon, amikor Erdélybe utazgatott. így több, mint bizonyos, hogy az ötvenes évek közepetáján és a hetvenes években is megfordult Nagyváradon. Az ötvenes években Budapestről csak Nagyváradig járt a vonat s a Király« hágón túlra utazóknak Nagyváradion kel« Amikor Jókai utoljám járt Nagyváradon
