Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 18-es doboz
« Cenzúrái a925 FEBRUÁR 18:SZERDA ABA 4 LEI XXVIH-IR ÉVFOLYAM, 39 SZAB , <M 770 L. WéMwwm • SM SCO L. tUvmtn 40 <0U itákaak flSMSn 1500 Mitz. to«, 1 OMftwl, * EgjM «0« in BalwefUbnia ■ keljr beli NAPLÓ POLITIKAI u aUAUAZDASÁGí NAFUlAP K1ADÓHITATAU Toloffoi Snrk«ut(a4f H, Kla44klv«UI4* rUkkladihImMb « i/so k. FŐSZERKESZTŐ* FEHÉR DEZSŐ 0 FELELŐS SZERKESZTŐ* HILF LÁSZLÓ 522I^2ÍÍ5Í lókai centennáriuma és a mai Nagyvárad. A földkerekség minden városában, ahol -a betű és a gondolat ébren tartja a ' lelkiismeretet — ma megcsendülnek a harangok és hangos orgonazúgással, vagy csöndes áldozással térdet hajt a kultúrember egy kiválasztott nagyság emléke előtt. Jókai Mór zsenijének, szelíd jóságának ünnepévé avatta az idő az 1925 február 18-át, lőtt, hogy más kötelességek is vannak, mint a iátszatos. könnyű demonstrálás — vájjon azzal, hogy a telt nézőtér átunatkozott né* hány órát, eleget tettek-e Nagyvárad vezető magyarjai a Jókai iránti kegyelet és elismerés követelményeinek? Becstelenség — de így van — hogy a válasz ezer szájról igent mond. Ezek az urak, akik nehány hangzatos frázissal intéznek el kemény problémákat, de annyit sem törődnek a magyarsággal, hogy közvetlen közelből érdeklődnének annak bajai, kívánságai iránt; azok, akik milliót millióra halmoznak és a telt zseb tu data gőgössé teszi őket; akik ideges* kedve tiltakoznak minden magyar kultúr- megmozdulás támogatása ellen, akik gúnyosan mosolyognak a „nemzeti színű és iro dalmi frázisok“ hallatára; akik a kartya vagy egy táncosnővel töltött éjszaka oltárára szemrebbenés nélkül áldoznak sok űz és még több százezreket — ezek a társadalmi előkelőségek soha nem tudják megérteni, hogy az ordító látszaton túl más parancsoló kötelességük is van. Jókai centennériumát ma a színház ünnepli meg. Csak a színház. Azok, akik ott lesznek — kevés kivétellel — nem jelentenek egyebet, mint tarka, de üres dekorációt mert meggyőződésüktől oly távol áll az ünnepség lényege, hogy sem vagyonnal, sem kétes értékű pozícióval ezt a távolságot áthidalni nem lehet. És felvetődik újból a kérdés: Meddig tart még ez a közöny, meddig köti gúzsba a tenni kész erőket a meg nem értés béklyója? Meddig tart még a gyorsan szerzett gazdagság önkényuralma, mely halálra ítél minden szép emberi akarást ? Keserű a szánk íze, hogy a Jókaira- emlékezés napján kell ezeket leírnunk. De nem ünneproniók akarunk lenni, hanem azt szeretnénk, hogy az újjáalakult1 társadalom lassan hozzáérjék azokhoz az emelkedét- tebb célokhoz, melyekért néhány szegény rajongón kívül ma még senki sem akar — mert nem tudhat — síkra szállani.- Addig, amíg ez el nem érkezik, születhetik a magyarságnak Petőfije, Arany Jánosa, Adyja, Jókai vagy akár Jézusa is — néhány tapsnál, vállveregető nagyképűsködésnél egyebet ettől a Nagyváradtól nem kaphat... (h ) Azt kell hinnünk, hogy a jelszavakban van a hiba. Jókai előtt azt a zászlót lobogtatta a történelem orkánja, amelyre „szabadság, egyenlőség, testoériségu jelszavát irta a közszellem. Rólunk, mintha lekopott volna ez a három szó, vagy a jelentőségük tompult semmivé. A szabadság helyett a profil, az egyenlőség helyett az önzés és testvériség helyett a gyűlölet dominálják az értelmet és az akaratot. Szomorúan igaz, amit mondunk . . . Jókai emlékét ünnepük ma az egész világon, de legelsősorban ott. ahol magyarok élnek. Jól esik tudni, hogy Jókai magyar volt, mert mindenütt elismerés és szeretet árad felénk- Mi azonban, úgy látszik, megelégszünk annyival, hogy mások von* janak glóriát a fejünk fölé, hogy kettős kötelességünket — a nagy írónk és fajunk iránt — teljesítsük, ahhoz már nincs sem erőnk, sem kedvünk, Ez látszik ki a Nagyvárad magyarságának magatartásából, amivel a Jókai cen- tennáriummal szemben viseltetik. Ha néhány író, újságíró és a színigazgató fel nem dobja az emlékezés ünnepének gondolatát, a nagyváradi magyarok fölött zajtalanul tűnt volna el 1925 február 18-ika. De vájjon azzal, hogy ma este megtelik a színház nézőtere, hogy néhányszáz közéleti vezető nagyság megjelenik a páholyok mélyén, hogy összeverődnek a tenyerek, mialatt a szűk koponyákban a kamatláb emelése, a személyes animozítás gondolatai és más rideg gondolatok fészkelődnek, mialatt sem a lélek nem melegszik fel, sem pedig annak a tudata nem uralkodik el az akarat föI Újabb vihar a kamarában a kisebbségek miatt. Bukarestből jelentik•’ A kamara tegnapi ülésén újból heves vihar volt, még pedig ismét a kisebbségek n iatt. Popovici Mihály nemzeti párti képviselő pártja nevében nyilatkozott arról a jelentésről, amelyet Bra- tianu Vintib tett külföldi útjának eredménytelenségéről. Az első kisebb vihar már akkor keletkezett, amikor Popovici szemére vetette a kormánynak, hogy nem gondoskodik kellő képen a külföldi propagandáról. A többség oldalán ezt a kijelentést óriási felzúdulás kisérte, tumultus ke'etkezett, a közbeszólások özöne röpködött Popovici felé s az elnök csak nagy- nehezen tudta helyreállítani a rendet. A második vihar akkor tört ki, amikor Vajda Sándor a pénzügyminiszter felé kiáltotta : — Maguk, a liberálisok most helyezik el az ellenzéki padokban a férges tojásokat, hogy aztán, ha majd ellenzékbe kerülnek, kotolhassanak rajtuk. Bratianu Vintila : Önök talán félnek ettől a politikától. Vajda: Eminescu már megénekelte magukat. Bratianu Vintila: így csak olyan ember beszélhet, aki képes volt a kisebbségi szerződést aláírni. E kijelentésre tört ki a vihar. A nemzeti párti oldalon ököllel fenyegetik a kormánypártot, kölcsönös sértegetéssel halmozzák el egymást, a vihar tetőfokán az elnök aztán hirtelen felfüggesztette az ülést. Negyedóra múlva újból megnyitja az ülést s Vajda megadja a választ Bratianu- nak, Megkapják a régi nagyváradi bankok ez évben a deviza-autcrÍ7ációt és a visszleszámitolási hitelt. Ciuntu, a Banca Nationala igazgatójának nyilatkozata. A „Nagyváradi Napló“ nemrég közölte Ciuntu úrnak, a Banca Nationala igazgatójának érdekes és értékes felvilágosításait azon híradásra, hogy mivel a régi nagyobb váradi bankoknak nincs deviza-autorizációjuk. sem megfeleld visszleszámitolási hitelük a Banca Nationala nagyváradi fiókjánál, nem tudják a hiteligényeket kielégíteni és a váradi piacon kezdenek tért hódítani a temesvári és aradi nagybankok. Ciuntu igazgató úr hiteles kimutatásokkal és számadatokkal bizonyította, hogy évről évre nagyobb rees- compt-hitelt tudott szerezni .a nagyváradi autorizált pénzintézeteknek. És kijelentette azt is, hogy a nagyváradi és biharmegyei kereskedelem, ipar és gazdasági élet fejlesztése érdekében minden erejét és befolyását latba fogja vetni, hogy ezentúl még nagyobb visszleszámitolási hitelt tudjon folyósítani a nagyváradi bankoknak. E nyilatkozatáról beszélgetve, kifejtettük tegnan Ciuntu igazgató úr előtt, hogy véleményünk szerint mikor a pénzügyi kormány KEDVEZMÉNY ! NAGYVÁRADI NAPLÓ OLVASÓINAK ? Minden olvasó, aki «»szegyttfti egy lelje* Hónapról hiánytalanul V « ezen szelvényeket. Igénybe veheti díjtalanul a NAGYVÁRADI NAPLÓ KölcsönKÖNYVTÁRÁT 14l3S*!
