Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 18-es doboz

Budapest, 1925.

XLV. évfolyam, 41. szám.

(Ära 2000 kor.) Péntek, február 20.

Megjelenik hétfő kivételével mindennap.

Előfizetési arak Egy hónapra 40.000 korona, negyedévre 120*000 korona, Ausztriában egy példány ára hétköznap 2000 o. kor., vasárnapon 2700 o. kor. Egyes szám ára hétköznap 2000 kor. Külföldre az előfizetés kétszerese.

Főszerkesztő:

Csajthay Ferenc.

felelős szerkesztő:

Hirdetéseket Budapesten (elvesznek az összes hirdetési irodák.

Lándor Tivadar.

Szerkesztúseg: Vili. kerület, Rökk Szilárd-utca 4. szám. Igazgatóság es kiadóhivatal: VIII. kér., József-körut 5, sz. felefonszamok: lózssf 43, József 53, József 63, József 23—84,

A közgazdaság talpraállitása.

udapest, febr. 19.

Kivételes érdeklődéssel fogadták a gazdasági körök Bethlen István grót- nak a nemzetgyűlés február 18-iki ütésén elmondott beszédét, a mellyel a magángazdaság talpraállitására vonatkozó tervét ismertette. A terv lényege az, hogy az elpusztult társadalmi tőkét a kormány külföldi hitelforrásokból igyekszik pótolni addig is, inig forgó- tőkeszükségletünket a belső erőgyűjtés lassú folyamata ismét előteremtheti. Talán felesleges is ezen a helyen bővebben magyaráznunk, hogy ennek a tervnek a kivitele mily mérhetetlenül fontos és szükséges.

Forgótőkénk elpusztult s hozzátehetjük, hogy a sorscsapásoknak segített maga a kormány is, mert olyanformán orvosolta az állam pénzügyeit, hogy a közgazdaság véranyagát az államgu zdasvig ereibe ömlesztetté. A init a konjunktúráik felhalmoztak a termelők ládafiókjaiban, nem valóságos, hanem a pénz romlásából keletkezeti, tehát megtévesztő nyereség gyanánt, azt az adópolitika tökéletesen ki- pumpolta s úgyszólván minden fel- gyűjtőit tőke az adópinkába vándorolt. A termelés pénz nélkül maradt, kölcsönhöz csak uzsoraáron juthat, ehhez is csupán korlátolt mennyiségben. Hiába van fedezet, a legelemibb hitelszükséglet is kielégítetlen, nincs befektetés, megbénult a vállaflkozás s a termelést minden vonalon a bénulás katasztrófája fenyegeti.

Legnagyobb a mezőgazdaság baja, a mely a bileiinség miatt nemcsak invesztíciókra képtelen, hanem fennakadt folyó kiadásainak teljesítésében is. Arról pedig, hogy a földreformot a pénzügyi megoldás híján csőd fenyegeti, már eleget beszéltünk.

A mezőgazdaságinak hosszú lejáratú kölcsön kell, ennek eszköze a jelzálog- levél. Bethlen tehát jelzáloglevelek utján igyekszik a földhitelt megszerezni. Egyelőre maga a magyar állam vásárolja a zálogleveleket, rendelkezésére álló pénzforrásokból, biztatást kapott azonban Bethlen arra, hogy a vásárolt jelzálogleveleket néhány hónap múltán a londoni pénzpiacon elhelyezheti. A kihelyezés lehetőségei fogják aztán eldönteni, hogy a jelzálogkölcsön milyen arányokat ölthet. Egyelőre a kormányt már csak a rendelkezésére álló belső források korlátozottsága is arra utalja, hogy szerény korlátok között mozogjon.

Az ingatlan megterheléséhez azonban szükséges, hogy az ingatlan szabad legyen, s a hitelező követelését minidén körülmények között realizálhassa. Az ingatlannal való szabad rendelkezést és a hitelezői biztosságot azonban tudvalévőén a föld reformtörvény egyes intézkedései zavarják. Ennélfogva legelső teendő az, hogy a kormány, illetve a törvényhozás az ingatlanforgalmi korlátozásokat feloldja, vagy legalább is enyhítse. A gazdák kívánsága s a hitelezőknek is nyilván az az érdekük, hogy a megváltáson átment birtokokat általánosan szabadítsák fel, minden körülményes és liosz- szadailmas eljárás mellőzésével, szabadítsák fel továbbá a megváltás alatt lévő birtokok területének is azt a részét, a melyet az állam előreláthatóan amúgy sem fog igénybe venni. Az elővásárlási jogot pedig az állam árverés esetén a legrövidebb időn belül gyakorolja és a magánárverezők módjára fizessen. Azt hisszük, ezek a kívánságok nem ütköznek a birtokpolitika szociális érdekeibe, nincs tehát akadálya annak. hogy a föld és házbirtok hitelképességet minél hamarabb és minél' tökéletesebben helyreállítsák.

A föld a legszilárdabb hitelalap, remélhetjük tehát, hogy a jogi akadályok elhárítása után s a külföldi piacok bizalmának megszilárdításával kellő tőkét sikerül majd ide vonzalmuk a közén- és nagybirtokok hiteligényeinek kielégítésére. Másként van a dolog a földreform alapján létesült törpebirtokokká]. Ezek nem hitelképesek s uj birtokosaik csak személyes hitel alakjában támogathatók. Az államra pedig ezen a vonalon nemcsak az a feladat vár, hogy az uj birtokosokat a legszükségesebb felszerelés megszerzésében, a házak felépítésében stb. támogassa, hanem a régi birtokosokat is

ki kell elégítenie, mert ezek sem élhetnek a levegőből. Erre a célra is kellene 250—300 millió aranykorona. Ezt a kölcsönösszeget is csak a külföldön szerezhetjük meg. Mindent összevéve, a közgazdaság talpra állítására az állami külföldi kölcsön összegét jóval felülmúló uj kölcsön kell, még pedig annyira sürgősen, hogy nincs időnk kivárni a kedvezőbb nemzetközi pénz- viszonyokat. Ezért hát kétségtelenül súlyos feltételek meiliieüt fogunk elindulni az eladósodás újabb pályáján, de hát nincs módunk a válogatásban.

A magyar közgazdaság ma jótevőjét látja a segítségünkre jövő külföldi tőkében s a Bethlen közvetítő szerepét mentő munkának tudja és méltán, mert a szanálás úgy megköpülyözött bennünket, hogy vérpótlás nélkül tovább nem élhetünk. Ahhoz képest pedig, hogy a belső töke a pénzszükség állapotát mily irgalmatlanul kizsákmányolja uzsoraszerü nyereségszerzési'«, a külföldi pénz pillanatnyi megváltást jelent és mindenesetre időt nyerünk vele arra, hogy tovább próbáljuk az életet. |

A közigazgatási reform.

Irta Petrovics György dr. nemzetgyűlési képviselő.

— Második közlemény. —

A törvényjavaslat kompromisszumos javaslat. A mint megokolása mondja, teljesíteni kívánja a demokratikus nézőpontból támasztott követelményeket, méltányolni akarja a közügyek iránt egyre tágnbb körben megnyilvánuló érdeklődést, de másrészt föltétlenül gondoskodni óhajt arról, hogy a törvényhatósági bizottságok szellemi színvonala alább ne sülyedjen, törekvéseik pedig a szélsőséges irányzatoktól távolmaradjanak. Tehát eleget óhajt tenni az úgynevezett korszerű eszméknek, de viszont, bár nem foglal bátran határozott állást a konzervatív világnézet mellett, meggátolni iparkodik amaz eszmék teljes érvényesülését.

Vájjon sikerül-e a törvényjavaslatnak ezt a kettős célját elérnie? Mi art hisszük, Iiogv. nem és hogy a mennyiben a javaslat készítője valóban szolgálni akart tervezetével egy nemes tradíciókon alapuló bölcs és hazafias konzervatív felfogást, úgy, ha törvény lesz ebből a tervezetből, ebben a tekintetben végtelenül nagy csalódással fog járni alkotóira nézve. A legszélsőségesebb gondolkozá'su és irányú proletár elem fog bejutni fölös számmal a törvényhatósági bizottságokba, a mely ott szélső politikai jelszavakat fog hangoztatni és ilyen irányú politikát akar inaugurálni, de nem tud majd komoly önkormányzati munkát teljesíteni. A javaslat intenciójával ellentétben óriásit fog hanyatlani a bizottságok szellemi színvonala.

A vármegyei bizottságokban a mai rendszer melleit a társadalom minden rétege képviseletet nyert. Van ott földbirtokos, kereskedő, iparos, tisztviselő, igen szép

számban kisgazda, egyedül a munkásosztálynak bizonyos fokú érvényesülésére kellene meg módot találni. E jogos törekvés mellett nézetünk szerint a megyei élet jövő fejlődésének a természetes és helyes iránya az, hogy mivel az a társadalmi osztály, a mely a múltban a vármegyei önkormányzatot ellátta, e dicsőséges múlt után egyre gyöngül, meg kell lassankint teremteni azt a müveit polgári középosztályt, a mely más országokban az állam főerőssége s nálunk kialakulva még nincs. Tehát lateinerek mellett iparosok cs kereskedők s főleg a műveltségben meggyarapodott és kellő erkölcsi magaslatra emelkedett kisgazdák alkossák meg a magyarság igazi középosztályát a jövőben. Erre a természetes fejlődésre a vármegyei életben a mai rendszer mellett és jó iskolákkal, különösen a polgári iskolákkal és megfelelő szakiskolákkal megvan a mód és lehetőség, de attól tartunk, hogy a javaslat törvényerőre emelkedése esetén megakasztja e természetes fejlődést.

A tervezet szerint a törvényhatósági bizottság tagjainak egy harmadrészét a törvényhatóság összes választhatói,közül azok választják, a kiknek országgyűlési képvise- lőválasztójoguk van. Korrektivem konzervatív szempontból az aktív választójognál a hat évi helybenlakás, (a minők a vármegyékben alig van gyakorlati jelentősége), a passzív választójognál a betöltött 30-ik életév és bármilyen egyenes állami adó fizetése.

Nézetünk szerint semmiféle követelmény nem szól a mellett, hogy a törvényhatósági választói jog azonos legyen az országgyűlési képviselőválasztói joggal. A múltban igy volt, de a választói jog nem is volt akkor olyan széleskörű, mint ma. Nem ismerjük a dunántúli viszonyokat, de az ország egyéb részeire nézve megismételjük azt -a

Az elsülyedí sziget.

Irta Zsoldos László.

Úgy hiszem, hogy az élet, a verejték között tengődő, küzködő szerencsétlenek élete nem egyéb, mint csupa merő hiszékenység. Valaki következetesen kóklerke- dik velünk, minduntalan rászed és becsap s mindannyiszor újra meg újra elkábit valami ui hazugsággal, a mit mink ismét és megint készpénznek veszünk tőle. hogy: na, ezért mégis érdemes élni. Fantomok és délibábok mókáznak velünk s olybá tűnik fel nekem az egész, mintha itt a macskával játszanék az egér. Minduntalan meg engedi fogatni magát az emberi macskától s a mikor már azt hisszük: a miénk, uccu, hirtelen kisiklik a körmünk közül. De valahányszor csüggedten nézünk a tovafutó remény után, az egér újból inger- kedőn simul elénk: játszunk tovább! Csak mi vesszük komolyan a játékot, elfeledjük, hogy a délibáb csak délibáb s roskadó innal futunk a fantom után tovább...

Flórisék még nem voltak öreg emberek, hanem azért az utóbbi években nagyon megtépdeste őket az idő. Az. ember azelőtt a Felvidéken volt tanár, de a megszállás után Budapestre került és üt nem tudott többé olyan anyagi körülmények közé jutni, melyek nyugodt megélhetést biztosíthattak volna a számukra. Lejtőre kerültek. a melyen lassan, de folytonosan csúsztak lefelé. Közben sikerült megkapaszkodni bot ebbe. hol amabba az ágba, >ygy bokorba: ez azonban sohasem volt maradandó menekvés. Egyszer nagyszerű állássá! biztatták, amiből utolsó percben nem lett semmi, máskor azzal áltatta valami szavahihető ismerőse, hogy X. Y. könyvkiadó teljes bizonyossággal kiadja a tudományos elmélkedéseit, csak menjen el hozzá, igy meg amúgy, — aztán a végén kiderült, hogy a közbejött papirdrágulás miatt a kiadó mégsem vállalkozhat a dologra, vaév hogy a kiadó egészen másfajta kiadványokkal foglalkozik s más cfélc. Majd megint egy jóbarátja akarta bevonni valami ..holtbiztos“ vállalkozásba, a mit azonban kéthónapi folytonos hitegetés meg lótlatás-futtatás után alaptőke hiányában meg sem indithatot és isv tovább. Délibáb. délibáb. Csupán a csalafinta egér játszott egyre a szegény Flóris tanárral.

Egyszer azonban minden türelemnek vége szakad. Szegény Flórisék. miután már hónapok óta koplaltak a leggyalázatosabb nyomorúságban, a mi csak jobb időkhöz szokott intelligens embert érhet, nem győzték tovább idegzettel a dolgot és az éhező tanár végre rájött, hogy igy folytatni tovább az életet teljesen céltalan.

— írásból, tudásból, szellemi munkából itt már nem lehet többé megélni, erre megtanítottak minket azok a keserves kínlódások. mik az utóbbi években értek bennünket, — magyarázta az éhségtől lázasan csillogó szemmel az elcsüggedt férfi.

És. mivel igy akkoriban rázkódtatták meg a világot a japáni földrengés borzalmai. magyarázatképp még azt fűzte a szavához:

— A mi világunk, édes, drága, szenvedd,

fiam. a mi életünk, múltúnk és jövőnk ma már egy olyan elmerült sziget, mint a minőt most nyelt el a japán földrengésben az óceán.

A japán sziget elmeriilésének hírét Flóris napokkal azelőtt olvasta az újságban, mialatt idegölő türelmetlenséggel várakozott az utolsó „feketé“-je mellett egy volt iskolatársára, a ki előtte való délután az utcán „biztosan“ megígérte neki, hogy csak várjon rá másnap ekkor és ekkor ama bizonyos kávéházban és akkor:

— Kérlek alásan, a legnagyobb készséggel rendelkezésedre bocsátók néhány ezer (mert a japán földrengés idejében még az ezresnek is volt értéke) koronát. Csak most véletlenül nincsen pénz nálam.

— De biztosan ott leszel, kérlek? — kérdezte szorongva Flóris, mert arra gondolt, hogy máskülönben még a főkeféjét sem tudja majd kifizetni.

— Hogyne! kérlek alásan! Sz törzsvendég vagyok!

... Na jó. Flóris azonban másnap mégis fénytelen volt a névjegyével igazolni magát a „főur“ előtt, nem tudván kifizetni a feketét. Természetesen azért, mert a volt iskolatársat bizony hiába várta a kávé- házba egész délután. Sohasem volt az törzsvendég ottan! Nem is ismerték.

! Ekkor nyomódott bele az agyába az elmerült sziget vigasztalan képe.

— Elzüllött, erkölcstelen, hazug, rongy világ! — mondta el magában tizszer is, miután alkonyat felé olyan szégyenérzettel surrant ki a fényes kávéházból, mintha lopott volna. — .Van még itt minekünk*

keresni valónk? Lehet itt még remélni valamit? Eh, — és borzongva támolygott az utcán a meleg szeptemberi napsütésben, — véget vetni mindennek, itt nincs más megoldás!

Hanem azért még vált egy darabig. Csak' miután három napik futkosott éhesen az utcán, akkor mondta meg a feleségének:

— Édes drágra szenvedő fiacskám, a mi számunkra nem maradt más hatra, csak.a halát. .. Van hozzá bátorságod, angyalom?

— Van!

Flóris kiment a konyhakésért. A konyha ablaka nyitva volt és az ablakpárkányon egy összehajtogatott újság hevert. Alkalmasint tévedésből tehette be a lapkihordó. A tanár gépiesen fölvette és belepillantott. És véletlenül (vagy talán végzetszerüjeg) ez a cím ötlött a szemébe mindjárt az első oldalon a japán földrengésről szóló táviratok között:

Az elmerült sziget újra felbukkant a

tengerből...

— Te! Te! — dadogta és mégis hadarta kivörösödött képpel s kés helyéit a hírlappal kezében az ember, — megpróbálom, kérek a szomszéd lakótól valami pénzt, aztán még egyszer elmegyek az izéhez... nézd, az az elmerült - sziget is újra!... —- nem beszélt, hanem már kiabált, de még igy sem volt képes folytatni s csak némán rángatódzott a szájaszéle, miközben, mint valami pergő dobot, öklével verte a japán táviratok helyén az ujságlapot. Föt- buikkant az elmerült sziget. Visszajött az egér.

MVíCiyS,.

J-