Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 18-es doboz
ii«(t»Uii ár« Irr bán 40.000 koz„ negyed, évre 120.000 korona. — Egye» izim in helyben, vidéken éa pilyandvaron 2000 kor. Wlenben hét. kSxnap és veairnap 2500 outrik kor. — Hirdetések mm.-es díjszabás azerlnt. U| Nemzedék imhMtWUÍI U fch^Má nt«Ji Btdtptit, V. kei«, Honvéd - ütem 10. uzáau Tolofoni 127—47, 127-48, József 65* Gyorsírók« 7—20. — FI ókki adóhivatali VIII., Rékóczl-ut 1. szám, Telefont J. 136—06. Teréz- kSraC 62, Telefont 121-41. Vll. évfolyam 41. (1591.) &zdm é Péllíek é Budapest, 1925 február 20. r • . . , < - ' t látók a szavakkal A magyax nemzetgyűlés egyik tekintélyes és előkelő tagja, akinek tekintélyt és előkelőséget szociális helyzetének súlya ad, január végén felállt a Házban és hosszabb beszéde során a többi közt a következőket mondotta: Egész Pest nevetett ázom az eseten, amely a lapokiban is megjelent, amikor az egyik mi- niszter autója éppen akkor ütközött össze a város egyik forgalmas utcáján, amikor abban a miniszter nrnak sem felsége, sem anyósa nem ült, — mert úgy tudom, hogy az illető miniszternek nincsen ilyen családtagja. (Derültség a baloldalon.) Ez a világosan és szabatosan megfogalmazott mondat állitó mondat. Amikor Pallavicini György örgróf ezt a mondatot elmondta, tényt állított, esetet szögezett le. S aki elolvasta ezt a mondatot, arról volt meggyőződve, hogy az őrgróf perdöntő adatokkal is tudná bizonyitani állításának valódiságát. Néhány héttel később, a tegnapi ülés során Pallavicini György őrgróf megint felszólalt Ekkor meg igy nyilatkozott: Én nagyon sajnálom, bogy az igen t miniszter ur szükségesnek találta erre reflektálni és quasi magára venni ezt a bírt. Azok Után, amiket 6 elmondott, minden hátsó gondolat nélkül mély sajnálkozásomat fejezem ki, hogy ő ezt magára vette és hogy én alkalmat adtam e hírnek a Házban való pertraktálásá- val arra, hogy 5 meghurcoltassék. Teszem ezt azért, mert azt hiszem, mindenkinek kötelessége volna azon kijelentések után, amelyeket a miniszter ur tett s amelyeket osak úgy magyarázhatok, hogy az a hir pletyka, amely ab- szolute semmi vonatkozásban a miniszter úrral nincs. Mást nem is tehetek, mert — mint ismételten mondom — férfias nyíltsággal & legnagyobb sajnálatomnak adok kifejezést. A parlamenti szokások értelmében Pallavicini György őrgróf elégtételt adott Vass József népjóléti miniszternek. Ezt az elégtételt azonban mi, szegény polgárok, akik nem ölünk a nemzetgyűlés padsoraiban, osak szép szavaknak tekinthetjük, amelyek nem érintik az ügy lényegét. Mert miről van szó: Pallavicini őrgróf tényként állít valamit és kijelentésének belső kritériumai alapján ezt a tényt csak ,Vass József népjóléti miniszterre lehet vonatkoztatni. A kijelentésben foglalt esetről széltében-hosszában beszéltek a yárosban és az őrgróf maga bizonyítja, hogy egész Pest nevetett rajta. Min nevethetett egész Pest? — Kétségkívül azon, hogy abban a bizonyos autóban egy nőszemély ült és a pap-miniszterre nézve legalább is dehonesztáló a vele való ismeretség. Vass József miniszter tehát véleményünk szerint hálával tartozott Pallavicini őrgrófnak, hogy ezt az esetet tényként a szemébe vágta. Ámde mi történt? Amikor mindenki azt várta, hogy az őrgróf előterjeszti majd bizonyítékait és helytáll kijelentéséért, akkor Pallavicini György őrgróf sajnálja, hogy a miniszter magára vette a hirt, amely csak pletyka és abszolúte semmi vonatkozásban nincs a miniszterrel. Először tehát állít valamit, amelyről utóbb kénytelen beismerni, hogy csak pletyka. Január 29-én úgy beszélt, mintha legalább is mázsás bizonyítékok volnának a zsebében, február 18-án jpodig azt mondja, hogy a miniszter kijelentéseit csak úgy magyarázhatja, hogy az a hir pletyka. Most már felvethetjük a kérdést: Vagy tudta, vagy nem tudta Pallavicini őrgróf január 29-én, hogy egy pletykával áll ki a nemzetgyűlés színe elé. Ha tudta, akkor eljárását nem lehet elég súlyosan erkölcsileg megbélyegezni. Ha nem tudta, akkor kétségtelenül bizonyítékok vagy legalább is bizonyi- tékszámba menő látszatok voltak a kezében vagy olyan emberek szavára indult el erre a hadjáratra, akiknek igazmondásában nem volt oka kételkedni. Pallavicini György őrgrófról ugyanis senkinek sem szabad feltételeznie, hogy Hübele Balázs módjára kiáll az ország elé és megbélyegezi azt a minisztert, aki tetejében még római katolikus pap is. Van még egy harmadik eshetőség is és mi szeretnék hinni, hogy erről a lehetőségről van szó és Pallavicini György őrgróf tegnap tálán zavarában feledkezett meg a tényállás feltárásáról. Ez esetben természetesen elesnek mindazok a feltevések és megállapítások, amelyeket mi is és mindazok is lelkiikA nemzetgyűlés mai ünnepi ülésén impozáns módon áldozott Jókai emlékének. A képviselők az ülésen fekete ruhában ielontek meg. Nagy érdeklődés közepette nyitotta me* az ülést 11 órakor Sci- tovszky Béla elnök és a következőkben emlékezett meg Jókai centenáriumáról: Az elnök ünnepi beszéde — Tisztelt Nemzetgyűlés! A nagy centenáriumok sorozatában, amelyek a múlt századbeli nemzett renaiseanceuak vozórcsillatainak fényét vetik szomorú jelenünkre, tegnap köszöntött reánk Jókai születése napjának századik évfordulója. Ezernyolcszázhuszonót, & .nagy termőesztendő hintette planétájának sugarait a szinmagyar Komárom nemesi hajlékára is, amelyben fajunk géniuszának egyik legcsodálatosabb megnyilatkozása indult világhódító útjára. A háromszázados letargiájából felébredt nemzeti léleknek a közélet különböző térén egymást követő fellángolása tette ezt az esztendőt határjelzővé tör- nelmünkben. Jókai hivatása — Az irodalomban Vörösmarty Zálánjár.ak megjelenése társadalmi téren Széchenyi első fellépése a Magyar Tudományos Akadémiának megalapításával, a politikában a nagy reformországgyülés megnyitása Az emlékezetes mozzanatoknak ez az összetalálkozása nemzeti életünk egyik legsajátságosabb jellemző vonására utal, irodalmunknak közéletünkkel való szoros kapcsolatára, amely a világ egy nemzeténél sem nyert olyan gondvise- lésszerü rendeltetést, mint a magyarnál s egy if ónkat sem kísérte élete munkájában végig olyan híven, olyan hatalmas termékenyítő erővel, mint Jókai Mórt. — Innen kezdve Petőfi oldalán egyik vezére a márciusi ifjúságnak s majdnem teljes hat évtizeden át úgyszólván pillanatra sem szűnt meg ragyogó tollával, ékes szavával kivenni részét ennek a nagy korszaknak politikai küzdelmeiből. amely a rendi alkotmány romjain az uj Magyarországot megteremtette és Mátyás király őata nem Ismert virágzásra emelte. Bár zsenijében nem volt politikai hivatás, de zsenijének hivatása volt a politikában. — Sőt ennek a hatévtizedes történelemnek több mint egy decenniumán át az egyedül lehetséges magyar politika irányításának oroszlánrésze az ő tollának jutott. Bogy nagy koriársának, Petőfinek tüneményes meteorpályája véget ért a segesvári csatatéren, épp oly felsőbb rendelés volt nemzetünk sorsában, mint az, hogy a vér tanúságra prostmibált Jókai géniuszának örök lobogásu pász- tortüze ott égjen tovább a magyar birodalom katakombái felett. Az elnyomatás évei — Maga köré gyűjti a szétrebbent Írói gárda maradványát a nagy politikai misszióra: megtalálni a költészet virágnyelvén az utat a szenvedő magyar szivekhez, ébrentartani az ólaiéit betegben a feltámadás tudatát, a jobb jövő reménységét A Magyar ndbob, a Kárpáthy Zoltán, Az uj földesur és egyéb müveinek hosszú sora megannyi politkai tett volt az elnyomatás szomorú esztendeiben, beszédes tanuságtétel a közélet némaságában egy eltiport nemzetnek az élethez való jogáról, élniakarásáról, a magyar lélek elpusztíthatatlan őserejéről. — Amikor ez a „tranguiUa potestasf végre meghozta az alkotmányos élet sorompóinak megnyitását, az 1861-iki országgyűléstől kezdődően több, mint négy évtizeden át minden ben kiformáltak, akik még adnak valamit a tekintélyek tiszteletére és mások becsületére. Ez a lehetőség pedig az, hogy Pallavicini György őrgróf nem országgyűlésnek tagja és az egyik legszívesebben hallgatott szónoka volt Alig merült fel fontos kérdés, amelyben fel nem emelte volna a szavát A 61-iki feirati vitában mondott nagy beszédének befejező szavaiban áldja istenét, hogy megérnie engedett egy olyan országgyűlést, amelyben az ellentétes pártok csak abban térnek el egymástól, hogy melyiküknek munkája múlja felül a másikét a hazaszeretetben. Elpusztíthatatlan öröksége — Jókai a nevével együtt magyar dicsőséget hordozott körül a világ minden részében. Szavai magyar igazságot védelmeztek. — A külföld parlamentjeinek képviselői előtt utolsó politikai beszédében, melyet az interparlamentáris unió brüsszeli konferenciáján mondott, nagy hatással verte vissza a magyar nemzet ellenségeinek rágalmait. — Magával vitte ma is jeltelen sírjába ragyogó álmait nemzete jövőjéről, de nekünk itthagyta szomorú napjaink vigaszául gazdag életének emlékét, a maihoz hasonló megpróbáltatásokból való felemelkedésre. — Itthagyta elpusztíthatatlan örökségét, mely müveivel időtlen időkig fogja fenntartani az S 'fagyarorszégát, egész iörlénpluutvéi, mi.-dm t.ijdnak olyan ragyogóan leirt szépségével, mindazzal, amit lelkűnktől soha semmi hatalom és sorsfordulat nem fog elszakítani. Az Ehrenfeld—Jókai kódex — E megemlékezéssel kapcsolatosan konkrét indítványt is kivánok tenni arra nézve, mi'yen formában vegye ki részét a nemzet képviselete a contennáris évfordulónap maradndó emlékkel való megörökítéséből. Jókai költészete kimeríthetetlen kincsesbányája nyelvünknek is, melyről egyik legmegTagadóbb elmélkedésében ő maga mondja, hogy „olyan szép, kifejezésekben gazdag, mondataiban tökéletes, a gondolatokhoz odataláló nyelvet nem ismer, mint a magyar.“ Az ő minden izében a nemzeti lélek termékenyítő erejétől áthatott zsenije fejlesztette nyelVass Józsefről, hanem egy másik miniszterről tudja ezt az esetet. Akármini is van, bizonyos, hogy ez az ügy még nincs elintézve. vünket a szépprózai elbeszélés terén addig el nem ért s utána se felülmúlt tökélyre; népies zamatossága és természetessége mellett történelmi patináját is ő eme'te ezen a téren a művészi kifejezés leghatékonyabb eszközeivé. Ezért, azt hiszem, nem haladhatunk ét közönyösen a véletlen összetalálkozásában kínálkozó alkalom mellett, mely éppen a nagy költő emlékének szentelt ezekben a napokban tette lehetővé, hogy egyik legrégibb és legbecsesebb nyelvemlékünk, az évek óta Londonban őrzött u. n. Ehrenfeld-kodex idegen földről és idegen tulajdonból visszakerüljön hazánkba s nemzeti kultúránk kincsesházát gazdagítsa. Első indítványom ennélfogva odairányul, határozza cl a t. Nemzetgyűlés Jókai emlékére ennek a nyelvtörténeti kincsnek megszerzését s Jokai-kódex néven a Nemzeti Múzeumban örök nemzeti letétként való elhelyezését; adja meg az elnöknek a felhatalmazást az erre nézve szükséges lépések megtételére s egyszersmind utasítsa a kormányt a költségek fedezéséről való gondoskodásra. Második javaslatom egyik közelebbi múlt jíiésvnkon «7) felmerült cszpievei Kaprsotfgjffb San az volna, határozza el a t. Nemzetgyűlés hogy a nagy költő több mint félszázados törvényhozói pályájának emlékére parlamenti beszédjeit egy kötetbe összegyűjtve kiadja s a magyar közönség számára is hozzáférhetővé teszi. A soha nem lankadó érdeklődés mellett, melyre Jókai lángelméjének minden megnyilatkozása számíthat az 6 müvein nevelkedett magyar olvasóközönség részéről, előreláthatúl ig visszatérülne a költség, melyet a gyűjteményes ki’ adás igényelne s annak előlegezéséről módjában volna a nemzetgyűlés gazdasági bizottságának házszabályaink 240, §-a 17, pontjában jelzett hatáskörén belül az állam- költségvetés megterhelése nélkül gondos kodni. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztafnak-e indítványaimat elfogadni7 A vallás- és közoktatásügyi miniszter ur kivan szólani. A kultuszminiszter ünnepi beszéde Eznűám Klebelsberg Kuné gróf kultuszminiszter mondotta ed emelkedett ha/ngu beszédét. — Tisztelt nemzetgyűlést Jókai talán azzal tett legnagyobb szolgálatot nemzetének hogy az emberi lélek olbhabatlan vágyóit a szórakozás utóm a legnemesebb, a legfeleanelőbb módon szolgálta. Jókai a magyar nemzet érzelmi világának nagy művésze volt, megtanított bennünket nemesebben lelkesedni a nagy eszmékért és hatalmas lendületében magához tudott ragadni olyanokat is, akilmek az emelkedés a magas légkörbe egyébként talán nem lett volna lehetséges. Jókai nagyságához mérten kevés az. amit az állam mai helyzetében az ő emlékének tiszteletére nyújt. Az, hogy Jókai- emlékbélyeget bocsátunk ki. a nemzetnek szolgál előnyére, mert hirdeti azt, hogy mit adott Jókai a világnak. Az emlékérmek. a plalcettek kiadása mind-mind elenyésző az ő nagyságához képest. Megmozdulnak a csontok — Tisztelt Nemetgyülés! Tóth Kálmán legszebb költeményében megemlékezve 48-ról azt énekli, hogy a hazaszeretet any- nyira benne van a szabadságharcosok elesett hamvaiban, hogy még a porba hullott csontok is meg fognak mozdulni, ha még egyszer harcra kerül a sor. — A gyönyörű költői jóslat most bekövetkezett a reformkorszak nagy szülő ttei- néL Ennek a korszaknak, amely a modern Magyarországot megteremtette, nagy lelkei valóban feltámadtak. Feltámadt Petőfi, Jókai, Vörösmarty, Széchenyi, hogy miután egyszer megépítették a modern Magyarországot, most újra ideállja- nak sorainkba a megpróbáltatás nehéz esztendeiben, a magyar bibliának ebben a hét sovány esztendeiben, hogy tanúságot tegyenek a világ népei előtt a magyar, igazság mellett. (Úgy van! Úgy van!) __ — Tisztelt Nemzetgyűlés! Itt állnak ezek a nagyok a mi soraink között és küzdenek egy boldogabb és nagyobb Magyarország Merüléséért. Mi az 6 emléküket csak azzal ünnepelhetjük igazán, ha minden erünket megfeszítjük, hogy ne legyünk méltatlanok hozzájuk. — Ezzel a fogadalommal ünnepelj tik aa ő ceuteimáriumnkat. (Hosszantartó lelkes éljenzé- és taps.) Pékár Gyula mondotta el ünnepi beszédét: — Tisztelt Nemzetgyűlés! Ünnepi perc. A nemzet választott politikai egyeteme, úgy érzem, pártkülönbség nélkül ünnepel ma, midőn hódolva áldoz egy nagy költői lángelme emlékének. És van-e szebb, dicsőbb annál, midőn egy nemzet igy közakarattal leborul, hogy felemelkedjék s az eszmények magaslatán ma- gábaszálljon. Vagyis, fohászkodva merüljön el a mi nagy nemzeti mesemondónk, aranyfantá- ziáju Jókaink boldogító ée gyógyító, derűs optimizmusába, hogy abból mint csodakutból megifjodva uj .hittel, uj reménnyel, uj tetterővel keljen ki c mohácsi idők nagy harcának a további vívására. A nemzetgyűlés ünnepi ülésen hódolt Jókai emlékének Scitovszky Béla, Klebelsberg kultuszminiszter és Pékár Gyula ünnepi beszéde — Az Uj Nemzedék tudósitójától. —
