Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 18-es doboz

6 PtSTI HÍRLAP 1929. június 4., kedd. — Jaj, jaj, Istenem, — sopánkodott — itt van Pemdr, 6 is meghalt. — Nem haltam meg, — válaszoltam és igyekez­tem felállni. Novosel segíteni akart, de én saját lábamon mentem ki az udvarra, ahol a miniszteri automobilok álltak és megkértem az egyik soffőrt, hogy vigyen a kórházba. Ugyancsak ekkor emelték egy másik mi­niszteri kocsiba Radics Istvánt. Mikor néhány pa­rasztpárti képviselő fel akart segíteni a kocsiba, hoz­zám lépett egy ur és segítségét ajánlotta fel . — Köszönöm, — mondtam — majd a barátaim mellettem maradnak. Csak később tudtam meg, hogy ez az ur dr. Kohen udvari orvos volt. A szkupstinából egyenesen a műtőasztalra kerültem. Ami ezután tör­tént, már ismeretes. A hosszú előadás és a visszaemlékezés a véres múltra, lehangolta Pernár képvhselőt, mert mikor befejezte előadását, egy ideig merengve nézett maga elé és csak jó idő múltán szólott ismét, kissé fáradt hangon: — Most persze, úgy látom, már az ajkán van a kérdés: Mit várok az Ítélettől? A fejemmel bólintottam, mire Pernar fölállt és megszokott, kemény hangján válaszolt: — Kijelentem, hogy az Ítélet nem érdekel, sem­miféle vonatkozásban. Racslcs Pontsával és társaival nem történhe­tik meg az, ami megtörténne más emberrel hasonló esetben. | Még sokáig beszélgettem Pernár Istvánnal, az elmúlt eseményekről, aztán búcsúznom kellett, mert a kliensek tömege a másik szobában már nyugtalan- | kodni kezdett Pernár az ajtóig kisért és ekkor észre- ' vettem, hogy kezét szive tájékára szorítja. f— Ilyenkor nagyon érzem a fájdalmat, — : mondta, az égre mutatva. Nyilván az időváltozásra célzott, mert a ragyogó nyári napok hirtelen esőre fordultak és a Karsztok felől nyirkos, kellemetlen szél suhogott. Simon Vilmos. A falufejlesztés problémája. ! I A Nemzetközi Falufejlesztési Kongresszus hét­fői előadásai a legnagyobb érdeklődésre tarthatnak számot országszerte. Sokat tanulhatunk Lindequist előadásából, amelyben a falu népoktatásáról fejtette ki nézeteit, amelyet nemcsak a földmivelésügyi kor­mánynak, hanem a közoktatásögyi miniszternek is figyelmébe ajánlhatunk. Érdekes volt Beretta olasz kiküldött előadása is az állam szerepéről a falu fej­lesztésében és általában sok érdekes anyag került a kongresszus hétfői tanácskozásán felszínre, a magyar előadók közreműködésével is. Mitrovics Gyula fel­szólalása talán mégis legérdekesebb volt a magyar falufejlesztés szempontjából, mert tökéletesen igaza van, amikor a falu politikai érvényesülésének, az önkormányzati szellem megerősödésének a legna­gyobb szerepet szánja a falu felemelkedésében. Tudósításunk a kongresszus lefolyásáról a kö­vetkező: A Nemzetközi Falufejlesztési Kongresszus vasár­nap délelőtt folytatta tanácskozásait. Lindequist ny. németbirodalmi miniszter „Miként volna megszerve­zendő az iskolai népoktatás a falu jóléte, gazdasági és kulturális fejlődése szempontjából?“ előadásában részletesen rámutatott a falusi népoktatás nagy fon­tosságára és jelentőségére és azokra az eszközökre, amelyek a falu kulturális haladásának elősegítésére alkalmasak. Ezek az eszközök: a falusi népiskolák, továbbképző iskolák, mezőgazdasági szakiskolák, ma- gasabbfoku tanintézetek, gyakorlati gazdák részére, különböző háztartási iskolák falusi nők részére és végül a mezőgazdasági főiskolák. Az iskoláztatás kü­lönböző szervein kivül még a mezőgazdasági kiállítá­sok, falusi vándorkiállítások, a mezőgazdasági szak­sajtó és irodalom, a vetitettképes és filmelőadások is nélkülözhetetlen eszközei a falusi kultumivó emelé­sének. Szerves kapcsolatot kell létesíteni a különböző mezőgazdasági szakoktatási intézmények között, hogy a városi tanintézetek teljesen kikapcsolhatok legye­nek. A falusi népoktatásnak az egész vonalon arra kell törekednie, hogy a falu mindkét nembeli ifjúságá­val megszerettesse a mezőgazdasági és falusi élet szép­ségeit. Mitrovics Gyula debreceni egyetemi tanár szólalt fel és fejtette ki magyar részről az iskolai és iskolán- kivüli népművelés kívánalmait. Hangsúlyozta a gaz­dasági. politikai, népjóléti és erkölcsi szempontok együttes érvényesítésének a szükségességét. A gazda­sági szempontok érvényesítését, különösen megkí­vánja a mezőgazdasági termelésnek és értékesítés­nek mai válsága, a többtermelés, a standardirozás és márkázás kérdésének sürgős megoldása. Fontos to­vábbá a politikai demokráciának az érvényesülése, az állami élet legszélesebb területein és kulturális de­mokráciával kel odahatni, hogy a poitikai demokrá­ciának csak előnyös oldalai érvényesüljenek. Mindez természetesen csak a legintenzívebb és agrárjellegű népművelés utján lehetséges. Ennek érdekében minta parasztgazdaságok berendezése szükséges, nép- és vándorkönyvtárak létesítése, az iskolánkivüli népmű­velés központi szervezése és irányítása, a nép- és kul- turházak felszerelése szemléltető eszközökkel, rádió­val, vetítőgéppel stb. Emile Blanchard (Franciaország) hangsúlyozta, hogy tapasztalatok szerint semmi értelme nincs a gazdasági szakoktatásnak az elemi iskolákban, ha­nem inkább felső fokon kell intenzívvé tenni a fa­lusi ifjúság iskolai és iskolánkivüli oktatását. Fran­ciaországban most a tanítók egyrésze speciális ki­képzésben részesül a falusi oktatás és továbbképzés szempontjából és mintagazdaságokban szerzi meg a gyakorlatot a falusi ifjúság oktatásához. Haetiens asszony (Belgium) a belga háztartási iskolák mű­ködéséről számolt be. Dr. Laur (Svájc) a svájci gazdaszövetség népművelési, oktatási és továbbkép­zési tevékenységét ismertette és hangsúlyozta, hogy nemcsak gazdasági, hanem kulturális, etikai és tár­sadalmi téren is a boldogulás lehetőségét kell bizto­sítani a falusi nép számára. Palacek (Csehszlovákia) szintén szükségesnek mondotta a falusi nép intenzi­vebb nevelését, oktatását és továbbképzését, mert a falu népe nemcsak gazdasági, hanem kulturális szempontból is inferioris helyzetben van. Igen fon­tos a falu önerejéből létesítendő szabadiskolák fel­állítása. Dr. Lutoslawski (Lengyelország) mindenek­előtt a papok fontos szerepére mutatott rá a falusi népoktatás terén, majd a mozi és rádió jelentőségét fejtegette a falu népművelése szempontjából. A faluvezetés megszervezése. Vuyst, a belga földmivelésügyi minisztérium tiszteletbeli főigazgatója, terjesztette elő határozati javaslatát arra a kérdésre vonatkozóan, hogy melyek volnának a falu vezetése helyes megszervezésének kö­vetelményei. Ennek a kérdésnek a megoldása szüksé­gessé teszi a mezőgazdásági termelés rentabilitásának a fokozását, a falusi családok életének messzemenő védelmét, a falusi gyermek erkölcsi és vallásos neve­lését, a falusi népoktatás kiépítését, a falu belső éle­tének megjavítását és megszépítését, a falu közleke­dési viszonyainak a megjavítását, falusi egyletek, gazdakörök, olvasókörök, gazda ifjúkorok, népkönyv­tárak létesítését, a falu szociális viszonyainak erőtel­jesebb tanulmányozását és a falusi vezetők szociális érzésének fokozását. A kongresszus tagjait délben a székesfőváros látta vendégül, délután pedig Dunakeszire utaztak az ottani falufejlesztési kiállítás megtekintésére. Agrárreformok és falusi jólét. Hétfőn Beretta tanár, az olasz Opera Nacionalo Dopolavoro központi igazgatója, azzal a kérdéssel foglalkozott előadásában, hogy mi a jelentősége a kü­lönböző agrár reformoknak a falusi népjólét emelése szempontjából? Rámutatott arra, hogy a falusi la­kosság életszínvonalának megjavítására különböző utakon és módokon törekszenek az egyes államok. Amig azonban ezek legtöbbje csupán társadalmi szer­vezkedéssel igyekszik elősegíteni a falusi nép anyagi és szellemi fejlődését, addig Olaszország Mussolini akaratából állami intézményt teremtett: az Opera Nazionale Dopolavoro-t, amelynek az a célja és fel­adata, hogy a kultúra áldásait és vívmányait a leg­kisebb faluba is 'bevigye, s azok a munkások, akik az állam legerősebb pillérei, kulturemberhez méltó éle­tet élhessenek. Ez a nagyfontosságu olasz intézmény ma már szerte ágazik az egész országban és a régi, elavult demagóg formákkal szemben morális és ma­teriális segítség nyújtásával törekszik felemelni a falu népét és beállítani a nemzeti élet vérkeringésébe. Az olasz fasiszta kormány számos könnyítéssel moz­dítja elő a Dopolavoro-ban megszervezett munkások kiművelését, amennyiben részükre kirándulások al­kalmával nagy kedvezményeket nyújt és szellemi fel­frissülésüket, szórakozásaikat segíti elő. A legna­gyobb elismeréssel emlékezik meg a magyar agrár­szociális politika műnk áj áréi, amelynek szintén az a célja, hogy szebbé, jobbá és boldogabbá tegye a ma­gyar falu népét. Pékár Gyula javaslatára a kongresszus egyhan­gúlag elhatározta hogy táviratilag üdvözli Mussolini olasz miniszterelnököt a falufejlesztés terén kifejtett eddigi nagyszabású és eredményes tevékenységéért. Az előadáshoz elsőnek dr. Marschall Ferenc az Országos Mezőgazdasági Kamara h. igazgatója szó­lalt föl. Rámutatott arra, hogy Károlyi Sándor és Darányi Ignác vetették meg alapját évtizedekkel ez­előtt a magyar falu szociális, gazdasági és kulturális védelmének. Ők indították meg azt a kisember-politi­kát, amely azután később a Faluszövetség munká­ján keresztül a magyar falu nagykorúságához és fej­lődéséhez vezetett. Utána Lutoslawsky (Lengyelország) annyira fon­tosnak mondotta Beretta tanár előterjesztését, hogy azt javasolta: tűzessék ki ez a kérdés még egyszer a Liégeben megtartandó legközelebbi kongresszus napi­rendjére. A kongresszus Pierre Larue (Franciaország) hozzászólása után ilyen értelemben is határozott. Dr. Antal István felszólalása után dr. Richard Kaysenbrecht (Hollandia) abban látja a falu nyomo­rúságos helyzetét, hogy a falusi nép gazdasági mun­kája mindössze alig egy-két százalék kamatot jöve­delmez, ellenben a városi lakosság munkája tiz-tizen- négy százalék kamatot is hoz. A kongresszus ezután elfogadta az uj statútu­mokat, a költségvetést és zárszámadásokat és meg­választotta a falufejlesztés nemzetközi bizottságának uj vezetőségét. Elnök lett: Graftieau (Belgium), alelnö- kök: Richard v. földmivelésügyi miniszter (Francia- ország), Lindequist v. népjóléti miniszter (Németor­szág), Butterfield egyetemi tanár (Amerika), Beretta tanár (Olaszország), dr. Schandl Károly, az 0. K. H. alelnök vezérigazgatója (Magyarország) és dr. Lu- taslawski (Lengyelország). Beretta tanár Turatinak, az. Opera Nazionale Dopolavoro elnökének megbízásából ünnepélyes be­széd kíséretében átadta Mayer János földmivelésügyi miniszternek, Graftieau elnöknek, Pékár Gyulának és dr. Schandl Károlynak a Dopolavoro legnagyobb ki­tüntetését, az aranyérmet a falufejlesztés terén szer­zett hervadhatatlan érdemeikért. HORTOBÁGYI JUHTIIRÓjifa Jókai Mér síremlékének felavatása. Vasárnap délelőtt avatták föl a Kerepesi temető­ben azt a síremléket, amelyet a magyar társadalom kegyelete emelt Jókai hamvai fölé. A gyönyörű em­lékmű köralakban veszi körül a sirt és a kör üresen maradó részeit pázsit és tarka virág borítja. Az emlékmű dr. Lechner Jenő építőművész tanár és Fü­redi Richárd szobrászművész alkotása. A vasárnapi ünnepet a vallás- és közoktatás- ügyi minisztérium rendezte az emlékművet is maga gróf Klebelsberg Kunó miniszter avatta föl. A beszéd amelyet tartott, a magyar nemzet Jókai iránt érzett kegyeletének hatalmas és gyönyörű megnyilatkozása volt. — Jókai — mondotta többek között — a maga gyönyörű munkáséletét mindvégig következetesen élte le. Nagy szelleme, hatalmas poézise mindvégig egy irányban haladt. Utána egy hatalmas, nagy élet­mű maradt, amely örök értéke a magyar nemzetnek. Emléke — fejezte be szavait — most elkészült s én ennek az emlékműnek kulcsát átadom a székesfő­város polgármesterének azzal a kérelemmel, őrizze az emléket és ápolja szeretettel azt a sirt, ahol a nagy magyar mesemondó alussza örök álmát. Sipöcz Jenő polgármester a székesfőváros nevé­ben rövid beszéd kíséretében vette át a síremlék kul­csát. — Az én feladatom most csupán az — úgymond —, hogy átvegyem ezt a gyönyörű emlékművet, ame­lyet a hálás módok emeltek Jókai sirja fölé. Egy nem­zedéknek volt Jókai a legkedveltebb regényírója és ez a nemzedék hiven őrzi az emlékét és őrizni fogja az egész magyarság, mert Jókai a magyar ifjúságnak halhatatlan Írója és amig egy magyar és egy ifjú lesz, addig fenn fog maradni Jókai emléke is. Dr. Berzeviczy Albert mondott ezután beszédet a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Tár­saság nevében. —* Amikor Jókai meghalt — mondotta — ne­kem, mint akkori közoktatásügyi miniszternek jutott a feladat, hogy a nemzet gyászának kifejezést adjak, hogy mint a nemzet halottjának, adjam meg neki a végtisztességet is és megindítsam a gyűjtést emléké­nek felállítására. Áll most már szoboremléke, a ma­gyar ifjúság filléreiből. Gróf Klebelsberg Kunó mi­niszter ur érdeme, hogy most síremlékét is felállít­hatjuk. A magyar ifjúságnak volt ő a nevelője és most, hogy emlékében feltámadt, a feltámadás halle- lujába milliók szava csendül meg. Pékár Gyula a Petőfi Társaság nevében beszélt, — Petőfi Sándor szózata jut most eszembe — úgymond — az, amelyet a kishitüekhez intézett. Osto­rozta őket és hangsúlyozta hogy a magyar nemzetre külön magyar gondviselés vigyáz. Ez a külön magyar gondviselés teremtett meg nekünk nyolc esztendő alatt huszonnyolc nagy magyart, hogy 1848-ra a nemzet szellemileg föl legyen készülve.Petfi, Arany, Madách, Jókai, Tompa van köztük, hogy csak a főír- beket említsük. És van ebben a csillagsorban egy ikercsillag, Petőfi és Jókai. Ikrek ők, iker lánglelkek. Egyik a másik nélkül nem is említhető. Jókai síremlé­kének fölavatásánál bizonyosan itt van Petőfi szel­leme is. Adsit! Adóst Ezután dr. Hegedűs Lóránt mondott az alábbi beszédben köszönetét a Jókai-család nevében a kor­mánynak, a fővárosnak és a magyar tanulóifjúság­nak, hogy Jókai Mór sirját maradandó emlékművel örökítették meg. — A Jókai-család nevében, mint annak ezidősze- rinti legidősebb férfitagja, mély tisztelettel köszö­nöm a magyar kormánynak, Budapest székesfőváros közönségének és iskoláink hazafias ifjúságának azt, hogy Jókai Mór sirját nagy és maradandó emlékmű­vel örökítették meg. Meggyőződésem az és úgy hi­szem, érzi ezt ma minden magyar, hogy amit e nem­zet Jókai emlékének ad, azt saját halhatatlanságá­nak adományozza. Nyolc évvel ezelőtt, amikor Jókai szobrát, mint Akadémiánk tudós elnöke előadta, le­lepleztük, mint az ország pénzügyminisztere állot­tam a szobor talapzatánál és sokkal nehezebb viszo­nyok között, sokkal tétovább hangulatban és egy sokkal kishitübb nemzet előtt ott fogadalmat mond­tam a család és jövendölést tettem a nemzet előtt. En­gedtessék meg nekem, hogy ezt a néhány szómat most, nyolc év múlva megismételjem az ő sírjánál, családunk e legszentebb helyén: Családunk nagyja, nemzetünk dicsője, legyen Tiéd minden rózsa és ba­bér. És ha most nyár előhavában itt és az erőszak­kal letépett magyar részeken — tőlünk oly távol és mégis oly közel — pirosló hajnal pirkadásakor meg fog szólalni a csalitban a pitypalaty, Jókait zengje az ő szent dala is. És Te, ha majd jő a nagy ma­gyar Virradás, a Te soha-el-nem-muló szellemed szárnyán emeld a hallhatatlanságba ezt a soha-meg- nem-haló nemzeteti A kormányzó tette le a sírra az első koszorút. Herczeg Ferenc a felsőhöz, Puky Endre a képviselő­ház, gróf Klebelsberg miniszter a magyar iskolák, dr. Sipöcz Jenő polgármester a főváros koszorúját helyezte el. Ezután Jókai özvegye, akit Pakots Jó­zsef vezetett karonfogva a sirhoz, tette le koszorú­ját. Az özvegyet bemutatták Horthy Miklós kor­mányzónak. Hegedűs Sándor a család nevében, Ber­zeviczy Albert az Akadémia és Kisfaludy-Társaság nevében, Ravasz László püspök a református egyház nevében, Sziklay János az Ujságiróegyesület nevé­ben, Volkenberg Alajos rektor a Pázmány Péter- Tudományegyetem nevében, Balassa József az Ott­hon nevében, Valikovszky Károly a Hírlapírók Nyug­díjintézete nevében, amelynek Jókai első tiszteleibeli tagja volt, Zseny József a Rákóczi-Szövetség nevé­ben, Székely Ferenc Jókai kiadói, a Révai Testvérek nevében, az unitárius egyház, Komárom város, a pápai református kollégium, a MANSz, a csehkomá- romi Jókai-egyesület, a Szilágyi Erzsébet leány líceum helyeztek még el koszorúkat, t

Next

/
Thumbnails
Contents