Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 17-es doboz
:/■■■ ... * 1023 február 27, kedd Hubay Petőfi» szimfóniája (Ünnepi előadás a Városi Színházban) Századok és félszázadok emlékünnepei a történelem hirtelen kigynló roflektor- fényei. Sokszor arra valók, hogy a fele* dés homályába világítsanak bele. De még az olyan lángelmét is, kinek nagysága szünetlenül lelkűnkben él, ilyen Petőfi, — egyszerre tüneményszerli, vakitó világosságban állítják elibénk. A mai rohanó, cinikus világban néha aa örökkévalóságnak is aktuálissá kell válnia, hogy újra és njra bizonyos örök értékek tudatára eszméljünk. És ezek aa ünnepek arra ia- valók, hogy árnyékokra vessenek fényt. A centennárinm során láttuk meg, hogy a legnagyobb magyar lírikusnak alig voltak és vannak a magyar muzsikában megszólaltatói. Gyönyörű ogy-egy Petőfl-nóta, szép és lelkes egf- egy férfikar, bájos daljáték a János vitéz, de akadt-e igazán kongeniális megzenó* sitője Petőfi költészetének ? Erre a kérdésre őszinte sajnálkozással nemmel kell felelnünk. Amikor Petőfi poézisa egy csodás uj hang erejével zengett végig az országon, a magyar muzsika a lassú kibontakozás és ösvénykeresóa nehézségeivel küzködött. Petöfl gondo* latainak súlya nem talált megfelelő tartalmi súlyt a zenében, lírájának elragadd melegsége nem talált daliami melegséget és legfőképpen magyarossága nem talált magyaros zenei formanyelvet. A komoly komponisták érezték a feladat súlyát éi nem mertek közelíteni P.etAíihez. Né* hányán, lelkesek és merészelt álnópies- sóggel próbálták megszólaltatni az ő nagy művészi núpiessógét. És Petőfi a muzsikában jóformán visszhang nélkül maradt... Talán a centennárium a fiatal és tudatos magyar művészgárda magára- ébredését jelenti. Hubay Jenő ma bemutatott Petöfi-szim- fóniájának nem lehet az a hivatása, hogy egy hiányzó irodalmat pótoljon. Akármilyen nagyarányúnak is tervezte a kitűnő mester a müvet, erre mégsem gondolhatott. Ellenben nagy és eléggé 'nem dicsérhető feladatot végzett, mikor pompás alkalmi darabot irt az ünnepségek ragyogó betetőzésére. A Városi Színház óriás nézőtere, ahol összegyűlt a magyar társadalom szino-java, ólén a kormányzóval, a királyi hercegükkel, velük szemben hatalmas lépcsőzetes amfiteátrumon kétszáztagu zenekar, háromszáztagu kő* rus és ez a tömeg egy estón keresztül a zene szolenuis eszközeivel Petőfit ^jcsöiti:* ez csakugyan olyan fényes csúcspontja az eddigi ünnepléseknek, olyan káprázatos keret, aminőt pompában, megkapó hatásban csak a zéno adhat. Maga a látvány is gyönyörű volt. Mélyen a nézőtérbe beépített dobogó, elől a muzsikusok légiója, mögöttük a költő nagy fehér mellszobra körül az énekesek és legfelül a magasban, balusztrádos emelvényen egy bájos gyermeksereg. Hubay Jenő tapsvihar közepette megjelenik és felhangzik a magyar Hiszek- egy, Szabados Béla fenkölt szép dallamára. A közönség állva hallgatja. Megindult, mély áhitat mindenkiben, mintha máris Petőit lelke lebegno a térség fölött. Pékár Gyula néhány lelkes béköszöntö szót mond és festői magyar ruhában lépnek egymásntán a dobogóra ./ászai Mari, aki angolul, ' Ilwszlea Nelli, aki francián!, Orill Lola, aki németül és Pcmlay Erzsi, aki olaszul szavalja el mesteri fordításban a Szeptember vígín-1. Négy világnomzot hódol a géniusznak, a magyar nemzet pedig a páholyokban ülő külföldi követek elé négy miivé- . szét állítja, kiknek mindegyike tö- kéletes tisztasággal deklamáija az ő nyelvüket. A „magyar és a külföldi
