Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 17-es doboz
I b&urvt, tört- in il- ;vizs- édok nagy Té- z já- znek álla- uda- e]ve iltók rersA Ségéebbi ikor lyen *r6l: adater- nőr- üása I a kat, — A Petcfi-Társaság tisztújító közgyűlése. Nagy számmal gyűltek össze a Petőfi-Társaság tagjai kedden délután 6 órakor a M. Tud. Akadémia helyiségében tisztújító közgyűlésükre. A gyűlésnek, amelyen Pékár Gyula elnökölt, első tárgya a tisztuji- tás volt, amikor is Pékár Gyulát ismét a társaság elnökévé. Ferenczy Zoltánt és Császár Elemért al- elnökeivé, Lampérth Gézát főtitkárává, Sas Edét és Gáspár Jenőt titkárokká, Komáromy Jánost muze- umőrré. dr. Várady Jenőt jogtanácsossá választották, akinek önzetlen és jelentős szolgálataiért az elnök meleg köszönetét is mondott. Az uj alapszabályok értelmében pénztárost, ellenőrt is választottak, Petri Mór és Falu Tamás személyében; számvizsgálók pedig dr. Feleki Sándor, Géczy István és Bán Aladár lettek. Ezután egyhangú lelkesedéssel választották tiszteleti tagul József Ferenc kir. herceget; kültagul pedig Vreede János hollandi Írót, Petőfi holland fordítóját. Ezután dr. Várady Jenő jelentést tett a társaság vagyoni helyzetéről, majd a társaság nagydijairól terjesztették elő jelentéseiket a bizottságok tagjai. E szerint a Petőfi-dijat Lampérth Gézának, a jeles, hazafias érzésű poétának, Ítélték; a Jókai-dij nyertese pedig Lörinczy György, a kitűnő író és költő, akinek negyvenéves, izig-vérig magyar, mindig a legnemesebb ideálok szolgálatéban álló irodalmi működését érte ezzel a koszorú. Végül a tőzsdedijat a bizottság Voinovich Gézának, a kiváló esztétikusnak, adták ki. aki irodalmunkat annyi ko- molyértékü munkával gazdagította. — Elhatározta még a társaság, hogy legközelebb Győrbe, Debrecenbe, Sopronba rendes kirándulást rendez; Pintér Jenő indítványára pedig a Közmunka-tanácsot megkeresi, hogy a társaság elhunyt jeleseiről: Endrődy Sándorról, Bartók Lajosról, Ábrányi Emilről, Szana Tamásról egy-egy utcát nevezzen el. —• „Mégis“ botlik. Van egy ilyen közmondás} A lónak négy lába van, mégis botlik. Ez a közmondás
