Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 17-es doboz

Szombat 5 1927 január l’S. f Csathó Kálmán a kulisszák világáról és a régi színészet ismerős alakjairól (A Magyar Hírlap tudósítójától.) A Gróf [ nészek játéka között a rendező teremti meg. Tisza István Társaskörben Csathó fiálmán Sokszor dől el egy darab sorsa azon, vájjon ma este a kulisszák színes világáról tartott j a rendező meg tudja-e valósítani a színpa- elöadást. Tizenöt esztendeig volt Csathó dón, amit elgondolt íróasztala mellett? Mi- Kálmán a Nemzeti Színház rendezője és elő- ; kor már lerajzolta a színrelépések pontos adásában a régi színészvilág sok kedves ; helyét, a tárgyak elrendezését, jön a ta- figuráját elevenítette meg. j nácskozás az igazgatóval. Mennyit szabad — Tizenöt évig voltam a Nemzeti Szín- költeni? kérdi rendszerint a rendező s a ház rendezője — kezdte előadását Csathó direktor rendszerint azt válaszolja: Semmit, Kálmán — és minden ismerősöm azt hitte, ez a szó: rendező, azt jelenti: én küldöm be a színészeket a színpadra, én mennydörgők, a pacsirták helyett én csicsergek, sőt titok­ban bizonyosan azzal is meggyanúsítottak sokan, hogy a kulisszákat tologatom. Pedig mert minden van. Ilyenkor azután a ren­dező ősi szokás szerint kijelenti, hogy min­den van, de viszont minden rongyos. Végül azonban megegyeznek és új díszletek, új ruhák várják a bemutatót. Első a díszlet­próba, majd jön a megbeszélés, kosztűm­aki ismeri a színház levegőjét és világát, készítőkké! és karmesterrel. Közben kioszt- tudja: a rendező csak az előadásig rendez,; “Í!“!!!“„nehfflny_ azután megszűnik a munkája. — Külön, ismeretlen alkotmánya van a színháznak, de abszolutisztikus alkotmánya és kell, hogy ez az abszolútizmus a tehetség­telen emberekkel szemben érvényesítse ha­talmát. — Sokáig kérdezik, hol és hogyan szerzi be darabjait a színház? Az igazat megvallva, golt színész azt tanácsolja a szerzőnek, hogy vegye vissza a darabját, mert biztosan megbukik. — Az olvasópróbán a szerző mindenáron a vezérmotívumot akarja a színészeknek elmagyarázni, de a színészt ez nem érdekli és legtöbbször nem kiváncsi rá, hogy mi­kor kérdi: Parancsol a grófnő? s nem anyósához intézi-e ezeket a szavakat. Az ha ^’®s®móddal, szolgával, pincérrel vagy ; összeolvaió próbán, ami az olvasópróba manikűrös kisasszonnyal találkozom ési fel- után következik, már jobban összeolvad a tűnő nyájassal koszon, az a gyanú ebred szfnószek játék habór színés7.kabala, hogy bennem, hogy az illető darabot írt. Ha azl kérdeznék tőlem, hogy lehetetlen-e az, hogy ismeretlen író jó darabot írjon, tár­gyilagosan azt felelhetném: majdnem soha. Pedig nem lehet azt mondani, hogy a szín­házak elnyomják a fiatal írókat, mert tehet­séges új. írót felfedezni a színház részére is jó üzlet. így fedezték fel annakidején Fe- renczy Ferencet, akiről az a szóbeszéd járta, hogy egy hordár évekig abból élt, hogy da­rabjait színigazgatókhoz cipelte. — Ha a szerző beadta darabját a színház­hoz, először azt beszélik meg vele: ki játssza el a szerepeket. Fontos dolog ez egy darab­nál és nem minden drámaíró ért hozzá. Gárdonyi Gézától egyszer a Vígszínház da­rabot kért, de Gárdonyi nehezen ment a dologba. — Nem tudom — mondta —, vannak-e jó színészeitek és azért nem merek a szín­háznak darabot adni. — Hegedűsre, Szerémyre bármilyen sze­repet rá lehet bízni — válaszolták a szín­házban, amire Gárdonyi megváltoztatta ál­láspontját. — Hát akkor küldjék el hozzám ezt a kél színészt próba szavalatra, azután majd hatá­rozok. adok-e darabot? — Nem bizonyos, hogy ez a színházi le­genda így történt, de köztudomású, hogy az Annuská-t például direkt a Nemzeti Szín­ház színészeinek alakjára írta. — Ha kezdő író darabja kerül a direktor kezébe, kiadja a rendezőnek az utasítást: Húzni, amennyire csak leheti Mert igaza volt Rákosi Jenőnek, amikor azt mondotta: sosem bukott meg még darab azért, amit nem írtak bele. Sokszor, ha rossz a darab, vagy bukásra álló reprízt mutatnak be, a direktor azokra osztja ki a szerepeket, aki­ket nem valami nagyon szeret. Ezt hívják „a fenevadak etetésének“. Az öreg Mátray- ról mesélik, hogy egy biztos bukásra álló darabnál a főszerepet egy fiatal színészre osztotta ki. A fiatal színész kíváncsian és ki­csit csodálkozva ment fel Mátrayhoz és megkérdezte, milyen is lesz tulajdonképpen ez a darab? — Hogy milyen lesz? Maga játssza a fő­szerepet, és én rendezem. Gondolhatja, hogy néz ki a dolog. A szerepkihordó kapja most kezébe a szerepeket és megérkezését a színészek re­ménnyel, aggodalommal várják, mely na­gyon sokszor bosszúsággá változik* Két- három főszereplő őrül a kiosztott szerep­nek. de a többiektől van mit hallania á szerepkihordónak. — Mondja meg a gazdájának ... — hogy mit. azt nem mondhatom meg itt, épúgy. mint ahogy amelyik darab olvasópróbán tetszik a szí­nészeknek, megbukik a közönségnél és meg­fordítva. Régi szokás, hogy a színész mindig tekési a próbát és ilyenkor színházi tör­vényszék elé kerül. Egyszer Helvey Laura késett el, Náday roppant mód leszidta és kiadta a parancsot: — Ügyelő, tessék felírni! — Azt már nem lehet, — vágott vissza Helvey Laura. — Vagy leszidják az embert, vagy felírják. Mind a kettőt nem lehet — Három-négy próba után kezd kibonta­kozni a darab és újabb három-négy próba után már lekerül a házi színpadról a nagy színpadra. Ha kigyúlnak a reflektorok, a színész igazi lelkesedéssel játszik, mert a lámpák fénye úgy hat rá, mint trombita a csatalóra. — Sok baja van a rendezőnek a színé­szekkel, mert a színész a világ legnyaka­sabb nációja és sohasem lehet meggyőzni, hogy a rendező utasítása a helyes. Egyszer sehogyan sem tudtam Ujházyval boldo­gulni. Kifogásoltam: semmit se használt. Érre taktikát változtattam. — Nagyszerű, ahogyan ezt csinálod, de tegnap még sokkal jobb volt. — Mit beszélsz? Tegnap jobb volt? — Igen. — Hogyan, hát, hogy játszottam akkor? — Nézz ide, így — s-eljátszottam, ahogy szerettem volna, hogy Ujházy csinálja. — Kitűnő — kiáltotta Üjházy. — Nem is tudom, miért csináltam másként. — A jelmezes próbán már mindenki iz­gatott, a rendező veszekszik, a primadonna sír, a színészek káromkodnak, a statiszták ruhái csapnivalóak, de azért pár nap múlva elsimul minden és megérkezik a főpróba amikor a közönség és a kritika dönti el, jó-e a darab? — Azt hiszik: a kulisszák mögött csak a szerelemről beszélnek, pedig tárgyalnak otl beugrásról, kiugrásról, jelmezről, túlfellépti díj-ról, gázsiról, színházi törvényszékről, mindenről, csak éppen a szerelemről nem. Valahányszor azt mondják: Ó, a színház izzó levegője — magam előtt látom a krá- kogó színészeket, gyűröttarcú, álmos szí­nésznőket, a belocsolt, piszkos padlót, a szolgát a perolinos fecskendővel. Egy előkelő olasz fiatalember rablótámadása egy bankpénztáros ellen Milánóból jelentik: A város központjában tegnap délben a legforgalmasabb időpont­ban vakmerő rablótámadást kísérelt meg egy ismeretlen fiatalember a Banque Credit Commercial de France pénztárosa ellen. A bank pénztárosa, egy idősebb úr 465.000 lírát vitt át készpénzben az olasz nemzeti bank szembenlévő épületébe. Az ucca kö­zepén egy ismeretlen fiatalember baltával tá­madt az öregre, elkapta kezéből a pén- zesiáskát és elrohant. A pénztáros nem vesztette el lélekjelenlétét s szédülő fejjel is üldözőbe vette a vakmerő rablót. Általános csődület támadt s az egész ucca a támdó ut^n indult. Hosszas üldözés után az ismeretlen fiatalember a milánói fascists párt épületében tűnt cl. Az épületnek két kijárata van s a rabló, úgy látszik, azt hitte, hogy a hátsó kijáraton' a rablott összeget nyugodtan kisétálhat. A rendőrség azonban elállta a hátsó kijáratot is, mire a rabló a fascista párt irodahelyiségébe menekült s itt tartóztatta le azután egy detektív. Sze­mélyazonosságának megállapításakor kide­rült, hogy a 23 éves fiatalember az egyik legelőkelőbb milánói natricius család sarja, aki néhány hónappal ezelőtt a kokain­szenvedély áldozatául esett s azóta teljesen elzüllött. A fiatalember elmondotta, hogy lettét önkívületi állapotban követte el s térdenállva könyörgött a detektíveknek, hogy engedjék szabadon. Kérésének termé­szetesen nem tettek eleget s a milánói ügyészség fogházába szállították őt. A bank kára teljesen megtérült, minthogy a pénzes­táskát a fiatalember még üldözés közben el­dobta s a táskában hiánytalanul megtalálták A Petőfi Társaság elégedetlen kisebbsége Hegedűs Lórántot akarja elnöknek, de a többséggel Pékár Gyula rendelkezik A Petőfi Társasággal kapcsolatban né­hány esztendő óta megszokhatta a közön­ség, hogy sokkal többször és több szó esik személyi ügyekről, egyéni érvényesülést célzó mozgalmakról, sőt itt-ott hangosabb afférokról is, mintsem tisztán irodalmi dol­gokról. Herczeg Ferencnek a társaság el nökségéről való leköszönése és Pékár Gyu­lának a társaság élére állítása bizonyos hangsúlyozott politikai jelleget adott a Jókai-alapította irodalmi testületnek és a társaság egy-két politikamentesen gondol­kodó. a modern szellemi áramlatokkal szá­moló tagja érthető passzivitást tanúsított legtöbbször a szerepkihordó ' emiatt. sem mondja meg gazdájának. Sztnészkabala | Most azonban mintha valamelyes mozga- szerint szerepet addig nem lehet megta-1 lom szellője lebegtetné a társaság viharvert nulni. míg a szituációt nem ismerik, ép flobogóját. Közeledik a tisztújítás napja és ezért a legtöbb szinész szereptudás nélkül megy el az első próbákra. És ősi szokás, hogy első próbákon még olvassák a szere­pet Pár ambiciózus és főleg rövidlátó szí­nész tudja csak kívülről, aki szégyenli. a társaság több tagja egyre hangosabban juttatja kifejezésre a vezetőséggel szemben való elégedetlenségét, a társaság irodalmi munkásságának stagnálását pedig annak a részvétlenségnek tníajdonítja, amely a ma­hogy olvasni csak pápaszemmel tud. Egye- j gyár irodalom legfényesebb neveit mellőző dűl Mátraynéról mesélik, hogy mindig kész szereptudással ment el a próbákra, de a rossz nyelvek szerint csak azért, mert nem tudott olvasni. — Tizenöt év alatt azt láttam azonban, hogy mikor közönség elé kerül a színész, mégis hibátlanul tudja szerepét. Ujházyról az a hír volt elterjedve, hogy nem igen ta­nulta meg szerepeit, de ezt csak egy régi, kedves kis történetnek köszönhette. Igazga­tója odaadta neki a szerepet azzal az utasí­tással, hogy foglalkozzon vele. Ujházy hóna alá csapta a szerepkönyvet és nyugodt mozdulattal átnyújtotta a házmesterének: „Azt mondták, foglalkozzam vele. Magának van ráérő ideje, hát foglalkozzon vele maga.“ — A keretet, a harmóniát különbőz^ szf­és nélkülöző testülettel szemben a közön' ség széles rétegeinél mutatkozik. Ez a cso­port a bajok végső okát Pékár Gyula el­nökségében látjtz és olyan nevet Irt zászla­jára, amellyel a haladottabb szellemű kö­zönség érdeklődését sikerrel lehetne fölkel­teni a társaság iránt. Hegedűs Lórántot akarja elnöknek ez a néhány elégedetlen, de mikor Hegedűs Lóránttól várja a társa­ság felvirágzását, még azzal sincs tisztában, vájjon vállalkozik-e erre a feladatra He­gedűs Lóránt? A kitűnő publicista ugyanis senkivel sem érintkezett ebben a kérdésben, mindössze csak arról van tudomása, hogy a márciusi nagygyűlésen a társaság tiszte­letbeli tagjának akarják megválasztani. A tisztújítást március elején tartják meg, ami­kor az elnöki szék is betöltésre kerül. A Magyar Hírlap értesülése szerint főleg Pakots József és Szöllősi Zsig­mond agitálnak Hegedűs elnökjelöltsége mellett. Tudni kell azonban, hogy a Petőfi Tár­saság csaknem teljesen a mostani elnökség képére van teremtve. A társaságnak hét esztendő óta nem lehet más a tagja, csak az, aki Pékárnak, illetve Császárnak és környezetének kegyeit bírja. Mai összetéte­lében- tehát feltétlenül Pékár- és Császár­párti a társaság, de az elégedetlenek nem törődnek a tényleges erőviszonyokkal és tovább fojytatják a szervezkedést. A jelszó: friss vérkeringést vinni a társaság pangó ereibe, a lüktető modern irodalmat belekapcsolni minden életnyilvánulásába, úgy, amint ezt annakidején Jókai Mór és Herczeg Ferenc elnökök tették. Jellemző, hogy a társaság­nak olyan értékű tagjai, mint Molnár Ferenc és Ambrus Zoltán, tájé­kára se mennek a petőfistáknak és a finomtollú esztéta és színműíró Voj- novich Géza is vajmi ritkán vesz részt n társaság összejövetelein. A közönség köny- nyen felejtő része talán már nem is emlék­szik rá, hogy 1920-ban, a „nagy tisztoga­tás“ idején Móricz Zsigmondoi és Babits Mihályt kizárták a társaságból, —----­t ermészetesen „hazafiatlan“ magatartásuk miatt, amelyet a forradalmak alatt tanúsí­tottak. A magyar paraszt, a magyar nép utolérhetetlen íróművészét és a magyar nyelvnek Arany János óta legtüneménye­sebb mesterét nem tartotta méltónak a Petőfi Társaság, hogy országosan ismeretlen nevű lírai költők és novellisták mellett üljön a zöldasztalnál. A társaság tárgyilagosan ítélő, tisztánlátó elemei többször tettek kísér­letet — óh nem Babits és Móricz „rehabili­tálására“, mert ezt az illusztris írók kereken kikérnék maguknak, hanem arra, hogy az újabb magyar irodalom néhány kitűnő arriváltját behozzák a társaságba. Nem sikerült. Évekig tiltakoztak Zilahy Lajos meg­választása eilen, így tehát az a mozgalom, amely Hege­dűs Lóránt egyéniségének varázsával és írói rangjának súlyával akarja megvívni a küzdelmet a Pékár-párti Petőfi Társaság ellen, aligha fog eredményt elérni. A Petőfi Társaságban Petőfi-pártisággal még jóidéig nem lehet boldogulni. Azon a zárt ülésen, amelyet január 19-én tart a társaság, alig­hanem minden különösebb izgalom nélkül diskurálgatnak majd a Petőfisták a köze­ledő elnökválasztás eshetőségeiről. Egy ügyész súlyosan meg­betegedett a magára vállalt túlfeszített munkától Gregor Kálmán dr. királyi ügyész három év előtt került Budapestre. A gyenge fizi­kumú, de a szorgalmas, nagytudású embert néhány napi működése után a legnagyobb szeretettel vették körül ügyésztársai és fö-i löttesei. Gregor ügyész nem ismert fáradtsá­got s kifejezetten megmondotta, hogy egész napját betöltő munkát akar végezni. Bár, mint a többi ügyésznek, neki is tárgyalnia kellett rábízott ügyekben, szorgalomból ma­gára vállalta, hogy ő végzi el az ügyészségi irodák és irattárak revízióját. Az ügyész há­rom évig végezte ezt a munkát, de közben, amikor Mészner Tivadar dr. ügyészségi al- elnök táhlabíTói átminősítéssel az ítélőtáblára került, saját számára kérte az alelnök ügy- darabjait. Fölöttesei és társai intették, hogy ne vállaljon annyi munkát, de öröme telt a munkában és amikor a hivatalos órák le­telte ulán hazament, otthon tovább dolgo­zott. Néhány nap előtt Gregor ügyész bement hivatalába, pedig már alig volt jártányi ereje. Mikor azután az egyik akta alá ne­vét kellett aláírni, rémülten vette észre, hogy a tolt nem engedelmeskedik kezében, sőt alig bír a székből felállani. Három év óta most először kellett je'.entkeznie az ügyész • ség elnökénél, hogy beteg és azonnal haza kell mennie. Haza is ment, ágynak dőlt. Családja orvost hivatott, aki megállapította, hogy idegrendszere teljesen fölmondta a szolgálatot a szorgalomból túlhajtott munka folytán. Egyelőre szó sem lehet ar­ról, hogy dolgozzék. Az ügyész még az or­vosnak sem akart engedelmeskedni, hanem vissza akart menni hivatalába, de családja nem engedte el. Az ügyészség elnöke bi­zonytalan időre szabadságot adott az önfel­áldozó ügyésznek, hogy egészségét helyre­állítsa. Az új jugoszláv ügyvivő a miniszterelnöknél Tadics Efrem, a jugoszláv kormány újon­nan kinevezett budapesti ügyvivője, tegnap bemutatkozó látogatást tett Bethlen István gróf miniszterelnöknél, aki az ügyvivőt ebbö! az alkalomból hosszabb kihallgatáson fo­gadta. S Y 1LTT É R Rölös kereskedőknek készítésű, príma, vékonyszálú vásznaimat Hegedűs Sándor, Szent István tér 11. (Bazilikával szemben) Katona dr.1081 szemináriuma Budapest, IX., Ráday ucca 41. sz. Telefón : J 105—90 Már heti 50.000 K részletre szállítunk ebédldszfínyeget, összekötőt, lutószőnyeget, ágyeiét, sezlóntakarót, lügLőnyt. Hermann Gynla Ma­gyar Kosárfonó rt. Főtlzlet: V., I.ipót korút 15 szám nlat vígszínházzal szemben). Telefón: 92—88. Fióküzlet: I, Horülv Miklós út 10-12. szám. Telefón József 86-77 e® *®-w o* ■» ügynökök WINTER HERRMANN RT., BUDAPEST Fix fizetéssel és magas jutalékkal felvétetnek jél be­vezetett V., Vilmos császár út 72. száraz aprított tölgy és cser TŰZIFA pengő 4.52 = 56.500 kor. métermázsánként teljes fuvarral házhoz szállítva. Ákos és tímsa V. keriüat, Visegrádi ucca 84. szám. Telefón 916.33

Next

/
Thumbnails
Contents