Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 17-es doboz

— Beszélgetés a magyar Parnasszuson. —

— Mért káromkodik olyan veszettül Petőfi Sándor?

— Igaza van. Magam is úgy tennék.

— No. mégis mi történt?'

—»'Vajaid megmutatta neki Patacsi Dénes verseit,

— Ami azt iíléti. fi. 4fl-cs é^kben is írtak rossz verseket.

— Nem is a versek miatt káromkodik Sándor, hanem a szerzőjükre haragszik. Elárulták neki, hogy Patacsi őrmester volt. Ha Sándor, aki csak közlegény volt, olyan verseket tudott írni, amilyeneket irt, hát akkor Patacsi őrmestertől igazán különbeket várhatott volna.

— De miért nem mondtatok meg neki, hogy Patacsi csak olyan háborús őrmester volt, egyébként államtitkár is —

— Csitt! Amióta Pékár Gyula i,s államtitkár, illetve amióta olyan államtitkár is van, aki Pékár Gyula, Sándor előtt nem lüftet ezt a hivatalt botrány nélkül fölemlíteni. Egyébként tudod, hogy Sándor a hivatali méltóságokról hogyan vélekedett.

— Olyanformán, mint manapság a Petőfi-Társaságról. Már pedig, hiába, a százesztendős jubileumát csak ezek az urak rendezik.

— No iszeíi, meg is süthetik. Petőfi bajosan lesz ott ezen a cécón. Meg is kérdem tőle, mert ihol jön-e? Sándor pajtás, tudod, hogy százesztendős leszel?

— Eredj már, te Patacsi! Micsoda bolond beszéd ez! Hát lehet engem azokkal a kaleudáriumi időmér.tékekkel mér. csikóin\% amikkel a1 fináncok korpótlékát, az államtitkárok szolgálati idejét, a vén szüzek életkorát mércsikélík? Avagy közigazgatási basa vagyok én, aki jubileumot rendez a maga tiszteletére?

— Kérlek, az emberek nem igy gondolkoznak. A száz- esztendőket ínegiubiláljók.

— Ugyan ne bosszantsatok engem a, földi gyarlóságokkal! Mi közöm van nekem az ilyen dőreségekhez? A halhatatlanságot, az örökkévalóságot ki leket cövekelni?

— Kezdete csak volt.

— Persze, hogy volt. de aminek vége nincs, minek azt jelzőkarókkal kicifrázni?

— Akár kell, akár nem, megesik. Ünnepelni fognak.

—- Kicsodák? Az én magyar népenrt'"0

— Nem á nép, de hát az urak, a hivatalos, az irodalmi

körök.' *■ *

— No, ezekről meg volt és meg is van a véleményem, csak nem akarok gorombáskodui. Egy csomó ur a rossz versét, a komisz prózáját akarja a fülembe dongáni azon a elmen, hogy én százeszteudőnek előtte a viágra jöttem. Mi közük nekik ehhez? Én. a magyar népnek születtem, annak daloltam a fokosnak fénykorában.

í — No, most meg a deresnek a fénykorát élik. t — Éppen ezért nem megyek én egy tapodtat sem. amíg engem nem a nép, hanem a Mágnás Kaszinó tágjai, az é áirámliík'árpk. a táFcrf^ pTi^iTiikok és “a5í őrmesterek ünnepelnek’." *EhiTekezzeteiv ' CSák rá, hogy 184fi-haü Nagykárolyban’'mit, mondtam az ólmosbotokról.

— Kérlek, annak a kurzusnak már vége van.

— Bolond vagy. Még nincs vége. Emlékezzetek rá, egyszer Debrecenben összerugtam a patkót a cenzorral. Ha most Magyarországra mennék, hát mit csinálnék? Megint veszekednék a cenzorral. Nincs kedvem. Mi idefönt esik pipázgassunk, azok odalent meg csak koméöiázzanak.

Ró ka Tóni.

A százesztendős Petőfi.