Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 17-es doboz

szemközt velem egy pajkos szemű, fürgefarku kis kuiyus csücsül és — füle). Ott is marad mindvégig, testőrködik a gazdája mellett. Később még egy élőlény jelentkezik. A szomszéd szobában csacsogó kisharang kondid és lelkiismeretesen meg-rnegjelentgeti, hány az óra.

Herczeg Ferenc tehát olvasni kezd az ő drámaian feszült, mégis hűvösen szordinós gordonkahangján. Mindenekelőtt elmondja, hogy

az alkalmi darab egyfelvenásos és előadása összevéve negyveiP percig tart. Cime «A költő és a balál» s Petőfinek az élet szimbólumaival való viaskodását tárja eléuk.

Mintegy a költ i bérlejének legtillcollabb kétségei öltenek a darabban testi formát. Idő kevéssel a segesvári csata előtt, színhely Varga Zsigmond székelyke- reszturi polgár háza, ahol a feljegyzések szerint Petőfi utolsó óráit töltötte. Személyek a költőn kívül Varga Zsigmond, ennek leánya, Varga Rózsa, továbbá Gyalolcay Lajos honvédszázados, végül Récsey Lipót konziliárius és ennek húga, Kamilla bárónő, fiatal özvegy. Ez a két utóbbi költött alak, nevüket arról a Récseyrőí kapták, akit köztudomás szerint a bécsi kormány «miniszterelnök»-ként küldött a magyarság nyakára, akit azonban senki sem vett komolyan. Gyalokay százados volt viszont az a katonatiszt , aki* vei Petőfi Székelykcreszturról Segesvárra kocsizott. (Más verzió úgy szól, hogy a költő Kurz Antallal szekerezett el Kereszturról, de Herczeg Ferenc már csak a környezet magyar egysége érdekében is Gyalokay nevét szerepelteti.)

A mü azzal kezdődik, hogy Gyalokay hozza Marosvásárhelyről a vezér, Bem parancsát: a költő menjen vissza, ne bocsájtkozzék a csatába. Petőfi nem enged, mire a százados elmondja, milyen szorult helyzetben van a honvédség s hogy a győzelem teljesen kilátástalan. A nemzet azt várja Petőfitől, hogy őrizze, meg magát az ujjátercmlcs munkájának, A kapacitáció közben lép a szobába RécSey, a konziliárius és vitát kezd Petőfivel, ugyanolyan értelemben, mint Gyalokay. Maga is verselt ifjúkorában, úgymond, igaz, nem nagy sikerrel, de legalább is annyira kedvelője a poézis- nek, hogy féltse a magyar költőt. Beszél Goethe karrierjéről, aki nyolcvanhárom évet élt és aki Faustot szintén nem volt képes huszonhat esztendős koráig meginti.

Lekicsinyli Récsey azt a rajongást, amellyel Petőfi a forradalmon, a szabadság, az önfeláldozás gondolatán csügg, de a halálba induló lélek elhatározásán nem fog semmiféle ócsárlás. Felségesen nagy érvei vannak álláspontja igazolására (az egyfelvonásos valódi kis klasszikus tragiko-filozóíikus műremek — ámulva hallgatom). Az öreg egy ideig makacskodik, birkózik még, de nem megy semmire az eltökélt ifjúval. Hasztalan veti elébe a bölcs meghiggadás szétoldhatatlan logikáját, a költő magasan áll szembe minden meggondolással és természetesen kitart eredeti meggyőződése mellett. Megy a Szabadságért ha kell, a halál elé.

Herczegnek szinte sujtóan hatásos eszközei vannak az igazi Petőfi- karakter kivázolására, elénkbüvö- lésére. A Petőfi-Récsey dialógus végén tökéletes szoborban áll előttünk a képzelet Petőfije.

Ekkor avatkozik a beszélgetésbe Kamilla, aki végighallgatta a két férfi disputáját. El van ragadtatva a költő nekibuzdulásától és sajnálná, ha ilyen ember meggondolás nélkül áldozná fel magát. Még mélyebbre nyúl Petőfi leikébe. Rendben van. A dicsőség meg- lobogtatása nem ejtette gondolkodóba ezt a rajongó embert. Do lehetetlen, hogy hatni ne tudjon az érzéki férfire, aki majd csak ezután ismeri meg az élet lázas és édes gyönyörűségeit. Jöjjön vele Párisba — unszolja Kamilla — hagyja itt hazáját, Júliát. Micsoda élmények nyitnak ott rá soha nem felejthető csodákat, micsoda tündéri szépségek töltik egésszé a lelkét és ringatják forró mámorba) ott ismeri csak meg az igazi szerelmet, ott érik

A Hitt*

Í922 november 22., szerda

csak ki igazi alkotóvá. Szörnyű szavakkal tépi a nő Julia eszményképét és Petőfi türelme már a pattanáshoz közel. Eredményt Kamilla sein ér el. A költő leszámolt a világ minden csodájával. Megy a segesvári síkra, megy az örökkévalóság kapujába.

Herczeg Ferenc szemmelláthatóan hévül a darabjáért, ő, aki, ha jól tudjuk, ezzel már vagy a huszonötödik színpadi müvét bocsátja szárnyra, maga is szinte frappirozva van feladatától, amely tagadhatatlanul nagy és rendkívüli. Érezni gondoskodásán, hogy » sziilőapa felengedő szigorúságának módján loglallcozik ezzel a szavak aranyába foglalt gyémánt-témával. Mikor befejezi felolvasását, elfogódottan ülök a helyemen. A másik szobában rejtezkedő óra hárfa-gyengéden zenéli el az ötöt: a darab előadása a közbeszurt magyarázatokkal már tovább is tartott negyven percnél.

A mester tudatja még, hogy a szereposztásról mindeddig nem döntöttek véglegesen. A legközelebbi napokban ezért újból összeül a Nemzeti Színház igazgatójával.

Kevés szünet és már újabb kérdésekkel visszük tovább a roppantul vonzó beszélgetést. Mi okozta, tudakoljuk, hogy a mester legújabb színmüvéről, a eSirokkón-ról mostanában olyan keveset hallunk.

— Egy kényes leányszerep teszi — hangzik a felelet, — de remélem, hogy hamarosan tudok megoldást találni. Hogy melyik színháznak adom? Annak, amelyik nekem ezt a leányszinészt adni tudja. Egyébként most kizárólag ezzel a darabbal foglalkozom s remélem, hogy még az idén színpadra kerülhet.

— Úgy hirlett, — mondjuk, — hogy a mester regényt ír Szent Lászlóról.

— Igen, a cime «Szent László bárdju» de úgy látszik, a jövő nyár előtt aligha jutok a megírásához.

Mostanában gyakran látjuk Herczeg Ferenc publicisztikai másait is. No, veti közbe a mester, ez , a munkám egyáltalában nem . jwóiidhaió rendszeresnek és csak azolMF'a mh'ákdt fogom meg, amelyek nekem megtelelnek. Más vágányra térünk: milyennek látja ő, az irodalom legfőbb hangadója az általános irodalmi helyzetet.

— Istenem, az irodalom egy bizonyos pillanatban annyit ér, amennyire a nemzet gondolatvilágának abban a helyzetben méltó tolmácsa tud, lenni. Én azonban nem kívánom ezt a tézist tovább feszegetni. Magam sem szeretem, ha az iró kritizál, de egyébként az irodalom teóriájával nem foglalkoztam. Ezen tulmenőleg azt találom, hogy

a papirhiánv erősen sorvasztó hatással van különösen a fiatalabb irodalomra,

mert azelőtt az induló belletristák mégis csak a sajtón keresztül találhatták meg az első dicsőséget. Őszintén szólva nem is tudom elképzelni, ha a saját múltamat nézem, hogyan tudtam volna érvényesülni, ha a magam idejében annyira hónom alá nem nyúl a Budapesti Hírlap.

— Az irók egy részének kétségtelen nyomora még inkább súlyos dolog és ezen segíteni minden tényezőnek, államnak és társadalomnak

csakugyan elsőrendű feladata.

— Hangsúlyoznom kell, toldja meg okoskodását újabb kijelentésekkel Herceg Ferenc, hogy a trianoni állapot szellemi életünket is hova-tovább elzsibbasztja. A levágott országrészek mindenképpen elősegítették a fiatal tehetségekben való utánpótlást, most a magyarságnak sok erős forrása e) van vágva. Hogy többet ne mondjak, Kolozsvár, általán Erdély például «kitűnő sárkányvérfürdő» volt. Aztán ott van a Felvidék, a Bácska. Ugyanazok a yiszonyok állanak elő, mint a gazdasági helyzetben. Budapesten van ugyan tekintélyes írói gárda, de ha ez újabb vérmennyiségekhez nem jut, elsorvad. Nem is mehet ez igy soká, csattan fel a mester hangja és

én az életemet fenném rá, hogy a helyzet rövidesen meg is fog változni. • .

A népi irodalomra térünk. Persze, lehetetlen meghatottság nélkül gondolni vissza a kedves lángelmére, Gárdonyi Gézára. Mintegy varázsütéssel Herczeg Ferenc is pillanat alatt áhita- tos, lelkesedő olvasóvá lesz és hódo- latos szavakat ejt költőtársa magasz- talására. Micsoda ragyogó, mosolygó szép dolgok is — kiáltja — «Az én falum», a «Pöhölyék», a páratlanul bé ies «Karácsonyi álom», azután Emőke, Zéta, Jancsi fráter, Margit király- leány alakjai. Beszélünk arról, mekkora súllyal esett volna Gárdonyi a magyar történelem mérlegébe, ha egyéniségének szélességét és termőerejét á társadalmi élet. a politikai naggyáerc- södés szolgálatába állítja. De— csitt ne háborítsuk az apostol túlvilág) nyugalmát .

— Az újabb irodalom tagadhatatlanul bővelkedik talentumokban. Gárdonyi kofái veszte persze csak még

Apró darás lio huildogált, amikor a miniszterelnök vonatja a hódmezővásárhelyi állomáson megállóit. A jól fütött szalonkocsik száraz és fojtott levegője után szinte jól esett a friss levegő; amelyet a csípős szél hajtott félénk, mikor a fülke ajtajában hirtelen megjelent' Csizmadia András bátyánk hatalmas, szálas alakja. Ő volt az első képviselő, aki sietett a miniszterelnököt üdvözölni egy orosházi küldöttség élén.

Mig Hódmezővásárhely a komoly munka szintere volt, addig Szegeden, ahová vonaton utaztak tovább a vendégek, a pihenés kedves és derűs percei következték a fárasztó szónoklatok -után-. A szegedi íőispán, dr. Aigner Károly látta itt vendégül a miniszterelnököt és kíséretét teára bájos,fiatal feleségével együtt. A miniszterelnökön alig látszottak a fáradtság nyomai és különös érdeklődéssel tekintette meg a főispán könyvtárát, minden munkára megtéve a maga megjegyzéseit.. Az ember nem is hitte volna, hogy Magyar- ország miniszterelnökének, akinek válla ira egy ország sorsának intézése ne1 hezedik. honnan kerül annyi ideje, hogy ezekkel a komoly tudományos müvekkel ilyen benső ismeretséget kössön. Egyik folyóiratban érdeklődéssel lapozgatta azokat az oldalakat, amelyek a füzetben a pacifizmussal foglalkoznak,

— A pacifisták sem őszinték — vetette oda tréfásan — hiszen azt hiszem, nincsen az a pacifista a világon, aki ölni ne tudna a pacifizmusért. Már pedig, milyen akkor ezeknek a pacifizmusa ?

Nem mondunk egyébként újságot, ha megállapítják Bethlenről, hogy a legszeretetreméltóbb csevegők egyike. Minden érdekli, mindenhez hozzászól, mindenkit ismer, mindent tud és bálmiről esik szó, rövid, ■ de fűszeres és találó megjegyzéssel viszi tovább a társalgás fonalát. A politikát kivéve mindenről szó kerül, persze, a gazdákat érdeklő kérdésekről. Mint az időjárás, a takarmánykérdés, a fahiány, éppen úgy, mint a társaság aktuális pletykáiról, kártyacsatákról, kaszinói dolgokról, amelyeket Bethlen miniszterelnök köré sereglő urak tálalnak fel, mint érdekes újságot. Megtudtuk, hogy a miniszterelnök kitünően britgezik és már alakítják is a partit, ha sor kerülne rá a vonaton. Kiderül azonban, hogy a miniszterelnök nem játszik egy koronánál magasabb alapon és ezt őszintén ki is jelenti s nem titkolja meglepetését, amikor azt hallja, hogy az úri kaszinóban és az országos kaszinóban 50 koronába is játsszák point-jet.

De az idő halad é$ti vendégek türelmetlenül várják az indulásra szóló jelt, amely Pálffy Dániel halpaprikás vacsorájára szólítja majd őket. Tudni kell. hogy ezt a hal paprikást, amelyről már legendák keringenek Szegeden, Pálffy Dániel maga szokta főzni, csak

súlyosabbá tétté a népi irodalom helyzetét, de itt is vannak biztató fiatalok.

Sajnos, már csak néhány mondat, amelyet Herczeg Ferenc szájából hallhatok. Azt kérdezi tőlem, — ragyog fel arca, — hogy

milyennek látom a magyar jövőt?

— Hát igenis, optimista vagyok és tiszta meggyőződéssel hirdetem, hogy mi magyarok fölfelé megyünk.

Ezer és egy okom van rá, hogy ezt higyjem. ~

A nagyember közvetlenségével búcsúzik. Kinn, a borzongásosan sötét utcán botorkálva haladunk. Ha az iró ablakából fény nem vetődnék az útra, biztosan elbotlauánk, De onnan fényesség árad. És ez az energiaforrás láthatatlan erő gyanánt lendíti a magyar kart. parancsolja a magyar agyat előre és segít kimunkálni az országutat a/ hajnal világa felé. Farkas Sándor.

egy segítő társat véve magához,- az öreg Bittó bácsit, a híres szegedi halászt, akit egész Szeged ismer és szeret. Úgy látszik Gömbös Gyula fanatikus hive lehet a halpaprikásnak, mert ő az, aki legelőször figyelmezteti a miniszterelnököt az idő előre haladott voltára, mondván, hogy a szegedi úri kaszinóban, ahol a halvacsora lesz, már várják a vendégeket.

Az úri kaszinó nyári kert udvarán már, főzi Bittó bácsi a halpaprikásl. Piros pozsgás arcú, rámás csizmája, kék dolmányos, jól táplált zömök emberke Bittó bácsi, akinek valamikor hires halászcsárdája volt Szegeden és most szőlősgazda. Fején hatalmas bá- ránybőrsüveggel, kezében, nagy bádög- kanállal, szorgoskodik a három ótíási üst körül, amelyben rotyog már a hal- paprikás.

A vendégek, akiket a puszta földre helyezett karbidlámpa rőt fénye világit meg, kíváncsian állják körül Bittó bácsit, aki siet bemutatkozni: a ,<-r- Bittó - halász vagyok — mondja szerényen és már is kiuálgatjay #z urakat a halpaprikás levővel. . Teljenek megkóstolni, olyan jó ez, hegy aki ebből eszik, az üdvözöl. Merit az üstből s a kanalat először Bethlen miniszterelnöknek nyújtja, áhítattal figyelve, mint Ízlik a föztje. Az elismerő megjegyzéseket büszke öntudattal fo- gadja. Csak a borotvált arcú Besse- nyev Zénó évödik az öreggel. Valaki figyelmezteti a képviselők közül Bittó bácsit:

— Ez a sárosi követ Bittó bácsi, nézze meg jól, mert ez a legszebb ember közöttünk.

Bittó bácsi erősen megmuslrálja Bessenveyt és aztán csendesen, inkább a bajusza között jegyzi meg a képviselők hangos derültsége közben:

— A pofa szép, csak a bajusz hiányzik, s azzal tovább forgatja a hatalmas üstöket.

__ Mért nem kavarja meg, bácsi.'

— kérdezi tőle valaki.

— Nem politika ez, kérem—feleli találóan az öreg — azt lehet kavarni, de ezt csak forgatni szabad, nehogv lesüljön a hal.

Nugv gonddal rakosgatja az iisíök alá a fahasábokat és öt percnyi kedélyes diskurzus után katonás rövidséggel jelenti az uraknak:

— Készen vagyoni

El kell ismerni, hogv az öreg kitelt magáért. Nem volt a hal vár,során egyetlen vendég, akinek kétszer ne. merték volna tele a tányérját a pompás hal- paprikással. Annyira ízlett, hogv többen a vonatról is lemaradtak a halkocsonya kedvéért, amelyet azonban csak éjfél uláura Ígért az ör.eg. Azt már inkább csak a szegediek élvezték. De azok aztán bizonyára hajnalig;.

foiitika. a ftaípa

Q miniszterelnök a könyvtárban — Tbitló bácsi me$mustrátfa Tbessenyeit — ?iik maradtak olt ka/naUQ?

— A NÉP tudósítójától —