Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 17-es doboz

I XVI. évfolyam Kiskőrös, 1922 juiius 9 szám Társadalmi és politikai hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre...........................100 koron*. Fél évre ...........................50 korona. E gyes szám ára 2 korona. Felelős szerkesztő : Laptulajdonos-kiadók : Dr. Vékony Gábor. Szabolcs Testvérek. A lap szellemi részét illető közlemények a szer- . kesztőséghez, előfizetési dijak, hirdetmények és hirdetési dijak a kiadóhivatalhoz küldendők. . Nyilt-tér megegyezés szerint. — Telefon szám 7.* Petőfi nyakravalója. (Sz) Rövid hat hét alatt két vi- i téz tábornokkal is összezördült az ön­érzetes Petőfi az 1849-iki év elején. Előbb Vetter Antal tábornokra nehez­telt, meg annyira, hogy maga Kossuth sem tudta őt megbékíteni, majd Mé­száros Lázárral tűzött össze Vetter tábornok valami előléptetési kérelmét nem teljesítette a költőnek, aki erre „Egy goromba tábornokhoz* cimü költeményében kemény támadást intézett ellene. Ekkor Kossuth magá­hoz hivatta Petőfit, barátságosan fogadta és szeliden megfedte, amiért egy ér­demes, öreg tábornokról oly lealázó és sértő hangon nyilatkozott. Majd azt tanácsolta neki, hogy ne menjen a harc­mezőre, mert a hazának sokkal nagyobb szüksége van most tollára, mint kardjára. — Már elnök ur, én be nem teszem kardomat, ha csak nem kényszerítenek reá, — válaszolta Petőfi. Akkor is hajthatatlan maradt Pe­tőfi, mikor azzal érveltek előtte: egy kar csak egy kar az ellenséggel szemben, mig tollával ezer meg ezer újabb kart adhat a hazának. — A csatatéren még jobban lelkesít­hetem dalaimmal a katonákat, mint a befütött szobából, — felelte a költő megingathatlanul. Ekkor osztották be a költőt saját kérelmére Bem tábornok mellé, aki egy fontos jelentés kézbesítése végett február közepén Debrecenbe küldte Petőfit. Itt Petőfi Mészáros Lázár tábornoknál je­lentkezett, de az akkori katonai „Vor­schrift“ megsértésével nyakkendő és keztyü nélkül jelent meg a kihallgatá­son. Amint Mészáros ezt észrevette, nyersen rárivallt Petőfire: — Jelentkezzék ön szabálysze­rűen, — elmehet! Ez a rideg fogadtatás, a kicsinyes külsőségeken való nyargalózás nagyon elkeserítette a költőt és ebben az epigram­mában adott kifejezést érzelmeinek: Nyakravaló nélkül akarod megvédeni hazádat? Oh te szamár te, minő ostoba kép­zelet ez? Honszeretet, bátorság s más, mind kófioz, az a fő A katonában, hogy nyakravalója le­legyen. Mészáros Lázár, akitől én ezt ta­nulám, s ő Tudja, hogy a legfő hősben a nyak­ravaló, Mert hisz az ő hada, mely oly hös- leg megfutamult volt, Egytől egyig mind, mind nyakra­valóba vala. Nyakravalótalanok, takarodjatok a csatatérrül Éljen Mészáros s éljen a nyakravaló Az éles tollai megirt epigramma sok igazságot tartalmaz, de mindenki a köteleles függelem megsértését látta benne. Petőfi sietett is mindjárt levonni eljárásának következményeit és lemon­dott tiszti rangjáról Az . események további folyását sem akarjuk itt követni, csupán a nyak- ravalónak ismét feltűnt kérdését szeret- nők tisztázni. Egy bizottság gyűlésén, amelyen a Kiskőrösön rendezendő Petőfi-ünnep- ségekről tárgyaltak, került felszínre a nyakravaló — vasalt nadrág és kemé­nyített kézelő alakjában. Helyi közéle­tünk egyik sokat szereplő személyisége, aki úgy látszik mereven ragaszkodik a „Vorschrifthaz*, a vasalt nadrág és ke­ményített kézelő szükségét hangoztatva, tiltakozott az ellen, hogy a Petőfi-ün- nepségek rendezésénél olyanok is köz­reműködjenek, akik nincsenek kellő fi­gyelemmel a nadrág élére és a kézelő keménységére. Az Ízlések különbözők, sőt a latin közmondás szerint az Ízlésekről nem lehet vitatkozni, azt azonban mégis minden lelkifurdalás nélkül merjük állí­tani, hogy Petőfi szellemének megha­misítását jelenti a nyakravalóhoz ha­sonló formaságok vagy formátlanságok, a vasalt nadrág meg a keményített ké­zelő hangoztatása. Amennyire nevetségessé tette és elitélte Petőfi azt a bizonyos nyakra- valót, annyira kigunyolta és megrótta volna a nagy költő a nadrág élét is. Vagy tán a nadrág éle egyúttal a szel­lem élét is jelenti? Bajosan . . . Mi látjuk azt, hogy a Petőfi-kultusz iránt nagy fogékonyságot tanúsítanak azok is, akik kevés gonddal vannak a vasalt nadrágra. Tudjuk jól, hogy Kis­kőrös község képviselőtestülete, a nad- rágosok minden különösebb akciója nélkül, 100.000 koronát szavazott meg a Petőfi-szoboralap javára. Egyenesen hálátlanság számba menne tehát az, ha a Petőfi-ünnepségek rendezéséből bár­kit kizárnának a nadrágélre való hivat­kozás címén. Mindazok, akik hazafias érzelem­mel és a Petőfi-kultusz iránt kellő hoz­záértéssel bírnak, fogjanak végre össze és alakítsák meg az ünnepi-bizottságot. Mi ugyan •— Isten látja lelkünket — távolról sem vagyunk hívei a szaka­datlan bizottságesdi-játéknak, de ha már lennie kell, úgy: adj Uram Isten, de mindjárt! Gondolják meg az illetékes körök, hogy a fővárosi Petőfi-Táríaság, amely szeptember hó folyamán felkeresi mind­azokat a helyeket, ahol a költő hosz- szabb ideig tartózkodott, Kiskőröst szinte kihagyta programmjából. Tudomásunk szerint szeptember 8-án Kiskunfélegy­házán, 24-én pedig Aszódon lesznek nagyobbszabásu ünnepségek, de Kis­kőrös még nem szerepel ebben az or­szágos programmban. Magánúton tán folytattak már megbeszéléseket ebben az irányban, de hivatalosan még nem történt semmi. Ha tovább is ilyen tehetetlen mozdu­latlanságban maradunk, akkor megtör­ténhet velünk az a szégyenletes eset, hogy a Petőfi-Társaság majd lerándul ide ünnepséget'" rendezni és arra fneg- hivja majd Kiskőrös közönségét is, noha Kiskőrös községe maga a vendéglátó. Ilyen fura dolgot csak el tudunk majd kerülni. ' Lépjünk tehát a cselekvés terére minden nadrágéi és egyéb él nélkül! Dr. Dózsa Zsigmond. Mélységes gyász borult a kiskőrösi kicsiny református egyházra — mélységes gyász vigasztaló reménység nélkül. Dr. Dózsa Zsigmond jogtudor, a kiskunhalasi refor­mátus főgimnázium vallástanára, az igaz­gató és egyháztanács tagja s a kiskőrösi református kis egyház szeretett lelkipásztora f. hó 3-án reggel 3 órakor rövid, de súlyos szenvedés után visszaadta Teremtőjének sok alkotásra hivatott lelkét. Zokogásba fülé jajszóval mondhatja el a kiskőrösi reformá­tus egyház (minden, hiv« : „Leesett fejünk­nek ékes koronája' Vezér nélkül maradt a hívek serege s azt a nagy űrt, mely dr. Dózsa Zsigmand halálával támadt a virágzásnak indult egyház életében, nagyon de nagyon nehéz lesz betölteni. Mert az é lelke össze­forrott az őt mélységesen szerető és tisz­telő hívei leikével s az ő szerető szava, út­mutatásra lett volna hivatva, hogy erőssé, naggyá és gazdaggá tegye a kicsiny de tö­rekvő egyházat. Az az idő, amit a kiskőrösi egyház élén töltött, mint lelkipásztor — soha el nem múló szeretettel van beírva az egy­ház élet-könyvébe s ha valamikor naggyá lesz a kicsiny egyház — az érdem mindig r

Next

/
Thumbnails
Contents