Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 17-es doboz
Versenygés folyik arról, hiába van már el is döntve, hogy melyik városé legyen a dicsőség, hogy ott született Petőfi. Nyugodjunk meg abban, hogy mindeniknek dicsősége, ha valamiképpen köze volt Petőfihez, és konstatáljuk azt, hogy az igazi elsőbbség azé, a hová Petőfi szelleme betér lakni, hogy mindig ott legyen. És ebben, mi tagadás, Kiskunfélegyházáé az elsőbbség. Ez az izig-vérig magyar város elhódította magának a segesvári nagy menekültet, a Petőfi-szob- rot, melyet szeptemberben fog a városháza terén felállítani s országos ünnep keretében leleplezni. És ez esemény megtöltötte a várost és lakóinak lelkét lelkesedéssel és a nagy lantps kultuszával. Első stációja ennek a kultusznak holnap lesz, március 15-én. Egy Petőfi-bizottság dolgozik ott permanenciában, a város határozatokat hoz, az iskolák, az egyházak az ügy7 szolgálatába felsora- j koznak, a rendesen négy oldalon megjelenő Félegy- ! házi Hírlap holnap egy tizoldalas ünnepi számol | ad ki, a város falain plakátok jelennek meg lendületes versekkel, és természetesen ünnepi előadás következik, a hol a fiuk szavalnak, muzsikálnak, a tanárok tanulságos, a lelkészek lelkesítő beszédeket mondanak s a daloskörök (Petőfi Daloskor és Polgári Daloskor) Rákóczit, Himnuszt és Mi1 1 1 atyánkot énekelnek. Megnyitóbeszédet mond Porst Kálmán dr. főgimnáziumi igazgató, a ki a bizottság munkáinak is úgyszólván lelke, ünnepi beszédet 'Németh Antal főgimnáziumi tanár, záróbeszédet j Kovács Dezső postafőtiszt. A plakálot Petőfi kis t arcképe díszíti ezzel az idézéssel: Ez a város születésem helye. Félegyháza, 1848. A versnek, mely lendületes prológja az ünnepnek, s mely a plaká- i tot is megnyitja, tudlunkkal Kneffel Béla, a leglelkesebb Petőfi-entuziaszta a szerzője. A nagy ünnepet bet ár ja a Petőfi-'ház emléktáblájának meg- 1 koszorúzása, a hol már csak az ifjúság, az összes tanintézetek a Petőfi-önképzőkör vezetésével szerepel s hárman fiuk, nyilván az önképzőkör matadorjai, viszik a szót szavalattal és beszéddel. Természetesen, nincsen minden városnak Petőfije, de sok városnak van érdemes szülöttje, a kinek jegyében s szelleme égisze alatt az illető vá- 1 ros kultúrái egységbe olvadva, nyomába léphet Fél- egvházának, a hol ezentúl már, úgy látszik, városi ’ . hagyomány lesz, hogy Petőfi szelleme, emléke éljen ! a köztudatban. Milyen országos ünnep kerekedhe- l ) tik azután egyszer — mondjuk — tizévenkint meg- i 1922 máiéi & 1922 március 15. ismétlődve, ha az ilyen városok, mindig más-más városban kongresszusra gyűlve, lelkesedésüket egy mással közölnék, lelki kincseiket Kicserélnék és a nemzeti művelődés oltárán az egész országot bevilágító tüzet gyújtanának! v:
