Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 17-es doboz
2 UJ Nemzedék Csttttrflfe, 1928 december 20. Tömegsírra bukkantak egy Klotild- utcai bérház építkezésénél Eddig ötven emberi csontvázat ástak ki a munkások — Az Uj Nemzedék tudósítójától. — (A vezércikk folytatása.) azt is jelentené, hogy nekünk nagyobb mértékben, mint eddig, kellene a francia kormány támogatásának megnyerésére törekednünk. Ha tehát erre az útra reálépünk, akkor ez az elhatározás uj külpolitikai orientációt jelentene. A másik ut, amelyet követhetünk, a nyugodt és türelmes várakozás mindaddig, amig az európai politika nem nyer olyan alakulást, amely Magyarország politikai céljainak előmozdítását és e téren eredmények elérését lehetővé teszi. Ez az ut hosszú nt. Nem számítható ki, hogy egyáltalában fog-e célhoz vezetni és még kevésbé tudnók róla megállapítani, hogy mikor fog erre kedvező helyzet kialakulni. A várakozás azzal a rizikóval is jár, hogy időközben azok az elemek, amelyek ma még bizonyos vonzódást éreznek a magyarsággal szemben, el fognak idegenedni tőlünk. Viszont egészen bizonyos, hogy ha egyszer ilyen kedvező helyzet előáll, az a magyar külpolitika cáljaluak sokkal messzebbmenő megvalósithatását jelentheti. Ez a politika arra kényszerit * bennünket, hogy elsősorban azoknak az államoknak sorában keressük barátainkat, akik a maguk részéről szintén nem tartják megváltoz- tathatatlanoknak a békeszerződéseket és a maguk részéről is oda törekszenek, hogy a szerződéseken alapuló viszonyok egyik-másik pontban megváltoztattassanak. A mostani pillanatban alig van szabad választásunk a két ut között, amelyre léphetünk. A szomszédokkal való megegyezés lehetősége ma nem áll olyan világosan előttünk, hogy arra ma komolyan törekedhetnénk. Legjobban bizonyítják ezt saját tapasztalataink. 1926- ban pL Jugoszláviának felajánlottunk bizonyos politikai közeledést, mert Magyarország kormányzójának mohácsi beszéde nem volt másként értelmezhető. De mindaz, amit javaslatba hoztunk acélból, hogy ez a közeledés testet öltsön, a szerb kormány ellenállása folytán meghiúsult Nem volt hiány barátságos nyilatkozatokban szerb részről sem, de azért lehetetlen volt még olyan pusztán demonstrativ jelentőségű megállapodásokat is elérni, amilyen pl. egy választott biró- $ágt szerződés lett:, volpa., Természetesen még kevésbbé lehetett kilátás arra, hogy megegyezésre jussunk azokban a lényeges kérdésekben, amelyekben a békeszerződés által teremtett helyzetet közös elhatározással újból fontolóra kellene venni azzal a célzattal, hogy a helyzetből kiküszöböljük mindazt, ami ma köztünk és Jugoszlávia között ellentéteket okoz. Néhány évvel előbb hasonló tapasztalatokat tettünk Csehország kormányánál is. Ilyen körülmények között ma csak elméletileg van módunkban a két politikai irány között választani, amely lehetségesnek mutatkozik. Valójában és gyakorlatilag csak egyetlen utunk van: a türelmes kivárás útja. A Dráva szabályozását sűrgettéK a felsőház mai ülésén-- Az Uj Nemzedék tudósítójától — A felsőház ülését ma délelőtt féltizenegy órakor megcsappant érdeklődés mellett nyitotta meg Wlassics Gyula báró elnök. Az elnöki előterjesztések után áttértek a napirend első pontjára, az Olaszországgal 1928 július 4-én kötött állategészségügyi egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalására. A javaslatot a felsőház általánosságban és részleteiben változatlanul elfogadta. A napirend következő pontjáról, a vízi beruházásokról szóló törvényjavaslathoz elsőnek Igaz Béla pécsi kanonok szólt hozzá. — Az előttünk fekvő törvényjavaslatban, — mondotta — csak azokról a vizi beruházásokról és munkákról történik gondoskodás, amelyekre okvetlenül szükség van és nem öleli fel az összes vizimunkákat. Mivel azonban igy is nagy célt szolgál, örömmel üdvözlöm, mert a magyar rög szeretető csillog ki belőle. Ezután a Dráva szabályozásának hiányosságait emliti fel. A drávamenti mocsarak egészségügyi hátrányáról beszél és arra kéri a földmivelésügyi minisztert a drávamenti lakosság nevében, mielőbb intézze el a sürgős teendőket, amelyekért hálásak lesznek. A javaslatot elfogadja. A következő szónok Szőke Gyula. Szőke Gyula a Párkány és Győr közötti Duna-rész szabályozását sürgeti, amelyet szerinte akkor is végre kell hajtani, ha az összeg túlhaladja Is az erre a célra szánt beruházási feszeget. A Klotild-utcának Szemere-utcával és Honvéd-utcával határolt részén pár héttel ezelőtt hatalmas bérház építkezési munkálatait kezd ték meg. A földmunkálatok során ma délelőtt emberi csontokra akadt az egyik munkás. Felfedezéséről jelentést tett a munkavezetőnek és csakhamar hatalmas tömeg nézte nagy érdeklődéssel a kiásott emberi csontvázat. A munkavezető ntasitására a munkások tovább folytatták a felfedezés helyén az ásást és pár centiméteres földréteg eltávolítása után egy hatalmas üregre bukkantak, amelyben szépen egymásmellé helyezve feküdtek az emberi csontok. Természetesen ezek a csontok már nem alkottak egységes csontvázakat, hanem részekre hullva feküdtek. A csontok fekvéséből meg lehetett állapítani, hogy tömegsírt fedeztek fel, amelybe szabályosan egymás mellé fektették a holttesteket. A csontok már. régóta lehetnek a földbe elásva, mert legtöbbjük már az első érintésre szétporlad. Az emberi csontokot a munkavezető utasítására nagy halomban gyűjtötték össze és ér- tesitették a hatóságokat erről a felfedezésről, összesen ötven csontvázat emeltek ki ma délig. A tömegsír felfedezésével kapcsolatban érdeklődtünk a városházán, ahol Gárdonyi Albert főlevéltáros a következőket mondotta: — A Klotild-utca és Szemere-utea környékén a XIX. század elején köztemető volt. — A köztemetőt először a Deák-tér mellett helyezték el, ezt a temetőt azonban az építkezések miatt a XVIII. század végén megszüntették, magát a temetőt pedig kihelyezték a külső területre. A XIX. század elején érkeztek el arra a helyre, ahol most a csontvázakat találták, tehát a feltárt sírok legalább száz évesek, Abban az időben, mikor a temető létesült, a városnak ez a része teljesen puszta terület volt. A beszédidő korlátom zása a Ház előtt — Az Uj Nemzedék tudósítójától — Zsifvay Tibor elnök tizenegy óra előtt nyitotta meg a képviselőház mai ülését, amelyen Bethlen István gróf és Vass József is megjelent. A házszabályrevizió részletes vitája során a 154 szakaszt vita nélkül elfogadták. A beszédidő korlátozásáról szóló 155-ik szakaszhoz Örffy Imre terjesztett be módosítást, amelynek órtlemóben a korlátozás a miniszteri előadói és inditványozói beszédekre nem vonatkozik. A 158-ik szakaszt, amely a névszerinti szavazásról szól, Örffy Imre módosításával fogadták el. A 16T. szakaszhoz Tomcsányi Vilmos Pál szólt hozzá, aki a kisebbségi indítvánnyal szemben az angol rendszert védelmezte. Köveket zúdítottak egymásra két szomszédos ház lakói — Az Uj Nemzedék tudósítójától — Valóságos kőcsata zajlott le ma délelőtt a Jász-utca két szomszédos ház lakói között. A Jász-utca tizenegy számú házban lakik Skriba János fuvaros családjával együtt. Szomszédjuk Dinics János és Artur, akik szintén fuvarosok. A két család már régóta rossz viszonyban van egymással és már egész megszokott a szóváltás közöttük. Ma reggel Jemniczki László lakatossegód, Skribáék másik szomszédja összeszólalkozott Skribdnéval. A vitába beleavatkoztak a Dinics-Rvérek. A vita csakhamar tettlegességé fajult, mert a verekedő felek néhány pere múlva már az udvaron található nagy köveket zúdították egymásra. Skribáné segítségére sietett a közelben lakó Schwarz Ábrahámné, akit szintén ostrom alá vettek a harcolók. Schwarzné és Skribáné súlyos sérülésket szenvedett és amikor az előkerült rendőrök véget vetettek a csatának, mindkettőt beszállították a Eókus- kórházba. Jemniczki Lászlót és a Dinics-Rvé- reket pedig előállították a főkapitányságra, ahol őrizetbe vették őket. AZ ÉRTÉKTŐZSDE kezdő árfolyama: Irányzat: tartott. A forgalom uapról-napra voníatottabbá válik, mert az érdeklődés egyre jelentéktelenebb. A söripari értékeken kívül a legtöbb részvény tegnapi ár- nivóján mozgott. BANKOK. Angol-Magyar (98) 93. Nemzeti Bank í231.6(1) 231.50 231.60. Kereskedelmi Bank (116.50) 116.50. Magyar Hitel (83) 83. Leszámítoló Bank (95.80) 95.70. Hazai Bank (60) 60. Olasz Bank (75.50) 75.50. BÁNYÁK ÉS TÉGLAGYÁRAK. Bauxit (296.50) 296 295. Salgó (61.60) 61.60 61.40 TJrikányi (137.50) Alt. Kőszén (798) 799. KÜIÖNFÉLE VÁLLALATOK. Gumi (75)—76. Részv. Sör (134.50)—136. Gschvvirdt (200.80)—201.50-203. Izzó (102) —102. Magyar Cukor (153.30)—152.70. Georgia (12.50)—12.50. Nova (53)—53.10. Levante (15.50)—15.20. Ofa (121)—120—12L Nasici (183)—1S4. Nyilvános vezetéssel szánjanak magukba a nemzet becsülete ellen vétő irők ——— Beszélgetés Pékár Gyulával a kommunizmust támogató írók redkt(válásáról — Az Uj Nemzedék tudósítójától. — A világnézetek és politikai irányok hullámzása az elmúlt szomorú időkben átviharzott az irodalmon és a művészeten is. Sajnos, a magyar irók és a művészek közül igen sokan akadtak, akik azt a nagy világnézeti és politikai viz* és vér* özönt, amely 1918-ban és 1919-ben a magyar gloonst elborította, nem úsztak meg ép vitorlákkal. Pedig, ha a nemzet valakitől ^ elvárhatta azt, hogy a legkritikusabb órákban igaz magyarként maradjon meg őrhelyén, az a magyar iró és a művész volt, akinek minden időben ti nemzeti eszméből és a magyar fáidból Kellett ihletei merítenie, Tíz évvel a két forradalom sok lelki hajótörése után, a legtipikusabb magyar bűn, a könnyenfeledés jóvoltából hovatovább az a szellem lcsz_ uralkodóvá az irodalomban és a művészetben, hogy azok, akik magukat kompromittálták, ismét napfényre merészkednek és nyilvánossághoz jutnak, ünnepeltetik magukat és ismét a közvéleményt merészkednek irányítani. Az emberek úgy gondolnak vissza a tiz év előtti időkre, mintha semmi sem történt volna. Ki emlékszik például ma már arra, hogy Szabó Dezső „szellemi munkás elvtárs“ kommunista Írásaiból szemelvények jelentek meg a vörös uralom lapjaiban, s hogy Szabó Dezső akkoriban tekintélyes összeget vett föl szellemi munkásságáért. Figyelembe veszi-e valaki, hogy Móricz Zsigmond, akit mostanában a Nemzeti Színház Kamaraszínháza is nyilvánossághoz juttatott,t s aki, ha a jelek nem csalnak, még a Nemzeti Színházban is színre kerül, közel hatvanötezer koronát kapott a proletárdiktatúra idején és Hamburger elvtárssal kommunista propaganda körúton is járt. Különböző irodalmi csoportosulások, illetve átcsoportosulások történnek, ahol konzervatív, liberális és volt kommunista iró egymás mellé kerül s hangok hallatszanak, hogy még a konzervatív Kisfaludy Társaság is nyissa ki kapuit például Babits Mihály előtt. ízelítőnek ennyi is elég ahhoz, hogy megdöbbenje vegyük észre az igazságot: azok az irók, akik kompromittálták magukat a kommunizmus alatt, a közéletben és az irodalmi életben is egyre nagyobb szerepet foglalnak cl. Ennek a visszás Ó3 csak a magyar könnyenfelej- tésscl magyarázható jelenségeknek láttán, szükségét éreztük annak, hogy fe1- keressük Pékár Gyulát, a nagy irót, a Petőfi Társaság elnökét, aki éppen a kommunizmus után következő nehéz időkben volt miniszter, majd későbben kultuszállamtitkár s akinek éppen ebben a nehéz és felelősségteljes állásában alkalma volt megismerni a kommunizmus alatt Írom -• ittá.t írok és művészek aktáit. Pékár Gyula, aki akkoriban is komoly hitvallással és férfias bátorsággal intézte a fegyelmi ügyeket a kultuszminisztériumban, a kommunizmusban vétkes irók bűnéről és az esetleges bünbocsá- nafról a következőket mondotta munkatársunknak: — Távol áll tőlem az a szándék, mint ha örökre meg akarnám bélyegezni ezeket az Írókat. De azt még sem lehet engedni, hogy ezek az emberek egyszerűek nemzeti sziliekbe öltözzenek át. A legkevesebb, amit meg lehet követelni tőlük, az, hogy tegyenek akármilyen ítélkező fórum, vagy testület előtt vallomást, amelyben, úgy mint a katolikus egyházban i régente szokásos volt, nyilvánosan kijelentik: FeecavU. Vetkeztem! — Jelentsék ki nyilvánosan, hibáztam, bocsássanak meg nekem. Ez volna a legférfiasabb eljárás, nézetem szerint, amely lehetővé tehetné azt, hogy a megbotlott irók ismét bekapcsolódjanak a magyar életbe. De azt mégsem lehet megengedni, hogy egyszerűen, mintha semmi sem történt volna, szó nélkül a vörös rongyok helyett, most nemzeti színekbe öltözzenek át és ünnepeltessék magukat. Ezzel Pékár Gyula tulajdonképen el is mondta véleményét a kommunizmusban szerepet vivő és most az irodalomban újra felbukkanó Írókról. Megkérdeztük még, mi a véleménye a sokat emlegetett színházi válságról és a mai magyar színpadról, amely elfeledkezik nevelő feladatáról és tisztán üzleti alapra helyezkedik. Pékár Gyula kérdésünkre a következőket mondotta: — A magánszínházaknak jogukban áll, sőt üzleti szempontból érdekük is, hogy a közönség ízlésével erősen számoljanak. De az állami színházak soha sem konkurálhatnak ebben a magánszínházakkal. Minden ország nemzeti színházának és igy a mienknek is megszentelt hagyományai vannak, amelyekből semmit sem volna szabad engedni. — A Nemzeti Színház templom és templom marad akkor is, ha csak egy ember látogatja. A Nemzeti Színház legyen otthona Shakespearenek, de ne Sharvnak. Ez ellen nem lehet példának felhozni a Theatre Francáis-t, mert a Theatre Francois, ha kísérletezik is a Molicre szellemétől elütő írókkal, mégis csak Möliérc hagyományaiból él. Nagyon szeretném, ha a mi Nemzeti Színházunk is magyar vonatkozásban hasonló irányban működne, A Nemzeti Színház soha se legyen bulvár-szinház. Itt bizonyos szerzők müveit nem is volna szabad előadni, csak azokét, akik legitim utódai a régi hagyományoknak, amint Sarcey mondja „dans les grandcs traditions“. A Shaw-kultuszt nem is értem. Maró szatíráját és cinizmusát könnyen kivétheti magából az egészséges Anglia, de vele kísérletezni a mi beteges társadalmi viszonyaink között és darabjainak szellemével növelni az amúgy is túlzó budapesti cinizmust, — nem szabad.
