Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 17-es doboz

6

Sxb&szr

1921 OKTÓBER 23 VASÁRNAP

Miképpen ünnepelje a magyarság Petőfit?

Rákosi Jenő, Herczeg Ferenc, Heinrich Gusztáo, Berzeviczy JHhert, Négyessy

László, Ferenczy Zoltán nyilatkozata

■— A Szózat tudósítójától —

Hervadó lombok, sápadó napsugarak, hidegülő szelek jelzik a tél közelietek Rövid néhány hét, pár hét múlva ránk (köszönt ez év Szilvesztere. És emlékezzünk a száz év előtti Szilveszter éjszakára, melyen egy alföldi házacska bölcsőjében, isteni szikra titkos ragyogásával a lelkében, gügyögő kisded nézett az uj világba, amelybe csöppent. Körülötte szendergett a magyar rónaság és ah, bizonyára gyönyörűséges sejtelem borzongása rázta meg a róna ólmát. Az idén Szilveszter órájában kerek egy évszázada lesz, hogy megszületett Petőfi Sándor. Jött, viharzott, mint a termékenyitő nyári orkán, zengett, mint a csalogánytól hangos bűvös liget és eltűnt, mint egy dalolva ellobbanó égi meteor. Mit népe ezer éven át érzett, remélt, vágyott, szeretett és szenvedett, az az ő tündéri kobzán mind felujongott, felsírt s az Alföld aranyos hullámzó tengere, a magyar folyók, roskadó csárdák, a magyar mult, a magyar szabadság, a magyar föld és a miagyar ég kitárta szerelmes odaadással előtte a maga édes és tündöklő arculatát és fölfedte rejtező kincseit. Legyen az elkövetkezendő év a lelkesedés éve, a diadal, az öröm ünnepe, szóljon minden hegedű, minden dalos madár, minden öreg ember és apró kölyök, a pusztai szél és a vizek zúgása, a virágok susogása és az őserdők zengése az ő hallhatatlan nagyságáról. Ez ország, mely most letiporva, szétvagdalva, vérző sebeit ápolva a porban hever, az ő nevével kelljen fel diadalmasan Anteusként. Legyen jövő évi Petőfi-ünnepünk a magyarság második honfoglalásának ragyogó kezdete.

Az isteni gondviselés csodáját és gigászi nagyságát látom abban, hogy a nemzet borzalmas helyzetében, a legnagyobb bukás után, mintegy ia feltámadás reménysugaraként, ideadja nekünk a Petőfire való emlékezés hé- roszi ünnepét és' élőnkbe áll legendás fényben, a nemzeti próféták tündöklő palástjában Petőfi Sándor alakja, hogy halála után is soha el nem mtuló csengésű szavával a maga halhatatlanságát beleöntse a nemzetébe. En- jiek a Petőfi-ünncpnek a költő emlékéhez méltónak kell lennie. Miként lehet a grandiózus gondolatot megfelelőbben valóra vájtam, hogy lehet az ezeréves haza összes magyarjait ez ünnepségben egybefogni? Fölkerestük irodalmunk vezető személyiségeit, kik bizonyos fogalmat jelentenek. Rákosi Jenőt, a magyar publicistika koronázatlan fejedelmét, Ilerczeg Ferencet, a kimagasló Írót, Heinrich Gusztávot, az Akadémia volt főtitkárát, Beöthy Zsoltot, a Kisfaludy Társaságnak, Berzeviczy Albertet, az Akadémiának elnökét, Négyessy László irodalomtörténetirót és Ferenczy Zoltán Petőfi kutatót, hogy nyilatkozzanak, miképpen képzelik a centennárium .ünnepélyét? Kőrútunk eredményeként a nyilatkozatok alább következnek. Mindenik nyilatkozat megegyezik abban, hogy az ünnepségek súlypontja egy rendkívül olcsó és lehetőleg tökéletes Petőfi-kiadás kell, hogy legyen. Egyéb részletekben eltérések mutatkoznak, mert sajnos, bizonyos irodalompártpolitikai szempontokat még ilyen hatalmas eseménykor sem tudunk levetkezni. Sajnosán nélkülözzük Beöthy nyilatkozatát, melynek megtételében a pillanatnyi rosszulléte akadályozta.

Rákosi Jenő

— Nem ünnepség kell a magyarságnak ma, hanem munka. E rettentően szétmetélt ország nem tószfokat, cécókat, hanem fürge, serény, komoly, kitartó és teremtő munkát vár a fiaitól. Ha ünnepeljük Petőfit, történjék ez olyan formáhan> mely a munka géniuszának a diadala. Tanuljuk meg Petőfitől, hogy a hazaszeretetnek az a le'gigázibb megnyilvánulása, ha nemzetünkért dolgozunk. Úgy vélem, az lesz a legszebb Petőfi-, üininepünk, ha a jövő jubileumi év alatt dereka- sqlibán markolja meg ki-ki a maga mestersége szerszámát, a földuiives az _ ekeszarvát, _ író a

tollát, iparos a kalapácsot üdvös vo]na> ha nzo- kát az ünnepségeket, melyeket rendezni fognak országszerte, egy centrális, mindeneket egybefogó tekintély ifáhyilaiKi, hogy megad/a azok egységes jellegét. Az, amit a Petőfi-Társaság akár rendezni, regények’ alka mi szjndaranok. aktuális novellák megir'itási, az a Petőfi ünneplése grandiózus gondoláiéinak paródiáig csupán. Egy önképzőkör lesz ilyeneket. Végzetesen kísért nálunk ilyen .alkalmakkor az, hogy míg egyrészt egyesek saját szemeivök elürelolását és szerepeltetését akarják elérni, másrészt a nagy tömegek nem látnak semmit, csak a jubileumok szokott élesépeit külsőségeit s ezeknek a számára a jövő év nem is jelentene mást, mint futó hangulatot. De zécóra nincs szükség és stréberekre sincsen szükség. Akad majd mégis egy bizonyos százalék, amely maradandó kinccsel fog bucsut- venni a centennárium esztendeiétől, mert ezek a kev esek lelki drágagvöngyöket lelnek benne.

— Petőfit oda kell adni a magyar népnek, jó, iziéses, beszédes kiadásban, mert Petőfinél szebben senki sem tudja dicőiteni és megismertem Pvtűttt:—,r~

— A levagdalt országrészek magyarsága? — ha nem fogják torkon, meg fog szólalni magától,

t \ - - i „• '!

Berzevíozy Jllhert

■— Semmi tudomásom nincs egyelőre arról, hogy Petőfi centenmáriumának országos megünnepléséi« központi intézőbizottság alakul. Kultujrintézmányeink mindegyike, így a Tudományos Akadémia, Kisfaludy-Társaság, Pe- tőíi-Társaság legjobb érőinek sorompóba- állitásával fog egy ünnepi- diszülés keretein belül áldozni Pelőfi halhatatlan", emlékének, beszéddel, ódával 'dicsőítik a nemzet tündöklő lantosát. Legyen minél több Petőfi-ünnep. Ünnepeljék őt az ískölásgyérekek és az ősz tudósok egyaránt. Az ötlet, hogy e liagv nemzeti ünnep alkalmából megfelelő Petőfi-kiadásról gondoskodjunk, mellyel elárasztanánk az egész országot, ellátnánk minden magvar házal, nagyon széip és magasztos terv, de kétségkívül nagy anyagi'áldozatot jelent. ‘ \

— Hogy miképpen lehetne az elszakított részek magyarságát belevonni az ünneplésbe? — nVllVrTé'nTeS s csaknem megoldhatatlannak tetszik előttem. Az bizonyos, hogy a Petőfi centenná- riiuna magasan kiemelkedő világirodalmi ünnepi esemény’ az elszakított részek magyarságát pedig a trianoni békéiben lefektetett kisebbségi jogok alapiján is megilleti az, hogy részt- vegven. rendezhessen PeffWPÜftftépséReket. Mily

’ gyönyörű is volna az, há Kassán, Kolozsváron, Pozsonyban, Temesváron, a többi, idegén kézibe mWnriöSjyaf nagyvárosban ugyanabban g? órában Petőfiről szólnának magyar ajkak. Sajnos,

’ 'nagyon kötés. bőgj’ ezt az ottani uiralom megengedné-e. Ami pedig art a kérdést illeti, hogy a Petőfi-ünneppel kapcsolatos irodalmi müveket eljuttathatnánk őhozzáiuk, arra a szomorú esetre hivatkozom, hogy még az Akadémia legutóbbi éveinek tisztára tudományosjellegű magyarnyelvű kiadványait sem engedték be a parancsszavuk alatt álló területekre az oláhok, szerbek, csehek. Ebben az ügyben az Akadémia már fölirattal is fordult a magva? kormányhoz és kérte, liassop oda diplomáciai utón. .hogv e lehetetlen állapotok végre megszűnjenek.

Herczeg Ferenc

— Petőfi annyivá nemzeti költő, hogy ünneplése igazi nemzeti ügy. Az országos Bízott-' sárban lieTvét 'kel! adni az irök mellett a magyarság minden rétegének, főleg az ifjúságnak, amelynek mindenkor képviselője volt, a katonáknak, akikkel együtt harcolt és meghalt, a magyar népnék. melvet olyan jól ismert és olyan nagvon szeretett és az ipari munkásságnak, melynek ma is a legkedvesebbik magyar költője.

— Attól tartok, a magyar földön osztozkodó idegen államok a maguk területén nehézségeiket fognak támasztani a Petőfl-ünnpplésinek. Az ő szempontjukból ezt meg is lehet érteni, hiszen Petőfi olv markáns és tökéletes képviselője a magvar Gondolatnak, hogy maga felér egy hadsereggel. De ha el is tiltják a perifériákon a Petőfi napot, azért ott is meg fogják ünnepelni. Kern kell*hozzá egyéb, mint idejében megjelölni azt a napot és azt az órát, midőn minden magyar a .határukon ináén, .és túl egy Petöfi-verset

olvas vagv legalább is Petőfihez emeli gondolatát.

— Petőfit nem akkor ünnepeljük meg, legméltóbban. ha mi szólunk hozzá, hanem akkor, ha őt szólaltatjuk meg. Tehát olcsó, de igazán olcsó, népies Petőfi-kiadásokat kérünk, a színházakban, az iskoláikban, az irodalmi társaságokban pedig Péföfi-szávalatokat.

Heinrich Gusztáo

Minél többféle módon ünnepeljük Petőfit, annál jobb. Szerintem, ha egy nagy országos centrális bizottság alakulna, ennek a tevékenységé kimerülne abban, hogy egy diszülést rendezne és azzal fuccs. Iha ellenben a zösszes nagy irodalmi kultúrintézmények, iskolák különböző időszakban áldoznak a Petöfi-kegyetetnek, ezáltal állándünn élwentartják a Petöfi-kultusz szellemét. Egy jó Petőfi-kiadás volna a legfontosabb különbén, smaly egiy-két koronába kerülne. Ehhez természetesen kellene vágy kétmillió korona, de azt hiszem, ha osalk a TÉRjS- hez fordulnánk is, az a legnagyobb szívességgel és áldozatkészséggel ajánlaná föl ezt az összeget. A nagy költőt méltató igazán tartalmas és megfelelő tudományos munka megjelenése is igen üdvös volna, ügy tudom, fiatal irodalom- történetiröink legtehetségesebb lógja» Horváth János irt is egy kritikai Petőfi-életrajzwt, Te- miijük, hogy ez a mitáka,' megjélőíiven 0 cen- tennáriüm évében, Petöfi-irodalmunk igazi nyeresége tesz. A népszerű olcsó Petőfi-kiadás sajtó alá rendezésére is vélemémvem szerint Horváth János a leghiyaíqtf.ibb. Az. amit a ’teíofi- TTársasái? tepyez. Petőfi-reeériv, Petőfi-dráma és Petőfi novellák megiratása, az nem egyéb, mint e páratlan irodalmi ünnep gondolatának kikarikirozása. Az ä báj, hogy ilyenkor mindig akadnak szereplési viszketegségben szenvedők, smiikászok. kük fürgén ajánlkoznak és kiabálnak, a többiben rendesen nincs meg a kellő bátorság ahhoz, hogy ä szemükbe vágják azt, hogy szamárságot beszélnek és leüssék őket. Ami az elszakadt részek magyarságának az ünnepiéibe való beteVonását illeti, ez politikai dolog. A kormánynak keilene föllépnie, Bethlen miniszterelnöknek és BánfTy külügyminiszternek, hogy a ciphek, szerbek, oláhok ne akadályozzák meg öltnek az irodalmi ünnepnek a megszállott részek magyarságai általi megtartásiát. Hiszem, hogy a kormány diplomáciai lépésének meglesz a maga sikere.

11 Ferenozy Zoltán

— Tudom, Petőfi centennáriumánalk legfon t o safifTrriomen túrna az volna, ha egy hibátlan és minden izében megkapó- Petőfbkiadást bocsát- hatnánk a nemzet ölvásioiaszfolára, ha 'nem i$ teljesen ingyen, de öt-tiz koronás alacsony áron, mert mig egyrészt a régi olcsó' és jó Petőfi-kiadá- sok már teljesen eltűntek a könyvpiacról, a most napvilágot Tájolt Vojriovich-féle Petőfi 480 korona, ilyen drága könyvvel pedig neon tehet népszerűsíteni. A Petőfi-Társaság tervbe is vette még régebben, hogy megajandekozka a nagyközönséget ezzel az olcsó Petőfivel, csakhogy egy ilyen vállalkozás kétmillió koronáiba kerül, ehhez pedig a társaságnak pénze nincs. Ugv akartuk megoldani a kérdést, hogy Hegedűs Lóránt kimenjen Amerikába, propaganda körúton adakozásra szólítva fői az amerikai magyarságot; ezen az utón 50,000 dollár bevételre számítottunk. Sajnos, Hegedűs Lóránt ma beteg. A legcélravezetőbb az volna, ha egy kiadói szindikátus alakulna a Petőfl-kiadásra s ez a szindikátus a magyarság egyetemességének áldozatkészségére támaszkodnék. Bizonyos, hogy igen sokan fognak alkalmi müveikkel előállni Petőfi százéves születési évfordulóján, megjósolom, az életrajzoknak, tanulmányoknak, értekezéseknek, kritikai méltatásoknak özönvize szakad ránk a jövő évben, pedig Petőfivel nőm elég csak agy, alkalomszerűen foglalkozni. Én egész életeimet szenteltem Petőfinek s az én Pietőfi-életrájzom a maga nemében a legjobb munka,' amely után már néni lehet újat Írni Petőfiről.

Ami az ünnepségek centrális irányítását illeti, azt hiszem, egyik vezető kulturális intézményünk .sem engedi át a vezetés hegemóniáját ä másiknak. A Petőfi-Társaság programját Pékár Gyula már elnöki beszéde során ismertette. Elismerem, hogy a megrendelt Petőfi-regény, színdarab, novellák nem lesznek irodalmi remekművek, de szerintem ez is egy módja a hódolatnak, hogy Petőfiről iratunk, A Pető fi-Társas ág emellett vidéken is fog ünnepségeket rendezni, éz'érkölosi kötelessége, erre azonban vajmi kevés szükség lesz, mert minden vidéki nagyobb váTos irodalmi társasága, külső impulzus nélkül is meg fog nyilatkozni. A £$-