Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 17-es doboz
4 vjtta IMHÁZ, MŰVÉSZET^ A Peióji-film a Muzeum előtt S A kávéház na<ry ablaka elé szürke párát von az ősz. Csak ug;y rémük túl a nedves függő* * nyön a Muzeumkert, az egyszerű, mines görög oszlopokkal cs a lépcső, ahol Petőfi szavalta el a Talpra magyart egy reggelen, mikor csakúgy esett az eső, mint ma. De akkor mégiscsak tavasz volt . . . Egyhangúan kopog az eső az utca kövén. Befelé fordulok és egy képes újságból építőn Petőfi szenvedő, komor, különös profilja néz rám. Hiszen néhány hét múlva száz éve éppen, hogy megszületett. Milyen furcsa . . . Az imént még népiéiért volt a Muzeum kertje, csak az emlékezésem járt benne, mCg a kósza szél. Most pefiig különös sokaság tülekedik, hullámzik, tolong a lépcső alján, esernyőt tartva és hadonászva. Áthallom az ablaküvegen: Halljuk! Halljuk! Halljuk Petőfit! És odafenn, a lépcső kiugró fokán ott áll, mintha álmomból lépne ki, egyszerű fekete zsinórok mentében, háláványan. De a szeméből kicsap a láng. . . . Rabok legyünk, vagy szabadok . . . A Talpra magyart szavalja! Es moak-veszem csalt észre, hogy a' publikum ódivatuljrúlaci • lindert, fater mordért, kvekkerkabátrflMl; furcsa, lötyögő pantallókat visel. Ezeí^alaini más divat szerint vannak öltözve, mint a Muzeum-körut niai publikuma! És kipirul az arcuk, vele kiáltják Petőfivel: A magyarok istenére esküszünk! Furcsa látomás! Úgy látszik, homályos a szemem, talán káprázilt is. Az ábránd elkeveredik a valósággal, mert lám, most egyszerre hamisítatlan 1922-beli lorgnonok. premeslmn- dák, uniformisok és suszterinasok keverednek az ódon kürtőkalapok és hetvenesztendős virágosmellények közé. Most már igazán nem tudom mire vélni a dolgot, hiszen világosan látom. hogy a Muzeum-köruton sárga villamosok szaladgálnak, a Sándor-utcából most gördül ki egy Mercedes-autó és Petőfi Sándor még mindig szaval saját személyében a Muzeum lépcsőjén. Kirohanok a kávéházból, egészen megzavarodva. A kép a lépcső alján egészen olyan, mint az a bizonyos egykori fametszet, amelyet ismerünk mind a nagy- Beöthyből. Petőfi, Vasváry Piál, Jókai. Degré Alajos arca, ruhája, gesztusa odafönn. a pa- raplé-revolució purgerei és bámész parasztjai idelent. Mögöttük pedig a mai Pest. amint bámulja őket, mintha kiléptek volna ebből az öreg épületből, mint egy megelevenült múzeumi kép. Az Arany-szobor alján masina berreg és mellette ágál térdnadrágban, sportsapkóban a kitűnő Deésy Alfréd: „Kiabálni . . . most tóduljanak a lépcső felé! Vigyázz! .. . Aufnahme! . . . . . Mert a jubiláns esztendőre készülő Pe- tőfi-film egyik legszebb jelenetét, a Talpra magyar históriai tablóját veszik föl a Muzeum- kertben. Egyszerű filmfi-lvétel volt az egész, de olyan megkapó, hogy az ember percekig azt hitte: álom. . . . Petőfi Sándor mosolyogva jön le a lépcsőn és leveszi a kis bajuszát Úgy ráz kezet velünk a derék Urait Tivadar, a gyönyörű Fe- tőfi-film nagyszerű címszereplő je. — Gárdonyi Géza beteg. Gárdonyi Géza, a mélységes emberlátásu, művészi tökéletességű elbeszélő, aki a világtól elvonultan alkotja remekeit egri kúriájában, már a nyár óta betegeskedik. Állapota most hirtelen rosszabbra fordult. Úgy értesülünk, hogy Gárdonyi barátai és tisztelői mindent elkövetnek, hogy rábirják az illusztris Írót, jöjjön fel a fővárosba és keressen itt valamelyik szanatórium ápolását igénybe véve, gyógyulást bajára. — Dalest. Basilides Mária, az Operaház kitűnő énekesnője legszimpatikusabb művésznőink közé tartozik. Komolyan, csendben, szerényen és szorgalmasan dolgozik az Operaházban, oratóriumokban és hangversenydobogón egyaránt. Szereti és becsüli művészetét mindenki, önálló hangversenyekkel is megajándékozgat bennünket, amelyeken mindig tisztult, nemes művészetet nyújt a muzsika igaz barátainak. Ilyenkor mindig sajnáljuk, hogy gyakrabban nem lép dobogóra, mert szerintünk leginkább erre hiyatott. Alt színezetű mezzoszopránja nem erős, nem nagy, de kellemes, hajlékony és meleg. A hangversenyterem méreteire termett. Kitűnő énektudása és előadásbeli finomságai itt érvényesülnek a legjobban Idei első dalestjét pénteken tartotta a Zeneművészeti Főiskola nagytermében. Komoly, nagyigényü műsort énekelt végig, olyat, amit nyomtatásban is öröm látni, l.'ach-áriával kezdte, azután Beethoven „An die lerne fíeliebié" dalciklusa következett, majd Schumann „Frauetiliebe und Leben" dalciklusa és szünet után hét XVII—XVIII. századbeli magyar dal. Minden mű sorszámban stílusos volt. Zongorán Dienzl Oszkár kitünően kisérte. (P. V.) Síávéíaás; Csati wendégiőben k&veteUUk a NEMZETI ÚJSÁGOT | Hm. kir. Opera 7)) Kermeti S; (7 4^°^7 Sz. ||A bolygó lioíl | Kin g éa mód | Har<> Y d. — |Gyurk. lányok| jlárc *e. A vajda tornyai Rang és mód | Cs<
