Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 17-es doboz
------------------------==yp „Mindent a magyarságért 3 Mindent Jókaiért!“ U A könyvkiadók és könyvkereskedők Jókai ünnepe • Különös hangulat ülte meg szombaton a Zeneakadémia kistermének közönségét, amelynek jelenlétében a könyvkiadók és könyvkereskedők Jókait ünnepelték. A hajdan-valú idők szellemének emléke idézte a régi könyvárusokat, akik maguk nyomtatták gyertyaláng melléit veritékes éjszakákon a könyveiket és végig harcolták a könyv terjesztésének küzdelmes hőskorát. E régi könyv- nyomtató és könyvárus mesterektől örökölt lelkesedés gyűjtötte össze a Zeneakadémia termébe a Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők, Zeneműkiadók és Zenemükereskedök Országos Egyesülete tagjait, hogy a nagy mesemondót, Jókait, — mint a könyvkiadók és könyvárusok emberét — ünnepeljék. A szakma minden érdemes tagja részivel az ünnepélyen, amelyre a JókaLcsajád részéről eljött özvegy Jókai Mérné Nagy Bella, továbbá Hegedűs Sándor. Gárdos Alfréd, az egyesület elnöke, megnyitó- beszédével kezdték, a hangulatos Jókai-ünnep műsorát. Gárdos beszédében kiemelte, hogy a könyvkiadóknak és könyvkereskedőknek nemcsak kötelessége, de joga is, hogy ünnepeljék Jókait, mert hiszen ők terjesztették a nagy iró könyveit és vele világosságot is terjesztettek. Most van a legnagyobb özükségünk Jókaira, — mondotta — mikor a trianoni béke megcsonkította az országot, mert az ö müveiből meríthetünk erőt és kbet a jövőre. Ezután Rákosi Jenő ünnepi beszéde következett, aki mint az Országos Jókai Centeu- náriiun Bizottság elnöke szólott, — Jókai szelleme volt a világító gyertya az elnyomatás sötét Korszakában, az ö szelleme a,ott akkor világosságot. Jókai világított rá a kivezető utakon. Hitet adott, amely a nemzetet erre az ntra rávezette. Most is hasonló elnyomott helyzetben élünk és szükséges, hogy legyen világosság, amely a kivezető utat mutassa. Ez a világosság számunkra most is csak Jókai lohet. — Egyik barátja — folytatta Rákosi — szemére vetette, hogy hasonlatnak gyakran használja a fákat. Pedig Jókaira gondolva megint csak a fák ju'nak eszébe! Citrom és narancsfákra gondol, amelyek nemcsak virágosak, hanem gyümölcseikben a jövő reményét is hordják. Ha fákra nézünk, csak a virágokat látjuk, de nem gondolunk a gyökerekére, amelyek a föld művében keresik, kutatják a jót, az éltető elemet cs a táplálékot hordják a fáknak. Mikor Jókai hőseit látjuk magunk előd és megrészegszünk írásaitól, hasonlatosan a virágos fához, szintén gondolunk az Íróval kapcsolatos anyagi részekre, amelyek írásainak hozzánk juttatását elvégzik. A toll, a papír gyártását és irásnk kinyomatását sok százezer kéz végzi, rengeteg skálán keresztül jut el .Tókai gondolata arra a helvre, ahol aztán üdvös munkáját elvégzi. Az olvasó sohasem gondol a könyvkiadókra, akiknek jóizlése, műveltsége, kereskedelmi szelleme ezt a munkát elősegíti, sem a könyvnyomtatókra, sem a könyvterjesztőkre, miként nem gondolunk a fák gyökérszálaira sem, amelyek a virágzó fát elénk varázsolják. Az olvasó pedig hálával , tartozik a könyvkiadóknak. — A gyökérszál mi vagyunk, — mondotta Rákosi — akik a Jókai-könyvet kiadjuk és terjesztjük. A kiadóknál senki sem ünnepli több joggal, méltányossággal a könyvnek olyan héroszát, mint Jókai. Szoros a kapocs az iró között és köztünk, mert ha nines könyvvásár, nincs műveltség sem. Mi vagyunk a talaj, alapja annak, hogy most Jókait ünnepelhetjük. Az ilyen fa egy átokkal is meg van verve, végzettel, ameíy a mindig kutató, kereső ember előtt értheíetien. A fa végzete, hogy ahol kB bújik, ott marad, ha emberkéz ki nem veszi helyéről Ez talán büntetés, talán jutalom, mert abban is van jó ész szép, hogy valakümk egy helyben kell lennie. Nekünk is áldanunk h'cll így egy helyben és ünnepelnünk az ország olyan nagyjait, mint Jókai, Nemzeti becsület, hogy erről a helyről ne mozduljunk el és Jókai mellett kitartóan ünnepeljünk. A közönség tapsviharral köszöntötte Rákosi Jenőt. A budai dalárda férfikarának lendületes éneke után Szávay Gyula, a Peiöfi-Társaság tagja, felolvasta Jókai cimü költeményét, amelybe bele- szőtte egyes, .Tókai-könyvek címét. Ezután Szedő Miklós, az Operaház tagja, művészi énekjé* sóért, és B. Weiss Margit zongorajátékáért sok tapsot, kapott. Szünet után Révai Mór János „A mi Jókaink“ címmel tartott előadást és fejtegette, hogy a könyvkiadóknak miért kell fokozottabban rcszt- venni a Jókai.kultúszban. Jókai a magyar könyvkiadóké, mert vele születeti a magyar könyv és velő fejlődött a könyvkiadás. Jókai mindig, meg volt elégedve a kiadóival, de a kiadók is yele, mert bámulatosan pontos iró volt. Nem voltak szerződései sem, csak később, örököseit tekintve, biztosította a gyűjtemények kiadási jogát. Jókai testamentumát
