Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 17-es doboz
1929. j uni us 28., péntek. NAPI HÍREK. Felkérjük a Pesti Hírlap igen tisztelt hirdetőit, hogy a szombati szám részére szánt apróhirdetéseit legkésőbb péntek délig szíveskedjenek föladni < Bem és Petőfi. Pékár Gyula, a PetŐfi-Társaság elnöke, a Bem- I ünnepség alkalmából a következő üdvözlő sorokkal fordul lengyel testvéreinkhez: Petőfi atyai barátjának, halhatatlan hős Bem ( apónknak mostani fogadó és bucsuünnepén a Pesti Hírlap hasábjairól üdvözöllek benneteket a Petőfi Társaság Bem-hagyományainak a mélységes szere- tetével jfcs illetcdöttségével! A Petőfi Társaság tavalyi márciusi nagygyü- I •lését Bem emlékének szentelte s már akkor — most másfél éve — lelkesen készült az aleppói hamvak i hazatértének dicső nemzeti ünnepére. E nagygyűlés elnöki szózata már akkor programmot adott, melyből egyet, a Nemzeti Múzeumban való szövét- nekes felravatalozás gondolatát, a bizottság böl- csesége méltóztatott is átvenni tőlünk, de sajnos, nem vette ét azt a költői második gondolatot, hogy „az aleppói koporsó elhagyva a Nemzeti Muzeum csarnokát majd odább vonul a városon át, de megáll még a Petőfi dunaparti szobra előtt, hol a Petőfi Társaság ünneplő jelenlétében a két halhatatlan szellem, kik 1849 július 31-én délután ötkor látták utoljára egymást, szimbolikusan viszontláthassa egymást s e hősi és mártiri viszontlátásban a lengyel és magyar nemzet újból egymás nyakába bo- rulhasson . . Kedves lengyel testvéreink, én üdvözletemmel ezt a szivbemarkoló jelenetet akarom csupán szivetekbe lopni, — e jelenet a maga ünnepi szózatával elmarad ugyan, de vegyétek úgy, mintha , megtörténnék, hisz a Petőfi Társaság lelkében a viszontlátás e nagy jelenete immár másfél év óta létező valóság. A Petőfi Társaság e nagy percben csak ennyit akart mondani: — Dicsöült szellemek, a ti ölelésetekben im- hol a lengyel és magyar nemzet is találjon végre újból egymásra! Bem a fiaként szeretett Petőfin át szerette meg még jobban a magyart s Petőfi az apjaként bálványozott Bemen át tette halhatatlanná a magyar hősi hálát a hős lengyel nemzet iránt. A politika gyakran csapongó lidércfény, de ha két >nemzet szive két ekkora halhatatlan ölelkezésében együtt dobban, az a két nemzet nem szakadhat el egymástól, hanem testvér marad: magyar -és lengyel Bemen, Petőfin át újra ily testvér legyen, testvér maradjon! Pékár Gyula, ‘ a Petőfi l'ó.c.ni—
