Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 17-es doboz
VFLAG Wl'l E5SSHE * > T^\ rmmsmmm Az egyetemi ifjúság — Petőfi szolsra előtt (A Világ tudósítójától.) Az egyetemi ifjúság ma délután Petőfi Sándor szobra előtt ünnepelte március idusát. Reggel óta szakadatlanul hullott a hó, amely március közepén valóságos téti képpé varázsolta a környéket. A Petőfi léT csupasz fáit, a szobor talapzatát és az uccákat fehér lak-író borította, a szobor körül várakozó embertömegen apró hópibék csillámlot- taik. Időközönként hideg, metsző szél kerekedett a Dun'a felől, az emberek fázósan húzták össze télikabátjukat és bánatosan néztek át a h ók open vb e burkolt budai hegyekre, ahonnan hiába várták át Pestre a langyos márciusi szellőt. Délután három órára hirdették az ünnepség megkezdését és abban az időben sűrű ember- gyűrű kígyózott a Petőíi-szobor körüli rendőrkordon mögött. Egy szakasz gyalogos rendőri vezényeltek Iki a Petőfi térre, akik a szokatlan márciusi hidegben a tömeggel együtt türelmetlenül várták az ünnepség megkezdését. Szünet nélkül esett a hó, nem olvadt el, hanem ott maradt a rendőrlegényck köpenyegén, a közönség kalapján, az ucca kövezetén, a házak tetején, kertekben, a fákon... Fehér március, fagyos decemberi széllel. Március tizenöt szent varázsa, fiatalos lelkesedése azonban megindult a márciusi hóban. Négy óra volt. amikor a várakozó eanbertűmegen élénkség futott keresztül: — Jönnél:! Jönnek! — mondták egymásnak. A következő pillanatban az Erzsébet hid irányából felharsant a katonazene, előtűnt a tamburmajor széles alakja, mögötte az í. gyalogezred katonazenekara lépkedett. A katonák a szobor jobboldalán helyezkedtek el és amíg pattogó indulókat játszottak, gyors egymásutánban vonultak föl a szobor elé különböző ifjúsági bajtársi szövetségek, ’{őzben kemény vezényszavak hangzottak el: — Csaba, vigyázz, jobbra át! — Turul, előre indulj! —> Hungária, balra sorakozz! Közel tíz percig tartott a tányérsapkás egyetemi ifjak felvonulása a kiatonazeneíkar hangjainál és az ifjúság példás rendezésben helyezkedett el Petőfi szobra kÖTÜI. Amikor a felvonulás megtörtént, kezdetét vette az ünnepség. A zenekar a Himnuszt játszotta, amit a közönség levett kalappal hallgatott végig. Hetvenhét évvel ezelőtt zuhogó záporban beszéltek a lelkesült tömegnek a márciusi ifjak vezérei, ma, hetvenhét év után, hó esett. A MEFHOSz énekkara a Talpra magyart énekeit« el, majd szavalat következett Március 15-tke törvényes ünnep Ezután az ifjúság ünnepi szónoka lépett a szobor talapzatára és lelkes beszédben ismertette március tizenötödikének a jelentőségét. Beszélt az 1848-iki forradalmi időkről, a felszabadult lelkek szabadságmámoráról és a forradalom vívmányairól. Az utóbbival kapcsolatban ezeket mondotta : — Az a szabadság, amit a márciusi ifjak akartak, nem úgy értelmezendő, amint azt most nálunk sokan magyarázzák. A negyedik parancsolat is azt mondja, hogy szeresd apádat és anyádat, hogy hosszú 'életű légy a földön. Ez alatt a mi saját vérünket, a saját fajunkat kell érteni. A fajunkat, a fajtánkat kell szeretni, apáinkat, anyáinkat, testvéreinket, mert ebbé! a szerétéiből erősödünk és leszünk hosszú életűek. Az ige is azt parancsolja, hogy a mi tulajdon vérünket szeressük és tiszteljük és ha marad valami ebből a szereiéiből, akkor azt rápazárolhatjuk az idegen fajtákra, a betolakodókra, amelyek olyan szívósan kapaszkodnak belénk, mint a kúszó fagyöngy az Izmos, termékeny fába. Nagy taps szakította itt félbe a szónokot, aki így folytatta azután : — Hatvanhat év óta a mindenkori kormányoknál nem tudta elérni az ifjúság, hogy március tizenötödikét törvényes ünneppé tegyék. Látjuk azt, hogy a csehek, románok és szerbek lámpással keresnek a történelmükben olyan megmozdulást, amelynek napiét szent nemzeti ünneppé avassák, hogy ezzel önérzetet és lelkesedést öntsenek az emberekbe. Nekünk önként adódik márcins 15-ike, amely a magyar nép nemzeti ünnepnapja lett, a kormányok azonban mindeddig húzódoztak attól, hogy törvényileg szentesítsék. Háromszor egymásután kértük, hogy március idusát törvényes ünneppé tegyék, — de hasztalanul. Most negyedszer követelni fogjuk ezt a kormánytól, szóvá fogjuk tenni a parlamentben, mert az ifjúság nem nyugiszik addig, amíg a naptár a magyar vér piros színével nem jelzi március tizenötödikét. A szónok ezután a szoborra tette az egyetemi ifjúság hatalmas nemzetiszínű szalagos koszorúját. Ebben a pillanatban a szomszédos ház erkélyén megszólalt egy tárogató. Kuruc dalok mélabús akkordjait vitte a szél a havas Dnna- paxton, majd a tárogató muzsikáján halkan énekelte a tömeg: Kossuth Lajos azt üzente, Elfogyott a regimentje ... Egyre nőtt, egyre szélesedett az ének, végül több, mint háromezer ember énekelte az utolsó versorokat: Ha még egyszer azt üzent, Mindnyájunknak el kell menni... A katonák figyelve néztek az erkélyre, ahol egy magyarruhás erdélyi menekült fiatalember játszott a tárogatón. A hó közben csendesen hullott a katonák kezében pihenő trombitára, kürtökre és a tamburmajor pihenő állásba helyezett aranygombos botjára. A budapesti belső destrukció Azután egy úr lépett a szobor talapzatára éis zajos közbeszólások, éljenzések, pfujolások között ezeket mondotta : — Mi erről a helyről hadat üzenünk mindenkinek, aki a magyar eszme, a magyar szó ellMiróge. Ellenségnek tekintjük, akár török, alOh tatár, akár nasy-entcntc-nak hívják, vagy akár budapesti belső destrukciónak. A szociáldemokrata munkások idegen vezetői a maguk öltőjének tekintik Petőfit. Art mondják, hogy tóti az internacionalizmus költője volt, nera- zeSközi vo.lt. Mi Petőfit nem engedjük, Petőfi magyar volt a sző szoros értelmében és őt nem engedjük féiremagyarázni. Ezek az idegen fajú vezérek hamis jelszavakkal Petőfi szobra elé vezetik a félrevezetett magyar munkások tömegét, akik nem veszik észre, hogy a Peiőfi-szobor mögül a zsidó vörös marxista arca vigyorog elő. Nagy taps és derültség szakította félbe a szónok ünnepi kijelentéseit, aiki kisvártatva így folytatta : — A Cobden-ifjak és a Galilei-fickók azt merészelik állítani, hogy a magyarnak nincsen önálló kultúrája, irodalma, művészete,, tudománya. Azt merészelik állítani, hogy ők adták a legjobb költőket és művészeket. Könnyű erre felelni. A legnagyobb magyar költők Petőfi, Vörösmarty, Arany, Jósika, Jókai voltak és nem Bródy Sándor és nem Molnár Ferenc. Vagy a képzőművészetben a nagy magyar festők, Benczúr, Munkácsy, Székely Bertalan voltak és nem Perlmutter Izsákok. A legnagyobb matematikus Bolyai Farkas volt és nem König Lajos. A legnagyobb magyar színészek, Egressy Gábor és Ujházy Ede voltak, nem pedig a zsargonban deklamáló héber Hamlet Beregi Oszkár. A operettszínészet úttörői Blaha Lujza és Pálmay Ilka voltak, nem pedig Gombaszögi Frida. (Á szónok itt biztosan elfelejtette, hogy Gombaszögi drámai színésznő.) A mi művészeinknek egészséges inspirációjuk van, ami mentes az idegen faji jellegtől. Amikor Vastagh György szobrászművész az Alföldön hangulatot keresett, megkapta a magyar csikó híres szllajsága és arról mintázta meg a királyi palota hatalmas lószobrát. Róna szobrászt az a jelenet ihlette meg, amikor Putifárné bűnre csábítja a fiatal Józsefet. Ez tényleg nem magyar művészet, ez az idegen fajé, amelyet az erotika jellemez. A szónok végül színes, lelkes szavakkal beszédének a végére ért, majd az egyetemi ifjúság énekkara előadta a Nem. Nem. Soha I című dalt a közönség tapsától kísérve. A katonazenekar eljátszotta a Szózatot, amelynek végeztével az ünnepség egyik rendezője, Petőfi szobra mellől, nyugodt távozásra szólította fel az ifjúságot : — A Turul Szövetség üzentet! a bajtársaknak, hogy nyugodtan oszoljanak széjjel. Az ünnepség háromezer főnyi résztvevője ezután csöndben széjjcloszlott és kisebb csoportokban megindultak a belvárosi uccákon. Fodor Tibor. ♦ Szombaton délelőtt a fővárosban a következő helyeken ünnepelték március idusát: ünnep az irredenta-szobrok előtt Az egyetemek és főiskolák ifjúsága reggel kilenc órakor sorakozott fri az Egyetem téren, ahonnan zárt sorokban, a helyőrségi zenekar vezetésével a Szabadság térre vonult. Az allegö- rikus szobrokra már reggel koszorúkat helyeztek el. Tíz órára a hatalmas teret ellepték az ünneplők. Az ünnepély itt a Himnusz elének- lésével kezdődött, majd a bajtársi egyesületek vezetői Észak, Kelet, Dél és Nyugat szobrainál1 méltatták a nap jelentőségét. Ezután az egyetemi ifjúság egy része felvonult a Várba és megkoszorúzta a dísztéri Honvédszobrot. Az ifjúság zöme a katonai zenekar hangjai melleit a Vigadó nagytermébe vonult, amely zsúfolásig megtelt meghívott közönséggel. A hagyományos ünnepség a Himnusz és a Hiszekegy eléneklésé- vel kezdődött. Az ünnepi beszédet Ravasz László dr. református püspök mondotta el. A viharos tetszéssel fogadott beszéd után Némcthy Eila, az Operaház művésznője magyar dalokat adott elő igen nagy sikerrel. Bakó szavalata után Balázs Árpád Magyart Imre zenekarának kíséretével magyar nótákat énekelt Petőfi emléktáblája A Pefő/i-szobornál lefolyt ünnepséggel egy- j időben a Kossuth Lajos ucca 3. szám felé í áramlott a közönség. Dtszruhás rendőrök és1 lovasrendörök igyekeznek a rendet fentarlani s r.z ünnepély tartamára a villamosközlekedést is beszüntették. Negyedlizenkettőkor megkezdődött az ifjúság felvonulása s egymásután érkeztek a meghívott vendégek. Sorra vonultak fel a fővárosi iskolák növendékei. Sipőcz Jenő polgármester, Terstyánszky Kálmán kormánybiztos, Szcilovszkg Béla, a nemzetgyűlés elnöke, Karafiáth Jenő, a nemzetgyűlés háznagya, Falkus hó zy Lajos alpolgármester és a főváros tanácsának összes tagjai, a különböző közhivatalok főtiszlviselői egymásután érkeztek. A Szép ucca és a Kossuth Lajos ucca sarkán hatalmas perzsaszönyegot terítettek le. Féltizenkét órakor itt foglalt helyet József főherceg, József Ferenc főherceg és a hadsereg tábornokai. A Kossuth Lajos ucca 3. számú házon hatalmas piros-f eh ér-zöld drapéria takarta el a ház falába épített Petöfi-emléklábláL A szembelevő ház erkélyén s az emelvény előtt filmfelvevő gépek működtek. A főhercegek érkezése után megkezdődött az ünnepély. A fővárosi énekkar elénekelte a Himnuszt Ezután Sipőcz Jenő polgármester ünnepi beszédében hangsúlyozla a szabadsajtó megszületésének jelentőségét. A polgármester beszéde közben lehullott a lepel a Petőfi-cmléktábláról s teljes szépségében láthatóvá lett Berán Lajos pályadíjnyertes szoborművé. Ezután az iskolák tanulóifjúsága énekelte el a Nemzeti Dal-t, majd Perenczi Zoltán, a Petőfi Társaság al elnöke mondotta el ünnepi beszédét Ezután az énekkar elénekelte a Szózat-ót. Az ünnepély negyed egy óráig tartott, i Vasárnap délután K 3 órakor a régi képviselőházban (Főherceg Sándor u.) ünnepli meg március 15-ikét valamennyi ifjú demokrata szervezet, nagygyűlés keretében A nagygyűlés szónokai : Rassay Károly, Bródy Ernő, Pakots József, Fábián Béla, Gál Jenő, Sebestyén Ernő és az ifjú demokraták elnöke, Virág Gyula. A hordó tetejéről szőnokló demagöglq ellen csak a kultúra terjesztésévé! lehet harcolni. A „Világ“ minden sorával a kultúrát terjeszti.
