Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 17-es doboz

1929 JULIUS 3 ÓÖAíUJSÍG SZERDA 3# OLDAU Miért maradt el a Petőfi i ár saság a Bem-ünnepségekről- . ——■ ■ ■ ».I Bem koporsójának és Petőfi ércszobrának meghiúsult találkozása (Saját tudósitónktól.) Négy napja, hogy Bem tábornok hamvait a nemzet teljes katonai pompával^ elbúcsáztatta. A kegyel etes ün­nepből kínos kérdések maradtak vissza, amelyek nemcsak az illetékes köröket, de a nagyközönséget is foglalkoztatják és a nyilvánosság előtt várnak feleletre. Bem apó koporsójának megérkezése órájától az el- búcsúzás utolsó percéig mindenki észrevette, hogy a Bem-napok programjáról mindenütt hiányoztak azok, akik Petőfi emlékét reprezen­tálják. Sem a pályaudvaron, sem a Nemzeti Múzeum előtti ravatalnál nem képviseltette magát hivatalosan a Petőfi-Társaság. Az öt­száz koszoruszalag között egy sem volt, amely aranvhetfis írásával arra a történelmi barát­ságra emlékeztetett volna, amely a szabadság­harcban Bem tábornokot és Petőfi Sándort egymáshoz fűzte. A temetés napján pedig a Nemzeti Múzeum kertjében és az egész nemze­tet reprezentáló gyászmenetben sehol sem lát­tuk a Petőfi-Társaság képviselőjét. A Petőfi-Társaság tagjai már június 22-én a Pilvax-kávéházban megbeszélést folytattak a Bem-bizottság által kiadott ünnepi műsor fö­lött. Ezúttal a társaságnak Budapesten időző tagjai konstatálták, hogy a kiadott program nem egyezik azzal, amelyet Pékár Gyula, a tár­saság elnöke a Bem tábornok emlékének szen­telt 1928-iki nagygyűlésen bejelentett. Mások teljesen tájékozatlanok voltak és a jelenvolt Lampérth Géza főtitkárhoz fordultak felvilá­gosításért, hogy a Petőfi-Társaság hogyan kép­viselteti magát Bem tábornok hazatérő hamvai­nál és milyenek az elnökség intézkedései. Lam­pérth főtitkár nem tudott kellő tájékoztatást adni. A Petőfi-Társaság tagjai tehát teljes bi­zonytalanságban maradtak. Császár Elemér nyilatkozata A Petőfi-Társaság nyári szabadságra még el nem utazott tagjai az utolsó napig türe­lemmel várták az elnökségnek a Bem-napokra vonatkozó intézkedéseit. A különvonat már berobogott a Keleti-pályaudvarra és az ün­nepi menet a koporsóval a Nemzeti Múzeum elé is felvonult, de a Petőfi-Társaság tagjai még semmiféle tájékoztatást nem kaptak. Akkor Császár Elemér egyetemi tanárhoz, a társaság alelnökéhez fordultunk felvilágosí­tásért és ő a következőket mondotta nekünk: — A Petőfi-Társaság elnöke azt az utasítást adta, hogy egy sajnálatos körülmény folytán az irodalmi társaság, mely pedig Petőfi Sándor eszményeit ápolja, Bem tábornok hazatérő hamvainak temetésén hivatal». san nem vesz részt, a ravatalra koszorút nem helyez és utolsó útjára sem kiséri eL A társaság tagjai tulnyomőrészben már elutaztak a fővárosból és így a társaságot összehívni nem lehet. Lampérth főtitkár is pár perccel előbb ér­deklődött telefonon és kijelentette, hogy ő min­denesetre elmegy a ravatalhoz. Az alelnöki nyilatkozat után kerestük Pé­kár Gyulát, aki azonban Leányfalun időzött és így tőle csak a Bem-ünnepségek után kap­hattunk felvilágosítást. Nyi átkozik a Petőfi Társaság elnöke Pékár Gyulát felkerestük leányfalui nya­ralójában és kérdést intéztünk hozzá a tör­téntekre vonatkozólag. Pékár Gyula a hozzá­intézett kérdéseinkre érthető felindulással nyi­latkozott: — Megértem, hogy nemcsak a Petőfi Társaság tagjai, de az illetékes tényezők és a nagyközön­ség is csodálkozva látja, hogy Bem tábornok hamvai hazaszállításának történelmi ünnepéről éppen a Petőfi Társaság maradt el. Nem tehet­tem máskép! Én a multévi márciusi nagy­gyűlésen, amelyet Bem tábornok emlékének szen­teltünk, elnöki szózatomban bejelentettem az ünnep programját, különösképen pedig azt, hogy az irodalmi társaság tagjai, élükön József Fe­renc királyi herceg tiszteletbeli taggal, a Petőfi- szobor előtt fogják leróni hálájukat Petőfi Sán­dor legnagyobb barátja, Bem tábornok végre hazatérő hamvai előtt. Bem és Petőfi 1849 július 31 délután öt óra — a fehéregyházai csata — óta nem látták egymást. Petőfi és Bem, az érc­Levélpapirok, töltőtollak irodaszerek KŐRÖS papírbereskedésben VII., Erzsébet-körút 9-11. szám. New-York-palota Tel.: J. 304—55. Gépleirások és sokszorosítások (Volt Yost.) szobor és a hazatérő koporsó tehát az én elgon­dolásom szerint szimbolikusan itt találkoztak volna újra. Tessék elképzelni ezt a nagyszerű képet, amely megörökítve az egész világ előtt óriási propaganda lett volna. A Nemzeti Mú­zeum előtti ünnepségben politikum volt. Ellenben az ércszobor és a hazatérő koporsó talál­kozásában kél nemzet talált volna egy­másra, hogy összeölelkezzék. — Én a Magyar—Lengyel Egyesületnek is díszelnöke vagyok és így annál csodálatosabb, hogy az egyesület tagjaiból alakult Bem-bizott­ság programomat csak részben tette magáévá. A Pét (ifi-társaságot teljesen kikapcsolták és én ennek ellenére Is megmaradok régi felfogásom mellett, hogy a magyarországi Bem-ünnepségeket csak a magyar királyi kormány és a Petőfi-Társaság rendezhet­ték volna együttesen. — A megváltoztatott programmal szemben | nem intézkedhettem másképpen. Mindenesetre a Bem-bizottság bölcsebb belátása eredményezte ezt a változást. És csak azt kívánom még fel­említeni, hogy a bizottságnak az ünnepségre szélé meghívóját is csak most a temetés után néhány órával kézbesítette számomra a posta. Természetesen a Petőfi Társaságnak jogában lett volna másképpen is határozni. Június végén azonban a társaságot ülésre egybehívni nem le­het, mert a tagok úgysem jelenhettek volna meg határozatképes számban. A Petőfi-Társaság természetesen nem .tér napirendre, a kínos eset felett. Szeptemberben szóvá teszik a Petőfi-Társaságnak a Bem- ünnepségekről való elmaradását. a szocialista Képviselők parlamenti beszédeit? Hétszáz pengő Két szónoklatért (Saját tudósítónktól.) Érdekes pert tár­gyalt ma a központi járásbíróságon Stoffer Albert dr. kir. táblabíró. A felperes Pongrácz Jenő dr. ügyvéd, aki keresetében előadta, hogy a Magyarországi Szociáldemokrata Párt szá­mos esetben megbízást adott neki arra, hogy a törvényhozáshoz benyújtott törvényjavasla­tokat tanulmányozza át és az azokra vonat­kozó észrevételeit, illetve bírálatát foglalja írásba. A megbízásoknak Pongrácz dr. — amint a keresete további során kifejti — minden esetben eleget tett, több ilyen szak- tanulmányt készített, amelyet a szociáldemo­krata párt képviselői a parlamentben is fel­használtak. Többek között tanulmány készült a közadók kezeléséről szóló .törvényjavaslat­ról is, amelyet a kereset szerint két szociál­demokrata képviselő szóról-szóra elmondott a parlamentben. Ezúttal a közadók kezeléséről szóló tanulmány honoráriumát követeli a fel­peres ügyvéd a Magyarországi Szociál demokrata párttól és kéri annak bírói utón való megítélését. A per értékét Pongrácz dr. 700 pengőben jelölte meg. A mai tárgyaláson a magyarországi szociál­demokratapárt jogi képviselője a kereset el­utasítását kérte, azzal az indokolással, hogy a párt nem adott megbízást a beszédek, illetve tanulmányok elkészítésére. A felperes ügyvéd a keresetben foglaltak bizonyítására kérte tanúként kihallgatni Mónus Illést, a párt tit­kárát, aki nála — mint mondotta — írásban rendelte meg a szóbanlevő tanulmányt, nem­különben Gláser Juliskát, akinek gyorsírás­ban diktálta a beszédeket, Pikier Emilt és másokat, akikkel mint mondta — azt kí­vánja igazolni, hogy egyes szociáldemokrata képviselők más beszédeket is másokkal írat­tak. A járásbíróság helytadott az indítvány­nak és elrendelte a tanuk kihallgatását, úgy­szintén a beszédek bemutatását. A tárgyalást szeptemberben folytatják. Estély a főügy— tolvajüldözéssel Az éjszakai látogató úgy menekült Bálint Ernő főügyész- helyettes villájából, hogy kiugrott az ablakon (Saját tudósítónktól.) Vakmerő besurranó tolvaj járt tegnap este Bálint Ernő királyi főügyészhelyettes budai villájában. A Kalóz- utca 6. számú villában lakik családjával a főügyészhelyettes, akinél tegnap este nagyobb társaság volt vendégségben, amely a földszinti helyiségekben gyűlt össze. A főügyészhelyettes gyengélkedő leánya már korábban elköszönt a társaságtól és fel­ment az első emeleti szalonba, ahol lepihent, ügy látszik éppen ebben az Időpontban a villa körül járt egy besurranó tolvaj, aki látva a kivilágított földszinti szobákat és a sötét emeleti helyiségeket, hirtelen el­határozással belopódzott a villába, felment az emeletre és a hálószobában az ut­cáról beszűrődő gyenge világosság fénye mel­lett fosztogatni kezdett. Sorra felfeszítette a szekrényeket és összeszedte a bennük talál­ható értéktárgyakat, egy pár brilliáns fülbeva­lót, egy értékes nyakéket, egy ezüst karkötő órát és egy ridikült. A betörő motoszkálásá- nak zajára figyelmessé lett a szomszéd szalon­ban a főügyészhelyettes leánya, aki azonban azt hitte, hogy édesanyja jár fönt és hango­san átkiáltott: — Édesanyám, te vagy az? A leány kiáltása olyan hangos volt, hogy a földszinti szobában tartózkodó társaság is meghallotta. A főügyészhelyettes felesége azt hitte, hogy leánya talán rosszabbul érzi ma­gát és ezért nyomban felsietett az emeletre. A lépcsőházban azután szemben találta magát a betörővel, aki viszont az úrileány kiáltozásától meg­ijedve igyekezett a villából kijutni. Bálint Ernőné ijedten sikoltott fel, mire nyomban odasiettek a társaság többi tag­jai is és megkezdték a hajszát a betörő után, aki az emeletre rohant visza. A társaság férfitagjai azonban már nem ta­lálták az emeleten a betörőt, aki — mint ezt az egyik nyitott ablak mutatta — vak­merő elszántsággal az emeleti ablakon ki­ugrott a kertbe és eltűnt az éj sötétjében. A társaság tagjai most már a kertbe siet­tek, mert azt lútték, hogy a betörőt ott talál­ják megsebesültén, az ugrás azonban úgy lát­szik olyan jól sikerült, hogy rögtön el tudott menekülni. A főügyészhelyettes a főkapitány­ságon jelentette a betörést és azonnal rendőri bizottság ment a hely színére. A rendőrség most a talált ujjlenyomatok alapján igyek­szik kézrekeriteni a vakmerő betörőt, ki az ugrás közben az értékes zsákmányról nem fe­ledkezett meg és azt is magával vitte. Bem tábornok emlékének — a szlovenszkói magyarok Prága, július 2. (Magy. Távirati Iroda.) Annak hírére, hogy Bem tábornok hamvait Füleken és Losoncon keresztül szállítják Lengyelországba, mint a Prágai Magyar Hírlap jelenti megmozdult Szlovenszkó egész magyarsága, hogy kegye­lettel adózzék a szabadságharc tábornokának. Losoncról hatalmas küldöttség vonult autókon Fülekre, de nagyon sokan vasúton utaztak oda, hogy jelen lehessenek a kegyeletes ünnep­ségen. Ezrekre menő tömeg szorongott a fü­leld állomáson pénteken, amidőn Bem tábor­nok hamvai az állomásra érkeztek. A magyar küldöttség szónoka Giller János tartomány- gyűlési képviselő volt, akinek szavaira Krko- witz lengyel vezérkari ezredes meghatottan válaszolt és megköszönte a szlovenszkói ma­gyarok kegyeletét. Ezután átvette azt a ha­talmas koszorút, amelynek szalagjára ezt ír­ták: „Bem tábornok emlékének a szlovenszkói magyarok.“ Losonc magyarsága saját városában is mél­tón áldozott a nagy tábornok emlékének. Amikor a vonat a város határába érkezett, megszólaltak a harangok, és mindaddig zúg­tak, amíg a vonat el nem távozott. Itt is ez­rekre menő tömeg jelent meg az állomáson. Mihály! Ödön felvidéki író, a kassai autóversenyen tör­tént baleset egyik áldozata, ma éjiéi belehalt sérüléseibe Kassa, július 2. (Saját tudósítónktól.) A Kassai Automo* bil Klub vasárnapi megbízhatósági verse* nyén szerencsétlenül járt Mihályi Ödön felvidéki író, földbirtokos, ma éjjel bele­halt sérüléseibe. Mint ismeretes, Kassától 15 kilométerre Wittemberg József zsolnai gyáros autója előzés köziben nekiment egy kilométerkőnek, majd onnan vissza* pattanva az előtte haladó kocsiba ütkö­zött. Mindkét kocsi utasai — összesen nyolcán — kirepültek a kocsiból és súlyos sérüléseket szenvedtek. A legsúlyosabban Mihályi Ödön sebesült meg, akihez a csa­ládja lehivatta Budapestről Ádám profesz- szort. A professzor nyolc bordatörést, mindkét kulcscsonttörést, ezenkívül láb* és koponyacsonttöréseket állapított meg. Wittemberg Miklós állapota rendkívül sú* lyos. Is fen veled Trianon. (Saját tudósítónktól.) Hétfőn este a Mú­zeum-kert háta mögött a járókelők arra lettek figyelmesek, hogy egy kopott öltözékű férfi hirtelen revolvert ránt elő a zsebéből, majd el­kiáltja magát: — Isten veled Trianon ! A következő pillanatban az ismeretlen férfi, még mielőtt megakadályozhatták volna, o re­volverrel mellbelőtte magát. A mentők súlyos állapotban vitték a Rókus-kórházba. A zsebé­ben talált iratokból megállapították, hogy Far­kas László pincér követte el az öngyilkosságot, aki az Esterházy-utca 23. számú házban lakott. Az életunt pincért még nem lehetett kihall­gatni, mert életveszélyes súlyos állapotban fek­szik a Rókus-kórházban. Öngyilkossága mögött minden bizonnyal a trianoni tragédia húzódik meg. lazultál* a a járásbírósági elnö­köt, mert elbocsátották állásából (Saját tudósítónktól.) Somossi József dr. ügyvédjelölt két évvel ezelőtt a ceglédi járásbí­róságon volt joggyakomok, állásából azonban elbocsátották, amit Somossi az ottani járásbí­rósági elnöknek, Megyeri Lajosnak tulajdoní­tott. Többször emlegette, hogy az elbocsátásért elégtételt szerez magának. Egy átmulatott éj­szaka után Somossi megvárta a hivatali helyi­ség előtt Megyeri Lajost, akit inzultált. A meg­indult eljárás során Somossi Józsefet, aki it­tasságával védekezett, a törvényszék egyhónapi fogházra ítélte hatósági közeg elleni erőszak címén. A Tábla a mai fellebbezési tárgyaláson bizonyítás-kiegészítést rendelt el az ügyben. Most jelent meg! A MODERN BŰNÖZÉS Szerkesztette: TURCSÁNYI GYULA 800 oldalas KRIMINALISZTIKAI munka, két kötetben a NEMZETKÖZI BÜNHULLÁMRÓL! 400 Kép — 400 szenzáció. A diszkötésö két kötet ára 45.— pengő. Megrendelhető havi 4 pengős részletre is. Rozsnyai Károly, Múzeum*hörút 15 Kiadása.

Next

/
Thumbnails
Contents