Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 17-es doboz

U] Nemzedék A Petőfi Társaság nagygyűlésén a magyar nyelv fokozottabb védelmét hangoztatták Kiosztották az öt nagydi/at — Az Uj Nemzedék tudósítójától. — ______„ését olvasta fel nagy tetszés m ellett. Sas Ede tréfás szatírája nagy derültséget váltott ki. Utána Hcrczep Ferenc olvasta fel pompás és elegáns irásmüvószettel megirt novelláját, amelynek oime Vasárnap délután. A közönség percekig ünne­pelte a nagy irót. Végül Jászai Mari adott elő két Petőfi-versct, szokott, nemesen egyszerű müvésze- . tével. A Petöfi-Társaság vasárnap dél­előtt tartotta meg nagygyűlését az Akadémia dísztermében nagyszámú, díszes és előkelő közönség jelen­létében. Ezen az ülésen jelentette be az elnök, hogy az öt nagy dijat ez évben kinek juttatta a Társaság. A Jd/caí-ímgy dijat HcrczcfJ Ferenc, a legnagyobb magyar iró kapta, akinek munkásságát méltatni az előadói vélemény szerint sem szük­séges. A Pelofi-n anydi j Száván Gyula főtitkárnak jutott, aki a cen- íennáris évben kifejtett, szinte em­berfölötti mnnká-^ásávai valóban rászolgált erre a ,lvi tüntetésre. A Tőzsde-naíjydijat, mint drámaíró Harsányt Kálmán kanta, akinek Ellák-ja a. magyar történelmi tra­gédiát újra felemelte, a bánkbáni magasságra. Az első Ccntenndri::- dijat, mint lírikus Csengén Gusz­táv kapta, akinek (iO éves írói múlt­ját akarta ezzel megkoszorúzni, a Társaság. A második Centenn&ris- dijat, esztétikusnak, Pintér ,1 «nő­nek adták ki, aki irodalomtörténeti munkása á g ár al. tette inni értté ne­vét. Mind az öt díj: ÍWUIOO—1ÜÜ.00C! korona. A két uj tag: Bartók// Jó­zsef és Gáspár Jenő. Az elnöki megnyitót Pékár Gyula mondotta. Magasröptű és mind­végig lel«lincselő l^.'izédóben rásm látott arra, hogy a .magyar iro­dalmi nyelvin» jtisss-beíörűk törtek be, s hogy a magyar nyelv, szépsé­geit és egészségét egyes irók terv­szerűen rontják meg. A beszédet sokszor szakította félbe a közönség tetszése. — Kétféle inagjNwr nyelv és irodalom van keletkezőben — moucloüa Pékár. — És vigyázat., éz nem „nyelvújítás“ a Kazán czyk érteiméhen; nem, a. Kazin- czykat mindig bizton óvta, sugallta, ve­zette liagyomány-tisztelö törzsökös ma­gyar érzésűk; ók a nyelvet mindig a magyar géniusz szellemében újították, ők gyógyították és nem mérgezték, mint azok teszik ma, akik egyéni ötlet esség­gel és megdöbbentő tervszerűséggel mé- telyezik nyelvünket idegen géniuszok dekadens esszenciáival: métely czik szel­lemét a rosszul megemésztett külföldies- kedés émelyítő hulladékaival, mételyesik formáját, struliturújat ellenséges germa- nizmusok, galliciziKusok, hebraeizm-usok tolvajnyclvü miazmáival, s •métedyezik végül a kiejtését, ritmusút bomlasztó, ki­forgató diszharmóniákkal. Tisztelt kö­zönség, minden nyelv mindenekelőtt egy zenei egész s aki — mint például Pesten teszik — a nyeivmiusika harmóniáját kikezdi, az igazában a nyelvben lüktető nemzeti szellemre mér halálos döfést. A hamis ritmus tovább torzítja a szava­kat, a szavakkal észrevétlenül tovább hamisítja az érzést, a gondolatot, — s ha még tovább várunk, egyszerre csak arra ébredünk, hogy a magyar helyett valami más van itt... Egyelőre azt lát­juk, hogy ezek a merénylők úgy bán­nak a nyelvünkkel, mint a mngnk per­verzitásának a magántulajdonával: nyúzzák, csavarják, kiforgatják, akár az ó szeres a nynlbőrt, kísérleteznek rajta, mint házinyulon, cinikus ólcckbe törik, a magyarnak idegen szójátékokra iicauiitják, egyszóval kínozzák, gyötrik, becstelenilik! Igen, ez az irány a nyu­gati kultúra hangzatos cégére alatt an­nak a nyugatnak nem kincsét, liánom szemetjét, orjedő és erjesztő romlott» ó- . gát ontja ránk a iztemacionális sscmél- derobot csinál a Pázmány, aa Arany, a Petőd linkünk oly szent, oltárából. Ezt akarják, ezt akarnák... de fogjuk meg a kezüket! És először is nézzük meg a dolgot kissé közelebbről. — Lássuk az ország fővárosát! Kettős fejlődés látszik itt a Unna két partján: a palotás Buda, mint a király székhelye, az udvari hivatali élet központja, ma­gyar volt, da az ipari és kalmár-ói ét­nek. az alattvalói és polgári 616 életnek mégi# inkább a vele szemben születő nem-magyar Pest igyekezelt megfelelni Az udvari fény árnyékába idetömörült s bolgár, görög, örmény, zsidó, izmae­lita, rác és német üzérek nemzetközi so­kadalma s ez a nem-magyar keveredés alkot és fejleszt itt várost. Épp mert nem magyar, bírja ki könnyebben a tö­rökuralom keserves százhatvau eszten­dejét .... lfiSö után a felszabadulással az elpusztított Buda holtra válik s Pest már elejébe került. Nő hatalmasan, de mert sobse volt magyar város, ez a ro­hamos fejlődés se tudja magyarrá. íi- gyurui. A sok idegen elem tova Héra is nemzetközi tarkasággal gomolyog benne s ebből n görög-rác világ múltával a német burgerség emelkedik vezető _ sze­repre. A Petőfi Pestje még sült német: kemény fal, melyen alig mer, alig tud o magyar játékszín tért törni.... A többit, a milliós lakosságú modem Pest evolúcióját tudjuk. Ha már Budapest­nek hívják, de sajnos, ez néni teszi so magyarabbá, se magyarosabbá; hiába, az Orsiiig fővárosa sehogy se, ma se tudja feledni nchi-magyar eredetéi! Az örökké uj és idegen elemet gomolygása tovább tart itt ma is s a magyar és m agya rostáló tűs* sehogy se tud lépést tartani, pláne elejébe kerülni a közö­nyös vagy rosszul magyarosodé rósz internacionalista burjánzásának. , .Gyö­nyörű város!“ áradoznak az idegene.k, — Itt minden nyel von beszóinok, minden ízlésnek hódolnak, Budapest igazi, nem­zetköz'» főváros!" Sajnos, Így van. A magyar főváros unikum a világ főváro­sai közt. A fővárosok rendesen a nem­zeti nyelv, a nemzeti szellem, a nemzeti önérzet, n nemzeti irodalom legkulmi- náusa'ob gócpontjai: Paris a legíran- j ciább, London a legangolabb. Madrid a lngsptmyolabb, még Bolgrád is a leg- j szemelib metropolis----- «gyedül Buda- i p esté a szomorú dicsőség, hogy az egyet- < len nemzetközi főváros és horoikusan i küzdő magyar elemeinek minden erői- » ködöse dacára is oly nehezen tud benne • a magyaros magyar nyelv és érzés vo- t zelő szerepre vergődni___ Internacio- 1 n alizmus? Vájjon egy kovósbó közö- l nyös, egy nemzetibb fővárosban tudott 1 volna-e a proletárdiktatúra oly játszi • könnyedséggel hatalomra billenni cs > hatalmon maradni? i — Mindezek után tiszta a kép: a nem ( magyar eredetű s az örökké uj 6s idő- ’ gon elemek gomolygása folytán, rosszul 1 magyarosodé Budapest hogy is válha- i tott volna a nemzőt! nyelv, a nemzeti irodalom fővárost megillető kulmináns gócpontjává? Amíg kisebb és szeré­nyebb volt, Pest a múltban szivesen el­ismerte a vidéki igazi magyar nyelv praeceptorságát és szívesen tanult Aranytól, Petőfitől, do most, hogy ftj- vitto Isten a dolgát s fénnyel, kinccsel, milliós tömegekkel rendelkezik, most már mást gondol és megy a maga utján. Mit nekilát a vidéki paraszt nyalv, mi­kor az ő egyáltalán nem vagy legfel­jebb rosszul magyarosodó, de jól fizető tömegeinek más kell? Es megcsinálja számukra azt a szóljeamitó, szeUemha- misitó, dekadens és kakofonikus pesti nyelvei, mely hovatovább elválik, távolodik a magyar nyelvtől s most már oly erősnek őrzi magát, hogy mindenben hasonló mételye« irodalmával együtt immár hadat üzen az igazi magyar nyelvnek és igazi magyar irodalomnak, j Ok és pártolóik persze dialektusnak ne- \ vezik ezt a pesti nyelvet ... én Istenem, mintha, az dialektus volna, ha valaki nem tud magyarulí! Ara fürgék és agili­sai* az uj nyelv és irodalom vezérei s a sajtó egy bizonyos részével már hatalma­san terjesztik a mételyt az egészséges vi­dék felé. Viszik az uj magyar tolvaj­nyelv jössz szavait s az a szegény naiv vidék tátott szájjal őszi, én megdöb­bentem a minap, mikor nem egy vigéez- től, hanem egy parasztgazda szájából hallottam azt, hogy „lekéstem a vona­tot“ . . . az uj nyelv máris rontja a régi jót. rontja n ritmust, n szenemet s nyo­mában ugyanígy mételyé*! a* irodalom nz igazi magyar irodalmat. * Az elnöki megnyitó után felzu- ?ott a tape, májjá következett a fő titkári jelentés. Ezután Ssathrnápj István adta elő húrom pompás köl­teményét. Bársony István, a kitűnő j elbeszélő Az alma meg a fája című ! v

Next

/
Thumbnails
Contents