Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 17-es doboz
medici. Veszprém, 1923. XXXI. évfolyam, 22. szám. Vasárnap, junius 3. MI HÍRLAP ikhü KERESZTÉNY POLITIKAI LAP. Kiadóhivatal: Szerkesztőség Egyházmegyei Nyomda Könyvkereskedése, (óvári-utca). Főszerkesztő: Felelős szerkesztő: Veszprém, Egyházmegyei Nyomda. (Telefon: 61.) Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ár: Egy hónapra 120 K. — Egyes szám ára 30 K. Wohlmuth Imre. dr. Fassánok Gábor. Előfizetéseket elfogad, hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. A lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez intézendők Clmiróaáwfrj’fltflfi-ünnepe. Ünnepélyes diszközgyölésa Petöfi-szinházban. A nagy költő születésének 10Ö eves évfordulóját ünnepélyes keretek közt díszközgyűlésen ünnepelte meg Veszprém város képviselőtestülete máj. 27.-én d. e. 11 órakor a Petőfi-színházban tartott ülésén. Dr. Komjáthy László polgármester meghívta ez ünnepélyre a hatóságokat, a Petőfi- társaságot, katonaságot, társadalmi egyesületeket, iskolákat és a város közönségét. Sajnálattal állapítjuk meg, hogy a tartalmas, szép ünnepséget igen kevés közönség hallgatta végig, még az igen tisztelt képviselőtestületnek is csak egy kis hányada vett részt azon. A városi tanács, tisztviselőikar s a megjelent városatyák talpig feketében hódoltak külsőleg is a nagy költő szellemének. Hosszú zöld asztalnál foglaltak helyet a város tanácsa, a főispán, alispán, katonaság képviselője s az ünnepi szónokok. Dr. Komjáthy polgármester emelkedett szellemű beszéddel nyitotta meg a közgyűlést. A szabadság, szerelem lánglelkü költőjének lángoló hazaszeretete hevítse s forrassza egybe a haza szeretetében s az érte s megmentésére induló munka fölépítésében a mai rideg önzés légkörében élő magyarokat. Petőfi szelleme s munkája lelkesítse s hevítse a mai generációt. Beszéde végeztével üdvözli a hatóságok s egyesületek megjelent képviselőit s a város közönségét, a gyűlést megnyitja, a jegyzőkönyv hitelesítésére dr. • Bihó Károly, Kelemen Imre és Rhé Jenő v. képviselőket kérte fel s indítványozta, hogy a mai ülés teljes jegyzőkönyve megörökittessék s az összes egyesületeknek megküldessék. A főgimn. ifjúság énekkara a tőle megszokott művészi kidolgozásban elénekelte a ,Hiszekegy “-et, mely után dr. Nagy László v. főjegyző ismertette a város idáig való ténykedéseit, melyekkel Petőfi emlékezetének hódolt. A Korona-szálloda falába elhelyezte a költő plakettjét, utcát nevezett el róla, alapítványt létesített nevéről középiskolai tanulók jutalmazására, legutóbb pedig a városi színházat Petőfi-szinháznak nevezte el. Ezúttal a városi tanács s állandó választmány javaslatára indítványozza, hogy a költő emlékére egy újabb 15 ezer koronás alapítvány tétessék az Angol- kisasszonyok tanintézetébe járó szorgalmas és jó előmenetelű tanuló jutalmazására. Az alapitó-levél felolvasása után az indítványt a közgyűlés egyhangúlag elfogadta. I A várcsi képviselőtestületi tagok részéről Gubicza Lajos rk. tanító, lapunk munkatársa tartotta meg nagy szónoki készséget eláruló stilisztikai szépségekben pompásan felépített, a hallgatóságot mindvégig lebilincselő ünnepi beszédjét. Lapunk terjedelme miatt a beszédből csak |az alábbi kivonatot közölhetjük: Ünneplő hangulat dacára is nehéz elszakadnunk la fájdalomtól, mely ma a magyar szivekben sajog s I a sötétségtől, mely évek óta ráborul a magyar világra... ■Vigasztaló, hogy a fájdalom nem tehétetlenség, a sötétség nem állandóság, mert mind a kettőben küzdelem lobog s tele van visszaütő, pusztító vággyal, akarattal... Minden fájdalom szenvedéssel imádkozik, hogy pusztuljon az ok, mely a világra hozta s minden sötétség sóvárog, hogy ráboruljon szemfedője: a világosság, mely megsemmisíti... ' A magyar életben is imádkozunk, hogy megszűnjön a fájdalom oka: Magyarország csonkasága..., hogy mielőbb jöjjön az erő, a hatalom: angyal, vagy Imber, ki a trianoni követ elhengeritl a magyar sírról 1 a sir éjszakáját beragyogja a messiási világosság: magyar feltámadás ragyogása... Ez az imádság Irőforrásra talált a mostani évben, a „csillagjárás“, Iszellemjárás“ esztendejében... A magyar égen ez idén csillagkoszorus nevek járnak százados évfordulóval. Szenvedő, kicsiny országunk egy oltár, melyen a megfogyatkozott, bus magyarság megihletetten büszke érzssel áldoz a száz év előtt született nagy szellemeknek... Ma Veszprém város hivatalos képviselete és hazafias közönsége ünnepel Petőfi S. emlékének tiszteletére... S ha van magyar ünnep, melynek tartalmában eszmekörök gyűrűznek, hogy lelkünket megtermékenyítsék s nemesítve felemeljék, akkor a mai ünnepben egész tündöklő eszmevilág ivei felettünk s az eszmék varázsában javulhat, erősödhet a lelkink, hisz akiről emlékezünk, maga a lélekerősség, szépség, eszményiség. Mindezt a Petőfi-név világítja elibénk. Emberi név s ma már gyönyörűséges szellemvilág... Aki hordozta, száz év előtt született s ifjan halt meg s mégsem lesz annyi öreg század, aggastyán ezredév, hogy ez a név túl ne élje. E név nem volt családi örökség. A költő maga teremtette. S ma már királyi név... birodalma a halhatatlanságban az örök idő. Koronáját a dicsőség verte csillagsugarakból... Petőfi költészetének jellemzéséhez nagyon gyenge volnék. A ma ünnepben tehát más jelentőséget keresek. Keresem a bánatot kergető vigasztalásnak, a napkeletnek felcsillanását. Keresem a forrást, melyből kibuggyan s folyton erősbödve csordogál még a mai szenvedésben is fényesarcu, mosolygó hite a magyar jövőnek, a magyar feltámadásnak ... A magyar feltámadás elkövetkezésének bizonyosságát megtalálom a boldog tudatosságban, a hitben fogant s reménységből táplálkozó meggyőződésben,- hogy az isteni örök akarat, mely a történeti fejlődés törvényszerűségét irányítja s az igazság diadalát biztosítja, Nagymagyarországnak ezen az ezeréves ősi földön hivatást rendelt. Ezt az elhivatást, ezt a gond- viselésszerü kirendelést látom a csodálatos ezeréves fennmaradásban, a nemzeti életerőben, az élni akarásban, a nagyszerű faji tulajdonságokból életre hivott fellendülések egész sorozatában ... De látom a bukásokban is: a Sajónál, Mohácsnál, Világosnál. Mindannyi helyen és időben egy-egy sir... ámde minden sírból isteni segítéssel s egyúttal emberi feleszmélésElmegyünk a béke szent helyére. — A Keresztény Földműves Szakosztály zászlószentelésének évfordulójára irta: Vincze Mihály földműves. — Ki kell bontani a szentelt zászlót, Hadd lássák rajta a dicső jelszót: — Mely a magyart munkára buzdítja — Isten, Haza és a tisztes Munka! Rajta van 'Nagyasszonyunk szenfképe, Ki ölében tartja beteg hazánk’, Ápolja s gondja van mireánk. Nézzétek, mintha szent könnye hullna, Mintha a magyar népért búsulna. Ne sírj Mária, kedves jó Anyánk! Felgyógyul s élni fog magyar hazánk 1 Ezer évig védőnk, anyánk voltál, A vészekben soha el nem hagytál; Most is benned bízunk és reményiünk, Te vagy a csillagunk és vezérünk. Zug már a László-templom harangja: Induljunk a fenséges szent útra; Most nem a csaták vérmezejére, Elmegyünk a béke szent helyére. Bemutatjuk zászlónk hódolatát, Elvisszük a nemzet sóhaját 1 Áldást kérünk magyar hazánkra, Áldást a mi termelő munkánkra. Áldást kérünk e szent lobogóra, Vezesse az ifjúságot jóra, Gyújtson lángot az ifjú szivekben, Hogy égjen a hazaszeretetben. Indulj zászlónk lelkes tábora ! Velünk van és lesz az Isten maga, Kit ma esdve, áldva arra kérünk: Hozzon egy boldogabb jövőt nékünk,.. sei, egyetértéssel, összefüggő akarattal egy-egy feltámadás is 1.. A bukások, százados harcok dacára is a fejlődás zenitjére jutott nemzeti élet nem lehet csak véletlen, esetleges, csak emberi cselekedetekből, csak materiális okokból született eredmény... Még, aki Istent tagad, aki nemzetet, hazát tagad, de kutató értelme elfogulatlanul vizsgálódik, még annak is, akaratlanul is sejtenie kell, hogy Magyarország életében az ezerszer áldott Gondviselés akarata s kedvezése nyilvánul... Gondviselésszerü volt Petőfi elhivatása is. A kuruckorszak után száz éves tespedés sorvasztotta a magyart. Ezt követte a nemzeti ébredés, a múlt század első tizedeiben. Hatalmas fejlődésre, uj, erőteljesebb nemzeti életre lendülő korszak volt ez, _ mely nagy szellemeket kívánt... Ekkor született Petőfi S. is. Együtt született a nemzeti függetlenség s a szabadság ébredő vágyával. Ezt a vágyat oltotta bele a Teremtő, hogy lánglelkével egyik vezérzászlósa legyen a nemzeti újjászületésnek... Nem gondviselésszerü-e, beleszületni a korszakba, melyben szent hivatást kell betölteni ?.. Ki- lobbani az idők méhéből, mint lángoló meteor, mikor sötétséget kell oszlatni... Fénycsóvával az égen járni, mikor utat kell mutatni márc. Idusa felé... Áztatni éveken keresztül a munka gyönyörének harmatával a termőföldet, a magyar sziveket, hogy megszülessék a népszabaditó korszak... Csorgatni az isteni italt, egy bűbájos költői léleknek illatban, sugárban, bubán, szerelemben felolvasztott gyöngyeit, hogy tiszta, szép érzésekben dús virágzásu legyen az uj magyar tavasz. Lángolni szünetlenül, mint a hórebhegyi csipkebokor magasztos, szent érzéstől, a hazaszeretettől^ s ezt a szégséges lelki lángolást, ezt a csillagverő, világba világitó máglyatüzet, melyre szerelmes fiatalságát s boldog családi életét is feltette, kioltani a maga forró, piros vérével... az -imádott hazáért... Fiatal életnek ilyen teremtő csodája nem lehet csak emberi vaksors esetlegessége. Ilyen munkára, az áldozatok piramis rakására földi embert csak elhivatás, csak a hivatás megértése képesíthet... Ez az én hitem! Nemcsak a magyar Géniusz sugalta, hanem erős keresztény hitem is! Hiszem, hogy az emberi és nemzeti életsorsot istenkéz irányítja I Hiszem, hogy az isteni örök igazság a mai boldogtalan jelent boldogabb jövőre váltja... „Az ember tragédiájában“ az Ur a halál gondolatától csüggedő Ádámot igy vigasztalja : „Mondottam ember, küzdj és bizva-bizzál! Tehát küzdelem és hit! Emberi erőkifejtés és remény! Az emberi boldogság lényegébe beleolvad a megváltó küzdelemmel a munka, a verejték, az áldozat, a cselekvő élet — és a hiti így van nemzeti vonatkozásban is. Oh, -feä- ä mäi gygpyyféfifyjp mpgl^rmgj^gjiv"" ' l~ delmet összefogóvá, állandóvá teszi a vágy, akarat: újra naggyá, boldoggá tenni a hazát, akkor ez az erősség a mi küzdelmünket emberfelettivé, feltámasztó, a mélységből kiemelő hatalommá varázsolja. Hiszem, hogy a nagy magyar szellemek százados évfordulója végre megtermékenyíti hitünket, küzdelmünket. Imádkozzunk tehát emelkedett lélekkel, hogy a magyarok Istene ezt a termékenyítő erőt oltsa be a napsugárba, mely éltet, — a levegőbe, melyet belélegzünk, — a forrásba, mely a szomjunkat oltja, — verejtékbe, melyet a munka csorgat, — a földbe, mely a búzát termi, — a búzába, mely a kenyeret adja, hogy minden, amiből éiünk, legyen bőséges, áldásthozó, nyomort és békétlenséget kergető, sziveket összehozó, az akaratot egyetlen, szent, közös célra: a haza, a nemzet javára irányitó... s ennek a csodának megvalósulása legyen az integritás, Nagymagyarországnak feltámadása!.. A beszéd után dr. Császár Elemér, egyetemi tanár, a Petőfi-társaság alelnöke olvasta fel a rövid időhöz szabott tanulmányát: Petőji százados ünnepén. Egy kiváló elmének, a tárgyában gyönyörrel mélyedő esztétikusnak, a Petőfi-költészet melegszívű szerelmesének színes, illatos, mosolygó csokra ez a kis jellemzés Petőfi egyéniségéről, fejlődéséről s az avatott búvár gyöngykeresése Petőfi költészetének mélységeiben. Csupa fény, melegség, becéző gyengédség ez a tanúiéi
