Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 17-es doboz

Egyes «am ára 5 Korona, < \j iMttalMtkWHMi: VL few.. Asiiinr-ut 47. sz&m. ElSizotési árak K agy ar órai ág ban: Egész évre 1200 korona, félém ©00 korona, negyed* éne tOO karima, e«r bér* 100 korona. A .VIL 4'G* toegjolomk héti« kivé­telével mindennap. Egyes szám ám Budapesten, vidéke» és pályaudvarokon B korona. Aus»'fiiéban S0 korona. BBS UUm1)an 1 dinár SO pan. vnJto BMttós* tívOtbsék Budapesti» % VILÁG iriadóhivatalában, Bloekner Blau J-, Bokor» Bcnkő és Társa, Gyón és Kagy, Jault» és Társa, Tenczer Gyula, Hegyi Lajos, Klein Simon és Társa, Leopold Gyula, Leopold Com ól, Schwarz József, Sikray, Mezei Antal, Mossa Rudolf, Eckstein Bemát hirdetési iro- ifofan» Bécgben: Haasecstein és Vogler, fi. Dukes, Nachfolf«r, Rudolf Mosse. I. évfolyam Budapest, PÉNTEK 1922 május 12. 107-ik szám Petőfi, Arany Egy levelet kaptunk ma a Franklin-társulattól és egy kommünikét. A levél elmondja, hogy a Frankiin-Társulat nagy anyagi áldozatot hozott, mikor kiadta újból Petőfi és Arany összes müveit és ezért arra kéri a lapokat, hogy közöljék az uj ■kiadásokról írott kommünikét. Mi a kérésnek ele­get teszünk, és pedig a vezércikk helyén, mert úgy érezzük, hogy a magyar könyvpiacnak és ^ nem csupán a magyar könyvpiacnak becsületkérdése volt az uj Petőfi és az uj Arany, mivel a régi tel­jes Petőfi és a régi teljes Arany már könyvkeres­kedői ritkaságokká kezdtek lenni. A négykötetes Petőfi a költeményeken kívül kiadja a prózai Írá­sokat is, Bodies Ferencnek, az alapos filológusnak ellenőrzése alatt, mig Arany János összes költői müveinek hatkötetes kiadását még Ricái Frigyes rendezte sajtó alá, és látta el bevezetéssel. Arany prózai Írásai, sajnos, hiányozni fognál; ebből a kiadásból, pedig Arany kritikái, tanulmányai és levelei még nehezebben hozzáférhetőek, mint le­velei. Teljes mértékben eleget akarunk tenni a Franklin-Társulat kérésének, és ezért idézzük a kommünikéből azt is, hogy finom papiroson, gon­dos nyomással, ritka szép betűkkel készült a kél uj kiadás és tartós anyagot választottak a kötés­hez. És közöljük még a kommüniké alapján, hogy az uj Petőfi ára egyezerkétszáz korona, az uj aranyé pedig egyezernyolcszáz korona ... Mi elhisszük a Franklin-Társulatnak azt, hogy még az egyezernyolcszázkorbnás ár mcilmt sem fog meggazdagodni Arany költői müveinek u kiadásán, és inkább hagyományainak útját követi, mint a jó üzletet keresi akkor, amikor egyezerkét­száz koronáért hozza forgalomba Petőfit. A Franklin-Társulatot ezekért-az uj kiadásokért iga­zán nem illeti szemrehányás, és ha már szemre­hányásról van szó, akkor máshol kell a célpontot keresni. Ka nem csalódunk, akkor most a nemzeti renaissance harmincnegyedik hónapját Írják, har­mincnégy hónap óta hirdeti a magyar kulturpoli- tika a nemzeti irányt, a nemzeti értékek érvénye­sítését, a nemzeti szellem dokumentumainak és al­kotásainak kultuszát Harmincnégy hónap óta hall­juk a vádakat a törpe utódok ellen, harmincnégy hónap óta használják harci pöröly gyanánt a nem­zeti irodalom nagyjainak nevét: és harmincnégy hónap óta nem gondolt senki az illetékesek közül arra, hogy Petőfi és Arany müvei eljussanak min- 'denki kezébe, még pedig ne egyezerkétszáz, és ne egyezernyolcszáz koronáért, hanem olyan áron, amelyért Petőfi és Arany eljuthatnak minden diák­hoz, minden kisgazdához, minden munkáshoz. Dante nevét Olaszországban nem használták fel olyan —--sokféle módon, mint itt az elmúlt har­mincnégy hónap alatt Petőfiét és Aranyét, de azért Olaszországban soha nem válaszolta a könyvke­reskedő azt, hogy — kifogyott, ha valaki Dante müveit kereste: és már jóval a hatszázéves jubi­leum előtt húsz példányban lehetett megvásárolni egy Uráért Dante Inferno-ját, csak úgy, mint a Di- vina Commedia másik két könyvét. Ezek az öt centesimi-ért vesztegetett Dante-kiadások nem volt- lak éppen előkelőek, ujságpapiroson készültek, ro­tációs géppel: de az Inferno-l meg lehetett vásá­rolni annyiért, mint a legolcsóbb újságot... Szép tesz, bizonyára szép lesz a Franklin uj Petőfije és uj Aranya, de mi tudnánk elképzelni még szebb Petőfit, és még szebb Arany Jánost. Például a Toldi-trllogiát tizenhat négyhasábra osztott újság- oldalon, közönséges újságpapíron, kicsiny, éles be­tűkkel, — őt koronáért, mert hatvannégy ilyen uj- sághasábon, tizenhat ilyen ujságoldalon, hozzá­vetőleges számítás szerint, helyet találna a Toldi* trilógia. Húsz ilyen ujságoldalon, nyolcvan ilyen ujsághasábon, pedig Petőfi líráját lehetne néhány­szor tízezer példányban öt koronájával forga­lomba hozni. Ez nem volna jó üzlet, sőt lehetséges, hogy kerülne annyiba, mint amennyibe egy ki­sebb propagandaröpirat került a sok száz közül, lehet, hogy Petőfi és Arany összes müveinek ilyen- formájú kiadása, ilyen áron, akkora deficitet okozna, amely felér egy átlagos kerület választási költségeivel, vagy egy átlagos választási vezér egy­havi automobilszámlájával. De akkor, amikor har­mincnégy hónap óta a millióknak iga­zán hosszú menetét áldozta fel a magyar kultúr­politika a — nemzeti kultúráért, talán nem lett volna megbocsáthatatlan könnyelműség és bűnös tékozlás, ha néhány százezer korona előkerül az állam pénztárából fedezni az itt ajánlott ötkoro- uás és tizkoronás Petőfi és Arany és Arany meghaltak ugyan és a halottak legye­nek szerények akkor, mikor olyan gazdagon vi­rágzanak az eleven tehetségek a magyar nemzeti renaissance dús termőföldjén, a halottak legye­nek szerények és érjék be azzal, ha a Franklin- Társulat áldozatkészsége újból lehetővé teszi müveiknek megszerzését egyezerkétszáz és egy­ezernyolcszáz koronáért. Nem is a halottak nevé­ben, de az élők és olvasók nevében, a magyar fiatalság és a magyar falu nevében sajnáljuk azt, hogy Petőfit és Aranyt a nemzeti renaissance harmincnégy hónapja nem adta ki ujságalakban öt koronáért és tíz koronáért, nem adta ki könyv­alakban harminc koronáért és negyven koronáért. Mert lehetett volna bizonyára nem olyan szép formában, mint azt a Franklin-Társulat teszi, bi­zonyára néhány százezer korona deficittel, talán úgy, ha a névtelen, vagy a túlontúl fényes nevű magyar argonauták külföldi utazgatásai közül lemond egyről a magyar kultúrpolitika és az igy megtakarított összeget áldozza fel Arany és Pe­tőfi kiadásaira : de a mi érzésünk szerint még egy ilyen áldozatot is megélt volna Arany és Petőfi, ha máskor nem, legalább a magyar nem­zeti renaissance korában. A mi. szemünk elvakult a sok ragyogástól és ezért nem tudjuk elég pon­tosan értékelni a nemzeti renaissance által ki­termelt sok fényes irodalmi értéket, de ha pon­tosan látnék is ezeket az értékeket, mi konzer­vatív ízlésű emberek vagyunk és úgy találjuk, hogy a nemzeti renaissance harmincnégy hónapja alatt nem lett volna szabad könyvpiaci ritkasággá lennie a teljes Aranynak és a teljes Petőfinek. A nemzeti renaissance harmincnegyedik hónapjában egy más Arany-kiadásnak is forgalomban kellene lenni, mint annak, amely egyezernyolcszáz koro­nába kerül és mégis hiányzanak belőle Arany prózai írásai. Ismételjük, mi nem a Franklin- Társulatnak teszünk szemrehányást, mi éppen csak irigyeljük a nemzeti renaissance kultúrpoli­tikáját, amely harmincnégy hónap alatt annyi örök értéket teremtett, hogy megfeledkezhetett Aranyról és Petőfiről, megfeledkezhetett a XIX. század három legnagyobb lírikusának egyikéről, noha ez a lírikus magyar földön született és a magyar nyelv színét, zenéjét, erejét gazdagította : és megfeledkezhetett arról a költőről, aki töb­bek közt teremtő erejével pótolta az elveszett vagy kialakulatlan magyar hősi naiv époszt. Mi­vel a nemzeti renaissance kultúrpolitikáját har­mincnégy hónapon át más, szebb, nagyobb és ne­mesebb feladatok foglalták le, köszönjük a Franklin-Társulatnak, hogy legalább ezerkétszáz koronáért kapni újból teljes Petőfit és ezernyolc­száz kofonáért teljes Aranyt, — a prózai írások nélkül, és a tízszázalékos könyvkereskedői juta­lékkal ezerkilencszáznyolcvan koronáért. Ezer- kilencszáznyolcvan korona teljes húsz koronával kevesebb kétezernél és igy Arany János költészete többé nem rejtett kincs, hanem elérhetően közel van újból mindenkihez. Köszönjük a Franklin- Társulat áldozatkészségét és köszönjük az elmúlt harmincnégy hónap magyar kultúrpolitikájának azt a nagyszerűen termékeny és produktiv tevé­kenységet, amely elfeledtette a kultúrpolitika ve­zéreivel Aranyt és Petőfit, s. A miniszterelnök kortesutja A kormány egyik félhivatalos kőnyomatosa ma reggel közölte a nyilvánossággal, hogy gróf Bethlen István miniszterelnök szombaton este tiz | órakor kortesutra indul a Dunántúlra. De nem­csak az indulás időpontját állapította meg ilyen precizitással a kommüniké, haneéi teljes részle­tességgel ismertette a kortesut programra ját. így például megtudtuk a félhivatalos kőnyomatosból, hogy Kőszegre tiz óra ötven perckor érkezik meg a miniszterelnök és\ tizenkét óra harminc perckor utazik tovább Kőszegről. Sőt azt se titkolták el az ország választópolgárai előtt, hogy ebédelni a vo­naton fog a miniszterelnök és ezért a közlésért .igazán csak elismerés illeti meg a lelkiismeretes kőnyornatost, mert valószínűleg nagyon sokan voltak az országban, akik aggódtak Bethlenért, hogy nem marad ideje ebédelni, ha tizenkét óra harminc perckor már elutazik kétórai ott-tartóz- kodás után Kőszegről és két óra harminc perc­kor pedig már programmbeszédet mond Szom­bathelyen. A M. O. T. jelentése szerint egy Kör­mendre tett kirándulás után hét óra harmincöt perckor érkezett volna vissza Szombathelyre, ahol este félkilenckor társasvacsora lett volna, „mely­nek végeztével tetszés szerinti időben beszállás a vonatba, hol alvás, majd reggel nyolc óra húsz perckor indulás Vasvárra“ stb. Hol alvás, ott áldás ... Eddig legalább igy tudtuk, most azonban úgy látszik, valami baj történt vagy az alvással, vagy az áldással. Egy ma kiadott szintén félhiva­talos jelentés szerint ugyanis a miniszterelnök utazásának programmja „változást szenvedett“. Az eredeti programm, olvassuk a kommünikében, lényegesen módosulni fog és csak annyi bizo­nyos, hogy a miniszterelnök Szombathelyre is elmegy. Tehát nem bizonyos Celldömölk, Kőszeg, Körmend, Pápa, Herend, nem bizonyos Vasvár sem, ahol pedig Fass József kultuszminisztert kellene támogatnia a miniszterelnöknek, sőt ezek után nem szabad bizonyosnak tekinteni az ebé­det a vonaton, „hol alvás.“ A miniszterelnöki kortesut programmjának váratlan megváltoztatása politikai körökben élénk feltűnést keltett. Nem is fogják kiadni az utazási programmot, a miniszterelnöki vonat valószinü- leg előzetes értesítés nélkül fog megérkezni az egyes állomásokra. A pártkörök helyiségei egyébként teljesen ki­haltak. A jelöltek a vidéken tartózkodnak és gyűj­tik az aláírásokat. A kormánypárti jelöltek a leg­nagyobb erőfeszítéseket végzik a szükségesszámu ajánlók megszerzésére. Mint a- jogvédő-bizottság ma délelőtti ülésén kiderült, több helyütt, igy Mik­száth Kálmán kormánypárti jelölt iveire is azzal gyűjtöttek aláírást, hogy aki földet akar, az jelent­kezzék. Berkenye és Szendehely községekben a deficitjét. Petőfi {.kormánypárti felölt ajánlási igeit a szolgyátilá és a / joggyakornok íratták alá. Ugyancsak a jogvédő- bizottság ülésén jelentették, hogy a vidéken az el­lenzéki politikusokat gyalázó röpiratokat terjesz­tenek, amely röpiratokon sehol sincs feltüntetve a nyomda neve és a közigazgatási hatóság mégsem tartja kötelességének megakadályozni osztogatásu­kat. Huszár Elemér ma bejelentette, hogy Vázsonyi Vilmos utján bűnvádi feljelentést adott be Barcsay Ákos főszolgabíró ellen, hivatalos hatalommal való visszaélés miatt. Huszár állítása szerint Barcsay egy községben azt mondotta, hogyha kell, akkor Huszár Elemért az utolsó hetekben internálni fog­ják. Huszárnak eddig tizenöt népgyülése közül mindössze csak ötöt engedélyeztek. Ha valahol be­megy egy házba, rögtön megjelenik egy csendőr, aki feljegyzi, hogy mennyi ideig tartózkodott ott és kívüle ki van még a házban. Több sérelmet jelentette be Szilágyi Lajos is, igy a többek közt elmondotta, hogy május hetedikén, amikor a miniszterelnök tiszántúli kortesutját tartotta, az ő népgyüléseit nem en­gedélyezték a miniszterelnök kőrútjától harminc kilométernyire fekvő Csömkö községben sem. Ugyanakkor azonban Erödi-Harrach Béla kor­mánypárti gyűléseit engedélyezték. A főszolga­bíró Szilágyi gyűléseinek betiltását azzal indo­kolta, hogy amikor a miniszterelnök pártatlanul tárja a lakosság elé az ország helyzetét, akkor más pártgyülést tartani nem lehet. Bejelentette Szilágyi Lajos azt is, hogy Berettyóújfaluban a kormánypárt kortesei ajánlási ivek aláírásáért pénzt adnak. Búza Barna a múlt vasárnap lentjárt Hat­vanban, ahol tiltott népgyülés tartása miatt eljá­rást indítottak ellene azért, mert a Katolikus Körben elbeszélgetett az emberekkel. Most ugyanezen ügyben turnusokban beidézik a Kato­likus Kör összes tagjait és részletesen kihallgat­ják őket. Üsztöke István nevű Buza-párti kortes­től két csendőr elvette a már aláirt ajánlási ive­ket és leírta róluk az ajánlók neveit. Ezeket azután szintén beidézték a rendőrségre. Búza Barna gyűlését azzal az indokolással tiltották meg, hogy a gyűlés bejelentői nem nyújtanak elegendő garanciát a rend fenntartására és hogy a gyűlés résztvevői által hirdetett elvek annyira ellenszenvesek a város lakossága előtt, hogy ez szintén veszélyezteti a rend fenntartását. Az esti lapokban olyan hírek jelentek meg, hogy a jóvátételi bizottság az idegen megszállá­sokat a bolsevista uralom közvetlen következmé­nyeinek tekinti, a bolsevista uralom hatalomra jutásáért pedig Magyarországot tartja felelősnek és ezért a megszállásért is Magyarországra há­rítja a felelősséget. A jóvátételi bizottságnak ez az állásfoglalása azt jelenti, hogy az idegen meg­szállás okozta káli mm térítik meg* üleMeg mm

Next

/
Thumbnails
Contents