Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 17-es doboz

IRODALOM, MŰVÉSZET f Petőfi kapitánya 1 Ki volt Petőfinek az a kapitánya, aki katonáskodása alatt nem egyszer kimutatta iránta való jóindulatát; aki például meg­engedte neki, bogy takarodó után is olvas­gathasson, igyekezett helyzetét elviselhetőb­bé tenni s amikor látta, hogy a katonásko­dás nem neki való, elbocsájtását kieszkö­zölni? Erre Petőfi életrajzírói nem válaszol­nak. Egyikök sajnálkozik is a fölött, hogy nem tudják e derék ember nevét, holott megérdemelné, hogy emlékét az utókor meg­őrizze ... Bgy 1864-ben megjelent folyóiratban Remellay Gusztáv akkori novellairó kortár­sától közzétett levél, mely ugylátszik ki­kerülte az életrajzírók figyelmét, válaszol a kérdésre. Remellay e levele elmondja, hogy „Petőfi kapitánya egy Szentendrén született s nyugdíjaztatása után oda visszaköltözött s haláláig ott lakott lives György volt Hics György 1797-ben született. 3839-ben a ! 48-ik Dolner-gyalogezredben százados volt és nyugdíjba ment az 184L év végén, amely időtől kezdve haláláig Szentendrén lakott“ Petőfi hire eljutott Szentendrére, Eies századoshoz is, aki érdeklődni kezdett hogy Petőfi nem azonos-e azzal a Petrovics Sán­dorral, aki — mint 17 éves gyermekifju —* Sopronban az ő századánál szolgált Remel- lay Gusztáv jó ismerőse lévén Eicsnek, ez |ő hozzá fordult e kérdésben. Igenlő válasza­ira Ilics kéri, hogy tegye lehetővé találkozá- jsát Petőfivel. Remellay említett levelében szóról-szóra közli a századosnak Petőfire vonatkozó, né­metül tett nyilatkozatát: „Sapperlott! der Teufel hat’s glaubt, dass aus ihm ein so be­rühmter Mensch wird?! Es ist wahr, er war immer ein genialer Kerl, aber ein schlechter Soldat loh hab mit ihm viel Kreuz gehabt, aber ich war gegen ihn nachsichtig, denn ich habe gewusst, dass er ein gscheidter Bursch ist Er hat immeT Verse gemacht und selbe den Kameraden vorgelesen und ihnen immer etwas zu erzählen gewust, warum sie ihn alle lieb hatten“. Remellay közölte Petőfivel Eies kívánsá­gát amit ő örömmel fogadott, találkozót ad­ván nekik a Fiaskóhoz címzett pesti vendég­lőben, ahol Petőfi írótársaival együtt az es­téket tölteni szokta. A találkozás meg is tör­tént Eics kapitány örömmel és büszkén csó­kolta össze Petőfit, mondván az ott lévőknek: — No, most képzelhetik, mily jeles em­ber vagyok én, ha egykori közlegényem is ilyen jeles férfiú! Remellay másokat is megemlít az ott je­lenvoltak közül, igy Csopotr szentendrei ügy­védet is. Éjfélig maradt együtt a társaság. Petőfi sokat beszólt katonai életéről, kérdezősködött több altisztjéről és közkatonáról, érdeklődés­sel hallgatván, amint Eics az ezredről ha- Szélt Á Petőfi és Eics közti összeköttetésnek azonban ezzel nem volt vége. Eics ezután is többször fölkereste és meghívta őt, hogy lá­togassa meg szentendrei otthonában. Petőfi eleget is tett a meghívásnak. Dics többször vitt he persze Petőfinek jő szentendrei borából, melyből Petőfi iró és ír V

Next

/
Thumbnails
Contents