Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 17-es doboz
'íhnsxwr* m/tjifi DSyiptof* (RDDAbON ES illlfESZETT „ß százéues MüVC 1923. év lesz a jubiláns Pctőfi-esztendő, nagy lírikusunk születésének százados fordulója, de a hullámok, melyeknek hatalmas torlódása oly nagy- s?íír_üen meg fogja mozgatni szellemi ételünk óceánját, már megindultak, már mutatkoznak, már itt vannak. A Petöü-Társaság nagygyűlésén mái: erről a centeniiáriumról szólt az elnök, Petőfi halhatatlan lelkét idézte egy székfoglaló s Petőfi-verseket szayalt művészi életünk nagy jubilánsa. Vidéki nagyobb városainkban: Debrecenben, Szegeden már Petőfi-ünnep,ek tartatnak s a Kis,faíudy-Tár s asá g ezidei tavaszi matinéit egészen Petőfi költészetének szenteli. A könyvpiac mozgalmai is Petőfi csillagképe felé haladnak s már bét vaskos Petőfi- könyv fekszik előttünk. Egyiket — terjedelemre és jelentőségre néztve nagyobbat, a Horváth Jánosét, később fogjuk ismertetni, ezúttal a Szigetvári Ivánéról szólunk, a mely A százéves Petőfi . címen nyújt szintén vaskos kötetben jellemrajzot, Székási Saoelláry Pál kiadásiéiban. Kifogásolnunk kell mindjárt a könyv címét: „Százéves Petőfi“-t mondani — ez sem nem igaz, sem nem magyaros, legföljebb divatos és így — más ilyen divatos különikiödéssel együtt — az efféle kifejezéseket is üldöznünk és irtanunk kell. A könyv maga nagv buzgalommal készült, sok helyes értékelés, sok találó megjegyzés van benne, ám stílusa általában kissé pongyola, előadása néhol annyira közvetetten akart lenni, hogy már müvészietlenné válik. Azonkívül sok, egészen téves felfogásra és megállapításra is találunk a könyvben. Talán legszembeszökőbb. hogy a sz,erző — maga is a szép Alföldnek, sőt éppen Petőfi kedves Félegtyhá- zájának szülöttje — érthetetlennek találja, sőt .egyenest megrójja, — „visszásságának mondja Petőfi Alföld-szeretetét és bámulatát. „Mai tunista-karunk“- ban —, mondja Szigetvári — nem értjük Petőfi „nagy szerelmét a síkság kánt, a hegyvidék rovására. ‘ Legyen meggyőződve Szigetvári, hogy vagyunk jó egvnéihányam. a kik Pelöfl Alföldiért rajongó verseit nagyon értjük s magát, a kibeszahe- tetlenül változatos szépségű Alföldet is nagyon szeretjük. Bánfő a könyvben, hogy Tompát, ezt a rendkívüli meleg, bensőséges hangú, nagy költőt, a ki iföl- lépésj idő tekintetében voltaképpen első volt a népnemzeti költészet aranykorának hajla'mas triászában s a ki az elnyomatás idejében irt hazafias allegóriáival legnagyobb költőink egyikévé magasodott, ■— Szigetvári feltűnően lekicsinyl!, valósággal lenézi. Egy helyen néhány, érkötési tanitást tartalmazó versét idézve, ezt mondja: „Tompa effé'e költőiében költeményei mutatják legjobban, milyen túlzás volt őt egy időben Arany és Petőfi melleit, mint velük egyenlőt emlegetni-“ Az igazság pedig az, hogy az idézett versek (Félkezü koldus. A gazdag, Süluedés) — nem is olyan „költőietten“-ek — s bogv különösen Petőfinek bizony szintén van egy marék gyenge verse, viszont Tompának egész csomó olyan, a melyek Petőik és Arany legszebb verseinek színvonalán állanak. Meg kell jegyeznünk még azt is., hogy a könyvben sok aránytalanság is van. Például: az Apostollal — a mit Szigetvárj maga is, igen helyesen, elhibázott munkának tart —* roppant bőbeszédüen foglalkozik, míg Petőfi családi költészetével és népies nyelvével nagyon is röviden végez. S az is feltűnik, hogy tárgyalásában általában nagyon is isko- lásizü. skatulyázó módszert követ, a minek legszembeötlőbb példája az a tizenkét „skatulya“, a j melybe Petőfi trópusait fosalmi körök szerint ren- ; dezve rakosgatja, külön rekeszt nyitva az állatvilágnak, növényerszávnak, ásványországnak, foglalkozásoknak, • eszközöknek, rokonságnak, evés-ivásnak stb. Az utolsó skatulya föürása pedig: „Költészet és szám.“ Akadnak aztán a könyvben olyan nyelvészeti aurcsaságok is. bogy a szerző megrój'ja Petőfinek ezt a szavát: „danollhatmiék“ — azt állitván, bogy „daoplhatnám“-ot kellett volna mondania a költőnek. Legyen megnyugodva a szerző: Petőfi egészen jól tudta, boigy határozatlan alakban az egyes számi első személyben — danolhafnék a helyes alak. I Végezzünk azzal:, hogy a könyv fogyatékossá« gai és tévedései nem csökkentik a szerzőnek al anyag összehordása terén mutatkozó tagadliatatlaf érdemeit és sok igen találó megállapításának él megjegyzésének értékét, (sz. k.)
