Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 15-ös doboz

Mezetlen, pompás karja lassan mozdult s kezet | nyújtott Fülöpnek. — Tapasztalásom — folytatta tovább szűzies mosolyával — végzetes tapasztalásom, Boisvilliers ur, nagyon kétkedővé tett a férfiak barátságában. Istenem! nincs boszantóbb, mintha biztosságban érezzük magunkat e semleges zászló oltalma alatt s egyszerre arra ébredünk, hogy állítólagos barátunk szerepet cserél és ellenünk fordul. Ez igazán megkeseríti az életet . . . s valóban nagy kár, mert ha tudnának egy ponton maradni, misem lenne kedvesebb e jó baráti viszonynál, kivált a nők előtt, kiket ön-természetük s a kötelesség egyaránt képtelenekké tesz más érzelemre.... A mi pengem illet, én már lemondtam erről .... de még mindig kívánom . .. . s ime most kedvező alkalom jött megvalósítani e chimaerát, ha egyáltalán megvalósítható

.......

Ön oly különös viszonyban áll férjemmel . . . tehát

velem is, -- jelleme különben is oly rendkívül------becsületesnek látszik, hogy talán . .. mit gondol

.........megkísérthetnék ? Fülöp ezzel sohasem mert

volna kilépni, — pedig szive mélyéből ezt az egyet kívánta. Igazán csodálatosan eltalálta gondolatát: ily baráti viszonyra lépve a marquisnéval, a báj folytonosan megmarad s a nyugtalanság végkép eltűnik. Ha egy nap érzelmei véletlenül tulcsapongnának a kiszabott korlátokon, sohasem tévelyedhetnének messzire, mert ez a szelíd, kedves, őszinte kéz mindannyiszor lecsillapítaná, visszaterelné a rakonczátla- nokat. — Felindulva köszönte meg a marquisné ajánlatát s benső barátokként váltak el. E pillanattól kezdve Fülöp félelem nélkül dobta oda magát e kiváló nő varázsának.

És valóban oly biztos volt vele, akár csak egy ős rengeteg mélyén valami párducz karmai alatt hevert volna.

(Folyt, köv.)

Browning Györgyről.

Miután Browning Györgyről, ki e napokban Sáromberkén oly szerencsétlen véget ért, részvétteljesen emlékeznek meg napilapjaink, nem tartom feleslegesnek, hogy e korán elhunyt fiatal barátomról néhány felvilágosító adattal szolgáljak.

Ki volt Browning György; azt a sajtó közleményeiből tudják mindazok, kiket csak némileg is érdekelt, azt azonban valószínűleg kevesebben, hogy ezen tehetséges fiatal költő utazásának közvetlen czélja mi volt ?

Miután szoros összeköttetésben, mondhatni bizalmas baráti viszonyban állottam Browning György- gyel, ám legyen emlékének szentelve e pár sor és felvilágosító adat, ki hazájától távol, e hazában, melyet oly rokonszenvesnek talált, vált meg a földi léttől.

Múlt évi September hó közepén a véletlen is- merkedtetett meg a fiatal angol íróval, ki Bécsből jővén Budapestre a »Hungária« vendéglőbe szállt. Arcza ismerősnek tűnt fel előttem és rövid társalgás után ki is derült, hogy ugyancsak a múlt év augus- tus havában Baireuthban találkoztunk a AVagner- előadások alatt, hol már akkor említést tőn hazánkba tervezett útjáról. Ő ugyan is Magyar-, Török- és Oroszországot kivéve, a continensnek minden részét beutazta már és szándéka volt, még ez előtte ismeretlen országokat is tanulmányozni; e végből jött közénk tehát azon erős elhatározással, hogy ha zánkat ismerve, innen folytatandja majd útját Török- és Oroszország felé is.

Itt tartózkodása első hetében sokat időztünk együtt és szívélyes felszólítására készséggel nyujték neki segédkezet, hogy nyelvünk ismeretébe behatolhasson és hogy legegyszerűbb és legszükségesebb kifejezéseinkkel megbarátkozzék.

Kellőleg megismerkedvén fővárosunkkal, az itt időzést nem találta kitűzött czéljaihoz megfelelőnek. Pest nem az a charakter-város volt előtte, mely őt kielégíthette volna, sőt gyakrabban hangoztatott megjegyzéseiből az tűnt ki, hogy inkább német mint magyar városnak vallotta fővárosunkat. Nem egyszer fejezé ki tehát előttem azon óhaját, hogy vidékre szeretne menni, azon czélból, hogy ott úgy nyelvünkkel, valamint népünk élete, szokásai, viselete és sajátságaival megismerkedvén, alapos tanulmányt írhasson hazánkról, és azt úgy ismertesse meg külföldön és Angliában, mint tévé két év előtt Is- landdal.

October hó közepén Borsodba vittem őt szüléimhez és a szüreti idényt velünk töltvén, házunknál majd 3 hétig időzött, ekkor a Hegyaljára kísértem el, mely utunk alatt alig voltam képes ezernyi kérdéseire válaszolni. Teendőim engem vissza hiván, kénytelen voltam elhagyni Browningot, ki S.-A.-Uj- helyre ment, dr. Chyzer Cornél szives meghívása folytán, kinél is huzamosabban időzött. Jelen volt gróf Andrássyné temetésén Terebesen, hol a családdal is megismerkedett, majd a még Angliából hozott ajánló levele folytán a gróf Forgách családot kereste fel, melynél, mint hozzám intézett gyakori leveleiből is kitűnik, igen jól érezte magát, és nem is tudta eléggé magasztalni e kedves és előzékeny főúri magyar család vendégszeretetét.

E vidéken nagyon sok előkelő helyen megfordulván, mindenütt a legszivélyesebben fogadtatott. — Hosszabb ideig volt Kassán és Miskolczon, úgy szintén Debreczen és Egerben, mig végre deczember utolján ismét visszatért Budapestre. — Fővárosunkba érkezvén, azonnal felkeresett minket, és majdnem 7 hétig volt atyám vendége, mely idő alatt számos tapasztalatokat szerzett és csakhamar megismerkedett úgy tudósaink, valamint hazánk nagyjai és nevezetesebb férfiaival,kik látogatását mindenkor előzékenyen fogadták.

Itt léte alatt sokat dolgozott; együtt lakván vele, alkalmam volt tapasztalni páratlan szorgalmát, s Petőfinek (általam prósában angolra átfordított) 10—12 versét valódi költői érzők és tanulmánynyal dolgozta fel.

Levelezése igen kiterjedt volt; összeköttetésben állott ő a külföld több kitűnő férfiával és igy alkalmam nyílt levelei közül igen sok érdekes és becsest is olvashatni.

A többek között megmutatta Andersennek hozzá irt leveleit, melyek annyi szívvel és oly barátságos és vonzó modorban voltak írva, hogy már ezek kellően jellemezték a nagy dán költő fennkölt szellemét ! Koppenhágában léte alatt Browning, Andersen lakásához közel bérelt szobát és az öreg urnái majd-