Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 15-ös doboz
ügyminisztert, hogy a végrehajtói intézmény [ foglal magában. *"■' “”OJ---------A kérdéses * r ------oj * **— ---------a dósság convertálása zése szükséges. Szükséges az egyensúlynak az kiadó lenne, tartozik honfi lenni; a honfi tartozik nemzete fönmaradását politikai hitágazata első és főtételének vallani; én pedig, mint magyar honfi, a magyar faj állami fönnmaradását elválhatatlan kapcsolatban látom a szent István koronáját biró fejedelmi házzal,s a ki ezt a kapcsolatot lazítja, tudva vagy nem tudva, egyszersmind a magyar faj vesztére dolgozik.Az autonom törvényhatóságokra, autonom vallásfelekezetekre és autonom nemzetiségekre oszlott országnak, hogy a magyar faj hegemóniája fennmaradhasson, erős, összetartó központra vi.n szüksége. Se a magyar parlament, se a magyar kormány fájdalom még nem lett elég erős központtá; de igen is van egy összetartó hatalom: a magyar korona törvényes birtokosa, kinek varázsa és vonzása még az ellenséges és centrifugál elemekre is kihat. Ehhez képest a magyar nemzeti politika programmja nézetem szerint nem lehet egyéb, mint erősíteni a centripetál irányt és gyöngíteni a centrifugált. Ez az oka, hogy most, fegyelmezetlen szellemünk és zilált viszonyaink zürzíivarában, midőn a törvény keze még az állami egység nyílt megtima- dóit sem éri el, saját rövidlátásunk pedig nem veszi észre a veszélyt épen ott a hol van. s ennélfogva egyfelől a decentralisatio, illetőleg decompositio munkáját sietteti, mig másfelől nemzeti consolidálásunk- nak útját állja: ez az oka, mondom, hogy ilyen körülmények között kétszeresen kerülendőnek tartok mindent a mi akár a korona bizalmát a nemzet iránt, akár a nemzet ragaszkodását a koro náboz esökk ntheti. Ellenfeleim — bár nem valószínű — azt mond hatják, hogy ezek hibás nézetek. Tegyük föl, a kedvükért, még ezt ez esetet is: tény az, hogy e nézetek nekem meggyőződésemet képezik, s igy követnem kellett. Saját felelősségére az ember csak saját meggyőződését követheti. Hallatlan önkényDyel jártam el! kiált a Hon embere. Válasz: ha meggyőződésünk követése önkény, akkor igenis önkényesen jártam el,de csak azzal az önkénynyel, se többel, se kevesebbel, a mit minden szerkesztőnek gyakorolnia jogában, s egyszersmind kötelességében áll, akár lapot adjon ki, akár írót. Gyakorolják is azt széltiben az egész világon, és Cottát sem vádolta senki önkénynyei, hogy Goethe és Schiller »össze«« munkáiból sok mindenfélét kihagyott. Gyávasággal jártam el! tóditja az Ellenőr embere. A gyávaság nagy szó, még ha csak politikai gyávaságot kell is rajta érteni; de nem bánthat oly embertől, ki a politikai bátorságnak még eddig semmi jelét sem adfa. Felelek azonban erre a vádra is, mert ez a vád is jellemzi azt a hirlapirói iskolát, melynek jelszava a hirhedt: calumniare; fotelek tehát reá, bár restellem, mert feleletem csak egy darab önéletrajz lehet, íme a száraz tények: a forradalom alatt az irodalomban, a köz'anácskozásokban s a táborban igyekeztem polgári kötelességemnek eleget tenni; 1849- beu tanári hivatalomtól megfosztottak s bujdosóvá tettek; 1852-ben hadi, 1863-ban katonai törvényszék előtt állottam, s meglaktam az aradi kazamat- tákat, a nagyváradi kastélyt s a pesti Károly-kaszár- nyát; az ötvenes és hatvanas időben 12 éven át résztvettem abban a guerillaharczban melyet a magyar journalistika az osztrák sajtóosztály hivatalnokaival harczolt; s hivatalt, t. i. tanárságot csak ak kor vállaltam, midőn a törvényes magyar kormány helyreállott; szóval azokhoz tartozom, bár csak mint közembereik anemzotjogaiéi tkészséggelkoczkáztat- ták életöketjés vagyonukat, szabadságukat és kényelmüket. Az igy cselekvökot politikai ellenfeleik különféle roszaló, csúfoló, süt sértő elnevezésekkel illethetik, de a gyávaság vádjával sehol a világon nem illetik, csak az »Ellenőr«-ben ; és az ő rugaszkodó legénye e vád kimondásával mind eszét, mind szivét a zero fokán alul mutatta be. Miután érintettem, hogy mit koczkáztatott az előbbi nemzedék a jogokért, melyeket az uj nemzedék számára kivívott, most azt kellene kérdenem, hogy hát koczkáztatott-e már valamit ez az uj nemzedék, mely kegyeskedett a mások által szerzett nemzeti vagyonba beleülni s e vagyon szerzőit most oly fensőséggel leczkézteti ? minő áldozatokat tettek ezek az atyafiak, kik elődeik áldozatait úgy fitymálják ? mik az ő jeles érdemeik, melyekre oly büszkék ? Még nincs föltalálva az a microscopium, a melylyel mind ezt föl lehetne fedezni. Mások, tisztességesebben, félénkséget vetnek szememre, félelemnek nevezik azt, a mit az »Ellenőr« embere, alacsony eszmeköréhez képest, gyávaságnak mond. De a félelem szó sem talál, mert kissé subjectiv jelentésű ; az óvatosság fejezné ki azt, még pedig a túlságos óvatosság, a mit ök értenek. Hogy azonban az óvatosság dicsérete megillet-e, csak azok Ítélhetik meg, a kik az általam kihagyott darabok ellenében számba fogják venni azokat, melyeket fölvettem s melyek még eddig a költő semmiféle kiadásában meg nem jelentek, vagy csak csonkán. Ezekre a darabokra az én balogjaim természetesen nem reflectálhatnak, mert ezek képezik az érem másik lapját, ők pedig mindent csak egy oldaláról, félszegen szoktak szemügyre venni. Ezek az újon fölvett darabok mind számra, mind kiterjedésre legalább tízszeresen felülmúlják a mellőzötteket, s ha mind azt összeszámlálom, a mi Petőfinek eddig megjelent négy kötetnyi gyűjteményeiben, az »összos« és az »ujabb« költeményekben nincs meg, az általam szerkesztett kiadásba pedig föl van véve : ez a tömeg az egész kiadásnak mintegy negyed részét képezi, inkább többet, mint kevesebbet. Az Athenaeum társulat igazgatósága arra határozván magát, hogy a kihagyottakból egyet-mást még utólag a gyűjteménybe fölvesz, én pedig az előszóban kifejtett nézetekhez ragaszkodván : természetesen félre kellett vonulnom, s a kiadást, a benne történendő változások folytán, magaménak többé nem tekinthetem. És most bocsánatot kérve a szives olvasótól, hogy oly sokat foglalkoztam azokkal az emberekkel, végül még azzal a kijelentéssel tartozom magamnak, hogy én egy lépést sem tettem arra nézve, hogy a gyűjtemény szerkesztése nekem jusson. Megkínáltak vele, s megvallom, hogy egyéb dolgaim miatt, nem is akartam elvállalni, mig aztán mégis rááll ottam. Greguss Ágost. gok véleményét. A mi a kézbesítést illeti, hiányosnak és sok tekintetben terhesnek mutatkozott,úgy hogy a törvényszékeknek aránytalan többsége oda nyilatkozott, hogy a kézbesítéseket máskép rendezni, és azokat lehetőleg más orgánumokra bízni czélszerü lesz. Alig volt 10 törvényszék, mely e tekintetben a jelenlegi rendszert fenntartandónak véleményezi. Erre nézve tehát véleménye tökéletesen az, a mi az indítványozóé t. i, hogy ezen intézményt módosítani kell. A mi a végrehajtók foglalkozásának második részét illeti, t. i. a végre! ajtást, am nézve 94 törvényszék közül, melyek e kérdésről tüzetesen nyilatkoztak, 85 amellett volt, hogy a végrehajtás jövőben is a végrehajtókra bizassék (Mozgás a baloldalon.) Szóló csak a factumot constatálja, a mint az történt, és meg van győződve, hogy valamint a törvényszékek a kézbesítésnek hiányait leplezetlenül feltárták, úgy bizonynyal a végrehajtásra nézve is ugyanazt tették volna, — ha ugyanazt tapasztalják. Ezen vélemények nyomán szóló két törvényja- . aslatot készített, melyek bővebb megfontolás végett nehány jelesebb jogtudóssal közöltettek. Az egyik a kézbesítések szabályozását határozza meg, a másik a végrehajtókról szóló törvénynek módosítását és hatáskörüknek szabályozását tartalmazza. Ezen két törvényjavaslat, azt hiszi, meg fogja győzni a képviselőket arról, hogy e bajokon, a mennyire az szükséges, segitve lesz. Utal egyébként a perrendtartás reformjáról szóló törvényjavaslatra, melynek idevonatkozó rendelkezései szintén tárgyalásra várnak ; — a nélkül azonban, hogy más okok elősorolásába bocsátkoznék, kérdi, vájjon akkor, midőn ezen intézmény reformjá- ] ól nem csak szó van, hanem az arra vonatkozó törvényjavaslatok készek is, tanácsos-e oly elvet kimondani, a mely elvnek költségei előre meg nem határozhatók,de a mely a legjobb esetben legalább is 100 ezrekkel fogja terhelni budgetünket.Ez inditá szólót arra, hogy midőn a ház előtt kijelenti, és ezen kijelentését jegyzőkönyvbe foglaltatni kéri, hogy a jövő év elején a kézbesítésről és annak organumairól,nem különben a végrehajtói hatáskör szabályozásáról és módosításáról törvényjavaslatot benyújtani kész, — laszimanyi egyoemvui bzci bucdco mvén, ebnen megbízatását befejezettnek nyilvánítja, s az ügyek további vezetésére az elnökséget felkéri. S z 1 á v y József elnöki székét éljenzés közt elfoglalván, üdvözli a választmányt s ígéri, hogy az egyesület érdekeit előmozdítani törekedni fog s fölhívja a választmányt, hogy a mai tanácskozmány ügyrendjét állapítsa meg. Ezután a jegyzőkönyv felölvastatván, azon észrevétellel, hogy a megválasztott tagok névjegyzéke abba felvétessék, hitelesíttetett. Huszár Imre, országgyűlési képviselő indítványára határoztatok, hogy egy 3 tagú bizottság választassák a közgyűlésen megvitatott és módosított alapszabályok végleges szövegezésére a felterjesztés alá való elkészítésére; továbbá az ügyrend, illetőleg a hízi szabályoknak megállapítására szintén 3 tagú bizottság választassák s a jövő választmányi gyűlésben az egyesület tisztviselőire a szavazatok beadassanak s a szakosztályok megalakíttassanak. Az első bizottságba tagokul megválasztattak Danielik József, Bója Gergely és Rózsaági Antal; a másikba Takács Antal, dr. Per laky Mihály és Mikár Zsigmond. A helyiség kibérlése s egyéb szervezési ügyek az alapszabályok jóváhagyása után fognak elintéztetni. Ezzel elnök az ülést befejezettnek nyilvánítván, a tagok azon reményben távoztak el, hogy az egyesület, a lelkesedéssel megkezdett munkát kitartó ügy buzgalommal folytatván, a kitűzött őzéi elérésében köz- vészvéttel fog találkozni s hogy az egyesület kebelében az összetartás s egyetértés áldásos szelleme fog honolni. (Uj ellenzéki vidéki hetilap.) Mint egy hozzánk beküldött előfizetési felhívásból látjuk, »Debreczeni Ellenőr« czim alatt Debreczen- ben hetenkint ötször megjelenendő politikai és társadalmi balközéppárti lapot inditanak meg. Pro- grammjából idézzük a következő pontot: A »Debreczeni Ellenőr« az országgyűlési balközéppárt által vallott elveknek diadalra jutása mellett fog küzdeni; azon elvek mellett, melyek az országgyűlési balközéppárt 1867. évi programmjában, majd kivonatosan az úgynevezett bihari pontokban, később az 1872. évi mart. 10-én tartott országos balközéppárti gyűlés jegyzőkönyvében, s végre az 1873. november 7-ki nyilatkozatban lettek lefektetve, A lap tulajdo-
