Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 15-ös doboz
212. szám. szobrászról, aki oly szépen oldotta meg feladatát s így végzi: S most midőn Nagy-Küküllő vármegye megbízottjának, Somogyi István alispán urnák ezt a szobrot ápolás és megőrzés végett átadom, fölkérem megbízóm értésére adni, hogy a magyar nemzet, amelynek ők is alkatrészét képezik, meg van nyugodva, hogy e szobor gondozását hü kezekbe tette le. Nincs vármegye ez országban, amely oly nagy számú csaták folytán keletkezett műemléket őrizne, mint Küküllőmegye. Az Ali basa és Skariatin herceg emléke mellett a mai napon leleplezett szobor is a kellő gondozásban fog részesülni. Ebben a föltevésemben megerősít az a tény, hogy koszorús költőnk lángeszét az idegenajkuak közül egy helyi költő méltatta legnagyobb mértékben, verseit német nyelvre átültetve, amelyek most minden müveltcsalád kedves olvasmányát képezik. De ezenfelül biztosítékul szolgál a múlt évben a Petőfi-szoborra történt 1000 forint felajánlása alkalmával a törvényhatósági közgyűlésen Petőfi érdemeit német nyelven méltató hazafias beszédek jegyzőkönyvileg és egyhangúlag történt megörökítése is. \ Somogyi István alispán erre a következő beszéddel vette át a szobrot: Egy költő szobrát lepleztük le itt, egy lánglelkü költőét, aki örökbecsű dalokat zengve, hazájának és a szabadságnak védelmében tűnt el. A monda azt tartja, hogy az ellenség golyójától találva, itt e téren elesett, meghalt, de mi ezt nem hisszük, él ő, s élni fog szivünkben örökké. A szabadság szeretete adta kezébe a lantot, amely babérokat hozott hazájának; a haza szeretető adta kezébe a kardot, amely dicsőséget szerzett nemzetének. Ha minden honfi kegyelettel őrzi emlékét, még nagyobb kegyelettel őrizzük azt mi, ahol utolszor villant kezében a kard, ahol utolszor hangzott ajkairól: előre! E magasztos ünnepen — amely az ország minden részéből e díszes közönséget összehozta — ama hazafias kötelesség jutott osztályrészemül, hogy a kegyeletnek ezen művészi alkotását, Petőfi Sándor halhatatlan költőnk ércszobrát átvegyen, megőrizzem. Méltóságos elnök ur! Én Nagy-KüküllŐ vármegye nevében és megbízásából átveszem e szobot, s annak hü megőrzését és kegyeletes gondozását ünnepiesen ígérem. Vajha ama szent eszmék, amelyekért a nagy költő élt és halt, lelkesítenék mindenkor a szobor gondozóit, w Most zarándokoltak koszorúikkal az egyesületek és testületek a szobor elé. A talapzatot virágerdő övezi. A koszorúk közt van - képviselőházé, Jókai Móré, az Akadémiáé, a Képzőművészeti Társulaté, amelyet Újváry Ignác hozott, a Nemzeti Színházé, a Petöfi-Társoságé, a Szinészegyesületé, a fővárosé, az Otthoné, az Újságírók j Egyesületéé, a Honvédegyesületé, a Nemzeti Szövetségé a Pesti Napló szerkesztőségének hatalmas babérkoszorúja, amelyet kiküldött tudósítónk tett le a szoborra, a Budapesti Hírlapé stb. y Mikor már a koszorúkat elhelyezték, Pósa Lajos ISpett az emelvényre s elszavalta Petőfihez irt gyönyörű ódáját, amely után szűnni nem akart a taps meg az éljen, A közönség, bár a hivatalos ünnepnek vége volt, alig tudott megválni a szobortól. Áhítattal csüngött rajta s szinte imádta. Sokan létérdeltek és megcsókolták a talapzatát. Azután egy-egy levelet téptek a koszorúkból emlékül; némelyiknek csak a szalagja maradt meg. \ Az ünnepi lakoma. Két órakor délután négyszáz terítékű lakoma Pölt a városháza dísztermében. A karzatot ellepték a hölgyek; könnyű nyári toallettjüket nemzetiszinü válszalag díszítette. Az érkező notabilitásokat a cigányok tussá fogadta, Segesvár polgármestere Walbaum, aki az egész ünnep alatt nem mutatkozott, a lakomán sem volt jelen. V ■ Az első beszédet Sándor László főispán mondotta lelkes magyar beszédben. Hangsúlyozta, hogy a magyar meghódította ezt a földet, de nem igázta le népeit, hanem testvérekül fogadta. A szabadság vágya úgymond — nem ellenkezik a trón iránt való hűséggel s épp ezért a királyra üríti poharát. Az egész társaság felállt erre s percekig éltette a királyt. Apáthy Péter képviselő a negyvennyolcas honvédeket köszöntötte fel, Mikár Zsigmond és Illyés Bálint a székely nemzetet. A lelkesedés viharában a szónokok a saját szavukat se hallották, úgy hogy a főispán se fejezhette be köszöntőjét. V-“ Vájná Gábor ügyvéd a kormányt, Szathmáry Gyula alispán a vendégeket, Mikó Árpád Bartók Valóst, és Szász Gerőt éltette. Gál Domokos, Bethlen Gábor szellemét idézte föl hatásos tósztjában. Szilágyi Lajos Pósa Lajost, Balás Imre a szoborbizottság titkára Köllőt, a szobrászt éltette. W, Pósa Lajos ezután közkívánatra újra elszavalta versét, utána Gál Sándor Pósára mondott rímes köszöntőt. Katona Béla, a Nemzeti Szövetség képviselője fölolvasta erre a tömérdek üdvözlő táviratot, amelylyel az ország minden részéből Segesvárt elárasztották. Táviratoztak: Lázár szegedi polgármester, Pótsa háromszéki főispán, a szegedi Duqonits-Társaság, Ferencz József püspök, a F. M. K. E., a debreceni Csokonay- Kör, Jókai Mór, gróf Festetich Andor, a Nemzeti 8 Budapest, vasárnap Színház igazgatója, Zichy Mihály stb. Jókai Mór távirata igy szól: Üdvözlet és hála a lelkes hazafiaknak Petőfi emlékének megörökitéseért. Isten áldása legyen Er- , délyen, ahol a dicső költő hamvai nyugszanak. Hazánk kihullott vérétől, nemzetünk nagy szellemétől virágozzék. V A lakomán indítványozták, hogy Küllőnek, aki a a szoborra ráfizetett, veszteségét megtérítsék. Azonnal gyűjtést indítottak, amely szép eredménynyel járt. .* Este a Winter-vendéglőben táncmulatság volt. ___________PESTI NAPLQ3 A beszélő szobor. Harcba keveredett a magyar irodalomban a város meg a falu. Eddigelé csak titokban, álarc alatt járta a háborúskodás, de a minap egy kiváló esztétikus megírta nyíltan, hogy a megtévesztő jelszók köntösében vívnak élet-halálharcot egymással. Poétáink egy része szívós állhatatossággal dalol a falusi házról, a muskátlis ablakról s a baromfi-udvarról, a másik része ellenben öreges cinizmussal, csak a zsurokról, a téli mulatságokról s a fürdőző társaságokról tud énekelni. Az elsőnek a múzsája elemi iskolákat járt falusi leányka, aki libát legeltet a réten, a másiké selyemcipőben, rikító kalapban járó városi dáma, aki a pczsgős vacsorákat szereti. Amaz mindenre elpirul, emez már semmire sem tud elpirulni. A falusi párt hivalkodik a magyarságával, a városi part a divatosságával, A falu nemzetközinek, romlottnak, léhának csúfolja a várost, ez meg elmaradottnak, korlátoltnak, laposnak mondja a falut. Vájjon melyiknek van igaza? Feleljen meg rá az a szobor, amelyet ma avattak föl Segesvárott, s amelynek tövébe letette mindakét párt az ő babérkoszorúját, ő tehet köztük igazságot, mert mindakét fél mesterének vallja. És ha a falu meg a város költője odaállana a szobor elé s fölszólítaná, hogy legyen a pörükben itélőbiró, akkor az ércszobor megszólalna és ezt mondaná: — Ne valljatok engem tanító mestereteknek, mert bizony mondom nektek, hogy nem az én utaimon jártok. Való igaz, hogy megénekeltem a falut, a délibábot, a pusztát, de nem azért, mert a szemem nem látott tovább a falum határainál. Én a faluban ártatlan gyermekségem tanyáját, zaklatott ifjúságom pihenőhelyét szerettem, a délibábban a dicsőség tünékenysé- gét láttam, a pusztában oroszlánlelkem a végtelen szabadságot imádta. Himnuszom versenyt szállott a pacsirtával, dalomnak tiszta volt a csengése, mint a falu harangja és a nyelv, amelyen szólottám, az erdőtől, a réttől, a mezőtől és a nevető égtől vette fényes, tarka színét. De csak pihenőm volt a falu s nem világom. Mert én megénekeltem a várost is, ezt a tüzes kohót, amelyben a jövendő forrott. Falun megihletett az Isten fönsége, a városban az ember nyomorúsága. Hallgattam a mezőn a természet szívverését, a fonóban a nép érzésének lüktetését s láttam a városban a forrongó emberiség lázas küzködését s szakítottam a szerelem piros virágait mindenütt. Én voltam János vitéz, a tündérmesék hőse, én voltam Bolond Istók, a falu gazdája, én voltam az apostol, a város áldozatja. Mert a költő nem a falué, nem, a városé, nem a pusztáé, hanem az egész nemzeté. A költő Bem léha krónikása a falusi idilleknek, nem gffi.yos' meg- verselője a városi kalandoknak. Nem egy í róból, nem egy városból, nem egy körből szívja az anyagát, az éltető erejét, hanem egész ország szivéből. Delejes vas voltam, amely minden ércet magához vont, amelybe a nemzet életének minden folyója beleszakadt, vulkán, amelynek csúcsán egy egész föld haragos tüze áradt ki a világba, kristálylemez, amelybe összeforrott a nemzeti géniusz minden sugára. A nemzet lelkesedése himnuszokat, fájdalma rapszódiákat,elmaradottsága gúnyos dalt csalt ki belőlem. Én voltam a magyarnak Tirteusza, Jeremiása, Juvenálisa és Bolond Istókja. A nemzet minden lélekzetvétele ihletre keltette a szivemet. Az egész kor lelkét éreztem magamban s ezért tudtam lángragyujtani egész koromat. És minden eszme, amely Nyugatról jött, lelkemben uj alakot öltött és minden eszmény, amely megtörtént, szivemnek uj ingert adott. Es nem jár az én nyomomban, akinek falusi, vagy városi költő a neve. Költő csak az, aki átéli a kor minden érzését, fölfogja minden gondolatát, s az örök igazság fényességébe helyezi. De ti nem halljátok és nem látjátok, hogy változik körülöttetek a világ. Daloltok a muskáttis ablakokról, amikor a mezőre vér- rózsákat föstenek a szuronyok, amikor a népben forrni kezd valami, aminek a nyitját maga sem tudja. Daloltok léha kalandokról, amikor hatalomra kerül a nyegleség, s árverezik a becsületet, ly’em tudtok lenni sem vigasztalói a népnek, sem ostorai a nyegleségnek. Sötétbe fonjátok magatokat, apró gubóba, mint a selyemhernyó. Az egyik az eszterhéj alatt, a másik a városi bérházak eresze alatt fonja a gúbót, de azért egyformák vagytok, s nem értitek sem a várost, sem a falut. Mert mindegyikben ott lüktet az ország szive, a faj lelke, a kor szelleme, de ezt ti nem látjátok; nem érzitek és azért nem is vagytok az ón tanítványaim, akármit mond is a nyelvetek. Ezt mondaná a szobor, ha arra kérnék, hogy ezen a szent napon tegyen igazságot a pörös feleli között, akik az ő örökségére vágynak. Megyék és városok. — (UJ vasút.) A temesvár-módosi vasút mütan* rendőri bejárása ma ment végbe Halászy László miniszteri titkár vezetése alatt. A bizottságot minden állomáson nagy ovációkban részesítették. A bejárás után az uj vasútvonalat átadták a forgalomnak. Este a temesvári Trónörökös-szállóban banket volt. — (Jubiláló főkapitány.) Végh Gyula debreceni tiszteletbeli főkapitány ma ünnepelte huszonötéves szolgálati jubileumát. A népszerű főkapitányt'számosan üdvözölték, este pedig száz terítékű banketet rendeztek tiszteletére. — (Százezer forintos alapítvány.) Mint zom* bori levelezőnk írja, özvegy Kocsik Pálné százezer forintos alapítványt tett egy Zomborban építendő árvaház céljaira. — (Csendőr kaszárnya Késmárkon.) Késmárk város képviselőtestülete, mint lapunknak Írják, tegnapi közgyűlésen elhatározta, hogy 25.000 forint költséggel csendőr-kaszárnyát építtet. 1897. augusztus 1. TÁVIRATOK. A keleti kérdés. , Bécs, juliús 31. A Fremdenllatt a béketárgyalások gyors befejezését félti a hatalmuk közt támadt different dáktól. Azt hiszi, Németország álláspontja önzetlen, Ausztria-Magyarország és Oroszország képviselői helyesen tették, hogy a német indítványhoz csatlakoztak. A többi nagyhatalom békés célja mellett bizonyára elhárítják néhány nap alatt á fölmerült nehézségeket. Konstantinápoly, julius 31. A porta engedékenysége a béketárgyalásokon erős külső befolyásnak tulajdonítható. Ez a változás e hónap 17-ikén következett be, amikor Zekki basa, a tüzérség főparancsnoka a nagykövetekkel tanácskozott. A nagykövetek, főleg Calice báró osztrák-magyar nagykövet a legerélyesebben tudatták a szultán képviselőjével, hogy a hatalmak készek a legerősebb rendszabályok alkalmazására, ha a porta a békefö'.tételek elfogadását továbbra is megtagadná. Zekki hasa mindezt tudatta Írásbeli jelentésében a szultánnal, továbbá előadta a miniszteri tanácsban is, aminek az lett az eredménye, hogy a minisztertanács egyhangú előterjesztés re a szultán hozzájárult a békeföltételek elfogadásához. A portának a béketárgyalásokon tanúsított magatartása, amely majdnem erélyes közbelépésre kényszerítette a hatalmakat, a jövőben még kellemet» len következményekkel járhat Törökországra. Konstantinápoly, julius 31. A Görögországgal való háború alatt) a magán- vagyonban okozott károk megtérítésének megállapításáról szóló hirok valótlanok. A kártérítés megállapítása a békeföltételek értelmében a bizottságok kölcsönös tanácskozásának lesz föladata. Esetleges differenciáknál két nagyhatalom ítélete dönt. A görög pénzügyek ellenőrzési kérdésének elintézési módja török körökben nagy megelégedést kelt. London, julius 31. A Times jelenti Athénből, hogy a görög kormány végső erőfeszítéssel van rajta, hogy a hadikárpótlás első részletének fizetéséhez szükséges eszközöket megszerezhesse. Konstantinápoly, julius 31. A porta a nagykövetekkel ma szóval azt közölte, hogy egyes külföldi lapok tudósítóit kénytelen lesz kiutasítani, ha azok továbbra is hamis és törökellenes értesítéseket fognak újságaiknak küldeni. Konstantinápoly, julius 31. A nagykövetek ma délelőtt gyűlést tartottak. Délután békeföltételek megállapítása végett l'óphaneban gyűlés volt, amely estig tartott. Málta, julius 31. A Tyne szállitó-hajón ma száz főnyi angol gyalogság ment Kréta szigetére. A német gazdák Bismarcknál. Friedriohsruho, julius 31. Bismarck ma fogadta Ploetz, Roestcke és Hahn urakat, a mezőgazdák szövetségének elnökségét és meghívta őket reggelire. Bismarck igen jó színben és kedvben volt, politikai és gazdasági dolgokról beszélgetett vendégeivel. Hangsúlyozta a nemzeti munka védelmének szükségét és kiemelte, hogy e cél elérésére a különböző politikai pártok tagjait egyesíteni keli; az alapelv ez legyen: — La recherche de la fraction est interdite.
