Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 15-ös doboz

20

3IAGYAKQRr.SÁG

Budapest 1897. vasárnap augusztus 1.

íA MI SZIVÜNK.

•31 — Regény. —

Irta: Guy de Maupassant.

F ordította: Zempléni P. Gyula.

Az a nő, akaratom ellenére, teljesen uralkodott fölöttem, bár félek tőle és átlátok rajta. A tulajdona vagyok és szép sorjában kiölte lelkem minden vágyát és törekvését. Igen, azt tette ! Azelőtt a természet izgatott és meghatott. Szerettem a zenét, a gondolkozást. Vágytam mindarra, a mi szép és kellemes a földön.

És életem útjába vetődött egy lény, mely mind e hajlamaimat a maga személyében egyesítette és a szerelmet teremtette belőle. Szivemnek is tetszett ez a lény, a vele való érintkezés és jelenléte boldoggá tett, valami titokzatos, lebilincselő varázs eredt belőle és úgy megbénított, mint bizonyos virágok bóditó illata.

Egyedül ő uralkodik még bennem. Kívüle nincs kivánságom, vágyam, gondom !

Ez az újjászülető erdő máskülönben menynyire elragadt volna ! Ha nem látom,nincs hozzávaló érzékem, jóformán nem is létezik reám nézve. Egyesegyedíil azé a nőé vagyok, a kit nem akarok többé szeretni.

Előre ! Csak egy mód marad még e képzeteim elölésére : a kimerülés. A nélkül sohasem fogok meggyógyulni.

Fölállt, lement a sziklás dombon és nagy lépésekkel kezdte meg vándorlását. A szellemi teher azonban úgy lenyomta, mintha vállain czipelné magával. Mind gyorsabb lett a lépése és a mikor a nap átszürődött az ágakon, a mikor a fenyvesek illatát vitte feléje a szél, megkönnyebbülést érzett, jövendő vigaszt sejtett.

Hirtelen megállt.

— Hiszen én már nem is megyek, valósággal futok! — mondta magában.

Csakugyan futott. .. önmaga elől szökött, czéltalanul, oly szerelem által üldöztetve, melylyel szakított.

Végre nyugodtabb lett. Az erdő képe megváltozott; zöldebb, sötétebb lett. Itt már az igazi tavasz uralkodott, a mely egy éjen át született meg.

Mariolle behatolt a sűrűségbe. Mind magasabbra nyúltak a fák és egy-két óra hosszat bolyongott. Óriási zöld lombivezet rejtette az eget. Mariolle bámult. Hol jár ő most? Erdő ez, vagy tenger, a melyben elsülyed. A fény és lombok erdeje, az oczeán zöldes aranytisztasága ?

Jobban érezte magát, ügy vélte, hogy balvégzete messzire maradt el tőle. Itt nyugalom honolt. Leheveredett a barna levelekből álló szőnyegre, mely akkor képződött, mikor az uj hajtás kitolta helyéből a régi lombot.

Örült, a mikor a friss földet megérintette. Örült a tiszta levegőnek, a mely körülte lengett. Lelkében pedig, eleinte csak elmosódva, később mind határozottabban ébredezett a vágy, hogy társa is legyen e remek világban. «Oh, ha ő itt volna, itt, velem!» igy gondolkozott.

Lelki szemei előtt hirtelen föltűnt a Szt.- Mihály-hegy. Olt egészen más volt az az asszony, mint Párisban és akkor, a mikor a tenger szele megnövesztette benne fakadó érzelmeit és lábai a sárga homokpartot érintették, akkor talán szerette őt egy kicsit, hacsak egy napig is, hacsak egy pár óráig, v Itt pedig, e zöld fasorban, az életnek e

foha ki nem apadó tengerében, talán ismét seltámadnának azok a röpke, édes érzések.

Mariolle sokáig feküdt. Álmai kínozták, tekintete belemélyedt a feje fölött susogó lombokba. Végre behunyta szemeit, az erdő csendje elbóditotta. Elaludt ... és a mikor fölébredt, már két óra is elmúlt.

Mikor fölkelt, már nem volt oly szomorú, nem is volt oly beteg. így indult hazafelé. A sűrűségből kikerült egy tisztásra.

«Királyliget.» Ezt az elnevezést tüntette föl az ut mentén egy tábla. És a tölgyek királyi országában igazán ez volt a főváros.

Kocsi haladt el arra. Üres volt. Mariolle elfoglalta és Marlotteba hajtatott. Éhes volt és a vendéglőben akart ott megebédelni. Montig- nyba aztán gyalog is visszatérhet.

Eszébe jutott, hogy tegnap arra menet, egy újonnan megnyílt vendéglőt látott, a Corot fogadót, középkorias stilü müvésztanyát, mely a párisi fekete macska utánzatja volt. Ott állitatta meg a kocsit és a nyitott ajtón át belépett egy nagy terembe. Ósdias székek és kényelmetlen támlák látszottak ott rég elmúlt időkbeli vendégeket várni. A háttérben egy fiatal leány állt, bizonyára egy pinezérnö, a ki létráról erősitgetett meg a falon nehány disztányért. Időnkint fölágaskodott, egyik kezét a falnak támasztotta, a másikkal a tányért emelte magasba. Mozdulatai gyorsak és ügyesek voltak, dereka karcsú és kecses körvonalai mozgásközben valósággal hullámzani látszottak. Miután Mariollehoz háttal fordult, nem vette őt észre. Ö azonban figyelmesen nézte pár perczig és akaratlanul is Predolera gondolt.

— Igen csinos ! — szólt magában. Milyen hajlékony ez a leány !

Végre köhintett egyet és a leány ijedtében majd lefordult a létráról. De csakhamar visszakerült az egyensúlyba és a kötéltánczosnők könnyedségével ugrott le a földre. Mosolyogva közeledett a vendéghez és azt kérdezte tőle :

— Parancsol uraságod valamit ?

— Reggelizni szeretnék, kisasszony.

— Nem inkább ebédelni? Már félnégyre jár az óra !

— Hátha magának jobban tetszik, megebédelek! Eltévedtem az erdőben !

A leány elmondta most az étlapot és Mariolle választott. A mint leült, a leány eltávozott, hogy megrendelje az ételeket és a terítékkel jött vissza,

M ialatt terített, Mariolle figyelemmel kisérte. Igazán csinos volt. Kedves és tiszta. Derekára igazán büszke lehetett. Arcza üde volt, mint az imént kinyílt rózsa. Piros ajkai közül pedig a legszebb gyöngyfogak csillogtak.

Retket, vajat tett az asztalra és Mariolle enni kezdett, nem is ügyelve többet a leányra. Bódulni akart, azért rendelt pezsgőt és a mikor ezt megitta, még kávét is ivott és két pohárka édes pálinkát. Ma reggel csak egy falat hideg húst evett, igen éhes volt tehát. A bornak is megvolt a hatása. Mariolle egyszerre szabadnak érezte magát; bánata, aggodalma elhagyta. A tiszta bor elfojtotta, megkínzott szivét egészségessé változtatta. Azt hitte most, hogy feledni is fog tudni. Lassan ballagott vissza Montigny felé. Bágyadt volt és álmos és a mikor este lefeküdt, azonnal elaludt.

Éjfél körül megint felébredt. Lidércznyomása ismét megjött és elűzte álmát. És vele együtt eljött ő is, a szeretett asszony. Ott járt ágya körül, de nem egyedül, hanem folytonosan Bernhaus gróf társaságában.

— Megálljunk! — gondolta magában. — Ez féltékenység 1 De hát mire ?

Igen, féltékeny volt, és mire ? Csakhamar megértette. Kételyei és aggódásai közepette

sohasem hitte komolyan, hogy kedvese elárulná őt. Hü volt, de odaadás és gyengédség nélkül, csakis becsületes szándékából kifolyólag. De most ő eltépte a köteléket, az asszony tehát szabad volt és mindennek vége. Nem fog semmiféle más viszonyt kötni ? Egyelőre nem, az bizonyos ... De aztán ? Egyik karból a másikba nem fogja magát dobni, sokkal erősebb az erkölcsi szégyenérzete, ha mindjárt az előítélettől nem is fél. Visszariadnak az érzékei a kedvesek sorozatától, érzékei, melyek oly közömbösek voltak.

De most szabaddá tette őt és most . . . kétségkívül másé lesz és az a más Bernhans gróf lesz. Biztosan tudta ezt és ebben a tudatban nagyon szenvedett.

Miért is szakitott vele ? Hü, barátságos és szeretetreméltó volt, a mikor elhagyta ! |Miért szakitott hát vele ? Mert érzéki állat volt, a ki eszményi szerelmet képzelni sem tudott.

Ez volt az oka ? Igen ... de még más valami is vegyült bele. Nem akart fájdalmat tűrni. Mert az az asszony nem szerette úgy, mint ő öt, mert csókjainak gyöngédsége olyannyira különbözött az ö csókjaitól, mert szive gyógyíthatatlan betegségében hitt, azért szökött el. Félt a nagy fájdalmaktól, a miket hónapok és hetek óta sejtett és szenvedett és a miket éveken át nem akart viselni. Pedig hát a szenvedés nélkül való szerelem talán a lehetetlenségek közé tartozik.

(Folytatása következik.)

Kivonat a hivatalos lapból.

— julius 31,

Kinevezések. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Olgyai Jánost, a siketnémák váczi orsz. intézetének tanárát, és Megyeri Károlyt, a vakok orsz. intézete tanítóját a IX. fizetési osztály 3-ik fokozatába, Hariséig Gyulát a bánffy-hunyadi állami polgári fiú iskolához rendes tanítóvá, Tokos Bálintot, Péterfy Gyulát, Binder Zsófiát a hévizi állami elemi népiskolához rendes tanítókká és tanítónővé, Jánossi Ferenczet és özvegy Apor Já- nosnó született Steisz Francziskát a zaláni állami elemi népiskolához rendes tanítóvá és tanítónővé, Petrovics Dusánt a dubrováczi, Badoszavlyevits Vu- koszávát a mramoraki, Tariler Karolint az erdő- azent-györgyi állami elemi népiskolához rendes tanítóvá, illetőleg tanítónővé nevezte ki. — A belügyminiszter a székesfővárosi m. kir. államrendőrséghez Thury Sándort Írnokká, Dominuss Edét segély- dijas gyakornokká nevezte; ki. — A budapesti kir. Ítélőtábla elnöke Füsessy Árpádot a budapesti, a temesvári kir. Ítélőtábla elnöke Bilskey Andort a temesvári kir. ítélőtábla kerületébe dijas joggyakornokká nevezte ki. — A földmivelésügyi miniszter Hetsel Henriket a budapesti m. kir. állatorvosi akadémián a sebészeti tanszékhez, két év tartamára, II. tanársegéddé nevezte ki. — Az újvidéki kir. törvényszék elnöke Kartach Jakabot az ó-becsei kir. járásbírósághoz hivatalszolgává nevezte ki.

Anyakönyvvezetöi kinevezések. A belügyminiszter Szabolcs vármegyében a kis-létai anyakönyvi kerületbe Kovács Ferenczet anyakönyvvezetővé, az irányiba Both Mórt, a vajaiba Bitit Gyulát anyakönyvvezető helyettssekké, Sopron vármegyében a bősárkányi anyakönyvi kerületbe anya- könyvvezetővé Szabó Józsefet, a szovátiba Béthy Kálmánt, a szanyiba Kollár Jánost, Szobán vármegyében a kelneki anyakönyvi kerületbe anyakönyvvezetővé Kepp Rikhárdot, Bars vármegyében anyakönywezető helyettesekké: az oszlányi kerületbe dr. Policzer Miksát, a pálos-nagymezőibe Krachtus Jánost nevezte ki.

Ügyvédi kamara. Az aradi ügyvédi kamara Szeberényi József gyulai ügyvédet a kamara lajstromába folytatólag fölvette ; Kovács Mihály szeghalmi ügyvédet pedig elhalálozása következtében törölte s nevezett irodája részére gondnokul Sárréti János szeghalmi ügyvédet rendelte ki.

Olcsóbb, szebb, jobb, mint bárhol!

LEGELEGÁNSABB TJIRI RUHÁK KAPHATÓK

kizárólag saját műhelyeimben kiváló gonddal készült

Sacco öltöny divatos tiszta gyapiu szövetből 15 írt Jaquet-öitöny ------------------ 17 írt

Állandó úri ruha kiállítás kirakataimban látható.

Ferencz József-öltöny Felöltő angol szövetből-------22 frt | Nadrág legelegánsabb____________4 írt-------14 írt i Pique vagy selyem mellény 3 frt 75 kr.

M

érték utáni megrendelések 24 óra alatt elkészíttetnek.

Erausz József üzletében, Budapest, Muzepm-körut 35. szám alatt (Bazár-épüMIl