Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 15-ös doboz
8 EGYETÉRTÉS Vasárnap, február 6, Björnson meglátása és nem kis karakteri- záló ereje. Még jobban sikerült az „Erőnkön fölül“ czimü dráma, amelynek a német színpadokon is nagy sikere volt. Ez a siker buzdította Bjömsont arra, bogy egy második részszel toldja meg ezt a darabját. Nagyszabású társadalmi problémákhoz is hozzányúlt, „A keztyü“ czimü darabjában például azt a kérdést tárgyalja, hogy a házasságban a férfinek épp oly tisztán kell mennie, mint a nőnek. De az ilyen nagyvonalú, (ironizálva: ibseni vágású) problémákhoz nem volt elég ereje és a perspektívája nem volt elég széles. Legutolsó darabja vígjáték volt: „Ha az ujbor forrni kezd“ czimü, rendkívül finom, éles rajzu munka, amelynek mindenfelé zajos sikere volt. Nagynak, nagyon1 nagynak látta magát Björnson. Most, mikor Párásba ment, a norvég király jóvoltából fejedelmi módon utazott: — ő azt bitte, hogy csakugyan fejedelme az irodalomnak. Nem volt az, nem tartozott a sziklamód kimagaslók közé. De munkásnak súlyos volt és fölötte jelentékeny. Az árviz után. Paris, február 5. Páris és vidám lakói az utolsó pillanatban megszabadultak a vévpusztulástól. A zöld vizil Szajna visszatért medrébe s tovahömpölygö hullámai magukkal vitték sok ezer embernek létekéin észtő ijedelmét. Most, a veszély múltával, azok, akik az általános rémület perczeiben életükért s javaikért való aggodalmukban kétségbeesve kapkodtak minden eszköz után, ami segítségükre látszott lenni, akik tehetetlenségükben talán az imára is rászánták magúkat, most, hogy a pusztulás réme végre elvonult, magukra öltik a hipokriták álar- czát s megbánják a veszély pillanatában elkövetett gyöngeségeiket- Azok, akik akkor, mikor a tajtékzó hullámok-házuk küszöbét nyaldosták, vaczogó fogakkal s lila ajkakkal kuporogtak a félelemtől, most, felszabadulva a nehéz nyomástól. gondtalanul mu’.atnak, biztatva magukat, hogy éket baj nem érheti, mert bár volt veszély, — de az nem nekik szólt, hanem a szomszédjoknak. Ez igen élénken jellemzi a párisi nép karakterét. Míg az árvizverte városrészekben a legnagyobb tehetetlenség és kétségbeesés uralkodott, addig azokon a vidékeken, ahol a viz nem járt, mintha misem történt volna, az emberek a legtökéletesebb kozönynyel végezték megszokott dolgaikat — é3 mulatságaikat. Amig az egyik parton százával omlottak össze a házak s ezrével lettek hajléktalanná az üregeikből kiöntött emberek, addig a másik parton csak azok a mulatók és színházak voltak zárva, amelyek maguk is viz alatt állottak A Montmartre csillogó mulatóhelyein pedig, amelyek legmagasabban fekszenek egész Fűrisban, természetesen egy pillanatig sem szünetelt a vidám s gondtalan élet. Sőt a legkritikusabb pillanatok idején is azzal vigasztalták magukat az emberek, hogy ha egész Paris összedől is, mulatni akkor is lehet majd, mert hisz nincs az az árviz, amely a Montmartreig elérne. Amint, alább látható, mégis van egy pár komoly ember, legalább is a városatyák között, akik a veszély elmúltával is gondoskodni akarnának arról, hogy a baj meg ne ismétlődhessék s ebből a czélból különböző üdvös intézkedéseket hoznak, így érdemesnek tartom felemlíteni az alábbi közgyűlési határozatot, melyet ha nem a bizalmat érdemlő öreg „Temps“ közölne, nem lehetne mosolygás nélkül tudomásul vonni. A kiváló határozat igy szól • „Mivel nehány városi tanácsos abbeii véleményének adott kifejezést, hogy a farsang alkalmával az utczán szétszórt konfetti igen könv- nyen megakadályozhatja a földalatti csatornák \uzének lefolyását, kimonda tik hogy ebben az esztendőben az utezűn konfettit dobálni szigoruou tiles.“ Ha valamivel előbb hozták volna meg ezt a konfetti-törvényt, igen valószínű, hogy a Szajna «gyáltalábau ki sem .öntött volna. A „dásastre nationale“ enyhítésére azután megindultak a legszélesebb kc'lü adománygyűjtések. A snobizmus azonban erősen kiüt itt is. Mivel a lapok hasábokon keresztül közük az adakozók nevé„t és adományát, mindenki féltékenyen ellenőrzi — a szomszédja bőkezűségét. így mikor Falliéres elnök tízezer frankot adott s elődje, Loubet csak kétszáz frank erejéig érezte magát adósnak nemzete iránt, másnap a következő adományt nyugtázták a lapok: „Hogy megszégyenítsem Loubet-t a kétszáz frankjával, adok kétszáz — és egy frankot — Georges Petit.“ A lezajlott katasztrófákból egy érdekes s a modern technika vívmányaira nem nagyon hízelgő konklúziót lehet levonni- Mindenekelőtt azt, hogy az egész bajt ezek a vívmányok okozták, Párist ugyanis a Szajna sehol sem közvetlenül öntötte el, mert a hirtelen emelt párisi védgálakat sehol sem tudta átlépni, hanem közvetve hatolt be a viz a csatornák, földalatti villanyosok, metrók üregein keresztül. Azután pedig, mikor a baj már meg volt, az összes modern jármüvek felmondták a szolgálatot s vissza kellett térni az öreg, rázós és lassú — de vízhatlan —1 omnibuszhoz. Havas Zoltán. TÁVIRATOK. Menelik él. Páris, február 5. A Havas-ügynökség jelenti Adis-Abebából: Azon híreket, amelyek szerint Menelik meghalt és európaiakat mészároltak le, meg- czáfolják. Az országban teljes nyugalom van. Olaszország uj hadikikötője. Róma, február 5. (Saját tudósítónktól.) A „Messagero“ szerint Olaszország üj hadikiket üt fog építeni, még pedig Brindisibeh. A lap megjegyzi, hogy nagy tévedés, ha bárki is azt hinné, hopv ezzel Olaszországnak ellenséges szándékai volnának. A takaui erőd újjáépítése. Sanghai, február 5. A régépsherczeg utasította a külügyminisztériumot, hogy a hatalmakkal tárgyalásokat kezdjen az 1901. évi békeszerződés megváltoztatáisa iránt, hogy lehetővé tegye a takui erődítmények újjáépítését. Közgazdasági táviratok. Amerikai tőzsdék zárlata* Newyorlc. febr. 5. febr. 4. febr. 3. Búza helyben 130 130 130 májusra 117% 117 117% júliusra 108 107% MO OO sH UP' T engeri májusra ' 75% 75% 75% júliusra 75% 75% 75% Chicago. Búza februárra 11114 111% 112% májusra ' 109% 109% 110% Tengeri februárra 62 62% 63 Newyork, február 5. Gyapot Newyorkban, helyben 15.10 (14.90). Gyapot máreziusra 14.86 (14.64). Gyapot májsra 14.88 (14-70). Gyapot New-Orleansban, helyben 14% (14%). Petroleum Stand white Newyorkban 7-90 (7.90). Petroleum Stand white Philadelphiában 7.90 "(7.00). Petroleum Kafined in Cases 10.30 (10.30). Petroleum Credit Blances at Oil City 1.40 (1.40). Zsir Western steam 12.50 (12.40). Zsir Hohe és Brothers 12.70 (13.70). Chicago, február 5. Zsir júliusra 12-07 (11.95). Szalonna short clear 12.06 (12.06). Sertéshús májusra 22.02 (20.75). Az „EGYETERTES“ szerkesztősége és kiadóhivatala V!., Eötvös-utcza 32. alatt van. A szerkesztőség telefonja 788. A kiadóhivatal telefonja: 706. ÚJDONSÁGOK, Ff!agyar zsenik és a külföld. — Két elkésett elismerés. —. Magyar Írók, magyar tudósok hire rendszerint csak az ország határáig szál, ott lepihen, mint a számyatörött madár. Mintha valami láthatatlan varázsfa! meredne ottan, mely kívülről még beengedi a hangot, egyébként azonban úgy működik, mint egy könyörtelen hangfogó, s egy neszt nem enged innen hazulról kifelé. A külföld számára — leszámítva a tulhangos politikai csetepatékat — nihilország vagyunk, a teljes csend, némaság országa. Ebbon a nagy elhagyatottságban és csendben fukarkodó örömmel kell összegyűjtenünk minden olyan elismerést, mely magyar géniuszt ér a külföldön. S ezért nagy örömünk ée gyönyörűségünk az, hogy a legutolsó időben egyszerre két magyar lángelme talál meleg méltánylásra a külföldön. A német lapok az utolsó időben Bolyai János halálának évfordulója alkalmából nagyon sokat foglalkoznak a hírneves magyar mathematikussal. S egyszerre nagyon emlegetett lesz Petőfi Sándor, akinek a költeményeiből — Schnitzer Ignáez fordításában — hat kötet jelent meg a német könyvpi aczon. Schnitzer Ignáez harmincz évet — majdnem egy emberöltőt — szentelt Petőfi Sándor müvei fordítására. Szeretet, lelkesedés, megértés árad ki abból a hat kötetből, mely „Poetische Werke von Alexander Petőfi“ czimen közelébb jelent meg a könyvpiaczon. Jól esik, hogy oly időben, amikor a külföld a magyarságnak csak szennyeséről emlékszik meg, ilyen tekintélyes áldozatot hoz a magyar géniusznak. Hogy milyen nagyra értékelik határainkon túl is Petőfit, abbéi is meglátszik, hogy Max Nordau, a világhírű esztétikus a bécsi Neue Freie Presse tárczarovatában tárgyilagosan rokonszenves czikkben foglalkozik Schnitzer kitűnő vállalkozásával. Nordau nem most először irányítja a müveit Nyugat figyelmét a legnagyobb magyar lírikusra. Csak egy közelebbi czikkére utalunk, melyet a Nobel-dijak kiosztása alkalmával irt. Ebben azt a helyes nézetét fejti ki, hogy elhibázott dolog nagy nemzetek, világhírű, dúsgazdag jeleseknek adományozni e dijakat, melyekre azok nem Igen szorultak. Sokkal üdvösebbnek vélné e helyett, ba a kis nemzetek költőit, tudósait, s más nagyjait jutalmaznák, mert ezek hírneve a legtöbb esetben csak egy nagyon szűk körön belül terjedhet el s anyagi gondoktól se mentesek, holott a Nobel-dij nevüknek szárnyat adna s nekik a nagy erkölcsi kitüntetés mellett anyagi könnyebbséget is jelent. Ekkor hozta fel példa gyanánt — Petőfit. Most említett ezikkében szükségesnek tartja Nordau németajkú közönségével Petőfi Sándor életefolyását és költői működését is ismertetni. Ez a fáradozása nem fölösleges, mert bizony még nagyon kevesen vannak „so weit die deutsche Zunge reicht“, akik tiszta képet alkothatnak maguknak a „Talpra magyar!“ költőjének egyéniségéről : Petőfi költői alakjáról Nordau a következő szép jellemzést adja: Hogy Petőfi helyét a tizenkilencaedik század európai költészetében meghatározzák, sokszor ösz- szehasonlitották más költő-kortársával. Nevezetesen Béranger-vel, Heine-vel, Lenau-val. Béran- ger-re egy franciát sem emlékeztethetett, Lenaura és Heinere egy németet se. Az összehasonlításra csak olyan ember vetemedhetett, aki az egyik összehasonlított, részt vagy csupán felületesen ismerte, vagy nem érezte át. Ez nagyon kényelmes módja a költő megítélésének. Petőfit csak önmagából lehet megérteni. Majd első sorban a lírikust dicsőit! Petőfiben: Megkísérelte — Írja Nordau — hogy a lírai lángeszén túl is elkalandozzon, hogy a saját szubjektivitásán fölülemelkedve objektív müveket is alkos- . son. Epikai müköltésének kevés kísérletét bátran mellőzhetjük. Petőfi valódi öröké — melyet népére
