Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 15-ös doboz

ami egy-egy kiégett kartácsban véletlenül még megmaradt?

Aztán a további életéről beszélt Madarász, a hazatérésről Pestre, elmondta közel ötven esztendő küzdelmeinek históriáját, a szava öreg volt és bölcs, néha fonák és mindig érdekes és úgy éreztem, hogy a művész különös egy fa, amelyről nem rázza le a gyümölcsöt évről-évre a kíméletlen ősz, hanem ellenkezőleg: finom ujjal még több gyümölcsöt aggat rá, hogy ő érlelje hamvassá és mézizüvé azt, ami más fán talán fanyarnak termett

Adorján Andor.

12 Budapest, vasárnap *

Az újjászülető állatkert.

Budapest, február 13.

(Saját tudósítónktól.) Rudyard Kipling írja meg az „A fleet in beeing“-ben csodálatos köz- vetetlenségével azt hogy a dokkok nyüzsgő zűrzavarában, a kikötő sürgésében, meg azután a nyílt tenger vizének a kiszámíthatatlan hullámverésén, hogyan születik meg egy uj, hatalmas flotta. Aki ma ellátogat ki az állatkertbe, az körüljárva ott feltétlenül ugyanazt az Impressziót kapja, mint a Kipling könyveinek az olvastára: itt valami nagy, uj alkotás készül, ez a rendetlenség már most rendszeresen gomolyog és az admirális, aki ott áll a télutói sárba belefuladtnak látszó nagy halónak, az ni állatkertnek a parancsnoki hidján, Rátonyl Zoltán, az igazgató, már látja higgadt szemével, hozzáértésének biztos tükrén keresztül, hogy hogyan fog Itt kialakulni az u], diadalmas rend.

Az Aréna-nt bőséges sara után, ha kiváltságos engedelmü ember beléphet a négyszeres tilalommal lezárt rácsajtón keresztül t kertbe, ott bizony az első, ami fogadja, megint csak a sár. Földult utak, hol sárga, hol szürke kásája a földnek, de már, hogy ngy mondjuk, knltnrsir, a munka, az egész télen keresztül is folyt munka Jele, amiről legjobban tanúskodik az, hogy deszkapalló van a hátára fektetve. 1

Es amint körülnéz a szemlélő, először romokat lát De már benne van a biztos érzése annak, hogy ezekből a romokból nem omladékok válnak maid, hanem nj épületek. Ez a káosz, amely rendszeresen kavarog. Célra tőr és amikor az ember végigjárta az útvesztőket, ekkor megérzi, hogy Itt valóban az európai kontinens legmodernebb, leggazdagabb állatkertié van kialakulóban.

A téltől kopasz, de nagy természetszeretettel megőrzött fák sudarai közt, amelyeket fátyollal kőt össze a még korán estére hajló délután halk köde, először is annak az óriási barlanghegynek a körvonalai ütköznek a látogató szeme elé, amely majd a ragadozó állatok tanyájává lesz a megépüléskor. Ne tessék itt valami kicsinyes müdombra gondolni: a Küfct még kimeredő vasbeton-váz arányai ötemeletes ház magasságát mutatják, a lassan, konzekvens lejtéssel aláhajló betonszlrtek méreteiről talán a Wulff- Cirkusz, de talán a Bazilika arányai adhatnak fogalmat. A természetes sziklák itt még nincsenek reárakva a cementsziklák ciklópi építményére, de egyes helyeken, például a medvebarlangnál már egészen kiérezhetők az impozáns méretei.

A medvebarlang akkora, mint egy vidéki szálló táncterme és a majdan beléje kerülő fenevadakat sem rács, sem egyéb ketrecszeriiség nem fogja elválasztani a szemlélőtől. A korlátul szolgáló szíklape- rem széléről a néző, hogy ngy mondjuk, en plein air nézheti majd a legvidámabb, legtréfásabb fenevadaknak, a medvéknek az életéi Az igazi, szabad természetben való életét, nem azt az elsavanyodott medveéletet, amit például Schönbrunn ketreceiben mutogatnak ezek a Szabadján oly kedves bohócai fiz erdőnek.

Pedig itt is biztos őrizet alatt vannak, minden vasrudnál biztosabb őrizet alatt: ha tulhajolsz a szikla alacsony korlátján, meglátod lent a sok méter széles, cementtel rakott lépcsömüvü árkot, ami tökéletes őre a medvének, de nem teszi tönkre az állatnak a lelkét, az igazi egyéniségét, mint ahogyan cselekszi a ketrec. Zebulon — van-e Budapest-járta ember, aki nem ismeri az öreg Zebulont, a zsőmlye- falatért összetett mancscsal könyörgő öreg, barna- bundáju barátunkat?. jtt fogja magát csak- igazán & •*«

otthon érezni. Azt hiszem, azt fogja érezni, hogy a fiatalsága tért vissza.

De fiatalok is várnak az uj. szabad barlang szabad levegőjére. Qróf Károlyi ajándékozott az Állatkertnek két gyönyörű példány északoroszországi medvebocsot. Már nagy fickók, csaknem másfél méteresek, de most még kalitkában kénytelenek egymással hancurozni — mi lesz ezeknek a szabad levegő! Amikor Rátonyi, akiről talán az Állatkert minden vadja érzi, hogy ő fogja nekik visszaadni a szabadságot — persze az emberi bölcseség szerint való szabadságot, — közeledik a ketrecük felé, a két Jókedvű, barátkozásra mindig vágyó állat-paraszt- legény nyihogva, dörmögve, szinte azt szeretném mondani, hogy gügyögve szalad oda a rácshoz és tátja először a száját — cukorért azután meg a hátát mert egy kis vakargatás olyan nagyon jól esik. És közben folyton beszélgetnek, dünnyögnek, de olyan érthetően, olyan emberi módon, hogy egészen bizonyossá válik előtted, hogy nem sok esztendő kell már, amikor a medve is megszólal maid és beszélni fog legalább is olyan intelligensen, mint — Simkó József.

Ugyanebben a barianghegyben lesz a tanyája az oroszlánoknak is. Hah, az oroszlánok! Ki nem álmodott már életében oroszlánról? Azt hiszem, csak az egyetlen boldogemlékü Serák Károly nem. Rátonyi Zoltán nemcsak velük álmodik, hanem velük is él és rá tudta bírni őket arra, hogy — újat is produkáljanak. Az állatkertben hat gyönyörű oroszlánkőlyök született azóta, hogy az uj vezetés nem rabnak tartja, Ideiglenes, régi ketrecében sem még az oroszlánt Meg tudta gyújtani bennük újra a sivatag rég elfeledett lángját az oroszlánszerelmet A tizenhárom esztendős vén dalia — az oroszlánok korán öregednek — nászra kelt a hétesztendős hőlgygyel és megszületett hat oroszlánkőlyök. Közülük csak egy hím — ez a késői házasság átka — a Pista. Még nem sokkal nagyobb, mint egy morc komondorkutya, de már veszti az ősz szőrét — az oroszlán előbb ősz, azután barnul meg — és a nyalfán már ott duzzad a gazdagodó szór, az eljövendő sörény Ígérete.

A hat oroszlánkőlyök, amikor beléptünk a hálószobájukba, ngy rohant Rátonyi felé, azzal a fiatalságában és kedveskedő vágyában is nem hördülés nélkül való hanggal, amivel talán csak a Lyonéi csá- szárfit felnevelt oroszlán üdvözölhette viszont a tenger partján a lelke rég nem látott részesét. És amikor az igazgató a vékony kis rotángnád pálcáját kinyújtotta a ketrec felé, az oroszlánkölykek, akiknek ő volt az anyakőnyvesük, odalapultak a rácshoz, mert tudták, hogy most jön az ételnél és italnál is kellemesebb dolog: a vakargatás. És szinte sírtak, amikor odább mentünk a leopárd-fickó ketrece elé.

Ezekre az állatokra vár ott a kert egyik ki- ormóllásában a barlanghegység. Amelyben belül jó téli szállás vár reájuk s amely impozáns méreteivel exotikusan érdekes, boltozatos és terraszos vendéglőt is foglal majd magába, fent a tetőn pedig, svájci hangulattal teljes „Sennereit“, egész kis tehenészetet, ahol valóban telet kaphat majd a gipszlétől megundorodott budapesti kiránduló.

Mert az állatkertbe való belépés valóban kiránduláshoz, sőt utazáshoz lesz hasonlatos. Hiszen a kert másik nagy szenzációja a másik nagy hegység lesz, ami az Észak vidéke számára épül. Lent a jegesmedvék hóval és jéggel csalódásig Imitált barlangja, fenn a hegyoldalon pinguinek, alkák és dun- naludak szabadon mozgó társadalma, amott lenn megint a fókák és rozmárok jegestengerré stilizált tava. Itt még bálna is lesz — bizony, csak kitömve, de mégis csak megértetően, tamtőan, a csoportegység megértéséért. Ennek a sziklacsoportnak a tetejéről vizzuhatag fog alátörni, amely alatt lent széles terrárium lesz a hüllők számára.

Hasonlóképpen egészen uj, tornyos nagy ház épül a vastagbőrüeknek. Az elefánt, a tapira, a most még beszerzendő orvszarvu és a halhatatlan Jónás, a viziló mind itt lesznek együtt. A majomketrec a majomtársadalom minden érdekességének a teljes feltárásával lesz bizonyára a legvidámabb és leglátogatottabb pontja az uj kertnek, az őrlők kis kék- fedeles hajléka már a teteje kék színével is elárulja, hogy Ht laknak az állatvilág legártatlanabbjai.

, a A tóról, amely szintén szenzáció lesz, ma még

PESTI NAPLÓ

nem lehet képet adni. De hogy milyen igazán „Fleet

fai beeing“ az uj állatkert, annak a legnagyobb bizonysága az, hogy ahol hajdan, a rossz időkben már csaknem csupán csak az öreg mandrill egyedül beszélt a régi dicsőségről, ott ma már, ngy teljes elkészül etlenségben is, nem kevesebb, mint kílenc- Százhetven állat talált uj, megértő, szerető gazdára.

1910 február io. 37. szám.

A megvádolt haladás.

*

A vádlottak padjára kerültek a világhistória hősei. Odaültette őket Városy Gyula kalocsai érsek, ö a közvád képviselője s az erkölcsi métely terjesztése miatt emel vádat Gutenbergtől kezdve Marconiig minden olyan halandó ellen, aki a tudomány és haladás szolgálatában állva örök dicsőséget szerzett nemcsak az embernek, de magának a halhatatlan istennek is. A vádiratot ő eminenciája pásztorlevél formájában szerkesztette meg s böjti falatnak hamvazó szerda napján tálalta fel híveinek. Ha a nagy szellemek olvashatnák az érsek ur dörgedelmeit vagy hallhatnák vádjait, egy lekicsinylő kézlegyintésnél aligha hoznának fel egyebet a maguk védelmére. Mert vannak vádak, amelyek olyannyira magukon viselik az elfogultság és gyülőlkedés bélyegét, hogy e vádakkal szemben a legaprólékosabb védekezés is meggyöngiti a vádlott pozícióját Ilyenkor a vádlott egyetlen dolga hallgatni s fölényes némasággal jelezni, hogy a vádat egyetlen megjegyzésre sem méltatja.

Magunknak sincs eszébe, hogy apológiát mondjunk azok mellett, akik az emberiséget mai hívójára segítették. Mit is hozhatnánk fel azok védelmére akik a teknikát a csoda határáig fejlesztették. A huszadik század embere benne él a haladásban s alig tudja elképzelni, hogy az emberek a teknikai eszközök mai fejlettsége nélkül is megélhettek valamikor. Kényelmünk, szellemi élvezetünk, büszke öntudatunk, egyszóval mai emberi mivoltunk annyira összeforrott a megvádolt hősök kulturcselekedeteivel, hogy a magunk életét is szennyesnek és undorítónak kellene érezni, ha hitünkhöz odaférkőzhetnék a sejtés nagy gondolata, hogy nagy jótevőinket méltán érik az érsek ur vádjai. Nem a hősöket védjük tehát, de a meglevő 'kuJturértékeket Azok fényére ügyelünk féltő gonddal mert az emberiség lelki harmóniáját billentené fel, ha a rondaság vádjával csökkenteni akarnák ama kincsek értékét, melyek ma egy tiszta üdvösség forrását teszik.

Ismételjük, nem a hősöket, de az értékeket védelmezzük. És megvédjük azzal a raffináll ügyvédi fogással, hogy kérdést intézünk ő eminenciájához az érsekhez: tudna-e olya® kezdetleges életmódban elhelyezkedni, amilyen kezdetleges valamennyiünk élete lenne, ha a2 egyházi átok megfogamzanók s máról-holnapra elpusztulna a föld színéről minden, ami szépei és nagyot az emberi szellem alkotott. Mivé lenne az érseki rezidencia az elektromos világítás nélkül? Mivé a kupola, ha villámhárítók nem védenék az elemi csapások ellen. És hogyan szántatná fel ő eminenciája végtelennek látszó termőföldjét, ha a gőzekét nem foghatná szolgálatába. És mikorra készülne el a csépléssel, ha még mindig cséphalázókkal választanák el a buzaszemet a kalásztól. Hogyai lehetne szeptemberre börzei kötést csinálni, ha a lassú cséplés csak a jövő év februárjában ♦enné lehetővé a szállítást. Óh, ezek nagyoi nyomós kérdések és kétségkívül inkább érdeklik ő eminenciáját a vádlót, mint bennünket, a földmentes védőket. S hát feleljen ő eminenciája: érdemes lenne kalocsai érseknek lenni, ha a teknika nem gondoskodott volna ezekről az eszközökről s érdemes lenne évente megszámlálhatatlan ezreket a Wertheim-szek- rénybe hordatni, ha az emberi szellem nem eszelte volna ki annak a módját, hogy ezeket az ezreket hogyan lehessen a magunk testi és lelki gyönyörűségére elkölteni, ö eminenciája megérthetné, hogy a kalocsai érsekségnek tulajdonképpen csak az által lett ilyen nagy és igazán értékes értéke, hogy az emberi szellem feltalált oly dolgokat, melyeket megszerezni valamennyien vágyakozunk, de amelyeknek megszerzésére nem valamennyiünknek adatott meg a kalocsai érsekség.

Nem egyszer láttam gyári munkást, akit nyomorékká tört a gép kereke s agyonsujtott a hirtelen elszakadó villamos vezetéknek szik- rája. -A borzalom láttára azt .vártam, hogy a