Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 15-ös doboz

tsuaapest, vasarmtp

r>

r r

1910 február 13.

37. szám. 9

nél előbb megbuktatja a kormányt. Erre az eshetőségre számítva, a lapok a kabinet visszalépé- sének lehetőségét js tárgyalják.

Titkos akciók.

(Schopenhauer és a magyar cenzúra. — A Hun utódok.)

Budapest, február 12.

(Saját tudósitónktól.) Budapest olyan kis város, hogy az ember azt hiszi, keresztül lát a falakon. Mintha senkinek se volna iitka: az áramlatok nyíltan támadnak s nagy zajjal keresnek medret. Pedig sok jel mutat arra, hogy itt a nagy világosság mögött rejtez- kedve, titkos kezek is dolgoznak erősen, a fénytől félve.

Nem akarunk szenzációt csapni abból, amit ;a!ant elmondunk. Konklúziókat se vonunk le adatainkból. Csak figyelmeztetni akarjuk azokat, akiket illet, hogy itt a haladás és a szellemi felvilágosodás útjába olyan elemek akarnak akadályokat gördíteni, amelyek aknamunkájukat a haladás, kegyes célok, tiszta erkölcs és a szellemi szabadság nevében végezik!

Az egyik társaság, amely nem is csinál titkot működéséből, Ó-Budán, a Bécsi-ut 163. szám alatt van s Szent Alajos Társulatnak nevezi magát. Havi értesítőt is ad ki. szép és nemes célokat hirdet, ezeket valószínűleg szolgálja Is. De az Erkőlcsvédő Bizottsága semmi esetre sem dolgozik épületes módon. Ez tudniillik megcsinálta a modern cenzúrát. Megállapítja a szerinte kifogás alá eső nyomtatványokat, újságokat, regényeket, egész szépirodalmi müveket, indexre veszi a képeket, szobrokat, dombormüveket s a kirakatokat ellenőrző bizottság utján megindítja az eljárást. Nincs Budapesten könyvkereskedő, akinek ez a bizottság tömérdek kellemetlenséget ne szerzett volna — alaptalanul.

Jellemző eset volt erre a múlt őszszel, mikor egy muzeum-köruti könyvárus üzletébe be- állitott egy úriember s arra kérte, hogy kirakatába csak tisztességes könyveket rakjon ki

— Nagyon köszönöm, — felelte udvariasan a meglepett kereskedő, — de úgysem cselekszem másképpen.

Néhány nappal később egy rendőr kopogtatott be a könyvárushoz azzal, hogy a kirakatban dekolietált könyvek vannak s ezt nem bírja elviselni. Délután már be is idézték a könyv- kereskedőt a IV. kerületi kapitányságra, melynek vezetője dr. Pékár y Ferenc volt. Itt minden magyarázat nélkül közszemérem ellen való kihágás címén elitélték húsz korona pénzbírságra. A kereskedő ügyvédhez fordult, akitől megtudta, hogy kirakatában ott volt Schopenhauer Artur A nemi szeltem metafizikája cimü müve, amelynek tanai ellen bizonyos körök panaszt emeltek s ezért Ítélték is el. A jegyzőkönyv ott van a IV. kerületi kapitányságon 9588. szám alatt. Az ügyvéd bejelentette, hogy felebbcz, amire a kapitány huszonnégy órai meggondolási időt kért. Másnap azután közölte az ügyvéddel, hogy a könyvkereskedő birságát — elengedik.

Az erkölcs ilyen furcsa védelme pedig történik a Szent Alajos Társulat Közlönyéből vett adatok szerint a kővetkező eljárás szerint:

a bizottság kerületi megbízott utján hajtja :végre a megállapított eljárást;

az elárusítónál;

a rendorszem révén:

a kerületi kapitányság utján, de sikertelenség esetén elmegy az ügyészségén ót a minisz- iteriumig is.

És munkájának állomásai: Schopenhauer, Kant, Herbert Spencer, Spinoza és az erkölcstelenség többi prófétája .^

De a Szent Alajos Társulat legalább nagyjában nyiltan dolgozik. Sokkal veszedelmesebbek nála, mert ez a maga módján végre mégis Magyarország lelki egységét akarja helyreállítani, a titkos gyűlések, amelyek egyenesen a fejlődés ellen üzentek elkeseredett harcot. A legelterjedtebb közülük az, melynek tagjai magukat Hun Utódoknak nevezik s nagyobbára egyetemi körökből kerülnek ki s egy ismert nevű volt országgyűlési képviselő áll élükön. A szövetség Kolozsvárott alakult meg és egy ottani egyetemi tanár lakásán tartott összejöveteleket. Ma már magas- rangú tagjai is vannak, de ezek — alig ismerik egymást. A szövetség huszascsoportokra van osztva s csak ezek közt áll fenn összeköttetés. Az egyik csoport azonban nem is tud a másikról. Ha ez úgy hangzik is 1910-ben, mint egy rémregény, de hiteles adataink vannak arról, hogy névtelen levelekben közlik az egyes csoportokkal láthatatlan vezetők teendőiket. Hogy milyen célok és feladatok vezetik a hun utódokat, erről akárhányszor meggyőződhetünk, ha valami liberális terv megvalósítását kell megakadályozni s megmagyarázhatatlan eseményeknek sikerül is ez az eredmény. Vagy ha valami fontosabb állás betöltéséről van szó...

íme: odavetett szavakban egy és más azokról a titkos akciókról, melyeknek tendenciái egyenesen a társadalom és az állam ellen irányulnak. Éppen azért kötelességünk, hogy az állam hatóságainak szigorú figyelmét felhívjuk rájuk. Győződjenek meg arról, mik azok az irányzatok, melyekért dolgoznak s melyek érvényesítését csak akkor remélik, ha elbújnak a világosság elől!

A sorvadtlelkü ember.

Budapest, február 12.

Az elmúlt hét meglehetősen tele volt ízléstelenségekkel. Ne tessék megijedni, nem a Chantecler-reklámról lesz szó, sőt a szép lady Cicelyt is csak pár szóval intézhetjük itt el. Hiszen ahoz már régen szokva vagyunk, hogy a francia színházi reklámok tombolnak az Ízléstelenségtől, Sarah Bernahrdtól kezdve egészen azokig a kis vidéki ripacs-társulatokig, amelyek külföldi tournéeokon hóditgatják a gall szellem számára a világot és a báli referádák hozzászoktattak bennünket az Ilibri. Kalicka, Vetrece, Agylágyinkó és egyéb jóizlésü nőnevekhez is. Azért tehát nem szólok és bele az úgynevezett feminizmus kérdésébe sem mindaddig, amig annak a zászlóvivő, vagy pedig ellenzászlósnak látszó harcosai Rosíka, Terka és más eféle neveket hívnak és nem maga szent Cecília, hanem a Cicely jön a külföldről a segítségükre. Maid ha Lubbock Jancsi, vagy Humboldt Sanyi, vagy Newton Zsaki, avagy miattam akár Nansen Frityi is, eljönnek ide hozzánk felolvasást tartani, akkor tüstént komolyan fogom venni j a Cicelyket is.

Addig azonban egyelőre a legnagyobb ízléstelenségét a múlt hétnek egy szegény, sorvadtlelkü ember követte el ott lenn Szegeden, a világ egyik legutálatosabb pőrének, a szabadkai gyilkosságnak a tárgyalása során. Ez az ember Jánossy Aladár, aki szerencsétlen is, gyilkos is, beteg is, tehát háromszorosan volna szánandó, de amióta elszavalta ott a tárgyaláson a naplóját, az- ' óta még negyedik okból is szánandó: az iz- ! léstelensége miatt. Tovább menni itt a Já- ! nossy lelki mivoltának a birálgatásában nem I szabad, mert nem volna tisztességes dolog [ akárhogyan is eléje vágni az esküdtek vé- í leményének. Nem is Jánossyról beszélek tehát tovább, de mivel az orvosok is megállapították már róla a neuraszténiát, vagyis az idegzetbeli abnormitást, tehát az ő személye kapcsán is jogosult dolog beszélni a sorvadtlelkü emberekről.

Ez pedig a következőképpen kezdődik i„el. Mindenki ismeri többé-kevésbbé a Lombroso tanítását a lángelme és őrültség rokon voltáról, meg a bűnösöknek a csaknem mindenkor való beszámitliatatlariságáról, terheltségéről. Uj és vakmerő tanitás volt a maga idején és egészen pesszimisztikus. egészen kétségbeejtő, mert a legridegebb predesztinációt, a legmerevebb determinált- ságot hirdette. Egy időben szinte mindenki, aki olvasta, önönmagán is kétségbeesett miatta épp úgy, mint ahogy megszaporitotta anno 1700 nem tudom hányban az öngyilkosságokat a Werther keserveinek az olvasása.

Szinte tűrhetetlen súlyú volt ez a könyv és az emberek ösztönszerüen tiltakoztak ellene, érezve, hogy csak részben lehet igaz. De érzésnek és tiltakozásnak nincs addig igazi súlya, amig exakt megállapítások is nem sietnek a segítségükre. Ilyen, körülbelül egészen exaktnak mondható megállapításokkal bontotta meg most egy német orvos, Adler Alfréd a lombrosói tételeknek a súlyát Ez a mindenek figyelmére legnagyobb mértékben méltó ember kibővítette, részletezte az átöröklésről és eleve való terheltségről való lombrosói, sőt Darwinig visszaütő tételt és éppen ezzel vette el a keservét, a vigasztalanságát. Igazat ad nekik, de az ő igazmondásában optimizmusra fordul a sivárság.

Adler orvos, tehát egészen természetes, hogy a betegségeknek nevezett egyénkülönbségeken keresztül jutott rá a maga igazságára. Azt tapasztalta és bizonyítja is, hogy nem a betegség maga az, ami örökölhető, hanem csupán csak a szerveknek a fogyatékossága, a jobbra, vagy rosz- szabbra fejlődött mivolta. Ahogyan a fekete- hajú házaspárnak csak ritkán születik szőke gyermeke és akkor a világ mindjárt rosszat is gondol, úgy nemcsak a hajszin, hanem egyéb szervbeli azonosságok is átöröklődnek. így tehát a szervezet fogyatékosságai is. Az emésztőszervek (száj, gyomor, bél) valamelyikének a betegségével megvert szülőktől született gyermeknek szintén ez á szervezet-rendszere lesz a leggyengébb, legsorvadtabb s igy a külső, betegségokozó hatások ezeket támadhatják meg legköny- nyebben. Hasonlóképpen áll a dolog a lélegzőszervekről (nyalka-hártyák, hörgő, tüdő) is, amelyeknek szintén nem a betegsége, csak a tökéletlenül fejlett volta örökölhető át. Vagyis: ezek is lehetnek a test leggyengébb bástyái az élet védelméért folyó szakadatlan harcban.

Idáig még sötét a dolog, de most következik Adler uj felismerésében a vigasztaló momentum. Miután bizonyos, hogy nem maga a már kész betegség öröklődik át, hanem csupán csak a szervezet valamely hiányossága, tehát bizonyos az is, hogy a test maga — az örök célszerű alkalmazkodás törvénye szerint — iparkodik éppen ezeket a hiányokat kipótolni. Adler azt látta, hogy az emberi test köztársasága éppen annak a szervezetrésznek siet legjobban a segítségére, amely a leggyengébb. Úgy látszik kitünőbb szociológiai rend van ott belül, mint idekint kívül. Észrevette például, hogy némely szervnek a minőségbeli hiányosságát a test mennyiséggel akarja kipótolni, mint például a megnagyobbodott vesénél. De még érdekesebb megfigyelése az, hogy maga a test a hiányosságokért máshol valahol iparkodik rekompenzációt, ellenértéket adni. A gyomorbeteg embernek például a normálison túl fejleszti a szaglását és az Ízlését, hogy már az orrával megérezze, hogy jégen állt az a hús, amit eléje adnak s ebből az egészséges embernek teljesen észrevehetetlen haut-goutból is megérezze az undor révén azt, hogy abban a húsba már olyan baktériumok lopakodtak bele, amelyeket az egészséges gyomor még meg tud emészteni, de az ő gyengére született gyomrának már legalább is kélikát jelentenek. Vagy hogy a szájába vett vajat tüstént — hogy is mondjam csak szépen? — félretegye, mert a normálison tulfejlett izlőszemölcsei megérzik rajta azt, hogy állott, hogy kifejlődtek már benne azok a savak, amik a jógyomru embernek nem, de neki gyomor-