Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 15-ös doboz

méltánylóbb bírálat Bem kerülheti el. Petőfinek Vörös- martyval soha sem volt irodalmi összeütközése, csak politikai 1848-ban, a melyet eléggé ismer a közönség. Hogy mennyire tisztelte és szerette Petőfi Vörös- martyt, bizonyítja az is, hogy 1847-ben költeményei nagy gyűjteményét neki ajánlotta és 1847. jul. 9-én Sárospatakról igy ir Kerényinek egyik úti levelében : »Az idő is gyönyörű volt: felhőtlen, verőfényes, derült nyári reggel. Hejh jártam én erre már rósz időben is. Debreczenből utaztam Pestre 1844-ben februariusban, kopott ruhában, gyalog, egy pár húszassal és egy kötet verssel. E kötet versben volt minden reményem; gondolám, ha eladhatom jó, ha el nem adhatom az is jó, mert akkor vagy éhen halok, vagy megfagyok, s vége lesz minden szenvedésnek. Egyes-egyedül mentem itt a Hegy alján; egy lélekkel, egy élő lénynyel sem találkoztam. Minden ember födelet keresett, mert iszonyú idő volt. A süvöltő szél havas esőt szórt reám. Épen szemközt jött. Arczo- mon megfagytak a könnyek, melyeket a zivatar hidege és a nyomorúság fakasztott. Egy héti kínos vándorlás után Pestre értem. Nem tudtam, kihez forduljak. Nem törődött velem senki a világon, kinek is akadt volna meg szeme egy szegény rongyos kis vándorszínészen ? A végső ponton állottam, kétségbeesett bátorság szállt meg s elmentem Magyarország egyik legnagyobb emberéhez, oly érzéssel, mint a mely kártyás utolsó pénzét teszi fel, hogy élet vagy halál. A nagy férfi átolvasta verseimet, lelkes ajánlására kiadta a »Kör«, s lett pénzem és nevem. E férfi, a kinek én életemet köszönöm s kinek köszönheti a haza, ha neki valamit használtam vagy használni fogok, e férfi : Vörösmarty.« *)

A Jókai elnöki beszédére kevés mondandóm van. A beszéd nem egészen azt mondja ugyan a társaság főczéljának, a mit az alapszabályok; hanem ezt igazítsa el a társaság maga. Egyébiránt az egyik főczél nem eléggé érthető, s a mint én értem, sehogy sem valósítható. Jókai ezt hirdeti: a társaság egyik főczélja, hogy a szépirodalmat, mint életpályát emancipálja és önállásra juttassa. A társadalmi kérdésekkel foglalkozók alkalmasint hamarabb megfejtik azt a feladatot, hogy miként lehet a munkát emancipálni a tőke uralma alól, mint a szépirodalmat mint életpályát biztosítani. Ez legföljebb úgy sike*) Lásd »Petőfi vegyes müvei.« III. k, 91—92.1,

„ j '-J »j*JL*i* axa — O ------^ W* KW4UUU1 f i~li.il!L VJT U'------ viiotaue-siKoanieKüsznek. Eme tengelyek va- |rard de Nerval; azzal viszonozza az emberek

r

ülne, ha az állam egy költői bureaucratiát állítana fel, vagy egy jól dotált költő-papirendet. Azonban ezt igazítsa el a társaság maga, nekem az elnöki beszédnek csak azzal a részével van bajom, a mely az akadémia és Kisfaludy-társaságra látszik czé- lozni.

Jókai bókot mond ugyanaz Akadémia- és Kis- faludy-társaságnak; kegyesen megengedi, hogy a Petőfi-társaság mellett is megmaradhatnak, sőt hogy ez nem is akar versenyezni velők, de később olyasmit is mond, bár gyöngéd burokban, a mi vádként hangzott az Akadémia és Kisfaludy-társaság ellen. Szerinte a Petőfi-társaság második főczélja : a féltékenység nélküli hírre törekvés, a clique uralom nélküli szövetség a tehetségek érvényesítésére és tovább fejlesztésére, s ezt részletezi is. Elmondja, hogy a Petőfi-társaság nem ismer kizárólagosságot, mindenki részt vehet benne. Tagjainak eddigi összesége nem képez zárt kört, csupán kezdeményező előhadat; meg tudja különböztetni a társulati összetartást a clique- szövetkezéstől, a tehetségek méltányos elismerését a pajtáskodók kölcsönös egymást megbámulásától, s a működési tér előkészítését nem teszi annak egyed árusító elfoglalásává. Jó akaratú, s egymással közvetlenül közölt bírálás rendszerét követve, egymásban az irodalmi modor hibáit kijavitni törekszik; nem fog tömjénezni senkinek, ellenben mindenkit arra Ösztönöz, hogy mint iró nagyobb tökély felé törekedjék ; pihenő tehetségeket uj tevékenységre buzdít, s az ifjú pályatársaknak baráti kézzel segít pályatöré- sök kezdetét megkönnyitni.

íme miben akar különbözni a Petőfi-társaság más oly fennálló társaságoktól, a melyeknek szintén szépirodalmi irók a tagjai. Minden gyanúsítás nélkül, bátran mondhatjuk tehát, hogy Jókai a Kisfaludy- társaság, s az akadémia I-ső osztályára czéloz, s ezek ellenében a mondottakban keresi a Petőfi-társaság igazolását. Úgy látszik ez lesz az a társaság, a mely nemcsak Magyarországnak, hanem az egész világnak példát ad arra, hogy miként lehet teljesen megfékezni minden emberi szenvedélyt, irói hiúságot, s negyven-ötven embert teljesen egyértelmű erkölcsi lénynyé és folyvást tökélyesülő Íróvá idomítani.

Azonban azt épen nem érthetni, hogy miért vádolja Jókai kizárólagossággal az Akadémiát és Kisfaludy-társaságot, holott a Petőfi-társaság is csak úgy választja tagjait, mint az akadémia, határozott

számmal a rendeseket, határozatlan számmal a rendkívülieket; az Akadémiában és Kisfaludy-társaságban nem tag szintén olvashat, ha munkáját valamelyik tag ajánlja. Avagy a Petőfi társaságban mindent fel fognak-e olvasni és kiadni, a mit beküldenek ? Ez talán még sem lesz egészen jó s nem árt, ha a társaság az elnök tág keblű szabadelvüségét egy kissé korlátozza. A Petőfi-társaságot egy elégedetlen irói clique alapítván, a mely irodalmi czéljaival nincs tisztában, s a melyet inkább pajtásság és személyes tekintetek fűznek össze, mint irodalmi elvek : valóságos komikai jelenet, hogy épen e társaság elnöke vádolja clique szövetkezéssel és uralommal az Akadémiát és Kisfaludy-társaságot, a melyekben lehet találni elég fogyatkozást és hibát, de clique szövetkezést és uralmat, kivált a szépirodalmi irók részéről épen nem. De ba Jókai mint akadémiai és Kisfaludy-társasági tag ily szomorú tapasztalatokat tett, miért nem lépett fel a visszaélések ellen az illető helyen ? A küzdést legalább meg kellett volna kisérleni.

Jókait egy egész udvar környezi, számos dolgozótársai s az őt bámuló fiatal irók udvara, a kik őt uton-utfélen, még saját lapjában is dicsőítik s mégis ő veti az Akadémia és Kisfaludy-társaság szemére a kölcsönös megbámulást. A Petőfi-társaság minden laptól megválaszt valakit tagjának, hogy ügyei kellő támogatásban részesüljenek, lapot alapit a maga érdekében, és elnöke mégis az Akadémiát és a Kisfaludy-társaságot vádolja egyedárusággal, pajtáskodással, a melynek nincsenek lapjai, sem pajtásai a journalistikában.

De elég ebből ennyi. Jókai, úgy látszik, minden évben egy-egy uj irodalmi manifestumot bocsát ki. Tavaly az »Életképek«-et alapítván, azt hirdette, hogy nagy költői tehetségeink vannak, de nincs tér, hova írjanak, s kevés a tiszteletdij, a melyben részesülhetnek. Megnyitotta tehát a tért és Ígért sok pénzt. De a mint a következés megmutatta, betölt a régi példaszó: se pénz, se posztó. Most megalapítva a Petőfi-társaságot, a szépirodalmat, mint életpályát akarja biztosítani, s az erkölcsi és iró' tökélyt megvalósítani a fiatal nemzedékben. Félő, hogy itt is betelik : se pénz, se posztó. Azért azt tanácslom a társaságnak, hogy tűzzön ki erejéhez mért czélt mennél kevesebbet beszéljen róla de annál többet tegyen érte s a mi a fődolog, ne sokat hallgasson elnökére.

GYULAI PÁL.

_ V J JtVUöZUUUlüL lőjezte ki az egyesületnek.

(A Kassa-oderbergi vasút.) A következő sorokat vettük: A »Hon«-nak január 3-án megjelent esti lapja reám vonatkozólag oly közleményt hoz, mintha én, mint a kassa-odeibergi vasútnak volt jogtanácsosa a fővállalat kárpótlási követelései tárgyában valami »ismert« jogvéleményt adtam volna »a fővállalat érdekében.« Az ügyvédi rendtartás 49. §-a értelmében, nekem ügyvédi működésemben felmerült ténykörülmények iránt érdemleges nyilatkozatokat tenni nem szabad; azt azonban ki kell jelentenem, hogy valótlan azon állítás, mintha én valami ismert vagy nem ismert jogvéleményt adtam volna, mely a fővállalat érdekének bármily értelemben megfelelt, és hogy a »Hon«-nak említett közleménye bármely értelemben vétessék, teljesen alaptalan. Hodossy Imre.

(Tájékozásul.) Tisztelettel figyelmeztetem a t. adakozó közönséget, miszerint a 60-as bizottsághoz — a török sebesültek felsegélésére — beküldött összegek részletes kimutatása hat fővárosi lapban lesz nyugtatványozva és pedig a 2 és 7 végszámmal biró gyüjtőiveken begyült összeget a »Pesti Napló«, az 1 és 6 végszámut a »Hon«, az 5 és 0 végszámut a »Nemzeti Hírlap«, a 3 ős 8 végszámut az »Egyetértés«, a 4 és 9 számút a »Budapesti Napilap« s végre a szám nélküli iveken begyült ösz- szeg nyugtázását a »Keletnépe« t. szerkesztőségei voltak szívesek elvállalni. Orbók Mór a 60 as biz. id. elnöke.

(A k ö d.) Két nap óta Budapest — London ; átláthatlan köd van az utczákon s a ködből félénken csillámlik elő a gázlámpák vöröses fénye. A közlekedésben ez tömérdek bajt okoz, s hogy mennyi szerencsétlenséget, azt a legközelebbi »rendőri hírek« mondják el.

(Halálozás.) Ifj. Varga István aradmegyei Gyorokon életének 35-ik évében, január hó 6 án meghalt. Béke poraira!

(A trieszti szláv tüntetésről,)mely — mint említettük — a Konstantinápolyba utazó magyar ifjúsági küldöttség hajóra szálltakor végbement, újabb hírek azt jelentik, hogy midőn a bizottsági tagok a szombaton délben két órakor elindulni akaró Lloyd- gőzösre szálltak, a San Carlo mólón nehány száz szláv egyén gyűlt össze. A tüntetők nagy zajt csaptak s a hajóra rothadt narancsot és czitromot dobáltak. Minthogy a tömeg folyton szaporodott, Bruck báró, a Lloyd igazgatója, ki maga is a hajón volt, az

el, hogy a kerületek ajánlatai a kijelölésnek a 1 a- p u 1 szolgáljanak. — B u r i á n János azon indokból, hogy a közmunkatanács a fővárosi középitési bizottság felebbezési hatóságának tekintendő, azon fővárosi bizottsági tagok tehát, kik a közmunkatanácsnak is tagjai, nem lehetnek egyúttal a középitési bizottságnak tagjai. N a s z 11 Mór nem osztozik e nézetben, sőt ellenkezőleg igen üdvösnek tartja, ha a középitési bizottság tagjai közül többen egyúttal a közmunkatanácsnak a tagjai is, mert jobban informálhatják a város érdekében a közmunkatanácsot. Scheich figyelmezteti a választmányt, hogy különbséget kell tenni a közmunkatanács tagjai közt, mert négyet a középitési bizottság küld oda saját kebeléből s ezek csak tanácskozási joggal bírnak, de szavazattal nem, miért is ezek a középitési bizottságba beválaszthatok. Ellenben a fővárosi hatóság által küldött 9 tagra nézve pártolja Burián indítványát, s összeférhetetlennek tartja, hogy ezek a középitési bizottságnak is tagjai legyenek és saját véleményezésüket a közmunkatanácsnál felülvizsgálják. Szóltak még ez ügyben Heinrich, Sztupa, Kléh, Török, Márkus és Busbach. Végül az elnök kijelentette, miszerint határozat ne hozassék, hanem a hallottak tájékozásul szolgáljanak a választmánynak. Busbach Péter azon kérdést vetette fel, vájjon a hatóság által a közmunkatanácsba küldött azon 9 tagnak, kik mint fővárosi bizottsági tagok kisor- soltattak, a mandátuma megszünt-e vagy nem ? A többség eleinte azt hitte, hogy igen, de Ország Sándor a törvényre hivatkozva azon felvilágosítást adta, hogy a fővárosi hatóság a törvény értelme szerint a fővárosi bizottság körén kívül álló egyéneket is küldhet a közmunkatanácsba, s ezeknek mandátuma 3 évig tart, s ekkor a küldöttek kisorsoltalak, s a kisorsoltak helyébe a főváros ujradelegálhattagokat.Tehát a főváros által a közmunkatanácsba küldött 9 tag közül, ha valamelyik ki is sorsoltatott a fővárosi bizottságból és ha újra meg sem választatott volna, annak a közmunkatanácsi mandátuma nem szűnik meg; mert ő a közmunkatanácsban nem mint fővárosi bizottsági tag, hanem mint a város delegáltja vesz részt. Ezen elvi kérdések megvitatása után a IX. kerület elnökei a mellék terembe vonultak a kijelölés végett.

A kilenczes bizottság hosszabb tanácskozás után bemutatta a kijelöltek névsorát.

A jogügyi bízott ságba kijelöltettek: Darányi Ignácz, Éles Henrik, Morzsányi Károly, Kör- nyei Ede, dr. Kuncz Jenő, dr. Gombár Tivadar és dr. Nyiry Lajos, összesen 7 tag.