Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 15-ös doboz
Kolozsvárit 1882. Október 21. gyűlés tegnap befejezte tanácskozásait. A mai ülésen leginkább a tbeol. akadémia ügyével foglalkoztak, s elfogadták az állandó bizottságnak az akadémia tervezetére vonatkozó összes inditványait. Ezután az alapítványi ügyekre vonatkozó jelentéseket tudomásul vették. Bizottságot választottak a külföldön lévő magyar theologusoknak szánt ösztöndijak kipuhatolása végett és az egyetemes alap kérdésének tanulmányozása végett szintén bizottságot küldöttek ki. Több kevésbbé fontos indítvány letárgyalása után az ülés véget ért. A vitatkozások igen simán folytak le és egyáltalában semmi féle zajosabb jelenet nem fordult elő. — Az országos iparegyesület. küldöttsége ma délben tisztelgett gróf Zichy Jenő vezetése mellett gróf Széchenyi Pál az uj földmivelés- ipar- és kereskedelmi miniszternél, kinek pártfogásába ajánlotta az iparegyesületet és báró Kemény Gábor, volt kereskedelmi, jelenleg közlekedésügyi miniszternél, kinek köszönetét mondott a hazai ipar érdekében kifejtett eredményes működéséért felkért*, hogy ressortja keretén maradjon továbbra is pártfogója az ipari és köz gazdasági érdekeknek. — Esküdtszéki tárgyald s. A fővárosi esküdtszék ma délelőtt tárgyalta Shoket Károlynak a Bácskai Ellenőr szerkesztőjének sajtóperét, melyet azért indított ellene a közvádló, mert Szkenderoviczi Ödön fürdő-pénztárost- sikkasztással, Mukics János szabadkai polgármestert pedig e sikkasztás elsimításával vádolta. Az esküdtszék dr. Jessenszky Sándor al- ügyész védbeszéde értelmében vétkesnek találta Istócziékat a törvényszék pedig rágalmazás miatt 2 havi fegságra és 300 forintnyi pénzbírságra ítélte. melyet Yécsey panaszával egyidejűleg terjesztettek a hadügyminisztérium elé. Mészáros, kinek már előbb volt agy kis jelenete Petőfivel, nem mulasztotta el a hadügyminisztérium átadásával e kínos ügy elintézését is rám bízni. Petőfit magamhoz hivattam s komoly, de barátságos szavakban figyelmeztetem őt eljárása helytelen voltára Utaltam ama nagy veszélyekre, melyek mindenfeliilről fenyegettek bennünket ; a közelálló orosz beavatkozásra, erőinknek elégtelenségére s arra ami ebből következik, hogy kétszeresen szükséges hadseregünkben a merev vasfegyelem. Végre jóakaratalug, fél- tréfásan tettem hozzá, hogy ha tüzes vérmérsékletével, szenvedélyei rohamos ereje miatt, mely azok legerőteljesebb kifejezésére sarkalja, nem tud alkalmazkodni a katonáskodás brutális, mindennapi, gépies sorsához, jobban teszi, ha újra fölcseréli a kardot a lanttal, s a Magyarország jogaiért harezolókat a következő utolsó, nagy döntő küzdelemre föllelkesíti. Petőfi hallgatott. A tanácsot, amit adtam, talán rosszul értette, talán én nem mondottam el jól. Bucsuzáskor kezet fogtunk, s én kértem őt, hogy másnap látogasson meg újra. KOLOZSVÁRT SAJTÓ Irodalom és művészeti — Magyar énekesnő Berlinben. Béli Hermin kisasszony, a a nemzeti színház volt tagja, múlt kedden fellépett hangversenyen Berlinben. Énekelte Ophélia nagy áriáját (az őrülési jelenetből Thomas „Hamletijében), Valois Margit egyik brillant áriáját a Hugenottákból és a közönség zajos kívánságára egy magyar dalt. A berlini lapok teljes elismeréssel Írnak a fiatal művésznőről, bámulják csillogó koloraturáját, énekének virtuozitását és azt a szolid iskolát, mely énekében nyilatkozik. # — (G erster Etelkái, aki utóbbi időben Boroszlóban, és Drezdában énekelt hangversenyen, jelenleg Lipcsében hangversenyez. * — Magyar színmű német színpadon. Vészi József, a Pester Lloyd szép tehetségű munkatársa, lefordította németre Toldy István „ Uj emberek“ czimü jeles társadalmi vig- játékát mely legközelebb a gyapju- utczai német színházban kerül színre. — Daudet Alfonz és Thierry G i b e r t egy öt felvo- násos drámát fejeztek be mely „Jean Vernon“ czim alatt Sarah Bernhartd színházában fog szinrekerülni. Fővárosi hirek. — Az István-szállóház- beli eset hősét, Branovaczki Szávát a Rókus-korház első sebészeti osztályán meglátogatta Tliaisz Elek főkapitány a végből, hogy ez esetről keringő különböző verziókkal szemben magától D-től megtudja a valódi tényállást. A főkapitány félóránál tovább időzött a beteg ágyánál. A beteg orvosa előtt kijelentette, hogy mihelyt komolyabb veszély nélkül odahagyhatja ágyát, haza óhajt menni Zentára és ott gyógyittatja magút, — Az orvos azt hiszi, hogy Branovaczki szombaton már elhagyhatja a kórházat. Hogy az esetről annyi különböző verzió terjedt el, annak főképen az az oka, hogy mind a szállóház személyzete, mind a tanúként szerepelt lakók másként adták elő az esetet, A Hircsarnok kijelenti, hogy az általa közlött verziót Branovácz- kinak a Rókus-kórház felvételi irodájába beszállítása alkalmával elmondott s később az ott megjelent törvényszéki és rendőri hivatalos közegek előtt ismételt s jegyzőkönyvbe is foglalt vallomása alapján irta. Az ügjet különben a rendőrség már áttette a törvényszékhez. — Megérkezett czigány- b a n d a. Balázs Kálmán és zenekara érkeztek vissza Biaritzból, hol három hónapot töltöttek. Igen jól ment dolguk, a nevezetes fürdő helyen sokat kerestek és még többet kerestek volna, ha a maeridi meghívást elfogadják. A tüzes magzar zene meghódította a fürdő vendégeit, különösen a spanyolokat kik nagy számmel időztek a franczia határszéli fürdő helyen. Annyi csárdást soha és sehol nem húztak, mint Biaritzban, hol még Alfonz spanyol királynak nővére is nagy gyönyörűséggel hallgatta a barna legények szívhez szóló nótáját. Megfordultak a czigányok Don-Sebastianban s jelen voltak a nagy bikaviadalon is, mi szokatlan látvány volt az efféle mulatsághoz nem szokott zenészek előtt. Visszajövet Párisban is kellett volna idézniük, de már haza vágytak családjukhoz s nem fogadták el az ös meghívást. — Elragadt lovak. Literá- ti Ödön orsz. képviselő kocsissá Romén András 17 éves suhancz tegnap este 7 óra tájban egy két lovas hin. tón hajtott Újpestről a főváros felé. A külső váczi úti vám közelében a hintó egy vele szemben sebesen menő fuvaros kocsival úgy összeütődött, Látogatása helyett kaptam tőle egy levelet, telve a leggorombább sértő szavakkal, ugyanolyan szellemben írva, mint ,,A goromba tábornok.11 czimü költeménye. — Én kerestettem őt, de eltűnt, mert még levelének elküldése előtt elutazott Debreczenből. Nem kell külön is mondanom, hogy e levél engem milyen fájdalmasan érintett, de annak, hogy embereim öt nem találták, mégis örültem. Ez által megszabadultam attól a szomorú kötelességtől, hogy őt meg kellett volna büntetnem. A sors azonban máskép akarta. Május közepéu Budára kellett utaznom, hogy ott egy s más dolgot személyesen beszéljek meg Görgey vei. Görgey táborkarának tisztjei közt nagy meglepetésemre ott láttam Petőfit is. — Petőfi! mondám neki, ön itt van? Ön bizonnyal jól tudja, hogy nekünk számolni valónk van egymással ? Nagyod sajnálom, hogy kénytelen vagyok önt addig szabadságától megfosztani. S igy történt. Természetesen na gyón törekedtem azon, hogy szabadságát ne legyen kénytelen sokáig nélküp lözni s minthogy Görgey ugyanebben a véleményben volt, intézkedtek, hogy két tiszt jöjjön az ö nevében hozzám kimenteni a költőt nem katonás magaviseleté miatt s kérni tőlem az ő szabadon bocsátását. Én szívesen hajoltam a két tiszt kérésére, magamhoz hivattam Petőfit, megadtam neki az általa kért szabadságot s többé az életben nem láttuk egymást soha! Annak a tragikus történetnek, melynek „A goromba tábornok“-ot, ezt a rám nézve annyira hízelgő költeményt köszönhetem, a melyrőlJókai legutóbbi beszédéig tudomásom nem volt, — ha egyáltalán ő irta, — ez a lefolyása. — De ha Petőfi még többet, tízszer többet irt volna is ellenem, és ha szászor megsértett volna is, a bámulat, melyet bennem müvei keltettek, a hála melylyel tartozom azon élvezetért és vigaszért, amit más számos súlyos órában meriték költeményeiből, mindig megmarad bennem sértetlenül. S ez érzelmektől áthatotta:! szórom én is két kézzel a babérlevelet arra az emlékoszlopra, melyet a hálás nemzet emelt az ő halhatatlan geniusának. Arad, 1882. október 17-én. hogy a fuvaros kocsirudja a Literáti egyik lovának szügyébe fúródott s a hintó rudja összetört. A két ló erre neki vadult s a hintót elragadva, örült sebességgel kezdett a város felé nyargalni- A kocsis — a rúd el lévén törve — nem tudta a lovakat feltartani, sőt egy zökkenőnél maga is a lovak közé vágódott s a kocsi keresztül ment rajta. A kocsi (végre úgy állott meg, hogy a rúd által megsebesített ló ösz- szeesett és kiadta a páráját. A kocsis a jobb arczán, karján és kezén tetemes sérüléseket szenvedett s igy szállították be a Rókus kórházba. — Prielle Kornélia asszony, a nemzeti színház kitűnő művésznője, ki fél év óta súlyos beteg volt, ismét meglátogathatta a színházat. A viszontlátás a tagtársak és a művésznő részéről egyaránt szives volt. Mindenki igyekezett körébe jutni; háromnégyen futottak hozzá, hogy kezet csókoljanak és a nagy művésznő — kinek kedélyét a hosszas és súlyos betegség meg nem törte — öreget, fiatalt egyaránt ölelgetett , csókolgatott és fogadta a gratulácziókat. Arczszine rugé- konysága olyan mint betegsége előtt; jó kedvvel említette, hogy kocsin is jöhetett volna, hanem gyalog jött a lakásáról, megmutatni akarván, milyen hiánytalanul visszatért régi egészsége, melylyel nem sokára ismét alkalmatlankodni fog a szinpadnak. A fiatalabb nőtagok: Pulszkyné-Márkus Emilia, Csillag Teréz, Eáy Szeréna, Békési Irma bokrétákkal járultak a gyógyuló művésznő elé, ki szivéből köszönte meg a megemlékezést. Szigeti Józsefnek mosolyogva mondta, hogy ha már olyan Herkulest levert lábáról a betegség, akkor mit szóljon a szegény, gyönge nő, kit nádszálként a szellő is megingat. Mindnyájan: intendáns, igazgató, színészek, színésznők, még az operisták is kivánatukat fejezték ki, hogy a teljesen felüdült művésznő mielőbb ismét gyönyörködtesse a közönséget annyira nélkülözött játékával. — Tizenhetedik századbeli sisak. Az óbudai szőllőkben egy odavaló birtokos a napokban vasból készült szöveget talált, melyet az illetőnek tanuló fia átadott Weiczen- íeld Lipót polgári iskolai igazgatónak. Ez pedig a nemzeti múzeumnak küldte be ajándékképen, miután ő—úgymond — azt hiszi, hogy a süveg vagy római vagy pedig a „fekete sereg“ lovagjai egyikének sisakja. — A szakértők megtekintése alkalmával kitűnt, hogy sem egyik, sem másik, hanem egy 17-dik századbeli magyar sisak. Heyi hírek— A város csatornázása és vízvezeték alkalmazása ismét napi kérdés lett. Még most nem tudható hogy minő eredménye lesz a főispán tárgyalásának, melyet Bécsben az „Union“ vállalkozó czéggel folytat. Mindenesetre kívánatos lenne, hogy a törv.-hatósági bizottság mondja ki, hogy el van tőkélve áldozatok árán is segíteni,e közegészségügyi viszonyainkat bénító hiányán. Meg lesz könnyít ve igy az alkudozás, de meg lesz nyugtatva a közönség is, hogy valamit mégis csak lendítenek e toldozott- foldozott bajon.