Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 15-ös doboz

Kolozsvárit 1882. Október 21. gyűlés tegnap befejezte tanácskozá­sait. A mai ülésen leginkább a tbeol. akadémia ügyével foglalkoztak, s el­fogadták az állandó bizottságnak az akadémia tervezetére vonatkozó összes inditványait. Ezután az alapítványi ügyekre vonatkozó jelentéseket tudo­másul vették. Bizottságot választottak a külföldön lévő magyar theologusoknak szánt ösztöndijak kipuhatolása végett és az egyetemes alap kérdésének ta­nulmányozása végett szintén bizottsá­got küldöttek ki. Több kevésbbé fon­tos indítvány letárgyalása után az ülés véget ért. A vitatkozások igen simán folytak le és egyáltalában sem­mi féle zajosabb jelenet nem for­dult elő. — Az országos iparegye­sület. küldöttsége ma délben tisztel­gett gróf Zichy Jenő vezetése mellett gróf Széchenyi Pál az uj földmivelés- ipar- és kereskedelmi miniszternél, ki­nek pártfogásába ajánlotta az ipar­egyesületet és báró Kemény Gábor, volt kereskedelmi, jelenleg közleke­désügyi miniszternél, kinek köszöne­tét mondott a hazai ipar érdekében kifejtett eredményes működéséért fel­kért*, hogy ressortja keretén marad­jon továbbra is pártfogója az ipari és köz gazdasági érdekeknek. — Esküdtszéki tárgya­ld s. A fővárosi esküdtszék ma dél­előtt tárgyalta Shoket Károlynak a Bácskai Ellenőr szerkesztőjének sajtó­perét, melyet azért indított ellene a közvádló, mert Szkenderoviczi Ödön fürdő-pénztárost- sikkasztással, Mukics János szabadkai polgármestert pedig e sikkasztás elsimításával vádolta. Az esküdtszék dr. Jessenszky Sándor al- ügyész védbeszéde értelmében vét­kesnek találta Istócziékat a tör­vényszék pedig rágalmazás miatt 2 havi fegságra és 300 forintnyi pénz­bírságra ítélte. melyet Yécsey panaszával egyidejűleg terjesztettek a hadügyminisztérium elé. Mészáros, kinek már előbb volt agy kis jelenete Petőfivel, nem mu­lasztotta el a hadügyminisztérium át­adásával e kínos ügy elintézését is rám bízni. Petőfit magamhoz hivattam s ko­moly, de barátságos szavakban figyel­meztetem őt eljárása helytelen voltára Utaltam ama nagy veszélyekre, me­lyek mindenfeliilről fenyegettek ben­nünket ; a közelálló orosz beavatko­zásra, erőinknek elégtelenségére s arra ami ebből következik, hogy kétszere­sen szükséges hadseregünkben a merev vasfegyelem. Végre jóakaratalug, fél- tréfásan tettem hozzá, hogy ha tüzes vérmérsékletével, szenvedélyei roha­mos ereje miatt, mely azok legerőtel­jesebb kifejezésére sarkalja, nem tud alkalmazkodni a katonáskodás brutá­lis, mindennapi, gépies sorsához, job­ban teszi, ha újra fölcseréli a kardot a lanttal, s a Magyarország jogaiért harezolókat a következő utolsó, nagy döntő küzdelemre föllelkesíti. Petőfi hallgatott. A tanácsot, amit adtam, talán rosszul értette, talán én nem mondottam el jól. Bucsuzáskor kezet fogtunk, s én kértem őt, hogy másnap látogasson meg újra. KOLOZSVÁRT SAJTÓ Irodalom és művészeti — Magyar énekesnő Berlinben. Béli Hermin kisasszony, a a nemzeti színház volt tagja, múlt kedden fellépett hangversenyen Ber­linben. Énekelte Ophélia nagy áriáját (az őrülési jelenetből Thomas „Ham­letijében), Valois Margit egyik bril­lant áriáját a Hugenottákból és a kö­zönség zajos kívánságára egy magyar dalt. A berlini lapok teljes elismerés­sel Írnak a fiatal művésznőről, bámul­ják csillogó koloraturáját, énekének virtuozitását és azt a szolid iskolát, mely énekében nyilatkozik. # — (G erster Etelkái, aki utóbbi időben Boroszlóban, és Drezdá­ban énekelt hangversenyen, jelenleg Lipcsében hangversenyez. * — Magyar színmű német színpadon. Vészi József, a Pester Lloyd szép tehetségű munkatársa, le­fordította németre Toldy István „ Uj emberek“ czimü jeles társadalmi vig- játékát mely legközelebb a gyapju- utczai német színházban kerül színre. — Daudet Alfonz és Thierry G i b e r t egy öt felvo- násos drámát fejeztek be mely „Jean Vernon“ czim alatt Sarah Bernhartd színházában fog szinrekerülni. Fővárosi hirek. — Az István-szállóház- beli eset hősét, Branovaczki Szá­vát a Rókus-korház első sebészeti osz­tályán meglátogatta Tliaisz Elek fő­kapitány a végből, hogy ez esetről keringő különböző verziókkal szemben magától D-től megtudja a valódi tény­állást. A főkapitány félóránál tovább időzött a beteg ágyánál. A beteg or­vosa előtt kijelentette, hogy mihelyt komolyabb veszély nélkül odahagy­hatja ágyát, haza óhajt menni Zentá­ra és ott gyógyittatja magút, — Az orvos azt hiszi, hogy Branovaczki szombaton már elhagyhatja a kórhá­zat. Hogy az esetről annyi különbö­ző verzió terjedt el, annak főképen az az oka, hogy mind a szállóház sze­mélyzete, mind a tanúként szerepelt lakók másként adták elő az esetet, A Hircsarnok kijelenti, hogy az általa közlött verziót Branovácz- kinak a Rókus-kórház felvételi irodá­jába beszállítása alkalmával elmon­dott s később az ott megjelent tör­vényszéki és rendőri hivatalos köze­gek előtt ismételt s jegyzőkönyvbe is foglalt vallomása alapján irta. Az ügjet különben a rendőrség már át­tette a törvényszékhez. — Megérkezett czigány- b a n d a. Balázs Kálmán és zenekara érkeztek vissza Biaritzból, hol három hónapot töltöttek. Igen jól ment dol­guk, a nevezetes fürdő helyen sokat kerestek és még többet kerestek vol­na, ha a maeridi meghívást elfogad­ják. A tüzes magzar zene meghódítot­ta a fürdő vendégeit, különösen a spa­nyolokat kik nagy számmel időztek a franczia határszéli fürdő helyen. Annyi csárdást soha és sehol nem húz­tak, mint Biaritzban, hol még Alfonz spanyol királynak nővére is nagy gyö­nyörűséggel hallgatta a barna legé­nyek szívhez szóló nótáját. Megfordul­tak a czigányok Don-Sebastianban s jelen voltak a nagy bikaviadalon is, mi szokatlan látvány volt az efféle mulatsághoz nem szokott zenészek előtt. Visszajövet Párisban is kellett volna idézniük, de már haza vágytak családjukhoz s nem fogadták el az ös meghívást. — Elragadt lovak. Literá- ti Ödön orsz. képviselő kocsissá Ro­mén András 17 éves suhancz tegnap este 7 óra tájban egy két lovas hin. tón hajtott Újpestről a főváros felé. A külső váczi úti vám közelében a hintó egy vele szemben sebesen menő fuvaros kocsival úgy összeütődött, Látogatása helyett kaptam tőle egy levelet, telve a leggorombább sértő szavakkal, ugyanolyan szellemben írva, mint ,,A goromba tábornok.11 czimü költeménye. — Én kerestettem őt, de eltűnt, mert még levelének elküldése előtt elutazott Debreczenből. Nem kell külön is mondanom, hogy e levél engem milyen fájdal­masan érintett, de annak, hogy em­bereim öt nem találták, mégis örül­tem. Ez által megszabadultam attól a szomorú kötelességtől, hogy őt meg kellett volna büntetnem. A sors azonban máskép akarta. Május közepéu Budára kellett utaz­nom, hogy ott egy s más dolgot sze­mélyesen beszéljek meg Görgey vei. Görgey táborkarának tisztjei közt nagy meglepetésemre ott láttam Pe­tőfit is. — Petőfi! mondám neki, ön itt van? Ön bizonnyal jól tudja, hogy nekünk számolni valónk van egymás­sal ? Nagyod sajnálom, hogy kényte­len vagyok önt addig szabadságától megfosztani. S igy történt. Természetesen na gyón törekedtem azon, hogy szabad­ságát ne legyen kénytelen sokáig nélküp lözni s minthogy Görgey ugyanebben a véleményben volt, intézkedtek, hogy két tiszt jöjjön az ö nevében hozzám kimenteni a költőt nem katonás ma­gaviseleté miatt s kérni tőlem az ő szabadon bocsátását. Én szívesen ha­joltam a két tiszt kérésére, magam­hoz hivattam Petőfit, megadtam neki az általa kért szabadságot s többé az életben nem láttuk egymást soha! Annak a tragikus történetnek, melynek „A goromba tábornok“-ot, ezt a rám nézve annyira hízelgő köl­teményt köszönhetem, a melyrőlJókai legutóbbi beszédéig tudomásom nem volt, — ha egyáltalán ő irta, — ez a lefolyása. — De ha Petőfi még többet, tíz­szer többet irt volna is ellenem, és ha szászor megsértett volna is, a bá­mulat, melyet bennem müvei keltet­tek, a hála melylyel tartozom azon élvezetért és vigaszért, amit más szá­mos súlyos órában meriték költemé­nyeiből, mindig megmarad bennem sértetlenül. S ez érzelmektől áthatot­ta:! szórom én is két kézzel a babér­levelet arra az emlékoszlopra, melyet a hálás nemzet emelt az ő halhatat­lan geniusának. Arad, 1882. október 17-én. hogy a fuvaros kocsirudja a Literáti egyik lovának szügyébe fúródott s a hintó rudja összetört. A két ló erre neki vadult s a hintót elragadva, örült sebességgel kezdett a város felé nyar­galni- A kocsis — a rúd el lévén tör­ve — nem tudta a lovakat feltartani, sőt egy zökkenőnél maga is a lovak közé vágódott s a kocsi keresztül ment rajta. A kocsi (végre úgy állott meg, hogy a rúd által megsebesített ló ösz- szeesett és kiadta a páráját. A kocsis a jobb arczán, karján és kezén tete­mes sérüléseket szenvedett s igy szál­lították be a Rókus kórházba. — Prielle Kornélia asszony, a nemzeti színház kitűnő művésznője, ki fél év óta súlyos beteg volt, ismét meglátogathatta a színházat. A vi­szontlátás a tagtársak és a művésznő részéről egyaránt szives volt. Min­denki igyekezett körébe jutni; három­négyen futottak hozzá, hogy kezet csókoljanak és a nagy művésznő — kinek kedélyét a hosszas és súlyos beteg­ség meg nem törte — öreget, fiatalt egyaránt ölelgetett , csókolgatott és fo­gadta a gratulácziókat. Arczszine rugé- konysága olyan mint betegsége előtt; jó kedvvel említette, hogy kocsin is jöhetett volna, hanem gyalog jött a lakásáról, megmutatni akarván, milyen hiánytalanul visszatért régi egészsége, melylyel nem sokára ismét alkalmat­lankodni fog a szinpadnak. A fiata­labb nőtagok: Pulszkyné-Márkus Emi­lia, Csillag Teréz, Eáy Szeréna, Bé­kési Irma bokrétákkal járultak a gyó­gyuló művésznő elé, ki szivéből kö­szönte meg a megemlékezést. Szigeti Józsefnek mosolyogva mondta, hogy ha már olyan Herkulest levert lábá­ról a betegség, akkor mit szóljon a szegény, gyönge nő, kit nádszálként a szellő is megingat. Mindnyájan: in­tendáns, igazgató, színészek, színész­nők, még az operisták is kivánatukat fejezték ki, hogy a teljesen felüdült művésznő mielőbb ismét gyönyörköd­tesse a közönséget annyira nélkülözött játékával. — Tizenhetedik század­beli sisak. Az óbudai szőllőkben egy odavaló birtokos a napokban vas­ból készült szöveget talált, melyet az illetőnek tanuló fia átadott Weiczen- íeld Lipót polgári iskolai igazgatónak. Ez pedig a nemzeti múzeumnak küld­te be ajándékképen, miután ő—úgy­mond — azt hiszi, hogy a süveg vagy római vagy pedig a „fekete sereg“ lovagjai egyikének sisakja. — A szak­értők megtekintése alkalmával kitűnt, hogy sem egyik, sem másik, hanem egy 17-dik századbeli magyar sisak. Heyi hírek­— A város csatornázása és vízvezeték alkalmazása ismét napi kérdés lett. Még most nem tudható hogy minő eredménye lesz a főispán tárgyalásának, melyet Bécsben az „Union“ vállalkozó czéggel folytat. Mindenesetre kívánatos lenne, hogy a törv.-hatósági bizottság mondja ki, hogy el van tőkélve áldozatok árán is segíteni,e közegészségügyi viszonyain­kat bénító hiányán. Meg lesz könnyít ve igy az alkudozás, de meg lesz nyugtatva a közönség is, hogy vala­mit mégis csak lendítenek e toldozott- foldozott bajon.

Next

/
Thumbnails
Contents