Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 15-ös doboz

! mulatja magát, hogy önmagának torzképeket vág a tükörben, eszelős; a ki pedig örökös ábrándokkal mulat, azzá lesz.

Mi tagadás benne, számosán vannak köztünk még ámult hitiiek, kikre e szó: forradalom, valami varázshatással van, kik e tekintetben ttindeképekkel kecsegtetik magokat a múltból és a jövendőből, s ez üres és hiú ábrándok közt feledik megragadni a valót, melly elüttök és mindnyájunk előtt fekszik ; feledik, hogy újra beállni a hon napszámosainak sorába, s hordani téglát vagy homokot, hazafiságosabb kötelesség és tett, mint ábrándozni paloták felöl, mellyek a levegőben vannak , s a vastag földre le nem varázsolhatok.

Meg kell válni az eszmétől, melly hivságokra csábit és gyakorlatiatlan , búcsút kell venni valahára ez örökös forradal- mazástól. . . . Szilágyi Sándor meglepő sűrűséggel adott ki munkákat az utolsó 6—8 hónap óta, de egy sincs e munkák közöl, mellyek czimén e szó: forradalom csábétkül ott nem díszelegne. Mi a munkásságot mindenkor tiszteljük; de megkell vallanunk, a szóban forgó fiatal Íróra nézve felette nagyon ohajtanók már, ha munkásságát más és hasznosabb térre vinné állal, s megszűnnék ez örökös forradalmazással.

Az elmondott eszméket maga az előttünk fekvő lolyóirat czime költé bennünk; mert megváltjuk, megütközve láttuk, a sok előbbi után, Szilágyi Sándortól az uj forradalmi munkát.

Mi már most magát a folyóirat első füzetét illeti, ezt „Olvasóinkhoz“ irt előszó nyitja meg , derekas felszólításul az irodalom terén minden oldalróli egyesitett erővel közremunká- lásra. — Követi ezt vers „Debreczeni leány“ G. . . aláírással, melly dicsérettel említendő. — Aztán jő „A gyémántos miniszter“ egy (?) skizze (?) a forradalomból. Megkell vallanunk, ha nem tudnók, ki irta e vázlatot, csak annyit jegyeznénk meg felőle , hogy a magyar forradalomnak, mint minden más dolognak a világon, arányos mennyiségben voltak fény-és árnyoldalai, vezéremberei közt (mindenütt igy van a világon) voltak nagy és törpe lelkek, mit magának Szilágyi Sándornak a forradalomról irt egyéb munkáiból is beláthatni. Ez okbul a forradalom ismertetésére igen elhibázott eljárásnak tartjuk, ki fordítni annak cloacáját, s ismertetésül kitűzni, és ezt is eltorzítva, a legapróbbakat és aljasabbakat; de mivel ismerjük az iró nevét, s épen tőle találunk itt illy megalázó vázlatot, álnév alatt önmaga munkásságától elszórt feldicséré- sekkel, minden szavunknak el kell némulni a csodálkozás és