Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 15-ös doboz

van — a mint vesszük — hogy mindig őszintém éfs himezés hámö/ás nélkül szoktam beszélni. Abban a pillanatban vágnám ki nyelvemet, a mély ben nem úgy szólna, mint érez szivem. Egyéb iránt ha az őszinteség hiba, úgy az nem az én hibám, hanem az egész magyar nemzeté, mely őszinte volt a világ teremtése éta, és én inegval lom, nem akarok jobb lenni nemzetemnél, azt akarom, hogy legyenek meg bennem a magyar nemzet jó és rósz szokásai egyaránt, legyek tetőtől talpig magyar.

így gondolkodom én, azért nem csűrtem csa vártám a dolgot, hanem kereken kimondtaiu, hogy szándékom követté lenni, ha megválasztotok, atyámfiai. Miért óhajtom épen azt, hogy ti válasz- szátok meg követnek? — azért, mert ez a föld, a melyen ti laktok, ez a szép Kis-Kuniág, ‘az én szülőföldem s bármily közel All az ember szivéhez az egész haza, még közelebb áll az a hely a ha zában, a hol született.

Meg nyerem e bizaimatokSt, vagy nem?? azt ti tudjátok és az isten . . . nem becsülöm túl magamat, nem akarok dicsekedni, -de isten szent úgyse’ ! tehetségemhez képest tettem annyit a ha záért, különösen a köznépért, hogy bizodalmára érdemes legyek. Olvassátok el azokat -a könyve két, a melyeket Írtam, jó rakás ; abból meg fogjátok látni, mennyire szerettem mindig a népet és pártját lógtam és küzdöttem érte. Könnyű most a nép barátjának lenni, most, mikor a nép az ur a hazában és a világon ; de én már akkor barátja voltam a népnek, mikor azt m '■g parasztnak hitták és megvetették s engemet szinte megvetettek és keserűséggel j’lettek, mint a nép pártfogóját. E fáradozásaimért egy jutalmat kivártok, azt a jutalmat kiv'ánom, hogy olyan helyre állítsatok, a hol értetek tovább is fáradozhassak s a hol tán többet használhatok nektek, mint eddig használtam.

Szükségesnek láttam ezeket elmondani magamról a végett, hogy némiképen megismerjetek, hogy legalább tudják, hogy ki és mi vagyok, a kik még nem tudtak. Azt, hogy az ember így nyilvánosait beszélget magáról, talán néminemű arczátlansagnak lehet nevezni. Jól van, nevezzétek •Orczátlanságnak, vagy a minek tetszik, de tudja tok' meg : a magam hasznáért soha, senki előtt sem szólnék egy szoc se, s ha most itt az orczát lanfeágig vetemedtem, ezt azon szent ezéi elérésének óhajtásából tevém, hogy a hazátlant szolgái hassak ... ha ez a törekvés bűn, úgy itt a sze m<. m, köpjetek bele, itt a fejem, kövezzetek meg.