Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 15-ös doboz

juozütciif tx iijruivrui B£uiu turvüu^jayetöiau «*. ... ■'•''■'■>•»—

...................... r =

— Igen, igen, előbb nőül veszem, ha hozzám jön, kis feleségemmé teszem, és azután lesz belőle Petőimé.

— De hiszen nem szeretjük egymást, hát hogy házasodnánk össze ?

— Jól vaB, — feleié Petőfi, — ha még eddig nem oly nagy is a szerelmünk, hogy együtt élhessünk, de tiszteljük egymást annyira, hogy közelben úgy, mint a távolban, kölcsönös becsülésben várjuk meg az időt, midőn boldog élettársakká lehetünk. Látja,

— folytatta tovább, — milyen nagy az én bizonyítékom : felajánlom nevemmel egész életem szabadságát.

— Mindketten egymásra nézve elméláztunk.

— Kor-né-li-a! — hangzott egy éles figyelmeztető, szakgatott hang a másik szobából; az Ud- varhelyinéé volt.

— Mit parancsol mama ? — és felálltam.

— Elkésik, öltözködni kell.

Petőfi megértette, ezintén felállt és kezét nyújtva, igy szóit:

— Ugy-e Kornélia, ezt folytatni fogjuk?

— Mikor ? — kérdem nevetve — hiszen holnap reggel utazik, sőt azt is mondta ma reggel, hogy halaszthatatlan útja van.

— Hogy mi halad, vagy mi halasztható, most ez egyszer én fogom megmutatni a bolond sorsnak!

— mondá hevülten és távozott ..

Némi izgalommal öltözködtem az esti előadásra, arról gondolkozva, vájjon tudnám-e szeretni Petőfit. ? vájjon boldog lehetnék-e vele ? Eh, tréfaság, — gondoltam, és ismét kerestem valamit, magam sem tudtam mit ? és addig nem végezhettem be az öltözködést, mig a Kuthy képéről a koszorút le nem vettem.

Mondtam már, hogy a Lara hét fia fran- czia darabot adtuk. A világért sem emlékezném tartalmára, de arra igen —- az események miatt — hogy fehér ruhában voltam, nagy fehér fátyollal fejemen. Mikor Petőfi meglátott, azt mondta:

— Na látja? készen is van a menyasszony.

— És vőlegény, — egészítettem ki, — csak a pap hiányzik.

— Az rögtön lenne, csak mondaná ki az igent

— No hát igen: ez azonban — siettem folytatni, — csak arra kötelező, hogy mátkások legyünk addig, mig ön ismét fölkereshet engem; akkor azután ünnepélyes eljegyzést tartunk és megbeszéljük az egybekelést.

— Igen! — türelmetlenkedett ő, addig ... és akkor ... és majd azután ... és a többi! Édes Kornéliám, hiszen kegyed olyan kiváló teremtése a földnek, feleljen, ha már kimondta az igent, és most rögtön itt állana egy pap, kezembe tenni-8 kezét az esküre ?

— Bizonyosan, -» feleltem.

Ekkor megragadta kezemet.

— Kornélia! ha egy óra, mondjuk két óra múlva .... már akkorra elvégezték ezt a Lara hét fájdalmát is.

— Fiát! — igazitám ki, — fiát!

— Na hát fiát, apját, anyját, hiszen látja, hogy félbolond vagyok. — Mondom tehát pár óra múlva, ha Könyves Tóth Mihály barátom — a miben nem kétkedem, — tárt karokkal fogad, megesktiszünk ugy-e ?

— Meg.

— Becsületére?

— Becsületemre! Erre megcsókolta kezemet és elrohant.

*

* *

Hogy Petőfinek milyen párbeszéde fejlődött Könyves Tóth Mihálylyal és minő helyes okoknál fogva nem eskethetett össze bennünket igy rögtönözve, az már másutt elmondatott.

Mikor Petőfi a legnagyobb izgalomban visszatért hozzám és én megtudtam, hogy nem esketnek meg bennünket, egy néma hálával fohászkodtam a gondviseléshez és sirva kértem: Legyen nyugodt és ne zsákmányolja igy ki egy csak most keletkező rokon- szenv jogát; higyje el, legjobb barátaink is elitéinek; utazzék el holnap békével, majd leveleink fenntartják köztünk a jövő boldogság kiláitását.... Én részemről egészen könnyebbülten éreztem magamat, hogy ide fordult a dolog.

De mi történt ?

Lakott Debreczenben egy kedves, előkelő csa Iád, melynél nem csak jól fogadott vendég, de ma gát gyakran egész napra befészkelt családtag voltam. Az említett levél vétele után, e háznál kis barátnőmmel épen szép jövőmről tervezgettem, midőn megzavart egy Szathmárról érkezett látogatójuk, ki a többek közt előadta roppant tréfás színben azt is, hogy Petőfi olyan őrült szerelmes lett Szatmárme- gyében egy leányba, s az viszont belé, hogy talán rögtön kész neki rontani tűznek, viznek, ha a szülőktől való félelem vissza nem tartja .. . Képzelhetni az én helyzetemet; a jelenlevők mind zavarban voltak; maga az újságoló ur is a csodálkozás miatt, hogy nem keltett elbeszélése nagyobb hatást. — Ébédre visszahívták őt, de már azután — kint jártában bizonyosan értesülhetett a Debreczenben történtekről is — nem szólt többé Petőfiről, annál többet vizsgál- gatván engemet. Ebéd után én vittem neki a fekete kávéját, s miután nyájasan megköszönte, hirtelen e kérdést intéztem hozzá :

— Mondja meg kérem, ki az a leány, a kibe Petőfi olyan nagyon beleszeretett?

Mintha most is látnám jóakaró, nyilt tekintetét, melylyel szemembe nézett, és egy kis szünet után azt felelte :

— Az bizony Szendrey Julia, kedves, költői leány; de hát azért ki tudja, mi van a jövőben megírva. — Ez utóbhi szavakkal alkalmasint engem akart megnyugtatni. — Mi volt természetesebb, mint hogy én a Petőfi levelére mintegy tizenkét napig nem válaszoltam, akkor is nagyon röviden csupán annyit, hogy csak állandósággal lehet bebizonyítani az igaz szerelmet, és szalmatüz az, mely minden megyében talál magának uj lángra táplálékot . . .

Azt hagyományosan tudjuk róla, hogy felettébb büszke ember volt, s nagyon hiszem, hogy az a levelem megsérthette; vagy megengedem, hogy irántam már kissé hidegedett; de még inkább: hogy Szendrey Julia emléke magasztosabb fényben kezdett ragyogni lelki szemei előtt, — elég az hozzá, ő sem irt azután majd egy hónapig.

*

* *

1848-ban, a szabadság, a harcz, az eszmék lángoló évében, úgy november vége vagy decxember elején, a debreczeni ref. nagy templom előtti tér azon bizonyos három szál deszka-járdáján lépdeltem, melyet már a mai ifjúság nem látott, de a mely nekünk akkor a korzót képviselte. Jó volt az, különösen azoknak, a kik párosával szerettek sétálni, mert a harmadik hívatlan nem csatlakozhatott hozzájuk, hanem talán nem a legkellemesebb volt^ olyanoki a nézve, kik örömest kikerülték egymást. Én ugyan nem ezt éreztem, mikor mintegy 35 lépésnyi távolban hirtelen fölismertem Petőfit, honvéd-főhadnagyi öltözetében, de ő aligha nem úgy gondolkozott, mert midőn engem magyar főkötőmmel meglátott, komoran, köszönés nélkül haladt el mellettem. Ez különös — gondolám, — hiszen azért hü lehet valaki élettársához, ha »jó napot« kíván is régibb álmai tárgyának. Visszanéztem utána; e pillanatban ő is hátra fordult — talán megbánta előbbi tettét — — mindketten elmosolyogtuk magunkat, hozzám jött, ezt mondva:

— Fiam van! — s erre mit mondhattam volna mást, mint:

— Férjem van!

— Az Isten áldja édes Kornélia!

— Isten legyen önnel! — válaszolám.

És, midőn kiszakitá magát a legnagyobb földi boldogság, egy szerető család ölelő karjai közül a legszentebb czélért: a hazáért küzdeni; midőn eldobott a férfi-életet megjutalmazható, széppé tehető minden eszközt: hirt, dicsőséget, ünnepeltetést, s csak a szenvedő, boldogtalan hazát ölelte keblére; s midőn e magasztos küzdelemben elbukott, megsemmisült — vájjon vele volt-e az Isten? — Vele!

közül óriási nagyságában Kiemeiceuu CXUUtUöű képezde, melynek mindkét oldala teljesen kivilágítva s csinos transzparentekkel díszítve volt, tett nagyobb benyomást. A városi tűzoltók ugyanekkor, daczára a nagy sárnak és esőnek, fáklyásmenetet tartottak. Lövések is mindenfelől hangzottak. — 24-dikén reggeli 9 órakor ünnepélyes isteni tisztelet tartatott a volt kolostori templomban, mely belül bajor, Habsburg- és nemzeti színekkel volt ékesítve. A misét Ki8zner Nándor vezetése mellett karének és zenével a képezdei ifjúság és egy-két műkedvelő adták elő. Részt vett ez istenitiszteletben a város szine-java. Mise után a zeneterembe gyűlt össze a közönség, a hol is a képezde igazgatója, Lórencz Zsig- m o n d rövid, ünuepélyes beszédet mondott. Szép látványt nyújtott a társas ebéd, mely a feldíszített zeneteremben tartatott s melyben 90 személy vett részt, helybeli és vidéki urak, tisztviselők és a képezdei ifjúság, mely utóbbi szerény és illedelmes magaviseletével méltán megérdemelte ezen kitüntetést. Jó czigányzene is volt sa zenénekmeg-megszakadtárjai közt megeredett a toasztok árja. A képezde igazgatója mint háziúr s utána Velits Alajos igazgatótanácsos s a megyének egyik kiváló földbiitoko- 8a mondottak ö Felségére a királyra talpraesett áldomást; Nemes János járásbiró ő Felségére a királynéra, Mihalitskalstván képezdei tr. a magyar kormányra stb. Ebéd után a társaság a képezdei kertbe vonult, hol a »Szózat« eléneklése után a nagy nap emlékére egy szép hársfa ültettetett el. Este 7 órakor az olvasókör helyiségében gyűltünk össze s itt ünnepélyes jelenetnek voltunk szemtanúi. A kör Rátskay János képezdei tanár által lefest- tette magának ő Felségeik a király és királyasz- szony arczképeit, s ezek ez alkalommal lepleztettek le. Ünnepi beszédet V e 1 i t s Alajos ur mondott. Rövid volt az, de kitűnő. A szónok újólag bebizonyította, hogy megyénkben a legjobb szónok. Szűnni nem akaró éljenzés követte a szónok szép, hazafias beszédét. — Erre következett a hangverseny, melyben a képezdészek négyhangu dalait kellemes felváltással követték a zenészek, majd szavalatok s ismét szolo-énekek. Az ünnepélyt táncz fejezte be. Igazán, Zniónak és intelligencziájának ily napja még eddig soha sem volt s méltán megérdemlik az ünnepély rendezéséért köszönetünket A k a n- t i s z Rudolf az olvasókör elnöke sLórencz Zsig- mond, a képezdének igazgatója.

(Hymen.) Schürger Ferencz ungvári fő- gymnáziumi tanár apr. 26-ikán jegyet váltott Kozák Bella kisasszonynyal, Kozák Zsigmond beregszászi törvényszéki bírónak leányával.

(A Kárpát-egylet) holnap, pénteken felolvasást rendez Budapesten, a postaépület termében. Dr. Borkany L. tart német felolvasást a fürdői és tourista-vállalatoknak a magyar gazdasági életre »«ló vicHT».hntásáról. A bemenet szabad.

leim. uii tj xugauj cl __------Uiu<vuv/U) cl ti ve lb

vagyok győződve, hogy e fajoknál jobbat még nem evett ön« — s ezzel a,kosár gyümölcsöt az előttem álló asztalra helyezte. Én pár perczig bámulva gyönyörködtem a szép alma, körtve és baraczk fajokon, melyeknél szebbeket sohasem láttam s megköszönve szívességét, magam mellé ültetém, s nevéről, lakhelyéről kérdezősködöm; — mire ő ismét igy szóla:

»Köszönöm a szives fogadást, s jutalmul e kosár gyümölcsért engedje meg elbeszélnem életem történetét; érdekelni fogja az önt, mert én nem közönséges ember vagyok.« S intésemre, hogy szívesen meghallgatom, igy kezdé elbeszélését:

»Én egyike vagyok azon angyaloknak, kiket az Isten, mivel ellene fellázadtak, még az ember teremtése előtt, megbüntetett. Én a lázadásban tulajdonképen nem vettem részt, hanem társaim merényletéről értesülvén, csak azért mentem hozzá- jok, hogy őket szándékukról lebeszéljem. Engem az ékesszólás geniusává alkotott a mindenható, s bizva erőmben, a siker teljes reményével kívántam velők találkozni a nélkül, hogy Istentől arra engedelmet kérnék. De elbizakodásomat nyomban büntetés követte : lázadó társaimat nem sikerült megtérésre bírnom. Az álszégyen e kudarcz miatt s a szánalom indulata, hogy épen legkedvesebb társaimat találtam a lázadók között, szállta meg lelkemet. Habozni kezdék: vájjon visszatérjek-e az Örökkévalóhoz, vagy társaim sorsában osztozzam? Yégre is a barátság érzelmei vettek erőt rajtam s én bűnös társaimnál maradtam.

De nem sokára fölbangzott az Isten menydörgő szava, mely bennünket itélőszéke elében idézett. Ott megjelenvén, az Örökkévaló engem a többiektől külön választa s miután ezek fölött ítélt s mindegyikre igazságosan kiszabta a büntetést, távoztok után hozzám fordulván, ekképen szóla: »Tudom, hogy te nem vettél részt társaid lázadásában ; sőt csak azért mentél hozzájok, hogy őket észre térítsd s hozzám visszavezesd. De minthogy társaidat jobban szeretted, mint engemet, s teremtődet elhagytad a teremtmény miatt, te is vétkeztél és bűnhődnöd kell, ha gyöngébben is, mint bűnös társaidnak. Tudod, hogy én a világot nem teljes tökélyben teremtettem meg; hanem képességet öntöttem a szellembe s anyagba egyaránt, hogy mindenik a maga faja és természete szerint fejlődjék, tökéletesedjék. A te lakhelyed a nap harmadik nagyobb bolygója, a föld leend, a mely ott lent vi- láglik. Óda költözöl azonnal s ott azon bolygó legértelmesebb lényének, az embernek, kit még csak ezután fogok teremteni, alakjában fogsz élni. Föladatod leend a kertészkedés, a növényvilág tökéletesbitése. Mindenekelőtt azon helyen, hol a földre szállasz, készíts egy szép kertet lakhelyül az embernek, kit alkotni fogok. Midőn e kert berendezve, fája gyümölcse megnemesitve leend, más-más vidékre fogsz költözni s ugyanazon munkát végezni mindaddig, mig egy hírnököm által jövendő sorsodról nem értesitlek. Mert